Fouad Twal pátriárka kimondta a valóságot

Fouad Twal jeruzsálemi pátriárka a békéről, a politika közömbösségéről és Izraelről  

A közel-keleti vallási vezetők hálájukat fejezték ki Ferenc pápának a térség békéért intézett felhívásáért. Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta: „hálásak vagyunk, de a politika közömbös”.

„Mindnyájan emlékszünk Ferenc pápa szentföldi felszólalásaira. Nagyon jól emlékszünk jó szándékára is, amellyel elhívta az izraeli és a palesztin elnököt a vatikáni kertekbe. Végül is azonban azt látjuk, hogy mindennek semmi eredménye nincs, mert teljes mértékben hiányzik a politikai jóakarat. A szinóduson tapasztalt jóakarat is csupán jóakarat fog maradni, ha a politika nem nyújt konkrét segítséget. Nem elég tanulmányoznunk a helyzetet: megoldásokat kell találnunk, és azt nem lehet kiegyensúlyozott, igazságos és nyugodt politika nélkül. Kicsit korlátozva érzem magam, – hogy ne mondjam azt, megalázva, – hiszen amikor visszatérek Jeruzsálembe, megkérdezik majd tőlem, hogy »És mit csináltatok?«, és a válasz az lesz: »Megtettük a lehetségest.« Mivel azonban nincs együttműködés a politikusok részéről, kissé olyanok leszünk, mint akik fel vannak függesztve” – mondta a pátriárka.
A főpásztor hozzátette: „Amikor politikáról beszélek, a nemzetközi politikára gondolok, főképp az amerikaira és az izraelire, kár tagadni. Egy hónappal ezelőtt Párizsban hatvan ország képviselőivel gyűltünk össze, hogy a menekültkérdésről, az extrémizmusról, az erőszakról és a terrorizmusról tanácskozzunk. Nagy meglepetésemre az Amerikai Egyesült Államok és Izrael hiányoztak.”
„A politika több, mint süket a felszólalásainkra: mi, mint egyház, mint keresztény közösség, nem kerülünk az ő napirendjükre. Jelenlétünk vagy nem jelenlétünk ebben az etika nélküli nemzetközi politikában teljesen jelentőség nélküli. Nem vesznek minket figyelembe” – állapította meg a jeruzsálemi pátriárka.

A kérdésre, hogy hogyan élnek az izraeli családok, különösképpen is a katolikusok, Fouad Twal azt felelte, hogy nagyon-nagyon rossz sorsuk van körülbelül egy hónapja, amióta a Cremisan-völgyben elkezdtek építeni egy falat, amely senkit sem véd. Egy fal sohasem véd senkit. Léteznek törvények, létezik kölcsönös tisztelet: ha tiszteletben tartjuk egymás méltóságát, békében élünk, máskülönben pedig hasztalanul próbálunk erővel békét teremteni.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

Az iszlám világ válságot él át

Samir Khalil Samir SJ a római Pápai Keleti Intézet és a bejrúti Szent József Egyetem egyiptomi származású iszlamológusa a Vatikáni Rádiónak adott interjút.

P. Samir Khalil Samir SJ a római Pápai Keleti Intézet és a bejrúti Szent József Egyetem egyiptomi származású iszlamológusa a Vatikáni Rádiónak adott interjújában rámutatott az izraeli-palesztin konfliktus egyetlen megoldására: tartsanak tűzszünetet és vitassák meg két állam létrehozásának a lehetőségét, amelyek kölcsönösen elismerik egymást, és amelyeket a nemzetközi közösség is elismer.

Ki kell lépni az erőszak értelmetlen spiráljából – hangsúlyozta Samir atya. Érvényre kell juttatni a már elért pozitív vívmányokat, mint például a Ferenc pápa által június 8-án összehívott vatikáni találkozó. Peres és Abbász elnökök, és minden jelenlévő: rabbik, imámok, papok egyetértettek abban, hogy tűzszünetet kell tartani, és el kell jutni egy nemzetközi békeegyezmény megkötéséig.

A közel-keleti konfliktus kiéleződése egybeesik az ún. Iszlám Állam (ISIS), Abu Bakr al-Baghdadi kalifátusának létrehozásával iraki és szíriai területen. P. Samir összefüggést lát a két esemény között. „Mindkét jelenség mögött a fanatizmus áll, amely egyre növekszik kis csoportok révén, mind izraeli, mind arab és muzulmán körökben. Mindkét fél esetében sajnos vallási háttérről beszélhetünk, ami nem könnyít a helyzeten” – mutatott rá az egyiptomi iszlamológus.

A muzulmán világ identitásválságot él át. Nyitnia kell a modernség felé. El kell fogadnia egy olyan szemléletet, miszerint az állam, legalábbis részben, elkülönül a vallástól. Ezt a lépést várja a nagy többség, és ebből az elvárásból fakadt az arab tavasz is. Az emberek ezt mondják: mi tiszteletben tartjuk a vallást, de azt akarjuk, hogy a vallás is tartson tiszteletben bennünket. Ezt a mozgalmat, amely három évvel ezelőtt erősödött meg, ellenzi a muzulmánok szélsőségesen radikális szárnya. Vagyis a Muzulmán Testvériség, még inkább a szalafiták és a terroristák. A kalifátust részben támogatják azok a muzulmán fiatalok, akik azt vélik, hogy az iszlám válságát a VII. századba való visszatérés oldaná meg. Ez volt az a korszak, amikor Mohamed próféta vallása a Közel-Kelet nagy területét meghódította. Azonban nem lehet visszafordítani a történelem kerekét – nyilatkozta P. Samir jezsuita. A muzulmánok nagy többsége ellenzi a kalifátus tervét, amely a múlt mítoszát szeretné újjáéleszteni.

Ennek bizonyítéka, hogy az izraeli-palesztin konfliktus esetében a tűzszünetet Egyiptom javasolta, vagyis egy olyan arab ország, amelyben nincs demokrácia, de amely így közvetett módon elítélte a Hamász mozgalmát. Az izraeli-palesztin kérdés megoldásához nagyobb szükség lenne a nemzetközi közösség segítségére, nem annyira az immár túlságosan gyenge ENSZ, hanem a nyugati országok részéről. Samir atya interjúját azzal a meggyőződéssel zárta, hogy amíg nem ébrednek tudatára az egyedüli lehetséges megoldásnak, vagyis a két állam létrehozásának, addig nem lesz béke a Közel-Keleten.

Magyar Kurír

Mivel rövid az élet... Szentföldi üzenet

A Heti Válasz (58-61. old.) Keresztelő Szent János nyomában címmel emlékeztet rá: Salome, Heródes Antipász nevelt leánya Machaerus holt-tenger-parti városban kérte tálcán Keresztelő Szent János fejét – írta meg Josephus Flavius történetíró. A kétezer évvel ezelőtti esemény helyszínét 2009-ben magyar műemlékes szakemberek vették birtokba, a feltárás eddigi eredményeiről most jelent meg Vörös Győző ókorkutató, ásatásvezető könyve, a jeruzsálemi Pápai Biblikus Egyetem szentföldi ásatásokról szóló könyvsorozatának 53. köteteként.

A könyvhöz a 2011. őszén elhunyt Makovecz Imre építész írta az ajánlást. Vörös Győző elmondta: „Szerintem nem lenne szabad ateistákat a Szentföldre engedni, mert az az érzékeny odafigyelés hiányozna, ami egy hívőnek a plusz dimenziója, hozzáadott értéke. Lehet az illető zsidó, muszlim vagy keresztény, de legyen hívő. Számomra a szellemi-lelki kötelék a Szentföldhöz nagyon sokat jelent.” Az ókorkutató professzor idézi a Pápai Biblikus Egyetem dékánját, Massimo Pazzinit, aki a kötet előszavában így fogalmaz: „A könyvet olvasva ugyanazt a ferences lelkületet szívhatjuk magunkba, amely egykori régészeinket mozgatta. Ez számunkra biztos jele a valódi tudományos és lelki folytonosságnak.” Vörös Győző elmondta:

„Számomra az a legnagyobb élmény, hogy ugyanabban a térben mozoghatok, amelyben Nagy Heródes, majd a palotát megöröklő fia, Heródes Antipász, annak élettársa, Heródiás és nevelt lánya, Salome. És ugyanabban a történeti rétegben vagyok, mint Keresztelő Szent János volt, vagy éppen Krisztus. Ő nem járt Machaerusnál, viszont azt mondta, hogy Jánossal úgy bántak, ahogy az Emberfiával is bánni fognak. Vagyis párhuzamot vont saját kereszthalála és János lefejezése között. Ha az ember kétezer éves kéz- és lábnyomokat, arameus feliratokat lát, rájön, hogy az a néhány évtized, ami jut nekünk, hihetetlenül kevés. Mivel rövid az élet, érdemes komolyan venni és elutasítani a fogyasztói társadalom üzenetét, hogy tegyünk úgy, mintha örökké élnénk a Földön.”
 

MK

Hogy ne váljék múzeummá - a Szentföld és őrei 2.

A Szentföld és őrei - második rész

2013. 04. 03.

A szentföldi keresztények és a szent helyek múltjáról és jelenéről kérdeztük Artemio Vítorest, a szentföldi kusztódia helyettes vezetőjét.

– Mivel foglalkoznak ma a ferencesek a Szentföldön?

– Mint említettem, a ferencesek 1217 óta vannak itt jelen, és volt négy olyan évszázad, amikor rajtuk kívül nem is volt itt más katolikus. A ferencesek missziójának több vetülete van. A legfontosabb a szent helyek szolgálata. Ez azt is jelenti, hogy össze kell gyűjteni mindent, ami Jézus életéhez, tanításához kapcsolódik. Mikor Ferenc a Szentföldre érkezett, mindössze három keresztény szent helyet tartottak számon, a Szent Sírt, a betlehemi Születés-barlangot és a Szűzanya sírját. A ferencesek törekvése az évszázadok során, hogy minél több, Jézus életének az eseményeihez kapcsolódó helyszínen alakítsanak kolostort és szentélyt. És hogy ezeket a szent helyeket élettel töltsék meg a liturgiával, imádsággal és a régészet, valamint a szentírástudomány területén végzett kutatásokkal. Vagyis a szentírástudomány, a régészet művelésével minél teljesebb ismeretünk legyen a Jézus korabeli Szentföldről.

– Napjainkban hány helyen szolgálnak a szentföldi ferencesek?

– Ma ötvennél több szent helyet őriznek a kusztódia tagjai. Nagyon fontos feladatunk ma is a zarándokok fogadása, a csoportok szakszerű és lelkiekben gazdagító vezetése és védelme. Nagy bajban voltunk azokban az időkben, amikor nem jöhettek a zarándokok a Szentföldre. Ilyen volt például a XVI. század, amikor a törökök elfoglalták a Mediterráneum nagy részét. Hasonlóan visszavetette a szentföldi zarándoklatokat a protestáns gondolat térnyerése Európában. Szinén ártott nekünk a felvilágosodás, amely azt mondta, hogy minden vallás babonaság. A ferencesek azonban kitartottak, és őrizték a szent helyeket, és igyekeztek népszerűsíteni a zarándoklatokat. Mindig voltak bátor és jó érzésű emberek, akik látni akarták Jézus életének beszédes helyszíneit, és ezért hatalmas áldozatokat hoztak.

Beszélgetésünk a szalonban, vagyis a díván-teremben kezdődött, de utána átmentünk Artemio atya irodájába, ahol a falon néhány bekeretezett fényképet mutat, az egyiken XVI. Benedek pápa társaságában látható a Szent Sír-bazilikában. Ő kalauzolta ugyanis a pápát jeruzsálemi látogatása során.

– Az itteni keresztény közösség létszáma az idők folyamán hogyan változott?

– A szent helyek őrzése mellett az itt élő keresztények segítése a másik nagy feladatuk. 1555-ben itt, a Szent Üdvözítőről nevezett ferences plébánián, ami Jeruzsálem egyetlen plébániája, nagy büszkeséggel jegyezték fel a ferencesek, hogy végre van egy hívük, aki egy renegát volt, ami azt jelenti, hogy valamikor keresztény volt, de muzulmánná kellett válnia, és most, vagyis 1555-ben visszatért a keresztény vallásra. Ő volt a jeruzsálemi ferencesek első híve a keresztes idők után. Így kezdődött. Ma viszonylag népes plébániáink vannak, Jeruzsálemen kívül Betlehemben, Názáretben és Jaffában. Három egyszerű dolgot tesznek a ferencesek a hívek érdekében: munkát biztosítanak nekik, egyszerű munkákat, melyek a zarándokturizmussal kapcsolatosak általában. Kegytárgyakat készítenek, zarándokszállásokon segítenek. Jelenleg kb. ezer helyi keresztény alkalmazottja van a Ferences Kusztódiának. A második fontos dolog az oktatás. Kiváló iskoláink vannak. Nem volt könnyű itt iskolákat létrehozni, mert négyszáz éven át a törökök nem támogatták ezek alapítását. Az volt az elvük, hogy minél tudatlanabb a nép, annál könnyebb rendet tartani közöttük. A ferencesek azonban tudták, hogy az iskola segítheti az itteni keresztények boldogulását. A ferencesek által alapított iskolákban nagy hangsúlyt fektetnek például a nyelvoktatásra, hogy az Európából és a világ más részéről érkező zarándokokkal tudjanak beszélni az itteni keresztények. A rend alapította a Szentföldön az első iskolát 1841-ben. A zsidók is csak húsz évvel később hozták létre az első tanintézményüket, a muzulmánok pedig csak ötven évvel később. Ma a keresztény iskolákban tanulhatnak a muzulmánok és a zsidók is, de be kell tartaniuk az általunk megszabott előírásokat. Az alapelvünk az, hogy senkit nem akarunk a másvallásúak közül kereszténnyé tenni. Tiszteletben tartjuk mindenkinek a hitét. 1957 óta iskoláinkban a muzulmán gyerekek számára van muzulmán hitoktatás. Elvárjuk viszont a másvallású diákoktól, hogy az iskola keresztény jellegét tiszteletben tartsák.

– A munkahelyteremtés és az iskolák mellett mi a harmadik, amit a szentföldi keresztény lakosság megmaradásáért, számbeli gyarapodásáért tesznek?

– A legnehezebb feladatunk a lakhatás körülményeinek megteremtése és javítása. Ahogy Jézus mondja, szelídnek kell lennünk, mint a galamb, de okosnak is, mint a kígyó. Lakásokat vásárolunk és építünk. A Korán előírja, hogy ha egy országot az iszlám meghódít, az muzulmán földnek számít. Az én szülőhazám például, Spanyolország muzulmán föld a muszlimok szemében, mert valamikor meghódították. Jeruzsálemet a zsidók a magukénak tartják, mert mint mondják, Jahvétól kapták, vagyis Jeruzsálemre a muzulmánok és a zsidók is kizárólagos jogot formálnak. Jeruzsálem óvárosában ennek ellenére négyszáz lakása van a kusztódiának, amelyeket megfelelő bérért az itteni keresztények rendelkezésére bocsátunk. Nagyon nehéz engedélyt kapni az építkezésekre vagy a vásárlásokra. Drágák a lakbérek. Egy nagyon szerény lakásnak is ezer dollár a havi bére, amit a keresztények nem tudnának megfizetni, ezért mi számukra megfizethető lakbérért adjuk a lakást. Azért ilyen magasak itt az árak, mert nagy a verseny a lakásokért, az arabok mögött ott van Szaúd-Arábia, amely pénzzel támogatja az arab lakosság térnyerését, a zsidóság pedig birtokon belül van, hiszen Izrael területén vagyunk.

– Milyen a lakosság vallási megoszlása?

– Ma Jeruzsálemnek 750 ezer lakosa van, akikből 520 ezer zsidó; ők azzal büszkélkednek, hogy Jeruzsálemben száz lakásból 65 az övék. Vagyis övék a város. A muzulmánok viszont azt mondják, hogy Jeruzsálem az ő fővárosuk, a muzulmán palesztinoké. Ők 220 ezren laknak a városban, és sokkal gyorsabban növekszik a létszámuk, mint a zsidóké. Az araboké jelenleg a városban 100 lakásból 35. Az itteni keresztények megmaradásához tehát a világ keresztényeinek nagyfokú szolidaritása szükséges. Régen a keresztény hatalmak – elsősorban Spanyolország – segítették az itteni keresztényeket, de ma már nincs ilyen jómódú támogatója a szentföldi keresztényeknek és ferenceseknek. Csak a nagyböjti gyűjtésre számíthatunk, amelyet a világ számos országában rendeznek a Szentföld javára, illetve arra a bevételre, amely a Szentföldre érkező zarándokok révén jut az itteni lakosságnak. A ferencesek igyekeznek az ide érkező zarándokok számára olyan tájékoztatást adni, amely megismerteti őket a valós helyzettel. Én például az év szinte minden napján találkozom egy-egy zarándokcsoporttal, és elmesélem nekik a ferencesek, illetve a szentföldi kereszténység történetét. Azt szeretnénk, hogy minél többen beleszeressenek a Szentföldbe. Hasonló a feladatuk a világ számos országában működő ferences provinciák szentföldi megbízottjainak is.

Amikor egy csoporttal találkozom, számos kérdést intézek hozzájuk. Az első kérdésem az szokott lenni: ki a két legfontosabb személy az életetekben? A válasz: a szüleitek, mert tőlük kaptátok az életet. És rávezetem őket, hogy kereszténységünket a szülőktől kapott élethez hasonlóan a jeruzsálemi keresztényektől kaptuk. Ez a tény valamennyiünket kötelez, hogy a szentföldi keresztényeket nehéz helyzetükben ne hagyjuk cserben. VI. Pál figyelmeztetett rá, hogy ha egyszer elfogynak a keresztények a Szentföldön, az ottani szent helyek élettelen kövekké, múzeummá válnak. Szükség van tehát az élő kövekre, vagyis a szentföldi keresztényekre. Az élő kövek arról beszélnek nekünk, hogy a Szent Szűztől született Jézus, ez a Szentföld missziója.

– Most mennyi keresztény él itt?

– Jeruzsálemben 1948-ban, Izrael megalakulásának évében a keresztények a város lakosságának 20 százalékát tették ki. Ma Jeruzsálem összlakosságának 1,4 százaléka keresztény. Ez a szám is nyolc–tíz felekezet között oszlik meg. Vagyis gyakorlatilag szinte már nem is vagyunk. Betlehemben 1967-ben keresztény volt a lakosság 70 százaléka. Ma két menekülttábor népességével együtt is alig 12 százalék. Vízkeresztkor mentem Betlehembe misézni, és amikor odaértem, azt vettem észre, hogy a Születés-bazilika előtti tágas tér tele van imádkozó muszlimokkal. Megdöbbentő látvány volt, meg is ijedtem, de semmi bajom nem történt. Akkor döbbentem rá, hogy Betlehem már muzulmán város, és ha nem teszünk valamit, a Szentföld hamarosan keresztények nélkül marad, vagyis megint nem lesz más katolikus a Szentföldön, csak a ferencesek.

– Végezetül a kusztódia mai helyzetét mutassa be!

– A kusztódiának 290 szerzetese van. 57 szentélyt őrzünk és gondozunk, 26 plébániát vezetünk, iskolákat működtetünk, zarándokházakat tartunk fenn. A sajtótevékenységünk is jelentős. A Szentföld fogalmát mi tágabb értelemben használjuk. Jelen vagyunk Izraelen és Palesztinán kívül Jordániában, Cipruson, Egyiptomban, Libanonban, Szíriában, ahol például 11 rendházunk van, és nem tudjuk, hogy rendtársaink holnap még életben lesznek-e. A szentföldi kusztódiához tartozik még egy rendházunk Washingtonban, amely nagyon látványos, mert kicsiben felépítették ott a ferencesek valamennyi szentföldi kegyhely mását. Nagyon közel van ez a rendház a Fehér Házhoz. Buenos Airesben is van egy házunk, kettő Rómában és egy Madridban. Ezen utóbbi rendházaknak a Szentföld népszerűsítése a fő feladata.

Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír