A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kozma Imre. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kozma Imre. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. 09. 25.

Az Európai Parlament kitüntetését vehette át Kozma Imre és Major Balázs

Az Európai Polgár díjat szeptember 23-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vette át Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke és Major Balázs történész, régész, a PPKE BTK külügyi dékánhelyettese.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Kozma Imrét Hölvényi György európai parlamenti képviselő, míg Major Balázst Pelczné Gáll Ildikó, az Európai Parlament (EP) alelnöke javasolta a kitüntetésre.

Lakatos Balázs, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa és Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke köszöntője után Hölvényi György laudációjában kiemelte, hogy a mostani díjátadó biztatás lehet Európa számára, hiszen Kozma Imre a szentet és a profánt tudta felmutatni a múlt rendszerben veszélyeket is vállalva a fiatalok körében végzett papi szolgálatával, a rendszerváltozáskor a keletnémetek befogadásával, a délvidéki háborúktól sújtott emberek segítésével, a hazai elesettek gondozásával. Az európai parlamenti képviselő kiemelte, az irgalmasrendi szerzetes szinte lehetetlennek tűnő dolgok megvalósítója.

Kozma Imre, miután átvette a díjat, hangsúlyozta: az ő Európája a kereszténységben született, melynek értékei a keresztény gyökereken alapulnak.

A másik díjazott, Major Balázs arabista, régész, történész, a Szíriai–Magyar Régészeti Misszió alapítója és vezetője szakmai munkája elismeréseképpen 2006-ban megkapta a szíriai Margat várának régészeti koncesszióját. A Szentföld legnagyobb keresztes lovagvára, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend egykori erődje feltárását végző magyar misszió az egyedüli külföldi kutatócsoport, amely nem hagyta el Szíriát a 2011-es harcok kitörését követően sem.

Pelczné Gál Ildikó laudációjában elmondta, hogy Major Balázs mint „megszállott kutató” munkájával a magyaroknak több mint egy évtizede nagy elismerést szerez, a múltat, a kereszténység ősi kincseit tárja fel, próbálja az utókornak megőrizni. A díj révén Európa-szerte még jobban megismerhetik nevét és munkáját, amely ugyan nem hétköznapi, azt mégis nagy szerénységgel, áldozatkészséggel végzi.


Az Európai Polgár díjat idén ötvenen vehetik át. Az Európai Parlament által 2008-ban alapított elismerést olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeknek és szervezeteknek ítélik oda, akik és amelyek hozzájárultak a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához, vagy az Európai Unió értékeinek képviseletére hivatott programokat alakítottak ki. A díjazottak a saját országukban veszik át a kitüntetést, valamint meghívást kapnak az októberben, Brüsszelben rendezendő díjátadó ünnepségre.
Fotó: Lambert Attila
Bókay László/Magyar Kurír

2013. 07. 11.

Ki ne hallott volna róla?

50 éve szentelték pappá Ft. Kozma Imrét
A Magyar Nemzetben (júl. 11-i számában) (Délután… 5.o.) Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke nyilatkozik, akit ötven éve szenteltek pappá. Ebből az alkalomból – ahogy azt tegnapi sajtószemlénkben közöltük – gyalogos zarándoklaton látogatta végig azokat a helyeket, amelyek életútjának állomásai. A lapnak elmondta: „Az egyház mindig fiatal, de való igaz, hogy a mostani pápa az egyháznak egy másik arcát mutatja fel, amit én különös örömmel veszek, mert életem során nagyon sokat elmélkedtem arról, hogy Jézus értünk emberré lett. Szegény emberré, ami azt jelenti, hogy a szegénység követendő életforma. Ferenc pápa mintha ezt az üzenetet szeretné föleleveníteni, hiszen az emberiség kettészakadt, kevés a jólétben élő és sok a szegény ember. Életünk legfőbb baja abból származik, hogy olyanok után áhítozunk, amikre nincs is szükségünk. Ez elviszi az összes figyelmünket, az összes energiánkat, közben pedig mintha egymásra nem maradna semmi időnk… A papnak úgy kell együtt élnie az emberekkel, hogy közben a Jézustól kapott ajándékokat fölkínálja az embereknek, és higgyünk abban, hogy eközben minden más lesz, az ember maga is megváltozik, elsősorban az, aki ajándékoz, de az is, akit megajándékoznak.” Kozma Imre atya hálát ad Istennek, hogy nem jómódban nőtt fel. „Sokszor gondolok arra, amikor a sok ezer gyermeket segítjük, mint máltaiak, hogy én nehezebb körülmények között éltem, mint ők. Szerényebb táplálékom és szerényebb ruházatom volt, mint nekik. Én valóban boldog voltam, és ez meghatározta a vágyaimat is, a terveimet is. Nemrég egy előadás keretében beszéltem arról, hogy az embereket a szegénységre szeretnénk elősegíteni. Nagy megbotránkozás volt az első pillanatokban, pedig ez az igazság. A nyomor kilátástalanságot jelent. A szegénység viszont azt, hogy előteremthető a szükséges, ha bevetjük magunkat. A szegénység a szükséges megléte. Az emberiség nyolcvan százaléka szegény, ennek körülbelül a fele nyomorog. Nyilván a húsz százaléknak is nyújtjuk a kezünket, és igyekszünk őket ráébreszteni arra, hogy nekik ajándékozniuk kell a többieknek, illetve meg kell osztani a javaikat. Vagy megosztjuk a javainkat egymással, vagy megtagadjuk az emberi életet.” A máltaiak vezetője arról is beszélt, hogy az egyház „olyannak tűnhet az emberek szemében, mint aminek minden kérdésre sztereotip válasza van. Nincsenek sztereotip válaszok! Mi csak keressük a megoldást. Egyetlen megváltó válasz van, Jézus cselekedete, aki drámai módon nyilatkoztatta ki ebben a világban az Isten szeretetét. Az igazi választ csak azok tudják megadni, akik már a szeretet hatására új emberré lettek, ez viszont lassú folyamat minden ember életében.” Kozma Imre elmondta azt is: „Amikor irgalmas rendi szerzetes lettem, eldöntöttem, hogy maradék életemet a szegény emberek szolgálatára szánom. Meggyőződésem, hogy a gyógyító kultúrában az irgalmas rendi szellemiségre szükség van. Az irgalmas karizma, a hospitalitás ma rendkívül időszerű. Az a lényege, hogy a beteg várt és szeretettel látott vendég a gyógyító intézményben. A legkiszolgáltatottabb ember a beteg, és ha nemcsak a szaktudást, nemcsak a műszere gazdagságát tudjuk biztosítani, hanem mi magunk is oda állunk a beteg ember mellé, akkor megtettük mindazt, amire a beteg embernek szüksége van. A mi rendünknek ez a karizmája, és szeretnék hinni abban, hogy karizmatikus tevékenységünk egyre szélesebb körben hat, s ennek hasznát a betegek látják.”
MK

Isten éltessen Imre atya!
Köszönjük sok-sok áldozattal járó munkádat, amit a rászorulókért, a szegény moldvai magyarokért, az erdélyiekért tettél. Segítsen az Úr, hogy a MMSz tagjaival vigasztalni tudjátok népünket.
Adjon Isten kegyelmet továbbra is.
Szeretettel, D-K. József