Október 6-án vértanúinkra emlékezünk

Csíkszeredában minden év október 6-án a Millenniumi-templomban este 7 órakor megemlékezünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc halottairól.

Imádkozó és emlékező Testvéreim!

A nemzetek élettani törvénye a szakadatlan küzdelem, törtetés az önállóság, a függetlenség felé, ahogy ma mondjuk az autonómia felé.

A magyar nemzet életét a mohácsi vész után főleg a jogaiért való küzdelem jellemzi. A Kelettel, Nyugattal vívott százados küzdelem a magyar nemzet javára dőlt el, felszabadult az ország 1700 körül a török alól a Habsburgok segítségével. Majd az osztrákok a dualizmus alapján nem a kettős állam nemzeti kifejlesztésén fáradoznak, egy önálló Magyarország és egy önálló Ausztria, hanem csak az egy, abszolút Ausztria megalkotásán.

A Habsburg-ház szándékát világosan látja, II. Rákóczi Ferenc fejedelem, aki a magyar szabadság védelmére kel. Éppen ezért a hazaszeretet mélységét és tisztaságát tekintve II. Rákóczi Ferenc szabadság hőseink között az első helyen áll; mint egyén, hívő katolikus pedig példaképe minden időnek. Utána időben az 1848/49-es szabadsághősök és mások következnek napjainkig.

A hazaszeretet hőseinek emléke arra tanít bennünket, hogy haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani! A nemzetnek erős életet a földön csak olyan utókor biztosíthat, amelyet a hősök kegyeletes emléke lelkesít. Ezért számunkra október 6. erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él!

Emlékező Testvéreim!

E napon gondoltunk-e arra, vajon mit szerethettek más népek fiai a magyarokban? Vajon mi állította a magyar szabadságharc mellé az osztrák, a német, a horvát és a szerb nemzetiségű tábornokokat?

Kérdéseinkre a feleletet megtaláljuk népünk jellemében. Múltunk gazdag története és irodalmunk tanúsítja a magyar népnek azt a jellemvonását, hogy akit vagy amit megszeret, azért nem sajnál semmit sem. Ezt nemcsak előkelő királyaink, hanem a nép földközelben élő rétegeiben is előfordul a magyarságnak az a jellemvonása, amit nagy kultúrfilozófusunk Prohászka Lajos így fogalmazott meg, hogy a magyar „gens sibi prodiga” vagyis önmagát pazarló nemzet vagyunk. Vagy ahogy a szólásmondás is jelzi: vígan megyünk tönkre!

Gens sibi prodiga! - önmagát pazarló nemzet vagyunk. A prodigus, a, um  latin szónak több jelentése van. Ma a pazarló szót az ifjak kevésbé értik. Inkább tékozlót, szét pallót, mindent szétszórót értenek alatta. Pedig a pazarló nem tékozló! A tékozló anyagi és erkölcsi értéket méltatlan célra fordít (Lásd a tékozló fiú történetét: Lk 15,11). 

A pazar szó jelentése pompás, remek, fényűzően díszes, gazdag.

A jó értelemben vett pazarló csak azt teszi, amit Jézus mondott a gazdag ifjúnak: „Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” (Mt 19,21)

A magyarság e gáláns természetét felfokozta a kereszténység. Jézus, amikor a szeretetet jellemezte, akkor ilyeneket mondott: Aki kér, annak adjál... Aki elveszi a ruhádat, annak add oda a köntösödet is... Aki egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre... Aki értem és az evangéliumért elhagyja.... száz annyit kap e földön, s ráadásul az örök életet!

Ez a jézusi szeretet mércéje: a határtalan szeretet. Szent István Intelmeiben ezt a szeretetet emelte ki. Ezért fogadtuk be magunk közé az üldözött jászokat, kunokat, északról a szlávokat, majd a Balkánról menekülő népeket.

A feltett kérdésre, hogy mi állította a magyar szabadságharc mellé a tábornokokat? – válaszom egyértelmű: a magyarok önfeláldozó és szabadság szeretete vonzotta az igazi értékeket tisztelő osztrák, német, horvát és szerb nemzetiségű tábornokokat. Az aradi 13 és Batthyány Lajos vértanú napján erre az önfeláldozó, odaadó, örök szeretetre emlékezünk.

Gondolkodjunk azon, hogy mit nyerne nemzetünk, mit nyerne a magyarság, ha minél többen követnénk szentjeink és nagyjaink példáját? Mit nyerne Magyarország, ha ma is a nemzet építésén fáradoznánk, és nem előválasztási bohózattal foglalkoznának, akik ezt teszik?

Október 6.

Október 6. Nemzetünk gyásznapja. A tizenhárom aradi vértanúra - és a többi ismert és ismeretlen áldozatra - emlékezve a levert szabadságharc mellett minden korábbi és későbbi nemzeti gyászunk felsejlik bennünk. 
Emlékeznünk kell mindezekre: hiszen a sorscsapások is formálták életünket, gondolkodásunkat, nemzettudatunkat, s talán most is erősítik - 167 év múltán is - a felelősségérzetünket.

 Damjanich János imája
(Ima kivégeztetése előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra)

Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. 
Hallgasd meg, ó Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! 
Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! 
Te ismered, ó Uram, az én szívemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted; azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen

1849. okt. 6. magyar-román sorsközösség tudatosítása

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A magyar-román sorsközösség tudatosítását, a nemzet megmaradását kell segítenie az aradi vértanúk kivégzésére való megemlékezésnek – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kedden Aradon, október 6-i ünnepi beszédében.

Kiemelte: természetellenesek és kontraproduktívak a politikai villongások, hiába vannak utak a két ország között, ha nincs szellemi nyitottság az autonómia, a nyelvi jogok biztosítása és a szimbólumok tiszteletben tartása iránt.

Semjén Zsolt hangoztatta: minél több összekötő kapocsra van szükség a 450 kilométeres magyar-román közös határszakaszon, ezért szorgalmazta, hogy a tíz, már megépült közúti határátkelőt mihamarabb adja át a román fél a forgalomnak. Felidézte: a magyar-román együttélés 2012-ig bizalmi alapú, gyakorlatias és eredményes volt, az együttműködést azonban az utóbbi években politikai szinten elutasították, az utóbbi hetekben pedig „minősíthetetlen stílusú támadások" érték Magyarországot.

Hangsúlyozta: ennek ellenére Magyarország továbbra is nyitott arra, hogy a két ország minél több szálon össze legyen kötve. Ennek egyik jó példája az lenne, ha az osztrák és szlovák határhoz hasonlóan „minél több határátkelő pont nyitna lehetőséget a mindennapi kapcsolatokra, hiszen csak így képzelhető el gazdasági együttműködés, az emberek között pedig minél szabadabb és szorosabb kapcsolat". Semjén Zsolt ünnepi beszédében szólt arról is, hogy a történelmi múlt nem szakítható el a jelentől és a jövő útkeresésétől.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szövetségi elnöke ünnepi beszédében kiemelte: a szabadság nem lehet kizárólagosan egy nemzeté. „Nem lehet egy nép szabad, amíg a vele élő más népek vagy etnikumok nem érzik magukat szabadnak" – fogalmazta meg.

Kifejtette: számukra a szabadság azt jelenti, hogy nemzeti identitásukat, nyelvüket és kultúrájukat szülőföldjükön megőrizhetik. „Nem akarjuk másodrangú állampolgároknak érezni magunkat saját hazánkban" – hangoztatta hozzátéve: a romániai magyarság szabadságától nem lesz kevésbé szabad a többségi nemzet. Az 1848-49-es események arra tanítanak, hogy minden nemzedéknek tudnia kell áldozatokat hozni, megújulni és előre tekinteni – mondta Kelemen Hunor.

George Falca, Arad polgármestere az ünneplőkhöz szólva emlékeztetett: 15 éve ő volt az első román köztisztviselő, aki koszorút helyezett el a 13 aradi vértanú szobránál. „Hiszünk az értékekben, s az egyik legnagyobb érték egymás tisztelete" – mondta.

Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke szerint a magyarság – különösen Aradon és a szórványban – ideológiai és politikai törésvonalak mentén egyre megosztottabb, a megosztottság pedig gyengíti az erejét. „Szórványban élet-halál kérdése megmutatni, hogy vagyunk, és hogy bele akarunk szólni sorsunk irányításába" – mondta. Az ünnepi beszédek után közös imádkozás és a koszorúk elhelyezése következett.

Aradon a megemlékezés délelőtt kezdődött, amikor Urbán Erik csíksomlyói ferences atya, erdélyi érseki helynök celebrálásával szentmisét tartottak a római katolikus templomban. Ezt követően Kelemen Hunor a Szabadság-szobornál helyezett el koszorút a vértanúk emlékére.

Százhatvanhat éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtisztjét – tizenkét tábornokot és egy ezredest + 3 tisztet -, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Október 6-át a kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává.

MTI

Október 6-i megemlékezés Csíkszeredában

Csíkszeredában minden év október 6-án a Millenniumi-templomban este 7 órakor megemlékezünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc halottairól. A hívekhez a következő beszédet intézte dr. Darvas-Kozma József esperes-plébános:
Imádkozó és emlékező Testvéreim!

A nemzetek élettani törvénye a szakadatlan küzdelem, törtetés az önállóság, a függetlenség felé, ahogy ma mondjuk az autonómia felé.

A magyar nemzet életét a mohácsi vész után főleg a jogaiért való küzdelem jellemzi. A Kelettel, Nyugattal vívott százados küzdelem a magyar nemzet javára dőlt el, felszabadult az ország 1700 körül a török alól a Habsburgok segítségével. Majd az osztrákok a dualizmus alapján nem a kettős állam nemzeti kifejlesztésén fáradoznak, egy önálló Magyarország és egy önálló Ausztria, hanem csak az egy, abszolút Ausztria megalkotásán.

A Habsburg-ház szándékát világosan látja, II. Rákóczi Ferenc fejedelem, aki a magyar szabadság védelmére kel. Éppen ezért a hazaszeretet mélységét és tisztaságát tekintve II. Rákóczi Ferenc szabadság hőseink között az első helyen áll; mint egyén, hívő katolikus pedig példaképe minden időnek. Utána időben az 1848/49-es szabadsághősök és mások következnek napjainkig.

A hazaszeretet hőseinek emléke arra tanít bennünket, hogy haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani! A nemzetnek erős életet a földön csak olyan utókor biztosíthat, amelyet a hősök kegyeletes emléke lelkesít. Ezért számunkra október 6. erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él!

Emlékező Testvéreim!

E napon gondoltunk-e arra, vajon mit szerethettek más népek fiai a magyarokban? Vajon mi állította a magyar szabadságharc mellé az osztrák, a német, a horvát és a szerb nemzetiségű tábornokokat?

Kérdéseinkre a feleletet megtaláljuk népünk jellemében. Múltunk gazdag története és irodalmunk tanúsítja a magyar népnek azt a jellemvonását, hogy akit vagy amit megszeret, azért nem sajnál semmit sem. Ezt nemcsak előkelő királyaink, hanem a nép földközelben élő rétegeiben is előfordul a magyarságnak az a jellemvonása, amit nagy kultúrfilozófusunk Prohászka Lajos így fogalmazott meg, hogy a magyar „gens sibi prodiga” vagyis önmagát pazarló nemzet vagyunk. Vagy ahogy a szólásmondás is jelzi: vígan megyünk tönkre!

Gens sibi prodiga! - önmagát pazarló nemzet vagyunk. A prodigus, a, um  latin szónak több jelentése van. Ma a pazarló szót az ifjak kevésbé értik. Inkább tékozlót, szét pallót, mindent szétszórót értenek alatta. Pedig a pazarló nem tékozló! A tékozló anyagi és erkölcsi értéket méltatlan célra fordít (Lásd a tékozló fiú történetét: Lk 15,11). 

A pazar szó jelentése pompás, remek, fényűzően díszes, gazdag.

A jó értelemben vett pazarló csak azt teszi, amit Jézus mondott a gazdag ifjúnak: „Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” (Mt 19,21)

A magyarság e gáláns természetét felfokozta a kereszténység. Jézus, amikor a szeretetet jellemezte, akkor ilyeneket mondott: Aki kér, annak adjál... Aki elveszi a ruhádat, annak add oda a köntösödet is... Aki egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre... Aki értem és az evangéliumért elhagyja.... száz annyit kap e földön, s ráadásul az örök életet!

Ez a jézusi szeretet mérce: a határtalan szeretet. Szent István Intelmeiben ezt a szeretetet emelte ki. Ezért fogadtuk be magunk közé az üldözött jászokat, kunokat, északról a szlávokat, majd a Balkánról menekülő népeket.

A feltett kérdésre, hogy mi állította a magyar szabadságharc mellé a tábornokokat? – válaszom egyértelmű: a magyarok önfeláldozó és szabadság szeretete vonzotta az igazi értékeket tisztelő osztrák, német, horvát és szerb nemzetiségű tábornokokat. Az aradi 13 és Batthyány Lajos vértanú napján erre az önfeláldozó, odaadó, örök szeretetre emlékezünk.

Gondolkodjunk azon, hogy mit nyerne nemzetünk, mit nyerne a magyarság, ha minél többen követnénk szentjeink és nagyjaink példáját!
**
A szentmise végén közösen elimádkozták az alábbi imát:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait. Tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.