Hirdetés: 2026. május 3.

1. Ma elsőáldozók miséje 10 órakor kezdődik, ezért a 11-es mise kimarad.

2. Elsővasárnapi szentségimádás 13,30-tól 18 óráig.

3. Májusi litánia mindennap 18,45 órától az esti 19 órai miséig.

4. Kedden Szent Antal kilenced IV. keddje, elmélkedés az esti misén.

5. A plébániai hittanórákra várjuk a diákokat.

6. Pénteken 3-4 óráig az elsőáldozók I. csoportját, 4-5 óráig a II. csoportot.

7. A bérmálkozók kollokviuma: kedd, szerda, csütörtök 16 és 18 óra között.

8. A bérmaszülők és a bérmálkozók szüleinek felkészítője május 11-én, hétfőn 17,30 órától a Millenniumi templomban.

9. Július 21-25 között Margaritha Valapilla nővér vezette lelkigyakorlat a Millenniumi templomban. Online regisztráció szükséges a plébánia weboldalán: csíkszeredaszentkereszt.ro

Lelkigyakorlat 2026. július 21-25.

Bejelntkezési link:  https://forms.gle/x2es3Rq2fP5g5cGb9

Hv. 5.A - Krisztus választott népe

Tulajdonául választott, megváltott nép vagyunk - Az Úr helyet ment készíteni nekünk a mennybe. De hogy azt a helyet elfoglalhassuk, a helyes utat kell járnunk. „Én vagyok az út!” Nem azt mondta Jézus, hogy ő mutatja az utat, hanem azt, hogy ő maga az Út. (Jn 14,1-12) Ez azt jelenti, hogy nem elég megtartanunk utasításait – bár ez elengedhetetlen –, hanem azzá kell lenünk, ami ő. Szent Péter, akit Jézus választott ki az Egyház alapjának, ezt így fejezi ki: mint élő kövek, egybe kell épülnünk Krisztussal. (1Pt 2,4-9) Vagyis: mert Jézus próféta, király és pap, nekünk is prófétává, királlyá, pappá kell lennünk. Ebben segít nekünk a Szentlélek, hogy Krisztusban a hívek lelki házzá épüljenek, tehát szerves egészet alkossunk, ahol minden egyes elemnek megvan a maga helye, Krisztus pedig, mint szegletkő az egészet egybekapcsolja. 

A Szentlélek segítségével lehet felismerni Krisztust és hinni benne, s lehetünk az Atya gyermekei. Minden szép emberi kapcsolatunk is a Szentháromság személyeiben vetett bizalmunkban teljesedik be. Így a legszentebb emberi kapcsolat, a barátság is. Nem véletlen, hogy Jézus éppen az utolsó vacsorán nevez minket barátainak, amikor tudtul ad mindent, amit az Atyától hallott. 

Isten olyannak teremtett, hogy gyermekei lehetünk, sőt, hogy mindörökre az övé lehetünk szent egyesülésben (a házasságban); és testvéreivé, barátaivá teremtett minket az ő megtestesült Fia számára. Ezen kapcsolatok közül élhetjük meg egyiket-másikat töredékesen, mintegy szentségi jelleggel emberi viszonyainkban. Isten szentháromságos életének szeretettörvényei vannak beleírva a szívünkbe. Ez a legmélyebb kapcsolat Istennel, és benne az emberekkel. 

Tulajdonul választott nép vagyunk és királyi papsággá kell alakulnunk Krisztusban, és annak a prófétai világosságnak kell meglennie bennünk is, amely benne volt. Ezt kaptuk meg a keresztség szentségében. 

Most tekintsünk Jézus hármas küldetésére. 

– Ki a próféta? Aki felfogja és tovább mondja Isten szavát. Urunk sokféleképpen szól hozzánk: természetben, ösztöneinkben, felismerésekben, műalkotásokban, a világ nagy és saját életünk kis eseményeiben, legfőképpen a kinyilatkoztatásban. 

Próféta az, aki Isten szavát felfogja és másoknak jószívvel, szerényen továbbítja, közkinccsé teszi. 

– Ki a király? Aki uralkodik. Minden embernek önmaga királyává kell lennie: kézben kell tartania önmagát, életvezetését. Vállalnunk kell a királykodást a családban, az iskolában, az életben felelősséggel és a szeretetszolgálat szellemében. 

– Ki a pap? Aki áldozatot mutat be Istennek. Minden keresztény pap, mert önmagát, egész életét és mindenét Istennek kell áldoznia. Mindent Isten dicsőségére kell tennie, az önzetlen istenszeretet odaadásában. Keresztény életforma úgy élni a mindennapokban, hogy ez állandó Istennek adottság, papi magatartás legyen. (ApCsel6,1-7) Szent papságunk csúcsa a szentmise. Benne Jézussal egyként, ajándékul adjuk magunkat a mi örök otthonunknak, az örök Szentháromságnak. Ebben erősít meg a bérmálás.

„Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én …” (Jn  14,12)

A belső hívás felismerése - Hv 4.A. - 2026

A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. E kegyelmi alkalomra, XIV. Leó pápánk megosztott néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, amely Isten azon ingyenes ajándéka, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki. János evangéliumában Jézus szó szerint így határozza meg magát: „a szép pásztor” (Jn 10,1-10). Ez a kifejezés egy tökéletes, hiteles, példamutató pásztorra utal, aki kész életét adni juhaiért, s ezzel kinyilvánítja Isten szeretetét. Ő olyan pásztor, aki magával ragad: aki rátekint, felismeri, hogy az élet valóban szép, ha őt követjük. Ennek a szépségnek a megismeréséhez a testi szemek vagy az esztétikai szempontok mellett szemlélődésre és belső elmélyülésre van szükség. Csak az mondhatja bizalommal: „Bízom benne, vele az élet valóban szép lehet, ezt az utat akarom járni”, aki megáll, figyelve hallgat, imádkozik, és befogadja az ő tekintetét. Erről tett tanúságot Szent Péter pünkösd napján. (ApCsel 2,14a 36-41) 

A legcsodálatosabb pedig az, hogy amikor tanítványainak szegődünk, megtérünk lelkünk Pásztorához és oltalmazójához, s az ő szépsége átalakít bennünket. (1Pt 2,20b-25) A szentek ismertetőjegye ugyanis – a jóság mellett – a Krisztusban élő emberből sugárzó ragyogó lelki szépség. Így tárul fel teljes mélységében a keresztény hivatás: részesedés az ő életében, osztozás az ő küldetésében és ragyogás az ő szépségében. – Az ember Isten jelenlétét lelke legmélyén fedezi fel, s ebből megérti, mennyire fontos a belső élet gondozása, mint a Krisztussal való kapcsolat tere, és mint az az út, amelyen megtapasztalhatjuk Isten szépségét és jóságát életünkben. Ez a kapcsolat imádságban és csendben épül, és ha ápoljuk, megnyit bennünket a hivatás ajándékának befogadására és megélésére. A hivatás az egy szeretet- és boldogságterv. Az Úr arra hív bennünket, hogy teljes életet éljünk, hogy megvalósítsuk életünket, hogy talentumainkat kamatoztassuk. Ehhez meg kell állni, belső csendet teremteni, hogy meghallhassuk Jézus Krisztus hangját.

Időt kell szánni a szentségimádásra, az Isten igéjén való elmélkedésre, hogy azt mindennap megélhessük. Részt kell venni tevékenyen az Egyház szentségi és közösségi életében.

Fontos a belső élet gondozása, mert innen kell újrakezdeni a hivatásgondozást és az evangelizálást. Csak akkor bontakozhat ki és érhet be Isten hívása, ha környezeteink élő hitben ragyognak, kitartó imádság táplálja őket, és testvéri kísérés jellemzi őket; s így válhat a hivatás a boldogság és az üdvösség útjává az egyén és az egész világ számára. Ha az Urat megismerjük, megtanulunk bízni benne és gondviselésében, mely nélkülözhetetlen magatartásforma mind a hivatás elfogadásához, mind a benne való kitartáshoz. Az élet ugyanis folyamatos bizalom, együttjárás az Úrral. 

„Én vagyok a jó Pásztor, ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem.” Jn 10,14. 

Hirdetés: 2026. április 26.

1. Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor vasárnap – a papi hivatások 63. világnapja. A 11 órakor kezdődő szentmisén búzaszentelést tartunk.

2. Kedden Szent Antal nagykilenced III. keddje. Elmélkedés az esti szentmisében.

3. A plébániai hittanórára várjuk az

iskolásokat.

4. Csütörtökön 15-17. óráig az elsőáldozók I. csoportjának  főpróba. A II. csoportnak szabad hét. 

A bérmálkozóknak csütörtökön 19-20 óráig felkészítő, megbeszélés.

5. Péntek, május 1-eje, Munkás Szent József ünnepe, szabadnap. 

A május folyamán a vecsernyét, a lorettói litániát mindennap 18:45-től tartjuk.

6. Elsőpénteken meglátogatjuk beteg és idős testvéreinket.

7. Elsőszombaton az elsőáldozó gyerekek I. csoportjának gyónása a Millenniumi templomban. Gyülekező du. fél 5-kor a plébánián. 

A szülőknek és keresztszülőknek fél 6-tól gyónási alkalom.

8. Jövő vasárnap az elsőáldozók szentmiséje 10 órakor kezdődik, a gyerekeket 9:30 órára várjuk a plébánia udvarára. Csoportkép készítés. 10 órakor bevonulunk a Millenniumi templomba. A 11-es szentmise ezért kimarad.

9.   Jövő vasárnap elsővasárnapi szentségimádás fél 2-től 18 óráig.

10. A Krisztus világa áprilisi száma kapható. A lap tartalmából: A húsvét, az ünnepnapok ünnepnapja. – Márton Áron püspök életpéldája – Venczel József professzor írása. – Huber József teológiai tanár, püspöki helynök 111 éve született. – A keresztség: kettős születést jelent. – Út a felnőttség felé: Olvasni! Olvasni! Olvasni! – fiataloknak, szülőknek és pedagógusoknak. – A hónap szentje: Sziénai Szent Katalin. Derűs oladalon: az orvosnál, az üzletről és a spekulációról. Keresztrejtvényben Vianney Szent János mondása rejlik. Sík Sándor: A keresztúton c. versével zárul a húsvéti lapszám. Kapható a ministránsoknál. Ára 5 lej.

11. Július 21-25 között Margaritha Valapilla nővér vezette lelkigyakorlat a Millenniumi templomban. Online regisztráció szükséges a plébánia weboldalán: csíkszeredaszentkereszt.ro

 

A bérmálkozók katekizmusa

Kedves Keresztény Testvér!

Az alábbi 24 témát egy kattintással meg lehet nézni. Ez röviden, A bérmálkozók kiskatekizmusa anyagát tartalmazza. További hitbéli gyarapodást kívánok. 

Tisztelettel, Darvas-Kozma József

 

A bérmálkozók katekizmusa a blogon

Bérmálás: 1. Miért bérmálkozunk?

Bérmálás: 2. A beavatás szentségei: A keresztség és bérmálás

Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége

Bérmálás: 4. A hitről

Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet

Bérmálás: 6. Az imádságról

Bérmálás: 7. A Szentírásról

Bérmálás: 8. Istennel találkozni az emberekben

Bérmálás: 9. Kicsoda nekem Jézus Krisztus?

Bérmálás: 10. Ki a Szentlélek?

Bérmálás: 11. Az Egyházhoz tartozom

Bérmálás: 12. Felelősségem az Egyházban

Bérmálás: 13. A szentségi és liturgikus élet

Bérmálás: 14. Hivatás és egyházi rend

Bérmálás: 15. A szentmise

Bérmálás: 16. Bűn, bűnbánat, bűnbocsánat

Bérmálás: 17. Hogyan lehet legyőzni a bűnt?

Bérmálás: 18. A keresztény felebaráti szeretet

Bérmálás: 19. A keresztény élet a foglalkozásban

Bérmálás: 20. A keresztény házasság és családi élet

Bérmálás: 21. Hogyan készüljünk a házasságra?

Bérmálás: 22. A betegség és a halál

Bérmálás: 23. A bérmálás szertartása

Bérmálás: 24. Találkozó a szülőkkel és a bérmaszülőkkel 

                      2025 pünkösdvasárnapi bérmálás
 

Hv. 3.A - Jézus velünk van és velünk jár

Gyakran találkozom olyan látogatókkal, akik a Kárpátokon kívülről jönnek, megnézik a Millenniumi templomot és fényképeznek, megszólítanak, érdeklődnek és kérdeznek. Elmondják, hogy a centrális alakú templom szokatlan, de mégis vonzó. A berendezése sem a hagyományos, hiszen az oltár a templom tengelyében, középen van. A bemutatást ilyenkor az oltár elhelyezésével kezdem. Elsőként a neves román szobrászművész, Constantin Brâcuși a Csend Asztala alkotására hivatkozom, amely Zsílvásárhelyen (Tg-Jiu) található. Ez a műalkotás az Utolsó vacsorát jelképezi. - Itt jegyzem meg, hogy 1971-ben a kántoriskolai kirándulás alkalmával felkerestük Zsílvásárhelyen száműzetésben élő, Duma János (1896-1981) moldvai minorita szerzetes, titkos püspököt. Ő ismertette velünk Brâncuși alkotásait, köztük a Csend Asztalát, ami Az utolsó vacsora asztala. A kommunisták mellőzték a művészt, és alkotásának is más értelmezést adtak.

Visszatérve a Millenniumi templomhoz, az oltárasztal a megtestesült Igét, Jézust jelképezi, ő sugározza szét az igazságot és kegyelmet a köréje összegyűlő hívekre, mint az oltárasztal a rá eső fényt. A centrális templomban ülhetünk bárhová, figyelmünk mindig az oltárra irányul, hiszen a szentségi jelenlét az oltáron történik. Az egyház életének középpontja az eucharisztikus Krisztus, aki feloldotta a halál bilincseit és feltámadt. (ApCsel 2,14, 22-28) Jézus körül egy nagy családot alkotunk, és itt cselekedjük meg a húsvéti misztériumot. (1Pt 1,17-21) A mai vasárnap evangéliuma az Emmauszi tanítványok hitre jutásáról szól. (Lk 24,13-35) Húsvétnap délután az Emmausz felé tartó két tanítvány csak a tragikus húsvéti eseményről beszélget, tanakodik, mert ez mélyen érintette őket. Jézus zarándokként csatlakozott hozzuk és szóba elegyedik. Nem sajnálja idejét, tanítja őket, kifejtette az Írások értelmét, hogy a Messiás engesztelő áldozatával bűnbocsánatot és örök életet hoz az emberiségnek. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. Most ők marasztalják: „Maradj velünk, mert esteledik...” 

Kérésükre Jézus betér és velük marad. „Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.” Jézus elölük eltűnt, mégis „ott maradt” a kenyér színe alatt, melynek megtörésekor megnyílt a szemük. 

Rembrandt, a híres festő: Krisztus Emmauszban c. képén a közös vacsorát mutatja be, amelyen a tanítványok mellett láthatjuk a ház lakóit is. Az esti hangulatot, a családias légkört a fények melege érzékelteti. Jézusra, mint központra, rögzülnek a tekintetek. Az emmauszi tanítványok története segítsen, hogy átéljük a Szent Eucharisztia misztériumát.

„Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,20)

A szavazatok nem számítanak, hanem mérlegeltetnek

A szavazatok nem számítanak, hanem mérlegeltetnek - ez magyar hagyomány.

Sulyok Tamás köztársasági elnök úr, most ezt kellene tegye.

 A pálos rend általános káptalanján, amelyet pünkösd vigíliáján kezdtek, nemcsak a vikáriusoknak, hanem a kolostorok összes perjelének meg kellett jelennie. Aki nem tudott részt venni, annak megfelelő helyettest kellett küldenie.

A rendfőnökválasztó káptalanra a nagyobb kolostorok, ahol vikárius székelt, egy-egy, a kisebbek többen egy discretust, vagyis küldöttet választottak a perjel és a vikárius részvétele nélkül. A küldötteket az általános káptalanon alapos vizsgálat alá vetették, hogy mindenben megfelelnek-e a rendi elvárásoknak (nem hiányzik-e a fogadalma, nincs-e kiközösítés alatt stb.) és legalább subdiaconus-e, különben a küldöttnek dicséretes életű és a titoktartásban kipróbált sacerdos atyának kellett lennie. A káptalanra hívatlan nem mehetett senki.

Először elénekeltek a Szentlélek segítségét kérő misét, majd a választás helyére vonultak. A Szentírásból olvastak fel egy részletet, amit buzdító beszéd követett. A választás előtt a generális vikárius felolvasta a konstitúciókat. Ezt követve bejelentették a választást, amelyen csak a fogadalmas atyák voltak jelen. Az isteni megvilágosításért elénekelték a Veni Creator spiritus himnuszt és a Mindenszentek litániáját a könyörgésekkel együtt. A halott testvérek feloldozása után a generális lemondása jeleként letette a pecséteket, majd cellájába vonult. Ez alatt a generális vikárius vezetésével alaposan megvizsgálták a rendfőnök egyéves tevékenységét. Ennek megtörténte után visszahívták és a generális vikárius ismertette a vizsgálat eredményét, és ott a felmerült kérdésekre a generálisnak válaszolnia kellett egészen addig, amíg az egész közösség fel nem oldozta.

A káptalanon a definitorok választhattak, akik két vagy több monostort irányító vikáriusokkal voltak azonosak. A generálist a tisztségviselők közül választották (vikáriusok, perjelek és mások). A választás elején három perjelt választottak szavazatvizsgálónak, akik a választáson megjelenteket összeírták.

A kánonjogilag megfelelő személyekre leadott szavazatokat nem összeszámolták, hanem mérlegelték. A középkori általános európai elv szerint cselekedtek, vota non numerantur, sed ponderantur[1], s hogy a pars sanior, a józanabb fél határoz.[2] A „pars sanior” szavazatai döntöttek, hacsak a többi szavazat nem múlta felül az érdemesebb szavazók szavazatát. Ha két személy között oszlottak meg a pars sanior szavazatai, a választást addig folytatták, amíg az egyik „pars sanior” szavazatai a másikat felül nem múlták. Ezután a definitorokat választották meg, akik a vikáriusokkal voltak azonosak. Az eredmény kihirdetése után Te Deumot énekeltek, amelyet versiculus követett és két könyörgés.

A megválasztott rendfőnököt munkájában sociusa, titkára és egy szervítor atya segítette. A vizitációkat többnyire ők végezték évente kétszer: Mindenszentek után a szerzetesek regula szerinti életét vizsgálták, Húsvét után a szerzetesi öltözéket és az ellátást. A rendtartomány ügyeit az egyes országokban a tartományfőnökök intézték a rendi tanáccsal karöltve. Ha a rendfőnök vagy személyes megbízottja tartott vizitációt, ilyenkor a terület irányítójának kellett elkísérnie őket.[3]

---

[1] A szavazatok nem számíttatnak, hanem mérlegeltetnek.

[2] Ferdinándy Gejza: A választói jog történeti fejlődése. In: Magyar Társadalomtudományi Szemle. 1909. december. II. évf. 909–910.

[3] Spekner Enikő: Pálosok és domonkosok az ágostonos regula és a konstitúciók tükrében. In: Decus sollitudinis... i.m. 319–320.