Louis
Pasteur Egészségügyi Posztlíceum Csíkszereda - ballagás 2026
25
éve annak, hogy a "Louis Pasteur" Egészségügyi
Posztlíceum falai között elindult a legelső évfolyam. Azóta generációk
nőttek fel. Évek óta az elöljárók meghívására részt vettem a hagyományos ballagáson,
amelyet rendszerint május közepén, az ápolók nemzetközi napjához, május 12.-höz
közel tartottak. A 2020-ban végzettek ünnepsége a Covid-19 miatt elmaradt.
Vizsgázni is csak online tudtak. Később néhány végzőssel elbeszélgettem.
Személyes vallomásuk mindent megszépített. Elmondták, hogy az elméleti oktatás
enyhén kedvüket szegte, de amikor a gyakorlatra került a sor, és a betegek közt
dolgoztak, akkor minden megváltozott, felismerték hivatásukat: ezt szeretem
végezni. Közben kialakul a jó emberi kapcsolat közöttük és a betegekkel, mint ahogyan
nektek Kedves Ballagók ebben a 3 évben. Gondoljatok vissza, hogyha valakinél a hivatás
lángja alig pislákolt, hogyan biztattátok egymást, és tanáraitok bátorítása is
segített a haladásban. Mind ezek életetek fontos pillanatai maradnak.
A ballagás napja ünnepélyes alkalom, amely a tanulmányok
lezárását jelenti, ahol elismerik a kiváló tanulmányi eredményeket, és a
közösségért végzett szolgálatok teljesítését. Ez
az ünnepélyes pillanat tartalmazza még az eskütételt is, amely szimbolizálja a
hivatás iránti elkötelezettséget és a betegek iránti felelősséget. Majd a
szakmai vizsgák következnek, és az egészségügyi pályán
való elhelyezkedést. Ezzel
utaltam annak az 1000 napnak a céljára, amely szemetek előtt volt a három év alatt.
Ismertétek a célt és energiátok jó részét ennek elérésére áldoztátok, és most
titeket ünnepelünk e magasztos órában, és imádkozunk, hogy Isten áldása legyen
rajtatok.
Mivel
ma az egyház egyik főünnepe, Áldozócsütörtök van, ezért most erről is szólok. Áldozócsütörtök – Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele, az emberiség nagy
győzelmének ünnepe. Jézus
feltámadásának 40 napos időszakát lezáró utolsó esemény. Liturgiánk a feltámadt
és a mennybe felment Krisztusról szól. Hitvallásunkban elmondjuk, hogy Jézus
„felment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.” Jézus örök győzelme,
emberi természetünk megdicsőülése, ettől fogva a miénk is. A prefáció szavaival
mondjuk: „Reménységgel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy
követhetjük a mennybe, ahová mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett.”
Hogyan juthatunk mi a Szentháromság közösségébe? Jézus világosan
megmondta, csak is követése által. Mert Ő megmutatta jövő sorsunkat, végső
célunkat és az oda vezető utat (Ap Csel 1, 1-11). Jézus 40 napon át bebizonyította,
hogy él és Isten országa valóság, amelynek folyamatos fejlődése a végső időig tart.
Nagy
és szent igazságokat, fönséges titkokat nyilatkoztatott ki e napokban, amit
azelőtt nem tudtak volna megérteni. – Eloszlatja a megsemmisítő haláltól való
félelmet, mert meghirdeti, hogy nemcsak a lélek, de a test is halhatatlan.
–
Feltámadása után apostolaira lehelte Urunk a Szentlelket, isteni hatalmat
adott, hogy a bűnösöknek bocsánatot adjanak.
– Ebben az időben kapja meg
valamennyi apostol a Szentlelket, hogy megértsék az Írásokat. Szent Péter
apostolra bízza a krisztusi nyáj gondozását. Missziós tervet ad és arra kérte tanítványait, hogy
maradjanak Jeruzsálemben és várjanak az Atya ígéretére, amíg Szentlélekkel
fognak megkeresztelkedni.
Jézus a Szentlélek működését is felvázolta: az Egyház erőben részesül és tanúskodását vezetni
fogja az egész földön. Ezután felemelkedett a földről, és szemük elöl felhő
takarta el. Így teljesedett a jövendölés, amely szerint a Messiás helyet foglal
Isten jobbján. A két angyal kérdése és válasza kimozdítja ámulatukból az
apostolokat, hogy teljesítsék Jézustól kapott feladatukat, amíg újra eljön.
A Szentlélek
eljövetelével
az Egyház missziós korszaka kezdődött. A missziós Egyház tagjai soha sem nézhetik tétlenül, vágyakozva
az eget: dolgoznunk kell, hogy a világ megismerje Krisztust és a saját
jövőnket. Istenünk
Jézusban megmutatta, hogy nekünk is ezt fogja adni, ha „benne élünk, mozgunk és
vagyunk.” Teilhard de Chardin írta: „A világ azé lesz, aki a legnagyobb
reményt nyújtja neki.”
Van-e nagyobb remény a földön, mint az egész ember,
testestül-lelkestül való megdicsőülés-e, azaz részvétele a Szentháromság
életében? Jézus
Krisztus a megmentőnk és mi vagyunk a megmentettek. Hogyan kövessük Őt? –
Szeressünk és tegyünk jót mindenkivel!
Egy szegény skót gazdálkodó egy
napon, miközben megélhetést próbált szerezni a családjának a tavon,
segélykiáltást hallott a mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a
láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig az iszapba süllyedve. Fleming gazda
megmentette a fiút a borzalmas haláltól. Másnap díszes hintó gördült a
szegényes portára. Egy nemesember szállt ki belőle, és a megmentett fiú
apjaként mutatkozott be.
- Szeretném megfizetni neked -
mondta -, hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget
azért, amit tettem - válaszolta a skót gazda. Eközben a családi ház ajtajában
megjelent a gazda kisfia.
- Ez a te fiad? - kérdezte a
nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a gazda.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd
biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan,
mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten
büszkék leszünk. Így is lett.
Fleming fia a legjobb iskolákba
járt, és mikor eljött az ideje, 1906-ban kitüntetéssel diplomát szerzett London
St. Mary oktatókórház orvosi karán. 1928-ban az egész világ megismerte a nevét,
Alexander Fleming, a penicillin feltalálója. 1944-ben ugyanannak a nemesembernek
a fia, aki megmenekült a mocsárból, végzetesnek tűnő tüdőgyulladást kapott, és
ekkor a penicillin mentette meg az életét. A másodszor megmenekült nemes fiú,
Winston Churchill volt.
Kedves
Ballagók! Amikor
eljön dicsőségében az Emberfia, és vele minden angyal, helyet foglal fönséges
trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól.
Aztán így szól a jobbján állókhoz: „Gyertek,
Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!
Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas
voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és
felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. (…) Bizony mondom nektek, amit e
legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,31-40) Ezért azt
kívánjuk nektek, hogy úgy munkálkodjatok a világban, hogy Krisztus Urunktól a
jóknak szóló örök jutalomban részesüljetek. Ámen.
Dr. Darvas-Kozma József