Az evangéliumban Jézus és a kánaáni asszony találkozása különösen megható. (Mt 15,21-28) Az asszony súlyos gondot hordoz: leánya beteg, és egyedül Jézustól remél segítséget: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia.” Bár első pillantásra úgy tűnik, hogy Jézus elutasítja kérését: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Valójában az asszony hitét vezeti el a teljes bizalomig. Az asszony odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” Jézus visszautasítja, hogy nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és odadobni a kiskutyáknak. Az asszony nem sértődik meg, hanem alázattal kitart. Tudja, hogy Krisztusban ott van az irgalom és az élet forrása. Ekkor kimondja: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról”, nem önmagát alázza meg, hanem teljes bizalommal ráhagyatkozik Isten szeretetére. Erre így szólt Jézus: „Asszony! Nagy a te hited. Legyen hát akaratod szerint.” Ez a hit megnyitja az utat a csoda előtt, és a leány meggyógyul. Számunkra ez lelki tükör. Hányszor előfordul, hogy első nehézségeinknél feladjuk az imádságot, pedig Isten meghallgat. És a kitartó ima, az alázatos hit és a bizalom mindig közelebb visz Krisztushoz. Lehet, hogy válaszára várnunk kell, de szeretete sosem késik.
„Szavaid fénye
világít, és tanítja a tudatlanokat.” (Zsolt 119,130)
























.jpeg)
.jpeg)
