Az élet viharaiban - A világ és az Egyház története mindig is
viharok között haladt. Napjainkban különösen sokan érzik úgy, hogy az Isten
nélküli életmód, az anyagi biztonságba vetett hit és a társadalmi feszültségek
egyre mélyebb válságot idéznek elő. A gazdagok és szegények közötti szakadék
növekszik. Háborúk dúlnak, milliók kényszerülnek menekülésre, miközben a
családok meggyengülése, a demográfiai hanyatlás, az erőszak és a függőségek
tovább súlyosbítják a helyzetet. A keresztény ember azonban a bizonytalanság
közepette is Istenhez fordul bizalommal. A Szentírás arra figyelmeztet, hogy
Isten nem a pusztító erőben, hanem a csendes jelenlétben mutatkozik meg. (1Kir
19,9a. 11-13a) Illés próféta története ezt példázza, aki Ácháb király és Izebel
királyné idején bátran szembe mert szállni a Baál-kultusszal, ezért üldözni
kezdték. Elcsüggedve a Hóreb hegyére menekült, ahol egykor Mózes is találkozott
Istennel. Illés a barlang előtt várta az Urat. Erős szél, földrengés és tűz
jelezte Isten hatalmát, de az Úr nem ezekben jelent meg. Végül a szelíd szellő
hangjában szólította meg prófétáját. Ez az élmény megerősítette Illést
küldetésében: Isten nem félelemmel, hanem türelemmel és szeretettel vezeti
népét.
Az evangéliumban Jézus hasonló módon erősíti tanítványait. (Mt
14,22-33) A kenyérszaporítás után szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába,
és evezzenek a túlsó partra. Ő hazaküldte a népet, és felment a hegyre
imádkozni. Közben besötétedett és vihar támadt a tengeren. Éjjel, Jézus a víz
tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, megrémültek. Ő így
szól: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Péter Jézus hívására elindult
a vízen, de az erős szél láttán, megijedt, merülni kezdett és felkiáltott: „Ments
meg, Uram!” Jézus kinyújtotta kezét és megfogta. figyelmezteti: „Te kishitű,
miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. A
többiek leborultak előtte és megvallották: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
A hajó az Egyház jelképe. Krisztus ma is itt van, és gondja van ránk. Az
evangélium arra int, hogy ne csupán a veszélyeket lássuk, hanem bízzunk Krisztusban,
aki nem hagy magunkra. – Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében népe
üdvösségéért aggódik. (Róm 9,1-5) Bár fájlalja sokak hitetlenségét,
rendületlenül hisz Isten hűségében és irgalmában. Meggyőződése, hogy az ember
hűtlensége sem írhatja felül Isten üdvözítő tervét. A keresztény számára ma is
ez a legfontosabb üzenet: hitünket imádsággal és a szentmisén való részvétellel
erősítsük. Ha csak saját erőnkben vagy a földi biztonságban bízunk, hamar csalódunk.
Ha naponta Krisztussal járunk, s az élet viharok megijesztenek, Ő kinyújtja
kezét és megtart. A Krisztussal való járás, a kereszthordozás mindig reménnyel
tölt el és erőt ad, hogy közösségeinkben tudjunk szeretettel szolgálni. Ha Jézussal
járunk, ő békésen elsegít az örök életre.
„Bátorság!
Én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27)