Krisztus világa, 2026 november – Szemle

Mindenszentek ünnepe a szentek közösségére, Isten jóságára és az örök élet reményére irányítja figyelmünket. Az Egyház Krisztusban egyesíti a földön élőket, a tisztuló lelkeket és a mennyei dicsőségben részesülőket. A szentek példaképeink és közbenjáróink, akik hitre, kitartásra és szeretetre ösztönöznek. Az elhunytakért mondott imádság kifejezi a Krisztusban való összetartozást, amely a halálon túl is fennmarad. Az ünnep arra hív, hogy a mennyei haza reményét mindennapi szeretettel és segítőkészséggel kapcsoljuk össze.

Halottak napja – november 2. – Barsi Balázs atya írása az Istenbe vetett, csalhatatlan keresztény reménység jelentőségét hangsúlyozza, szembeállítva azt a földi reménykedések gyakori csalódásaival. A feltámadásba vetett hitnek mindennapi életünkben, döntéseinkben és megpróbáltatásainkban is meg kell mutatkoznia. A keresztény ember tekintete az örök mennyei otthonra és Krisztus eljövetelére irányul. Az íráshoz Dsida Jenő Halottak napjára című verse is kapcsolódik.

Ne félj, te kisded nyáj! (Lk 12,32) – Msgr. Tamás József nyugalmazott püspök elmélkedése a mai világ erkölcsi válságára, a gyűlölet és az ellenségeskedés pusztító következményeire figyelmeztet. Jézus szavai bátorítanak, hogy a nehézségek közepette is őrizzük meg hitünket és reményünket. A rosszra ne rosszal, a gyűlöletre ne gyűlölettel, hanem szeretettel, jósággal és megbocsátással válaszoljunk. Krisztus követőiként életünkkel is a testvéri szeretetet és a békés világ építését kell szolgálnunk.

Az irgalmasság lelki cselekedetei 7. – Hofher József jezsuita szerzetes az élőkért és elhunytakért mondott imádság jelentőségéről ír. Az ima a szeretet és az odafigyelés kifejezése, amely reményt, erőt és vigaszt nyújt. Nem Isten akaratát akarjuk irányítani, hanem bizalommal rábízzuk magunkat és embertársainkat. Az elhunytakért való imádkozás pedig szeretetünk és ragaszkodásunk jele.

Márton Áron 1971-ben mondott beszédet Rómában – Virt László írása felidézi, hogy a püspök a római püspöki szinóduson felszólalt a világ igazságtalanságai ellen. Kifogásolta, hogy az Egyház túl sokat foglalkozik saját belső problémáival, miközben milliók éheznek a szegény országokban. Hangsúlyozta, hogy a papoknak kerülniük kell a politikai szerepvállalást, de kötelességük kiállni az igazságosságért, az emberi méltóságért és a jogok védelméért. Beszédét nagy elismeréssel fogadták, VI. Pál pápa pedig személyesen is nagy tisztelettel fordult felé. Márton Áron példája ma is arra tanít, hogy felelősséget kell vállalnunk a rászorulókért.

A keresztség 4. – A hit ajándéka – Babos István jezsuita tanítása szerint a keresztségben a gyermek megkapja a hit ajándékát, az örök élet csíráját, és az egyházi közösség tagjává válik. A hit nem csupán az egyházi tanítás elfogadása, hanem Krisztus követése a mindennapokban. Bár személyes döntés, senki sem hisz teljesen egyedül: az Egyház közösségének hitében részesülünk. A keresztség egy egész életen át tartó lelki folyamat kezdete, amelynek gyümölcseit szeretetünkkel és jó cselekedeteinkkel kell megmutatnunk.

Mire kaptuk az életet? – A szeretet szabadsága – Len Rita a szülői szeretet és az elengedés nehézségeiről ír. A szülőknek meg kell tanulniuk szabadságot adni gyermekeiknek, hogy saját tapasztalatokat szerezzenek, és hibáikból is tanulhassanak. Az igazi szeretet nem az irányításban, hanem a bizalomban rejlik. Isten is szabadságot ad az embernek, de soha nem hagyja magára. Assisi Szent Ferenc példája arra tanít, hogy mindenkinek meg kell találnia saját hivatását. A szülők feladata, hogy gyökereket és szárnyakat adjanak gyermekeiknek.

Út a felnőttség felé – 20. – Értéksorrend. Az írás az életet egy ház felépítéséhez hasonlítja. Ahogyan a háznak erős alapokra van szüksége, úgy életünket is tanulásra, tapasztalatokra és kitartó munkára kell építenünk. Másoktól kaphatunk segítséget, de jövőnk alakítása a saját felelősségünk. Becsüljük meg időnket, erőnket és pénzünket, és teljesítsük kötelességeinket.

A szolgáló tekintete – Bács Béla János elbeszélése két magányos asszony találkozását mutatja be. Mária és Márta az életről, a munkáról, a hitről és a sorsról beszélgetnek. Mária arra figyelmezteti Mártát, hogy a földi munka mellett Istennek és az imádságnak is helyet kell adnia életében. A történet végén Márta nehéz döntés elé kerül: elfogadja-e a segítő kezet, vagy a saját útját választja. 

Alexandriai Szent Katalin – hit, bölcsesség, bátorság: kvízünk a tudós vértanú életét és példáját idézi fel. 

A Derűs oldal vidám perceket szerez, a keresztrejtvény pedig arra keresi a választ, mi az ami javunkra válik. 

A lap hátsó borítóján Dsida Jenő Új imádság című verse olvasható.

KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja – rólunk és nekünk szól. Megrendelhető a plébániákon, a kézbesítőknél és a szerkesztőségben: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159  0154 1927 0001, BCR Agentia Miercurea Ciuc. ISSN: 2558-8389.

 A kedves olvasónak bonuszként ajánljuk az októberi számot: krisztus-vilaga_10_2026.pdf

LÉGY KÉSZEN! - 32.A. - 2026.11.08.

 A szigorú trappista szerzetesekről azt tartják, hogy ezzel a köszöntéssel üdvözlik egymást: Memento mori! – Gondolj a halálra! A hagyomány szerint egyetlen nap kivételt jelent: húsvétvasárnap. Ekkor reggel tavaszi kankalint szednek a kertben, amelyet égi kulcsvirágnak is neveznek, majd egymásnak nyújtják e szavakkal: Memento vivere! – Gondolj az életre! Gondolj Jézus Krisztusra, aki feltámadt, és meghívott bennünket az örök életre. Megígérte, hogy dicsőségben visszatér, és megítéli a világot. Az Úr érkezésére tudatosan kell készülnünk. Ennek a készületnek része a mai vasárnapi szentmisénk is. Most bánjuk meg bűneinket, és adjuk át életünket Krisztusnak! 

Krisztusban kedves Testvéreim!

A kolostorok ősi rendje, hogy a napot a hajnali órákban Isten dicsőítésével kezdik. Ezáltal egész napjuk tartalmasabbá és összeszedettebbé válik, hiszen a reggeli imádság célt és irányt ad a napnak. A csendes együttlétben áttekintik napi teendőiket, és kérik Istent, hogy kísérje és segítse őket.

Az Úrral töltött idő tisztánlátást ad, és segít rendet teremteni életünkben. Enélkül nem képzelhető el az igazi bölcsesség. Ha napunkat Istennel kezdjük, ő munkánk végzésében is mellettünk lesz. A bölcs ember ezt felismeri.

1. Aki korán kel, megtalálja a bölcsességet. (Bölcs 6,13–17)

A bölcsesség kereséséről és megtalálásáról szól az ószövetségi Szentírás egyik legkésőbb keletkezett könyve. A bölcsesség első foka annak felismerése, hogy a teremtett világ szépségéből és rendjéből megismerhető a Teremtő nagysága és hatalma. Teremtő nélkül nincs teremtés. Aki szemléli a természetet, és elgondolkodik annak szépségén és rendjén, közelebb kerül Istenhez. Ahogyan Vörösmarty Mihály írta: „A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél: Benne az Istennek képe leírva vagyon.” (1842)

A teremtett világban azért találhatjuk meg Istent, mert általa is kinyilatkoztatja önmagát. Ő kezdeményezte a velünk való kapcsolatot: mellénk állt, sőt, előbb hívott bennünket.

A bölcsesség eleven és derűs istenkapcsolat. Magában hordozza a krisztusi erények vonásait: az önzetlenséget, a hűséget, az erélyt és a szelídséget. Az Ószövetség több helyen megszemélyesíti a bölcsességet, s ezzel előkészíti Isten megtestesült Bölcsességének, Jézus Krisztusnak a felismerését.

Az Újszövetség Jézus Krisztusban látja Isten megtestesült Bölcsességét, aki közénk jött. Nekünk csak be kell fogadnunk őt, hogy már földi életünkben boldoggá tegyen bennünket. A kereső szív megnyugszik, mihelyt megtalálja Istent. Az Isten akarata szerint berendezett élet: ez a mi igazi bölcsességünk.

2. A Krisztusból forrásozó, kegyelem táplálta hitet őriznünk kell. (Mt 25,1–13)

Jézus korának lakodalmi szokásaiból kiindulva mondta el a tíz szűzről szóló példabeszédét. A menyasszonyt atyja házából a vőlegény házába kísérték. A lakodalmi menet este indult útnak, a menyasszony kísérői pedig égő lámpásokat vittek magukkal. Mivel a vőlegény érkezésének időpontját nem lehetett előre tudni, komolyan fel kellett készülniük: tartalék olajat is kellett vinniük. Aki előrelátó volt, azt nem érte váratlanul a vőlegény késlekedése. Amikor megérkezett, megkezdődhetett a menyegzői ünnepség, majd bezárták a kapukat, hogy senki se zavarja az ünneplők örömét. A menyegző képe Jézus hallgatósága számára jól érthető, meghitt kifejezésmód volt, amely kettős tanítást hordozott.

– A példabeszéd elsőként Jézus Krisztus és Izrael kapcsolatát világítja meg. Az ószövetségi nép kapta elsőként a meghívást, hogy Isten áldása rajta keresztül áradjon ki az egész emberiségre. Izrael küldetése a menyasszony kísérőinek feladatához hasonlítható: a menyasszony szolgálatára vannak, és a vőlegény érkezését várják, hogy vele együtt részt vehessenek a menyegzői ünnepen.

Jézus, a megígért Messiás, eljött. Keresztelő János is tanúságot tett róla, mégis sokan készületlenül fogadták, mert beleragadtak a megszokott vallási gyakorlatokba. Izrael vezetői között is sokan voltak, akik nem keresték Isten bölcsességét, nem ápolták kellőképpen a szövetséget, ezért Jézus tanításából és csodatetteiből sem ismerték fel, hogy ő a Messiás. Látszólag ők is várakoztak, de hiányzott belőlük az a nyitott és élő hit, amely által felismerhették volna Jézusban a Megváltót.

A vezetők is meghívást kaptak Isten országába, mégis jobban ragaszkodtak saját elképzeléseikhez, előítéleteikhez és kiváltságaikhoz, mint Isten akaratához. Így saját magukat zárták ki az újszövetségi lakomából. Igaza van Szent Bernátnak: „Nincs biztonságban annak a jósága, aki nem akar jobbá válni. Amelyik pillanatban nem akarsz jobb lenni, megszűntél jó lenni. A világ minden kívánságával elenyészik egyszer, téged azonban előbb utadra tesz.”

– A példabeszéd második üzenete a földön zarándokló Egyháznak, vagyis mindannyiunknak, a meghívottaknak szól. A vőlegény Krisztus, menyasszonya az Egyház. A várakozás földi életünket jelképezi, a lakoma pedig az üdvözültek boldog együttlétét Isten országában.

Mivel Krisztus második eljövetelének időpontját nem ismerjük, az Egyház minden tagjának fel kell készülnie az ő érkezésére. Az öt okos szűz azokat jelképezi, akik Isten akarata szerint rendezték be életüket. Hittel és jótettekkel várták Krisztus érkezését.

Előrelátók: lámpásaik mellett korsójukban tartalék olajat is visznek. Állandó készenlétüket nem a számítgatás, hanem a szeretet motiválja. Várakozás közben ők is el-elszunnyadnak, de alapvető magatartásuknak, készenlétüknek köszönhetően a vőlegény érkezésekor azonnal rendbe tudják hozni lámpásaikat. Egyet azonban nem tehetnek: a döntő pillanatban nem adhatják kölcsön saját készenlétüket, vagyis azt az imádságos életet és azokat a jótetteket, amelyekkel Isten előtt megállhatnak.

A balgákból hiányzik a fegyelmezettség és a bölcs előrelátás. Készületlenségüket az utolsó pillanatban megnyilvánuló kapkodásuk igazolja. Sorsuk végzetes, mert a felkészülést és a készenlétet már nem lehet az utolsó pillanatban pótolni.

A keresztény ember ismeri az örömhírt. Ezért úgy éljen, hogy ha az Úr megszólítja, ne érje váratlanul: legyen készen! A népi mondás szerint: a fa arra dől, amerre irányítják. Életünk irányát is tudatosan kell megválasztanunk. Aki Krisztus közösségében az örök életre készül, az részesül a Messiás dicsőségében.

3. Az elhunytak sorsáról nem vagyunk tájékozatlanok. (1Tessz 4,13–14)

Amikor Timóteus beszámolt Szent Pálnak a tesszaloniki hívek kérdéseiről és aggodalmairól, az apostol levélben válaszolt nekik. Többek között arra is kitért, hogyan részesülnek az elhunytak Krisztus dicsőséges eljövetelében (parúzia), amikor földi testük már visszatért a porba. A pogány környezet reménytelensége ránehezedett a gyászoló hívekre. Ezért foglalkoztatta őket a kérdés: mi lesz elhunyt szeretteik sorsa?

Pál apostol kijelenti, hogy az elhunyt keresztények feltámadását Krisztus feltámadása teszi lehetővé. Ahogyan a vőlegény érkezésekor mindenki megmozdult, úgy történik majd a világ végén is. Az örökkévalóság szempontjából nem az a döntő, hogy megérjük-e Krisztus második, dicsőséges eljövetelét. A végső célt kell szem előtt tartanunk: Isten azokat is feltámasztja, akik Jézusban hunytak el. Oltódjunk egészen Krisztusba, hogy a halál utáni feltámadásban örökre vele lehessünk!

Titusz római császárról egy régi történet azt beszéli, hogy volt egy szelídített szarvasa. Az állat mindennap a császári kertben kapta meg eleségét, és szabadon mozoghatott. Hogy egyetlen vadász se vethessen szemet a szép állatra, a császár színes szalagot köttetett a nyaka köré, ezzel a felirattal: „Noli me tangere, Caesaris sum!” – Ne nyúlj hozzám, a császáré vagyok!

Szüleink és keresztszüleink a keresztségben a világmindenség Urának, Jézus Krisztusnak ajánlottak bennünket. A kereszt jelével jelölték meg homlokunkat, és a keresztség szentségi pecsétjét kaptuk lelkünkbe. Szent Pál szeretettel és határozottan figyelmeztet bennünket: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19–20).

A keresztség óta Krisztushoz tartozunk. Ezért sem a gonosz lélek kísértései, sem a halál nem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől, ha hűségesek maradunk hozzá. A gonosz minden kísértésére és a halál fenyegetésére bátran válaszolhatunk: Ne nyúlj hozzám, mert Krisztushoz tartozom! Ámen.

Hirdetés: 2026. november 8.

   

LÉGY KÉSZEN! - 32.A. - 2026.11.08.

1. Ma 16 órakor családos szentmise.

2. A plébániai hittanórákra várjuk a diákokat a felső hittanteremben:

Kedden: 4-5 óráig: 0-I-II. osztály. 5-6 óráig: IV-V-VI-VII-VIII. osztály.

Szerdán: 20-21 óráig IFI + akik bérmálkoztak.

Csütörtök: 4-5 óráig a III. osztály II. csoportját (Petőfi, József Attila, Nagy István, Xantus János, Goga iskolában tanulókat).

Pénteken: 3-4 óráig: III. osztály I. csoportjának (Nagy Imre Iskola). Fontos, hogy a tanuló részt vegyen a felkészítőn. A Szentmisenaplót mise után a sekrestyében pecsételjük.

A bérmálkozók felkészítője pénteken 19-20 óráig a felső hittanteremben.

3. Szombaton: 10-11 óráig Ministránsképző.

4. Karácsonyra Szeretet kosarat készítünk, adományokat a plébánián és a sekrestyében fogadjuk szeretettel.

5. A Krisztus világa novemberi szám kapható a ministránsoknál és a sekrestyében, ára 5 lej. A tartalomból: Mindenszentek ünnepe és Halottak napja; Ne félj te kisded nyáj! - Msgr. Tamás József írása; Az irgalmasság lelki cselekedeti (7.) - Hofher József jezsuita cikke. - Márton Áron 1971-ben mondott beszédet Rómában -Virt Lászlótól. - Keresztség (4.) - P. Babos István; Mire kaptuk az életet? - Len Ritától; Út a felnőttség felé - Gyurián Edit írása a fiataloknak; A szolgáló tekintete - Bács Béla János elbeszélése; Ég és Föld között Istennel - Bakó Mária Hajnalkától; Derűs oldal: A bal kéz – Melyik az én bal kezem, Jean? – Hát a szélső! – Keresztrejtvényben Szentpál-i idézet rejlik. A lap Dsida Jenő – Új imádság c. versével zárul.

6. A MÉLTÓSÁGTELJES ÉLETÉRT - Szent Erzsébet Caritas-gyűjtés jövő vasárnap, november 15-én, a Caritas időseknek nyújtott szolgáltatásai támogatására: nappali foglalkoztatók, házhoz szállított meleg ebéd, otthoni beteggondozás, segédeszközbérlés, idősotthoni ellátás és ápolás céljára. Segítsük az idős embert az önállóság megőrzésében, hogy közösségben legyen, kísérjük a betegségében. Mindenki adományával az idősek életminőségét támogatja!

7. November 22-én tartjuk Csíkszeredában a XXV. Csángó Napot. A moldvai magyarokért szól a harang. A szentmisét 11 órakor értük ajánljuk fel.

 

 

 

 

 

 

 

Szent Imre herceg ünnepe 2026

Az Istenhez hű és nemzetét szerető keresztény Vannak emberek, akiknek az élete véget ér, de a példája tovább él. Vannak, akik évszázadokkal ezelőtt jártak közöttünk, mégis van mondanivalójuk számunkra. Ilyen ember Szent Imre herceg, akinek ünnepén nem csupán a múltra emlékezünk, hanem a jelenünkre is tekintünk: mit üzen nekünk az ő élete a mai világban?

Szent Imre nem csupán azért fontos számunkra, mert Szent István király fia volt, vagy mert a magyar történelem kiemelkedő alakjaként tartjuk számon. A hagyomány szerint 1007-ben született, és már fiatalon olyan nevelést kapott, amelyben a hit, a tanulás és a felelősség egyaránt fontos szerepet játszott.

Tanulmányait a bencés szerzetesi műveltség alapozta meg. Később édesapja a széles látókörű és alapos tudású Szent Gellértet bízta meg a nevelésével.

Az első magyar szent családnak, a krónikák szerint, több fiú gyermeke volt. Imrét talán egyházi pályára szánták, és a pannonhalmi monostor lelkisége hatott rá és alakult ki monasztikus vonzalmai. Amikor a veszprémi Szent György templomban (1957-ben megtalálták!) imádkozott és fontolgatta, hogy milyen kedvesebb dolgot ajánlhat fel Istennek. Ekkor hallotta az égi szózatot: „A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom tőled. Ezt ajánld fel, ebben a szándékodban tarts ki!” – Imre válasza ez volt: Istenem végezd el kedvedet bennem.

Bátyja, Ottó halála azonban váratlan fordulatot hozott a királyi családban: a fiatal Imre hercegnek fel kellett készülnie arra, hogy egyszer az ország vezetésének felelősségét is magára vegye. Életében így nem egymást kizáró dolgokként jelent meg az Istennek szentelt élet és a közösség iránti kötelesség, hanem olyan feladatokként, amelyekben Isten akaratát kereste.

Szent Imre két eszményt állít elénk: az Istent szerető, tiszta szívű keresztény emberét és a hazájáért, népéért felelősséget vállaló emberét. Ez a két eszmény ma is összetartozik. Ez az életszentség.

1. A szentség lelki erő és nem gyengeség. Nézzük meg közelebbről:

A mai világban gyakran azt tartják erősnek, aki hangosabb másoknál, érvényesíti az akaratát, és mindenáron győzni akar.

A kereszténység azonban másfajta erőről beszél: a szeretetről. Jézus Krisztus nem erőszakkal, hanem szeretettel győzte le a világot. Nem mások legyőzésével bizonyította nagyságát, hanem azzal, hogy életét adta értünk a kereszten.

Szent Imre életének is ez a mélyebb üzenete. A róla fennmaradt hagyomány imádságos, fegyelmezett életű fiatalemberként mutatja be. Imádságát igyekezett a maga belső titkaként megőrizni – szolgájának is hallgatást parancsolt haláláig, mégis életének gyümölcsei láthatóvá tették, milyen mélyen kereste Istent. Személyiségét a szeretet, a szűkszavúság és a rangjához illő alázat jellemezte.

A szentség nem gyengeség, nem meghátrálás, és nem menekülés a világ kihívásai elől. A szent ember is küzd önmagával, nehéz döntések elé kerül, de újra és újra a jót választja, és hűséges akar maradni Istenhez.

Gondoljunk bele, mennyi erő kell ahhoz, hogy valaki nemet mondjon arra, amit a divat diktál és a környezete természetesnek tart (élettársi kapcsolat = ami vadházasság!).

Mennyi bátorság szükséges ahhoz, hogy a bosszú helyett a megbocsátást, a hazugság helyett az igazságot, az önzés helyett a szeretetet válasszuk!

Erő kell ahhoz, hogy becsületesek maradjunk akkor is, amikor mások tisztességtelenül járnak el.

Erő kell a házastársi hűséghez, a gyermekneveléshez, az idősekről való gondoskodáshoz és ahhoz, hogy segítsünk annak is, akitől semmilyen viszonzást nem remélhetünk.

Az igazi erő nem abban mutatkozik meg, hogy másokat legyőzünk, hanem abban, hogy önmagunkban legyőzzük azt, ami eltávolít Istentől és embertársainktól.

Szent Imre erre a belső nagyságra tanít bennünket.

A szentség mindannyiunk hivatása: „Szentek legyetek, teljes életetekben” (1Pt 1,15). Ott kezdődik, ahol élünk: a családban, a munkahelyen, az iskolában, az egyházközségben, és amikor a mindennapi döntéseinkben Krisztus útját választjuk, amikor megpróbálunk Krisztus szerint élni.

2. Mit üzen Szent Imre a mai fiataloknak?

a.) Szent Imrét különösen a fiatalok védőszentjeként tiszteljük. Ünnepe ezért arra is hív bennünket, hogy vegyük komolyan a mai fiatalok kérdéseit, küzdelmeit, örömeit és jövőjét.

Szent Imre példája azért is megszólító, mert fiatalon kellett felkészülnie nagy feladatokra. Szent Gellért és korábbi bencés nevelői nem csupán ismereteket adtak át neki, hanem a hitben, az önfegyelemben és a jellem formálásában is segítették.

Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a fiataloknak szükségük van olyan felnőttekre, akik nemcsak tanácsokat adnak, hanem hiteles életükkel is utat mutatnak.

b.) A mai fiatalokra sokféle elvárás nehezedik: legyenek sikeresek, népszerűek, szépek, szerezzenek jó állást, jó partit kössenek és mutassanak magukról tökéletes képet.

A közösségi média világában könnyű elhinni, hogy az ember értékét mások véleménye, a sikerei, gazdagsága vagy az elért eredményei határozzák meg. De vajon valóban ettől lesz valaki értékes? Pedig sokkal fontosabb az, hogy az illető becsületes, jó emberré váljék!

Szent Imre herceg életpéldája arra emlékeztet, hogy a belső tartás, a tiszta élet és a hűség többet ér a külső sikernél.

Szent Imre házasságáról (és a veszprémvölgyi görög apácák közt élő bizánci hercegnőről) szóló hagyomány arra is emlékeztet, hogy a párkapcsolatban a másik ember méltósága, a kölcsönös tisztelet és a felelős döntés alapvető és közös értékük volt.

A tiszta élet azt jelenti, hogy a másik embert nem eszközként használjuk, hanem komolyan vesszük, tiszteljük és értékeljük méltóságát.

A hűség azt jelenti, hogy kitartunk értékeink és a vállalásaink mellett akkor is, amikor ez áldozatot kíván.

A hit pedig azt jelenti, hogy minden kérdésünkre, bizonytalanságainkban is keressük Istent, akkor is imádkozunk, amikor nehéz és bízunk benne.

Kedves Fiatal Testvéreim! Nem kell tökéletesnek lennetek ahhoz, hogy Isten szeressen benneteket. Nem kell minden kérdésre tudnotok a választ, és nem kell elrejtenetek a bizonytalanságaitokat sem. De merjetek nagy célokat kitűzni, és ne elégedjetek meg azzal, hogy egyszerűen sodródtok az árral! Legyen víziótok, jövőképetek! Salamon király mondta: „Vízió nélkül elpusztul a nép!” Ezért kérdezzétek meg magatoktól:

– Milyen emberré szeretnék válni?

–  Mit szeretnék adni a világnak?

–  Mire hív engem Isten?

Szent Imre élete arra figyelmeztet: ne csak sikeres életet akarjatok élni, hanem értékeset is! Mert nem az a legfontosabb, hányan ismernek bennünket, hanem az, hogy kiknek lett jobb az élete azért, mert mellettük álltunk.

Ebben a felelősségben a felnőtteknek is feladatuk van. A szülőknek, nevelőknek és az egyházi közösségnek nem csupán arra kell törekedniük, hogy a fiatalok sikeresek legyenek, hanem arra is, hogy becsületes, hűséges és másokért felelősséget vállaló jó emberekké váljanak. Nem elég beszélnünk az értékekről: saját életünkkel kell példát mutatnunk.

3. Hit és hazaszeretet. Szent Imre nemcsak keresztény példaképünk, hanem a magyar történelem és keresztény hagyomány része is. Beszédem másik fontos gondolata a haza- és a szülőföld szeretete.

A haza- és a szülőföld nem csupán egy terület a térképen. Hozzátartozik anyanyelvünk, kultúránk, családi emlékeink, templomaink, temetőink, hagyományaink és mindaz az örökség, amelyet az előttünk élő nemzedékek hagytak ránk. A szülőföld a haza része. A szülőföld- és a hazaszeretet azonban nem pusztán érzés, hanem felelősség is.

Akkor szeretjük igazán a szülőföldünket, ha becsületesen dolgozunk, törődünk a közösségünk jövőjével, gondoskodunk a rászorulókról, és nem a személyes hasznunkat helyezzük mindenek fölé.

A szülőföld- és hazaszeretet nem merülhet ki ünnepi beszédekben és történelmi emlékezésben. A hétköznapokban válik hitelessé: abban, ahogyan dolgozunk, ahogyan másokkal bánunk, és ahogyan részt vállalunk közösségünk életéből.

Keresztényként ugyanakkor arra is emlékeznünk kell, hogy a saját népünk szeretete nem jelentheti más népek lenézését. Minden ember Isten teremtménye, és minden népnek megvan a maga méltósága, történelme és kultúrája. Ezért másokat is tisztelni kell.

Szerethetjük mélyen a magyar nyelvet, kultúrát és történelmet, miközben tisztelettel fordulunk más nemzetek fiaihoz és leányaihoz. A hitből fakadó szeretet nem gyűlöletet szül, hanem felelősséget, szolgálatot és békességet. Szent Imre öröksége is a mások tisztelete.

Tiszteletreméltó Márton Áron mondta Csíkszeredában 1975. május 12-i bérmáláskor: „A keresztény ember két világ polgárja. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből.”

A keresztény ember ezért nemcsak azt kérdezi: mit kaptam a hazámtól? Hanem azt is: mit adok én a hazámnak? Mit teszek a családomért, az egyházközségemért, a közösségemért és a következő nemzedékért? Mert a jövőt nem csupán örököljük, hanem a mai döntéseinkkel építjük.

Szent Imre kettős eszménye itt válik egységgé.  Aki komolyan veszi keresztény hitét, az nem maradhat közömbös embertársai szenvedése iránt. Aki pedig valóban szereti a hazáját, annak nem elég szép szavakkal kifejeznie érzéseit: tetteivel is szolgálnia kell a közjót.

Imádkozni és dolgozni, hinni és felelősséget vállalni, őrizni hagyományainkat és tisztelni másokat – mindez ugyanannak a keresztény lelkületnek a része.

4. Záró részként nézzük meg, hogy milyen eszményeket követünk?

Szent Imre példája egy eszményi zászlóhoz hasonlítható, amelyet a fiatalok (mint a cserkészek) maguk előtt visznek, és amely remény a jövőre, amely utat mutat nekünk. Ezt a zászlót nem feltétlenül a kezünkben, hanem a szívünkben hordozzuk. Szükségünk van ilyen zászlóra: 

A hit zászlajára, amely arra emlékeztet, hogy életünknek Istenben értelme van.

A tiszta lelkiismeret zászlajára, amely arra tanít, hogy a jót akkor is válasszuk, amikor ez nem népszerű.

A hűség zászlajára, amely arra kötelez, hogy ne hagyjuk cserben azokat, akik ránk bízták magukat.

A szeretet zászlajára, amely arra indít, hogy ne megalázzuk, hanem felemeljük egymást.

És ehhez kapcsolódik a felelős hazaszeretet zászlaja is: amely arra kötelez, hogy őrizzük meg értékeinket, adjuk tovább hitünket és hagyományainkat, és építsünk olyan közösséget, amelyben minden ember méltósága számít, és olyan világot hagyjunk gyermekeinkre és az utánunk jövő nemzedékre, amelyben jó és érdemes élni.

Szent Imre arra hív bennünket, hogy a múlt örök és megtartó értékeit a jelenben is élővé tegyük. Mert a kereszténység ma is életünk és hivatásunk!

A kereszténység nélkül nincs múltunk, és nem lesz jövőnk! Ezért Krisztust akarjuk követni családjainkban, munkahelyeinken és társadalmunkban. Hasonlóképpen mindennapi feladatunk a szülőföld- és hazaszeretet is, hogy felelősséggel építsük ezt a közösséget, amelyet otthonunknak, szülőföldünknek nevezünk.

Kedves Testvéreim!

Szent Imre ünnepén kérjük Istent, hogy adjon nekünk az ő példájából merítő erős és tiszta szívet!

Adjon bátorságot sarjadó fiataljainknak, hogy mindig a jó mellett döntsenek.

Adjon bölcsességet a szülőknek és nevelőknek, hogy életükkel is példát mutassanak.

Adjon hűséget a családoknak, becsületet a munkában, békességet közösségeinkben és felelősségteljes szeretetet és áldozatvállalást népünk iránt!

Kérjük, hogy hitünk ne csupán szavakban, hanem tetteinkben is megmutatkozzék. Hogy hazaszeretetünk a közjó szolgálatában váljon láthatóvá, kereszténységünk pedig közelebb vigyen bennünket Istenhez és embertársainkhoz.

Amikor nehéz döntés előtt állunk, amikor a könnyebb út csábít, vagy úgy érezzük, egyedül maradtunk a hitünkkel, gondoljunk Szent Imrére! És ne csak azt kérdezzük: mit tenne ő a mi helyünkben? Hanem azt is: mit kíván tőlem Krisztus itt és most?

Szent Imre herceg életpéldája akkor válik élővé, amikor mi is a hit, a hűség, az önfegyelem, az áldozatkészség, és a szeretet útján járunk. Így kapcsolódik össze bennünk a két eszmény: az Istenhez hű keresztény ember és a nemzetét szerető, közösségéért felelősséget vállaló ember eszménye.

Testvéreim! Legyen hitünk, amely megtart;

legyen jellemünk, amelyre építeni lehet;

legyen szeretetünk, amely összeköt;

és legyen bennünk felelősség azért a világért, amelyet Isten nekünk adott és ránk bízott!

Szent Imre herceg, segíts nekünk! Ámen.

 

Elhangzott, 2026. nov. 5-én a gelencei Szent Imre templomban

 

Darvas-Kozma József

Szentbeszéd a temetőben - 2026

A halál ellen Krisztus az orvosunk, orvosságunk a kegyelem – 2026 – temető.

Mindenszentek és halottak napja körül, amikor felkeressük temetőinket, akaratlanul is elgondolkodunk az élet értelmén, célján és mulandóságán. A Biblia tanítása szerint életünk és az egész világmindenség Istentől indult el, és Isten felé tart. Ezt valljuk meg akkor is, amikor szeretteink sírjára virágot helyezünk, gyertyát gyújtunk és imádkozunk értük.

Imádságunkkal a szentek közösségét is megvalljuk. Krisztus Egyházához tartoznak azok, akik még földi zarándokútjukat járják, azok, akik haláluk után tisztulnak, és azok, akik már megdicsőült állapotban látják Istent. Mindannyian Krisztus nagy családját alkotjuk a Szentlélekben.

Ma kegyelettel a temetőbe jöttünk, imádkozunk elhunyt szeretteinkért, és sokan magukkal hozzák gyermekeiket is. Ez fontos, hiszen nemcsak emlékezünk, hanem mesélünk is azok életéről, akik már a Jóisten közelében vannak.

Manapság azt is tapasztaljuk, hogy a gyermekeket távol tartják a temetésektől. A felnőttek meg akarják kímélni őket a fájdalomtól, a halállal és az elmúlással való szembesüléstől. Pedig a búcsúzás, a veszteség és a gyász is életünk része, amelyet meg kell tanulnunk elfogadni. A halálról és a gyászról nem szabad tabuként hallgatni. A gyermekeknek is szükségük van őszinte beszélgetésre, hogy ne maradjanak a félelem és a kiszolgáltatottság érzésében.

Hálás vagyok szüleimnek, hogy már négy-öt évesen ott lehettem nagyszüleim temetésén. Úgy temettük el őket, ahogyan tavasszal édesanyám a virágmagvakat a kiskertben. A mag elhal, de új élet sarjad belőle, és virágával örömet szerez. Gyermekfejjel megértettem, hogy valami hasonlót tesz a Jóisten is szeretteinkkel.

Krisztusban Testvéreim!

A gyermekek a felnőttektől szeretnék hallani, milyen reménnyel tekintünk az élet végére. Ha látják, hogy számunkra a hit és az Istennel való kapcsolat az életünk alapja, akkor ők is könnyebben megértik a halál mélyebb értelmét. Ezért fontos, hogy kérdéseikre őszintén válaszoljunk, és bevezessük őket keresztény hagyományainkba.

Szép példát láthattunk erre II. Erzsébet angol királynő 2022-es temetésén. A gyászoló királyi családban ott volt két dédunokája, a hétéves Sarolta hercegnő és a kilencéves György herceg is. Megható volt látni, ahogyan a gyermekek felnőtt módjára, mégis természetes gyermeki érzésekkel búcsúztak dédijüktől. Jelenlétük azt üzeni: a gyermekeknek is helyük van a gyászban, a búcsúzásban, a család közös fájdalmának megélésében.

A halállal való szembenézés úgy tanítható a legjobban, ha a felnőttek a gyermekek életkorának és érzéseinek megfelelően beszélnek a történtekről. Engedjük, hogy kifejezzék fájdalmukat, kérdéseiket, és biztosítsuk őket szeretetünkről. Elmondhatjuk, hogy nekünk is fáj a veszteség, nem szégyen a könny, de van egy nagy reménységünk: Jézus Krisztus feltámadása.

Édesanyám halálakor az egyik óvodás dédunoka megkérdezett engem: „Dédi a Jézuskához ment?” 

– „Igen” – feleltem. 

Erre a még kisebb gyermek hozzátette: „Akkor jó helyre ment.”

Milyen egyszerű, mégis milyen mély hitvallás! Engedjük meg gyermekeinknek is, hogy átéljék a búcsúzást, és valljuk meg nekik, hogy az élet nem a halállal ér véget, hanem Krisztusban kiteljesedik.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Halálunkkor átlépjük a földi világ határát, és Isten végtelen világába érkezünk. Ezt Jézus Krisztus élete, tanítása, halála és feltámadása igazolta számunkra. Szent Pál apostol is tanítja, hogy a földi élet után Istennél folytatódik életünk, és eljutunk a vele való teljes közösségre.

Az ember nem a semmiből jön, és nem a semmibe megy. Életünk Istentől indul és hozzá tér vissza. Jézus Krisztus, aki Kafarnaumben életre keltette Jairus leányát, Naim városában az özvegyasszony fiát, és Betániában a negyednapos halott Lázárt életbe szólította. Akkor önmagáról mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre” (Jn 11,25k). Húsvéti misztériumával valósággá tette a feltámadást. Számunkra Krisztus a biztosíték arra, hogy bennünket is részesíteni fog az örök életben.

A Jelenések könyvében ezt olvassuk: „Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Majd a trónon ülő így szólt: „Íme, megújítok mindent!” (Jel 21,4–5)

Ez a mi keresztény reménységünk. Bár a földi élet mulandó, Isten örök életet készített számunkra. Szent Pál tanítása szerint az egész teremtett világ is sóvárogva várja a megújulást, a romlandóságból való felszabadulást (Róm 8,19–22).

Egy magyar teológus, Gál Ferenc gondolatával zárom elmélkedésemet: „A világ csak híd, amin átmegyünk, s mindig eszünkbe juttatja a túlsó partot, a legtöbb ember, akkor találja meg újra az Istenhez vezető utat, amikor érzi, hogy minden földi támasz meginog a lába alatt és minden érték kiesik kezéből.”

Testvéreim, mi, akik még az Istenhez vezető úton zarándokolunk és elhunyt szeretteinkre emlékezünk, imádkozunk értük, ugyanakkor adjunk hálát Istennek mindazért a szeretetért, jóságért és sok szép emlékért, amit tőlük kaptunk.

Kérjük a Jóistent, hogy irgalmazzon nekik, bocsássa meg emberi gyarlóságaikat, jutalmazza meg jóságukat, és részesítse őket az örök élet boldogságában.

Szívből jövő szeretettel ajánljuk fel értük mindennap a búcsú kegyelmeit, ezzel is valljuk meg a szentek közösségét.

És kérjük magunk számára is a kegyelmet, hogy a halálra ne félelemmel tekintsünk, hanem Krisztusi hittel, reménnyel, hogy felkészülve tudjunk átmenni az örökkévalóságba. Ámen.

 

 

Mindenszentek - 2026

Anyaszentegyházunk november 1-jén mindazokat a szenteket ünnepli, akik eljutottak az örök boldogságra. Nemcsak a hivatalosan szentté avatottakról emlékezünk meg, hanem arról a megszámlálhatatlan sokaságról is, akiknek nevét nem őrzi a naptár, de életük elérte célját: az Istennel való örök közösségünket. A szentek példaképeink és közbenjáróink, akik arra bátorítanak, hogy mi is Krisztus útján járjunk, s őrizzük meg a megszentelő kegyelmet. A Jelenések könyvének látomása a megváltottak hatalmas seregét mutatja be. (Jel 7,2-4. 9-14) A száznegyvennégyezer választott és a megszámlálhatatlan sokaság Isten népét jelképezi, amely minden népből és nemzetből összegyűlik. Fehér ruhájuk Krisztus megváltó áldozatára utal: a Bárány vérében tisztultak meg. - A keresztségben mi is megkaptuk Isten kegyelmét és az istengyermeki élet ajándékát. Feladatunk, hogy ezt a kegyelmet hitünkkel, imádságunkkal, szeretetünkkel és áldozatvállalásunkkal életünk végéig megőrizzük. Az életszentség nem csupán néhány kiválasztott kiváltsága, hanem minden megkeresztelt ember hivatása. Isten gyermekei vagyunk, de az örök életben tárul fel méltóságunk teljes gazdagsága. (1Jn 3,1-3) János apostol arra emlékeztet, milyen nagy szeretettel fordul felénk az Atya: gyermekei lehetünk. Boldog Duns Scotus János középkori teológus tanította, hogy a teremtés az Isten önközlésének gyümölcse, ugyanis vágyik arra, hogy önmagát ajándékozza, és a másikat befogadja. Ez a méltóság Isten ingyenes ajándéka. Már földi életünkben részesedünk az ő kegyelmében, bár ennek teljességét még nem láthatjuk. „Akkor majd hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van”.                                                          Mindenszentek ünnepe ezért az örök élet örömét állítja elénk. Arra hív, hogy a jelen nehézségei között se veszítsük el reményünket, hanem Isten szeretetében megerősödve éljünk. Jézus a nyolc boldogság által mutatja meg az örök boldogság útját. (Mt 5,1- 12a) Ezzel megmutatja, hogyan válhatnak hétköznapjaink az életszentség útjává. Boldogok a lelki szegények, a szelídek, az irgalmasok, a tiszta szívűek és a békességszerzők. Boldogok azok is, akik az igazságért szenvednek, és a megpróbáltatások között is hűségesek maradnak Istenhez.                                                                                               A boldogság nem azt jelenti, hogy életünkből hiányzik a szenvedés, hanem azt, hogy Krisztussal együtt hordozzuk terheinket, és a nehézségek között is a szeretetet választjuk. A szentek példája arra tanít, hogy családunkban, munkánkban és emberi kapcsolatainkban is megszentelhetjük mindennapjainkat. Mindenszentek ünnepe arra hív, hogy már ma járjunk a szentség útján. Kövessük Jézus szelíd és irgalmas szívét, őrizzük meg a keresztségben kapott kegyelmet, és szeretetünkkel tegyük szebbé a világot! Aki meghívott az életszentségre, segít kegyelmével és a szentek is közbenjárnak értünk.

„Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok.” (Mt 5,12)

 

Hirdetés: 2026. november 1.

1. Mindenszentek ünnepe, vasárnap. Szentmisét végzünk: reggel 7., 8., 9:30, 11 és 18 órakor.

2. Elsővasárnapi szentségimádást tartunk 12 órától 17 óráig.

3. A római katolikus temetőben du. 3 órakor vecsernyét, Liberát tartunk és megáldjuk az új síremlékeket.

4. Teljes búcsú nyerhető november 1-8-ig naponta egyszer a halottak részére, ha szentségekhez járulunk, meglátogatjuk a temetőt és elimádkozzuk a Miatyánkot és Hiszekegyet a Szentatya szándékára. Részleges búcsút bármikor nyerhetünk az évben, ha meglátogatjuk a temetőt és imádkozunk a halottakért.

Mindenszentek ünnepén az egyház nagy családjának azon tagjait ünnepeljük, akik már eljutottak Isten boldog színelátására. A tisztelet elsősorban a bennük működő győztes kegyelemnek szól, így a szentek tisztelete Isten tiszteletének egy formája. Mi, a földön élők, segítségüket kérhetjük. Hitünk szerint  mi is közbenjárhatunk a tisztulás állapotában levőkért, akik nem egészen tisztán távoztak a földi életből. A túlvilági tisztulás lehetőségét hivatalosan tanítja a bázeli és a trienti zsinat.

5. A világítás lényeges része a temetői vecsernye, akik akkor a temetőben tartózkodnak kapcsolódjanak be a közös imádságba. Akik a temetőbe nem tudnak elmenni, de meglátogatják a templomot vagy otthon gyertyát gyújtanak és imádkoznak a halottakért, búcsút nyerhetnek a halottak részére.

6. Halottak napja november 2. Szentmisét végzünk reggel 6:30, 7, 11, és 18 órakor az egyházmegye főpásztoraiért, papjaiért és plébániánk halottjaiért: Az esti szentmisét az egyházközségünkben egykor szolgált papokért, alkalmazottakért és városunk minden halottjáért ajánljuk fel. 

7. Krisztus világa októberi száma a hit, a szeretet és a keresztény élet fontos kérdéseit állítja középpontba. A vezércikk a család szerepét hangsúlyozza a gyermekek hitre és maradandó értékekre nevelésében, Míg Msgr. Tamás József elmélkedése Isten és felebarátaink szeretetének főparancsát idézi fel. Hofher József jezsuita a megbocsátás lelki gyógyító erejéről ír. Virt László pedig Godó Mihály jezsuita szerzetesnek állít emléket, aki a börtön és a kínzások ellenére is hű maradt hitéhez. Gyurián Edit pedagógus a tanulás örömére és a gyermekek tehetségének kibontakoztatására hívja fel a figyelmet. Barsi Balázs OFM Szent Ferenc békés elmúlásáról és Krisztus-követéséről elmélkedik, Marco Benini pedig az Eucharisztia életformáló erejét mutatja be. A lapszámban Assisi Szent Ferencről szóló kvíz, derűs oldal, keresztrejtvény és Kempis Tamás Ima az angyalokhoz című verse is helyet kapott.

8. A plébániai hittanórákra várjuk a diákokat a felső hittanteremben: Kedden: 4-5 óráig: 0-I-II. osztály. 5-6 óráig: IV-V-VI-VII-VIII. osztály.

Szerdán: 20-21 óráig IFI + akik bérmálkoztak.

Csütörtök: 4-5 óráig a III. osztály II. csoportját (Petőfi, József Attila, Nagy István, Xantus János, Goga iskolában tanulókat).

Pénteken: 3-4 óráig: III. osztály I. csoportjának (Nagy Imre Iskola). Fontos, hogy a tanuló részt vegyen a felkészítőn. A Szentmisenaplóba a sekrestyében mindig a mise után igazoljuk a jelenlétet.

9. A bérmálkozók felkészítője pénteken 19 órakor a felső hittanteremben. 

A bérmálkozók kiskatekizmusa kapható a sekrestyében és a plébánián. Ára 20 lej.

10. Szombaton: 10-11 óráig Ministránsképző.

11. November 8-án, vasárnap 16 órakor családos szentmise.

12. Főegyházmegyei Biblianapról lásd alább a plakátot!