Az első boldog székely

Nagypéntek vértanúja, Boldog Apor Vilmos püspök - 1945. március 28-án, nagyszerdán Szálasi le akarta tartóztatni Apor püspököt, de ekkor már az oroszok elérték Győrt. Megkezdődtek a harcok. A Püspökvár pincéibe menekültek száma 300-400 körül volt. A püspök nagycsütörtökön a pincében mondta utolsó miséjét. Másnap csak Jézus szenvedéstörténetét olvasta fel a városban dúló harc miatt. Arra kérte az ott lévő férfiakat, hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell fellépnie, mert ,,egyszer úgyis meg kell halni, jobb tehát, ha az ember ilyenkor áldozza föl az életét.” Este részeg katonák akartak nőket elvinni, akkor őket erélyesen kitessékelte, a bejárattól visszafordult orosz katona sortűzzel halálosan megsebesítette. Húsvét ünnepének utolsó órái is leperegtek. 1945. április 2-án Győr püspöke hazaindult az örökkévalóságba. Utolsó mondatai, végrendelete: ,,Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!

Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!

Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!...”[1]  

A győri karmelita templomban temették. Újratemetésére 1988-ban került sor a székesegyházban. Boldoggá avatási eljárását 1946-ban a győri egyházmegye kezdeményezte.

Dr. Ternyák Csaba egri érsek, mint Apor Vilmos boldoggá avatási ügyének volt posztulátora buzdít minket: „Hívőemberként az ő példájából megtanulhatjuk, érdemes úgy élni, hogy nem riadunk vissza az áldozatoktól, érdemes kiállni az erényes élet védelmében, egyszerűen érdemes életünk középpontjába Istent és a felebarátot helyezni...” Tehát „nem Apor püspöknek, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy őt a magyar boldogok és szentek között tisztelhessük”.[2]

2012. április 29-én Pápai Lajos győri püspök mondta Csíksomlyón az Apor-ereklye átadáskor: „Csodálatos példaképet kaptunk Boldog Apor Vilmos püspök személyében,  és most itt van köztünk a rá bízottakért kiontott vérével átitatott ereklyéje, eljöhetünk ide imádkozni, közbenjárását kérni. Ma is szükség van olyan fiatalokra, akik meghallják Krisztus hívását, és vállalják az áldozatokkal járó papi hivatást”.[3]

Napjainkban nem lehet elég sokféle és elegendő példányszámú kiadványt megjelentetni, imalapot terjeszteni, megemlékezést, elmélkedést tartani, amennyi elegendő ahhoz, hogy – Apor szavaival – a „szegény magyarok” lassanként rádöbbenjenek nagyjaikra, szentjeikre, hogy merjék pártfogásukat kérni és a példájukat követni.

Íme, Apor Vilmos, az első székely boldog, a segítés, a szeretet vértanúja.

A legnagyobb erény a szeretet, s a szeretet nem szűnik meg soha (1Kor 13,13. 8.).

Pártfogását kérjük, példáját kövessük.

Imádkozzunk a magyar népért!

Boldog Apor Vilmos ereklyét helyeznek el

"Szeretettel értesítelek mindnyájatokat arról, hogy október 17-én 20.30-kor kezdődő igeliturgia keretében adja át Pápai Lajos győri megyéspüspök Boldog Apor Vilmos ereklyéjét a szigeten lévő San Bartolomeo templomnak, amely Boldog II. János Pál pápa akaratából a XX. század mártírjainak temploma.

A Sant’Egidio közösség által szervezett imaestre (kb. fél óra) szeretettel hívlak és várlak mindnyájatokat, amelyen Pápai Lajos püspök atya fogja tartani az elmélkedést” - hangzik Németh László pápai prelátus, az olaszországi magyarok főlelkészének meghívása.

Itt emlékeztetünk rá, hogy Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból Segesváron.

Püspöki székét 1941. március 2-án foglalta el. Működésére rányomta bélyegét a háború réme. Bár nagyon sokat tett az ifjúság valláserkölcsi nevelése érdekében - népfőiskolát alapított a falusi ifjúság számára - a szegények ügyét itt is szívügyének tekintette. Nevét mégis főként az igazságtalanul üldözöttek védelmében végzett tevékenységével örökítette meg. Saját biztonságát is kockáztatta az erőszakos törekvésekkel szemben, mindent elkövetett az üldözöttekért.

Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit befogadott és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Számítva a brutalitás veszélyére, kijelentette: „Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét”. Ez be is következett akkor, amikor részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt.

A katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek és senkinek sem lett bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni, imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és azokért, akik meglőtték. Majd április 2-án éjfél után meghalt.

Testét ideiglenesen a Kármelita templom kriptájába temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert - mint írta - a püspök szent volt. Közben elkészült a vörös márvány szarkofág, Boldogfai Farkas alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve testének ünnepélyes felhozatala a Kármelita templom kriptájából. Az ezt megelőző napon azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta a felhozatalt. Csak 1986. május 23-án lehetett a vértanú püspök testét méltó sírhelyére temetni. Azóta ott pihen és a hívek virággal halmozzák el sírját.

A szarkofágot Mattiony Eszter hímeskő alkotása veszi körül a falon. A Jó Pásztort ábrázolja, aki életét adta juhaiért és két jelképes alak a babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és a liliommal, a női ártatlanság jelképével, aminek a védelmére adta életét.

Apor Vilmos boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel kellett függeszteni és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az ún. pozíciót – amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza – díszkötésben nyújtották át a Szentatyának győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott. A boldoggá avatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson.

Hivatalos emléknapja május 23-án van, vagyis a végső nyughelyére helyezés évfordulóján. Ezen a napon kívül a győri Bazilikában minden hónap első hétfőjén szentmise van a tiszteletére.

Forrás: Győri Egyházmegye honlapja