Ahol a gyertyák rezzenés nélkül égtek

A szombathelyi szent Márton-templom szentélye mellett bal oldalt álló kápolnában mindig skarlátvörösen, rezzenés nélkül égtek az oltárgyertyák. 

A kápolna fölötti félkörben latin fölírás hirdette, hogy ezen a helyen született Szent Márton 316-ban, a püspöki szeretet szentje. A két világháború közti kor vége felé a helytörténészek, régészek kutatásai átvilágítás alá vonták a barokk templomot. Kiderült, hogy annak kőcsontváza egy rommá lett gótikus középkori templom, amely egy kora középkori, kicsiny román-stílű templomra épült. Az alatt pedig egy még római korú bazilika alapfalai rejtőznek a mélyben. És ismét azalatt: nagy terjedelmű római magánház alapjai húzódnak meg, az átrium körül fürdőszobányi hálószobácskákkal. S ezek közül pontosan az egyiknek a helye fölött van az oltár, ahol amint a felírás mondja: „Ezen a helyen született Szent Márton”. 

A római város nagyobb területen feküdt egykor, mint a mai modern Szombathely. A templom a régi római város falain kívül feküdt, amolyan villanegyedben. Ennek egyik háza volt a későbbi Márton-püspök apjáé, a római helyőrség egyik katonai tribunusáé. Savariában, Felső-Pannónia székhelyén a légiók 193. április 9-én kiáltották Septimus Severust császárnak. A savariai katonatiszt fia, Márton megismerkedett a keresztényekkel, szeretett közöttük lenni. Hat évig hittanuló volt. Apja, amikor megtudta, hogy 15 éves fia meg akar keresztelkedni, nyomba besoroztatta katonának. Fegyelmezett élete miatt 19 évesen már lovastiszt volt a dél-franciaországi Amiensben. Egyik téli estén szolgálatot teljesített a városban. Ott egy didergő koldus nyújtotta feléje kezét. Ekkor kettévágta téli-katonaköpenyét betakarni vele a koldust, és ez – amint a legenda mondja, maga volt Jézus Krisztus! 

Az igazságos Márton, mivel a köpeny költségének felét a császár fizette, a másik felét ő, ezért a maga részét egészen odaadta. Éjszaka álmot látott, ahol a koldus az ő köpenyét mutatta az angyaloknak: Nézzétek, ezt a ruhát a hittanuló Márton adta! 339-ben megkeresztelkedett és kivált a katonai szolgálatból. Remetéskedett, majd pappá szentelték. Savariába ment, ahol édesanyját és néhány embert megkeresztelt. Az ariánus féktelenség miatt Milánóba, onnan Szent Hilarius poitiersi püspökhöz ment, és a város közelében megszervezte egy szerzetesrend magvát. Tanítványai vitték szét a szentéletű, igazhitű és tudós Márton hírét. 

371-ben meghalt Tours püspöke, és az odalátogató Mártont a nép megválasztotta püspöknek. Kolostort alapított, a papok képzésén és a szegényeknek gondjainak enyhítésén fáradozott. 397. november 9-én halt meg. Halála előtt, amikor hívei sírtak, hogy itt hagyja őket, így imádkozott: „Uram, ha népednek szüksége van rám, nem utasítom el a munkát.” Lelkületét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy Európa legnépszerűbb szentje lett a középkorban, több mint kétezer templomot és kápolnát neveztek el róla.

Tours-i Szent Márton püspök

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt.

Márton tours-i püspök Pannóniában, a mai Szombathelyen állt római városban, Savariaban született 316 táján. Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.
A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római katonatiszt és katechumen volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.
Az a fél köpeny Mártoné volt egészen, mert a másik felét a császár fizette, ezért azt nem adhatta oda. A katonának a császár értékeire vigyáznia kellett, de a másik fele amely egészen az övé volt azt a koldusnak adta. Meghagyta a császárnak ami a császáré, és mint hiujonc  a maga részét Krisztusnak adta, akit a szegényben látott.
Szent Márton 397. november 8-án halt meg és a Jeromos-féle Martirológium szerint november 11-én temették. Rómában a 6. század óta ünneplik.
Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannónia földjén. Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét festette. Szűz Mária után Szent Márton az ország patrónusa (patronus regni) lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette és háromnapos előkészülettel is hangsúlyozta.
A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült 997-ben a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.
A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról, a régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy egyes részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült. Az előtte lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették. Eszterházy Pál szerint ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent Mártonunkat”.
A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd Szombathely városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése alól minden időkre fölmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjék a szegényekről.
MK

A szeretet szentje

A püspöki szeretet szentje Szombathelyi és Toursi Szent Márton (+397). A Pannóniai Sabariában (ma Szombathely) született pogány szülőktől. Apja katonatiszt. Az ifjú Márton megismerkedett a keresztényekkel, szeretett közöttük lenni. Hat évig hittanuló volt. Apja katonai pályára szánta, de amikor megtudta, hogy 15 éves fia meg akar keresztelkedni, nyomba besoroztatta. Fegyelmezett élete miatt 19 évesen már lovastiszt volt a dél-franciaországi Amiens-ben. Egyik téli estén kilovagolt a városba. Ott egy félig megfagyott koldussal találkozott, aki kezét nyújtotta feléje. Pénz nem volt nála, jó szóval nem sokra megy, ekkor meleg katonaköpenyét kettévágta és betakarta a koldust. 
Az igazságos Márton, mivel a köpeny költségének felét a császár fizette, a másik felét ő, ezért a maga részét egészen odaadta a koldusnak. A másik felével neki kellett elszámolni a császár felé. Éjszaka álmot látott, ahol az angyalok közt felismerte a koldust, aki köpenye felét viselte, arca azonban Jézus arca volt. Ekkor a koldus az ő köpenyét mutatta az angyaloknak: Nézzétek, ezt a ruhát a hittanuló Márton adta! Ezután megkeresztelkedett. Abba hagyta a katonáskodást, Nemsokára pappá is szentelték. Majd 371-ben meghalt Tours püspöke. A nép az odalátogató Mártont megválasztotta püspöknek. A városnak lett szentéletű, igazhitű és tudós püspöke. Kolostort alapított, a papok képzésén fáradozott és a szegényeknek gondját viselte. 397. november 9-én halt meg. Halála előtt, amikor hívei sírtak, hogy itt hagyja őket, így imádkozott: „Uram, ha népednek szüksége van rám, nem utasítom el a munkát.” Megjegyzem, hogy Márton Áron püspök úr jelmondatát e szenttől kölcsönözte. Szent Márton egész szívvel Isten népét szolgálta. Lelkületét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy Európa legnépszerűbb szentje lett. A középkorban több mint kétezer templomot és kápolnát neveztek el róla Európában.Szent Márton napjára vágott libából a hívek küldtek a pajuknak is. Általában a hátsó részéből. Ez volt a püspökfalat. Úgy tartották, hogy a Szent Márton napi libahús fogyasztásánál használt bor megóv a gyomor- és fejfájástól, s a következő évre jólétet biztosít.