Ételszentelésről a románok írták: A magyarok civilizációból leckét adtak

Ungurii ne dau o lectie de civilizatie

A magyarok civilizációból leckét adnak

http://www.criserb.com/blog/ungurii-ne-dau-o-lectie-de-civilizatie.html

criserb on 9 April 2012 -

Priviti putin imaginile de mai jos.

Oamenii stau frumos, aliniati asteptand ca preotii sa le sfinteasca produsele (sunca, oua, cozonac, paine de casa, miel gatit, si palinca) ce urmeaza sa fie puse pe masa de Paste. Detalii despre aceaste obiceiuri mai gasiti si aici (dar cine mai citeasca asa ceva in ziua de azi?).
Nimeni nu se imbulzeste, nimeni nu se agita, nimeni nu se baga in fata. Toata treaba asta s-a intamplat ieri in Miercurea Ciuc.
Cred ca imaginile astea sunt un bun exemplu pentru ceea ce inseamna civilizatie. Nu se compara cu ceea ce vedem noi la televizor in zona Bucurestiului si a Moldovei, cand este vorba de biserica.
E posibil sa fie asa civilizati pentru ca majoritarii sunt ungurii in zona, e posibil sa aiba legatura cu catolicismul.
Chiar nu prea conteaza, important este ca asa ar trebui sa arate orice sfintire, civilizat, fara ingramadeala, fara mizerie…
Va sfatuiesc sa raspanditi aceste imagini, dati un like, un share, un +1. E important ca lumea sa vada ca se poate merge la biserica si civilizat. Chiar cred ca pozele de mai sus ar trebui sa fie o lectie pentru poporul roman!

[Multumesc Gabrielei pentru poze]

[credit foto Kovács Csaba P.]

Húsvéti ételszentelés Csíkszeredában 2.

Húsvét nagy ünnep, Jézus Krisztus feltámadása, ami örök életünk ünnepe is.
A nagyböjt negyvennapos szigorú készülete, táplálkozási fegyelme után, amikor lelkileg megtisztultan és testileg kiéhezetten, először ülhetünk a húsvéti eledelek mellé, azokat előbb megáldatjuk.
A tobzódást távoltartja a szentelés, hiszen most idézzük föl az Utolsó Vacsorát a családban, a magunk közösségében. Fegyelmezetten étkezünk, ahol minden morzsára, darabra nagy tisztelettel vigyázunk, mert szentelmény, és ami nem ehető, azt tüzben elégetjük.

Régi húsvéti eledeleink közé tartozik a tojás, ami Krisztus feltámadására, a piros tojás Jézus vérére; a bárány Jézus áldozatára emlékeztet.

Amint a csirke áttöri a tojás héját és életre kel, úgy támadt föl Jézus is a sírjából, hogy nekünk örök életet adjon.
A közös reggeli után szentmisére megyünk, hogy Krisztus asztaláról is táplálkozzunk.

A húsvéti ételszentelés Csíkszeredában megőrizte évszázados, eleven ünnepélyességét, társadalmi, családi, ökumenikus jellegét. Húsvét reggel 8 órakor a Szent Kereszt Főplébánia előtt, a Kossuth Lajos utcában tartottuk a Kárpát-medence egyik legnagyobb ételszentelését. A szertartás elején egyenes sorokat alkottunk, az ünnephez és a székely nemzet katona múltjához méltóan álltunk fel. 

Népünk ajkán a húsvéti szent eledelek (kalács, kicsontolt sonka, bárány, hámozott tojás, kenyér, só, torma, bor) összefoglaló régi neve  a kókonya. Húsvét napján ezen eledeleket a legtöbb helyen kengyeles vagy kókonyás kosárban viszik a templomba, ahol a szentmise után a pap megszenteli, és ez a kókonyaszentelés. A kosarakat hímzett terítővel, abrosszal takarják le, amelynek elkészítése mindig az új asszony első feladatai közé tartozott. Az ételszentelés után mindenki sietett haza, ezzel jelezzük, hogy a munkában is elsők akarnak lenni.
Az ünnepi szertartás a pápai, a magyar és a székely Himnusz eléneklésével zárult.

Húsvéti ételszentelés Csíkszeredában 1.

Húsvét vasárnapi ételszentelés
Kép és szöveg: Iochom Zsolt
Húsvét vasárnap Urunk feltámadásának ünnepén, az idei ételszentelésre a Kossuth Lajos utcában, a Szent Kereszt templomtól egészen a Nagy István Művészeti Líceumig terjedő (6-8 sor, 500 m) szakaszon került sor. A húsvéti ételszentelés megőrizte évszázados, eleven ünnepélyességét, ökumenikus jellegét, így a Kárpát-medence legnagyobb ételszentelését tartották Csíkszeredában.
Kereszténységünk legnagyobb ünnepén Tamás József püspök a föltámadt Jézus Krisztus szavaival köszöntötte az ételszentelésre összesereglett gyülekezetet vasárnap reggel: „békesség veletek!”.
„A régi szokást követve megáldjuk az eledeleket, amelyek három szép emléket idéznek a mi számunkra. Idézik a zsidók húsvéti vacsoráját, amelyet Isten parancsa alapján tartottak, aki az Egyiptomból való fogságból szabadította ki őket, hogy elvigye az ígéret földjére. Erre a vacsorára bárányt vágtak, amelynek vérével bekenték az ajtófélfát, amely megmentette őket az egyiptomiakat érő büntetéstől. E vacsora elfogyasztása után indultak útnak az ígéret haza felé. Ez az ételszentelés idézi számunkra azt a vacsorát, amelyet az Úr Jézus tartott apostolaival, és amelyet utolsó vacsorának nevezünk. Ekkor adta Jézus övéinek a legnagyobb ajándékot, a kenyér és a bor színében az ő testét és az ő vérét, hogy legyen lelkünknek is tápláléka, mint ahogy a testnek is van. Minden szentmisében, amelyet bemutatunk ezt a vacsorát jelenítjük meg, és benne Jézusnak ezt a nagy ajándékát. Nem utolsó sorban idézi számunkra őseinket, akik a húsvéti ünnepekre szigorú böjttel készültek, s a tiltott eledelek vételét nem akarták anélkül elkezdeni, hogy azokat meg ne áldatták volna” – ezekkel a gondolatokkal áldotta meg az eledeleket Tamás József püspök a Kossuth Lajos utcában.
Az ünnepi szertartás a pápai, a magyar és a székely Himnusz eléneklésével zárult.

Ételszentelés Csíkszeredában

Kedves Látogatók!
Csíkszeredában húsvétvasárnapján reggel 8 órakor tartjuk az ételszentelést. Azt a fegyelmet és sorban állást csak az tudja megszívlelni, aki maga is legalább egyszer részt vett. Az ételszenteléskor is kitűnik, hogy a székely katona nemzet. Tud fegyelmezett lenni, és közösségére dicsőséget hozni. Az elektronikus naplóm (blog) nyítóképében népem felfejlődött sorait szemlélhetik.

 
A húsvéti ételszentelés Csíkszeredában megőrizte évszázados, eleven ünnepélyességét, társadalmi, családi, ökumenikus jellegét. Húsvét reggelén, 8 órakor a Kossuth Lajos utcában, a Szent Kereszt templomtól a Nagy István Líceumtól kezdődő Gál Sándor utcáig tartó szakaszon tartjuk a Kárpát-medence egyik legnagyobb ételszentelését. A szertartás elején 2-2 sort alkotunk az út két járdáján, a két úttesten pedig 4-4 sorban álljunk fel az ünnephez és a katona nemzet múltjához méltóan.  Népünk ajkán a húsvéti szent eledelek (kalács, kicsontolt sonka, bárány, hámozott tojás, kenyér, só, torma, bor) összefoglaló régi neve  a kókonya. Miután a nagyböjtben felkészültünk a húsvétra, bűnbánatot tartottunk, gyóntunk és áldoztunk, akkor első húsvéti eledelünket is megáldatjuk. Az eledeleket legtöbb helyen kengyeles, füles, kókonyás kosárban viszik, amit hímzett terítővel, abrosszal takarnak le. A terítő elkészítése mindig az új asszony első feladatai közé tartozott. Az ételszentelés után mindenki siet haza, ezzel jelezzük, hogy a munkában is elsők akarnak lenni, nemcsak az étkezésben.

Húsvét nagy ünnep, mert a nagyböjt negyvennapos szigorú táplálkozási fegyelme után, amikor lelkileg megtisztultan és testileg kiéhezetten, először ülhetünk a húsvéti eledelek mellé. A tobzódást távoltartja a szentelés, hiszen most idézzük föl az Utolsó Vacsorát a családban, a magunk közösségében. Fegyelmezetten étkezünk, ahol minden morzsára, darabra nagy tisztelettel vigyázunk, mert szentelmény, és ami nem ehető, azt tüzben elégetjük. Régi húsvéti eledeleink közé tartozik a tojás, ami Krisztus feltámadására, a piros tojás Jézus vérére; a bárány Jézus áldozatára emlékeztet. Amint a csirke áttöri a tojás héját és életre kel, úgy támadt föl Jézus is a sírjából, hogy nekünk örök életet adjon. A közös reggeli után szentmisére megyünk, hogy Krisztus asztaláról is táplálkozzunk.Kegyelemteljes húsvéti ünnepet kívánok minden jóakaratú embernek!