December 27. – Szent János, Jankó, Johanna, Janka

Jézus születését nyolc napon keresztül ünnepeljük. Olyan fontos üdvtörténeti esemény ez, amely a teremtés első pillanatától a világ megdicsőüléséig, sőt az örökkévalóságban is tart. A bibliai teremtés történet hat napja az aktivitást emeli ki, a hetedik az Istennek szentelt időt, hogy emberek maradhassunk. Az Egyházban az újjáteremtést, amit Jézus Krisztus szerzett, a nyolcadik napon, vasárnap ezt ünnepeljük

Szent János apostol ünnepét magába vonja a karácsony vakító dicsősége. Az evangélisták sorában viszont az ő emberi arca és életsorsa bontakozik ki a legteljesebben az őket sokszor inkább elfedő, mint feltáró fénylő-homályból. Ma a szeretett tanítványra, Jánosra emlékezünk karácsony fényében. Személyisége példa, hogy barátságunkat ápoljuk Jézussal. Tartsunk lelkiismeret vizsgálatot, és bűnbánó szívvel hajoljunk Jézus keblére.

Példaképünk a szeretett tanítvány

Az első keresztény századot majdnem egészében átéri János apostol élete. Valamikor Kr. u. 102 körül halhatott meg Efezusban, ahonnét érseki tartományát kormányozta, és amelynek közelében az utóbbi évszázadban ásták ki sírjának templomát.

1.    Mindnyájunk előtt közismert élete. Mégis nagyon gazdag életből néhány mozzanatot emeljünk ki. A Genezáreti-tó partján, Kafarnaumban született, azaz Náhum próféta sírjának városában. A városka épületei között kiemelkedett az a zsinagóga, amit a prozelita római százados építtetett hálából hitéért, s amelynek falai között mondotta el Jézus azt a beszédet, amelyben hallgatóinak óriási megbotránkozására Testét és Vérét ígérte ételül és italul. Itt hangzott el, amikor mindenki elhagyta, csak a tanítványok nem: „Uram, kihez menjünk, az Élet Igéi Nálad vannak” (Jn 6,24-72). E beszédet Szent János az evangélium 6. fejezetében írta le.

Apja, Zebedeus, halászmester volt, aki több dereglyével és kerítőhálóval halászott a tavon. Ismerték és becsülték még Jeruzsálemben is. Ő szállított halat a templomi elöljáróknak, ahová bejáratosak voltak fiai. Amikor Jézust a főpaphoz hurcolták, Jánost a főpapi udvarba beengedték, mert ismerte a háznép. Zsendülő ifjúkorában a Templom melletti Tanházban hallgatta a leghíresebb szentírástudósok előadásait. Innen a szentírásban és az ószövetségi teológiában való képzettsége. A bátyjával, idősebb Jakabbal együtt, édesanyjuktól, Szalométól örökölték a nagyságra törő tüzes lelket. Hamar csatlakoztak a Jordán folyó mellett fellépő Keresztelő János mozgalmához. Keresztelő János tanúságtételekor legott Jézus nyomába szegődtek.

Amikor evangéliumát megírta, túl járt már a 90 éven, de megörökítette a Jézushoz csatlakozásának idejét: „a tizedik óra körül járhatott”, azaz délután 4 óra körül (Jn 1,39). Egész lénye, élete ettől az órától Jézushoz tapadt. 

Minden fontos esemény szemtanúja, Jairus lányának életre keltésénél, a Tábor-hegyi színeváltozásnál, stb. Például csak ő hallgatta meg Jézusnak Nikodémussal folytatott éjszakai beszélgetését. Csak Jézustól értesült Jákob kútjánál a szamariai asszonnyal folytatott beszédről. Egyedül ő hallotta és jegyezte fel az utolsó vacsora asztala mellett Jézus főpapi imáját. Az apostolok közül egyedül „a szeretet tanítvány” volt, aki Szűz Máriával együtt ott állt a Megváltó keresztje alatt. És Isteni Jóbarátjának végrendelkezését teljesítette: Jézus anyját „attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25-27). A mai evangéliumi szakaszban (20,2-8) János a maga húsvéti hitének kibontakozását tárta elénk.

Ránk maradt öt írásában mély szemléléssel és odaadó szeretettel szárnyal az abszolút Kezdethez, az Igéhez és világítja meg minden ember üdvözítésének útját az örök Szeretetnek, a Szentháromság titkának fényében.

2. Szent János az életszentség útját a következőben foglalta össze: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségbe legyetek velünk. Mi ugyanis az atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben, S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4).

Jézusban szemlélte az örök életet, az Igét, aki az Atyánál volt, és aki által lett minden, és aki megjelent, hogy általa mindenki részesüljön az istenfiúságban. Jézus az, aki közösséget hoz létre az Atyával és egymással. Ti is közösségben lesztek velünk – írja a szeretett tanítvány. Ugyanazon Jézusba vetett hitben és egymás szeretetében élni annyi, mint közösségben lenni nemcsak egymással, hanem a Szentháromsággal is.

Szent János apostol élete arról tanúskodik, hogy ő mindent Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért tett. Minden munkánkat végezzük Jézussal, és Jézusért akarjuk szolgálni mindenki javát. Jézus iránt való szeretetből hallgassuk tanítását, és Vele mutassuk be a szentmiseáldozatot az Atyának. Szent János nyomán mindent tegyünk Jézussal és Jézusért. Ez a tiszta szeretet, ahol szent a gondolat, a beszéd, a tett és minden kapcsolat. Legyünk azon, hogy Jézus szeretetétől áthatott közösségben bontakozzon ki életünk.

Író, olajban főzött riporter

Millenniumi-templom Betlehemje 2014

Szent János apostol, evangélista nevének ünnepét magába vonja karácsony vakító dicsősége. Az evangélisták sorában viszont az ő emberi arca és életsorsa bontakozik ki a legteljesebben az őket sokszor inkább elfedő, mint feltáró fénylő-homályból. Az első keresztény századot majdnem egészében átéri élete. Valamikor Kr. u. 102 körül halhatott meg Efezoszban, ahonnét érseki tartományát kormányozta, és amelynek közelében négy évtizede ásták ki sírjának korábbi templomát. Erre Justinianus császár és felesége Teodóra építtetett a 6. században egy  kereszt alaprajzú, negyven méter széles, száztíz méter hosszú, háromhajós, kupolákkal borított bazilikát építtetett, amit a szeldzsukok a 14. században elfoglaltak. Előbb mecsetté alakították, majd bazár lett belőle, amíg tönkre nem ment.

Mindnyájunk előtt közismert Szent János élete. Neve jelentése Isten kegyelmes. Most a nagyon gazdag életből mégis néhány mozzanatot kiemelek. 

A Genezáreti-tó partján, Kafarnaumban született, azaz Náhum próféta sírjának városában. A városka épületei között kiemelkedett az a zsinagóga, amit a prozelita római százados építtetett hálából hitéért, s amelynek falai között mondotta el Jézus azt a beszédet, amelyben hallgatóinak óriási megbotránkozására Testét és Vérét ígérte ételül és italul. Itt hangzott el, amikor mindenki elhagyta, csak a tanítványok nem: ”Uram, kihez menjünk, az Élet Igéi Nálad vannak” (Jn 6,24-72). E beszédet Szent János evangéliumának 6. fejezetében olvashatjuk.

János apja, Zebedeus, halászmester volt, aki több dereglyével és kerítőhálóval halászott a tavon. Ismerték és becsülték még Jeruzsálemben is. Ő szállított halat a templomi elöljáróknak, ahová bejáratos volt fia is. Amikor Jézust a főpaphoz hurcolták, Jánost a főpapi udvarba is beengedték, mert ismerte a háznép. Zsendülő ifjúkorában a Templom melletti Tanházban hallgatta a leghíresebb szentírástudósok előadásait. Innen a szentírásban és az ószövetségi teológiában való képzettsége. A bátyjával, idősebb Jakabbal együtt, édesanyjuktól, Szalométól örökölték a nagyságra törő tüzes lelket. Hamar csatlakoztak a Jordán folyó mellett fellépő Keresztelő János mozgalmához. Keresztelő János tanúságtételekor legott Jézus nyomába szegődtek.

Amikor evangéliumát megírta, túl járt már a 90 éven, de megörökítette a Jézushoz csatlakozásának idejét: „a tizedik óra körül járhatott”, azaz délután 4 óra körül (Jn 1,39). Egész lénye, élete ettől az órától Jézushoz tapadt. Minden fontos esemény szemtanúja. Például csak ő hallgatta meg Jézus és Nikodémusz éjszakai beszélgetését. Csak Jézustól értesülhetett a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál váltott szavakról. Egyedül ő hallotta és jegyezte fel az utolsó vacsora asztala mellett Jézus főpapi imáját. Az apostolok közül egyedül „a szeretet tanítvány” volt, aki Szűz Máriával együtt ott állt a Megváltó keresztje alatt. És Isteni Jóbarátjának végrendelkezését teljesítette: Jézus anyját „attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25-27). 

Szűz Mária háza Efezusban

A mai evangéliumi szakaszban (20,1-8) János a maga húsvéti hitének kibontakozását tárja elénk.

Ránk maradt öt írásában mély szemléléssel és odaadó szeretettel szárnyal az abszolút Kezdethez, az Igéhez és világítja meg minden ember üdvözítésének útját az örök Szeretetnek, a Szentháromság titkának fényében.

Szent János az életszentség útját a következőben foglalta össze: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségbe legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben, S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen” (1Jn 1,1-4).

János Jézusban szemlélte az örök életet, az Igét, aki az Atyánál volt, és aki által lett minden, és aki megjelent, hogy általa mindenki részesüljön az istenfiúságban. Jézus az, aki közösséget hoz létre az Atyával és egymással. Ti is közösségben lesztek velünk – írja a szeretett tanítvány. Ugyanazon Jézusba vetett hitben és egymás szeretetében élni annyi, mint közösségben lenni nemcsak egymással, hanem a Szentháromsággal is.

Szent János apostol élete arról tanúskodik, hogy ő mindent Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért tett. Minden munkánkat végezzük Jézusban. Jézussal és Jézusért akarjuk és szolgáljuk mindenki javát. Továbbá Jézus iránt való szeretetből hallgassuk tanítását, és Vele mutassuk be a szentmiseáldozatot az Atyának. Így Jézusban lelünk testvéri közösségre, Jézussal alakul a szentközösség, Jézusért szolgáljuk a közösséget. 

Szent János nyomán életcélom: Jézus iránti szeretetből teszek mindent. Mindent Jézusban, Jézussal és Jézusért. Ez a tiszta szeretet. Itt már szent a gondolat, a beszéd, a tett, és minden kapcsolat. Kívánom, hogy Jézus szeretetétől áthatott közösségben bontakozzon ki mindnyájunk örömteli élete.


Isten éltesse a Jánosokat, Jankákat és Johannákat!

Egy híres ember karácsony fényében

El Greco, Szent János

1. Szent János nevének ünnepét magába vonja a karácsony vakító dicsősége. Az evangélisták sorában viszont az ő emberi arca és életsorsa bontakozik ki a legteljesebben az őket sokszor inkább elfedő, mint feltáró fénylő-homályból. Az első keresztény századot majdnem egészében átéri élete. Valamikor Kr. u. 102 körül halhatott meg Efezoszban, ahonnét érseki tartományát kormányozta, és amelynek közelében négy évtizede ásták ki sírjának templomát.

Mindnyájunk előtt közismert élete. Engedtessék meg, hogy a nagyon gazdag életből néhány mozzanatot mégis kiemeljek. A Genezáreti-tó partján, Kafarnaumban született, azaz Náhum próféta sírjának városában. A városka épületei között kiemelkedett az a zsinagóga, amit a prozelita római százados építtetett hálából hitéért, s amelynek falai között mondta el Jézus azt a beszédet, amelyben hallgatóinak óriási megbotránkozására Testét és Vérét ígérte ételül és italul. Itt hangzott el, amikor mindenki elhagyta, csak a tanítványok nem: ”Uram, kihez menjünk, az Élet Igéi Nálad vannak” (Jn 6,24-72). E beszédet Szent János evangéliumának 6. fejezetében olvashatjuk.

János apja, Zebedeus, halászmester volt, aki több dereglyével és kerítőhálóval halászott a tavon. Ismerték és becsülték még Jeruzsálemben is. Ő szállított halat a templomi elöljáróknak, ahová bejáratos volt fia is. Amikor Jézust a főpaphoz hurcolták, Jánost a főpapi udvarba is beengedték, mert ismerte a háznép. Zsendülő ifjúkorában a Templom melletti Tanházban hallgatta a leghíresebb szentírástudósok előadásait. Innen a szentírásban és az ószövetségi teológiában való képzettsége. A bátyjával, idősebb Jakabbal együtt, édesanyjuktól, Szalométól örökölték a nagyságra törő tüzes lelket. Hamar csatlakoztak a Jordán folyó mellett fellépő Keresztelő János mozgalmához. Keresztelő János tanúságtételekor legott Jézus nyomába szegődtek.

Amikor evangéliumát megírta, túl járt már a 90 éven, de megörökítette a Jézushoz csatlakozásának idejét: „a tizedik óra körül járhatott”, azaz délután 4 óra körül” (Jn 1,39). Egész lénye, élete ettől az órától Jézushoz tapadt. Minden fontos esemény szemtanúja. Például csak Jézussal együtt hallgatta meg János a Nikodémussal való éjszakai beszélgetés egész tartalmát. Csak Jézustól értesülhetett a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál váltott szavakról. Egyedül ő hallotta és jegyezte fel az utolsó vacsora asztala mellett Jézus főpapi imáját. Az apostolok közül egyedül „a szeretet tanítvány” volt, aki Szűz Máriával együtt ott állt a Megváltó keresztje alatt. És Isteni Jóbarátjának végrendelkezését teljesítette: Jézus anyját „attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25-27). A mai evangéliumi szakaszban (20, 1-8) János a maga húsvéti hitének kibontakozását tárta elénk.

Ránk maradt öt írásában mély szemléléssel és odaadó szeretettel szárnyal az abszolút Kezdethez, az Igéhez és világítja meg minden ember üdvözítésének útját az örök Szeretetnek, a Szentháromság titkának fényében.

A Patmos-i látnok

2. Szent János az életszentség útját a következőben foglalta össze: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségbe legyetek velünk. Mi ugyanis az atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben, s azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1 Jn 1,1-4).

János Jézusban szemlélte az örök életet, az Igét, aki az Atyánál volt, és aki által lett minden, és aki megjelent, hogy általa mindenki részesüljön az istenfiúságban. Jézus az, aki közösséget hoz létre az Atyával és egymással. Ti is közösségben lesztek velünk – írja a szeretett tanítvány. Ugyanazon Jézusba vetett hitben és egymás szeretetében élni annyi, mint közösségben lenni nemcsak egymással, hanem a Szentháromsággal is.

Szent János apostol élete arról tanúskodik, hogy ő mindent Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért tett. Minden munkánkat végezzük Jézusban. Jézussal és Jézusért akarjuk és szolgáljuk mindenki javát. Továbbá Jézus iránt való szeretetből hallgassuk tanítását, és Vele mutassuk be a szentmiseáldozatot az Atyának. Így Jézusban testvéri közösségre lelünk, Jézussal alakul a szentközösség, Jézusért szolgáljuk a közösséget.  

Az életszentség abban áll, hogy Jézus iránti szeretetből teszek mindent. Mindent Jézusban, Jézussal és Jézusért. Ez a tiszta szeretet. Itt már szent a gondolat, a beszéd, a tett, és minden kapcsolat. 
Kívánom, hogy Jézus szeretetétől áthatott közösségben bontakozzon ki életünk.