Vanitatum vanitas

Kölcsey Ferenc a világi dolgok fölött mond ítéletet a Vanitatum vanitas c. versében: 

„Itt az írás, forgassátok 

Érett ésszel, józanon,

S benne feltalálhatjátok

Mit tanít bölcs Salamon:

Miképp széles e világon 

Minden épül hitványságon, 

Nyár és harmat, tél és hó 

Mind csak hiábavaló!” 

Nagy Sándor hódítása nyomán a görög bölcselők keserű cinizmusának szelleme behatolt Izraelbe, és először homályosítja el a zsidók optimizmusának fényét, amelyet a messiási reménység táplál. A névtelen prédikátor mohón szívja magába ezeket az új tanításokat, mint a ma kereszténye is foglalkozik a modern irodalom és filozófia pesszimista irányzataival, amelyeknek már semmi közük sincs a hagyományos bölcselethez. A Prédikátor könyve az egész Biblia legtitokzatosabb része, amelyet Kr. e. a 4. század végén vagy a 3. elején írtak. Szerzője egyenesen kiábrándult emberként jelenik meg előttünk: minden hiábavalóság, csupa hiábavalóság, mert a halál mindent elnyel. A földön minden hiábavaló. Az ember fáradozásának igazi értelme nem a földi dolgokban keresendők. (Préd 1,2; 21-23) A megoldás az élő Istennél van, benne kell bízni. Vallja, hogy az ember hite egy tisztító próbán megy át, mivel az önmagáért leélt – Istentől és egy magasabb rendű céltól elszakadt – élet csak csalódást okoz. Az emberiség létkérdéseire a megnyugtató megoldást Krisztus tanítása és feltámadása adja: minden földi valóságnak csak Istennel kapcsolatban van értéke és olyan mértékben, amennyire azokat az általa akart rend szerint használják. Erre mondja Szent Pál, ha Isten tervét megismertétek – „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján” (Kol 3,1-5. 9-11). A keresztény jól tudja, hogy életét nem zárja le a földi horizont, és bár jól el kell látnia a jelen élet kötelességeit, szívével mégis a végső cél felé tart. Ez a cél pedig az Istennel való örök életközösség. A keresztség életünket kiteljesítette a természetfeletti renddel, Krisztus dicsőségével. A földön élve is az éghez tartozunk és egykor meg fog nyilvánulni rajtunk az a dicsőség, amelynek már most részesei vagyunk. Ennek a méltóságnak nagysága minden földi különbség fölé emel. Jézus maga ad példát: Isten országának megvalósításán fárad, ezért nem foglalkozik a vagyon felett osztozkodó testvérek bajával. Inkább példabeszéddel világítja meg, hogy a földi élet csak út az örök haza felé. (Lk 12,13-21) A gazdagok életük biztosítékát a vagyonban látják, és ez a hamis biztonságérzet megakadályozza őket abban, hogy Istenben alapozzák meg jövőjüket. Éppen a halál ténye kell, hogy rádöbbentsen bennünket, mennyire nem biztosítható semmiféle földi eszközzel az élet. Minden mulandó és halandó! A jövő biztosításnak csak egy útja van: újjáalakulni Jézussal és Jézusban, így részeseivé válni az örök életnek és Krisztus dicsőségének.

„Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet.” Lk 12,20.

A nagyobb igazságosságért!

A világ haszonelvű urai csak pénzzel és hatalommal számolnak. Kormányokra erőltetik az abortuszt, az egyneműek kapcsolatának törvényesítését, mert pénzzel aktivistákat vásárolnak. Liberalizálják a családot, a személyi méltóságot. Őket a pénz, a hatalom és az érdek vezeti. Ha érdekük úgy kívánja, még a háború poklától se riadnak vissza. Ezt űzik, Isten tudja mióta. Nem csoda, hogy az ókori tanító elkeseredésében így szólt: “Minden hiábavaló”. (Préd 1,2; 2,,21-23) 

Mi is elmondhatnánk, ha a múlt századot nézzük. 1945-ben New-York egyik zsidó mágnása, Benjamin H. Freedman (1890-1984) szakított a pénzoligarchákkal és élete maradékát, nagy vagyonának jelentős részét, az Egyesült Államokat beborító zsarnokság fölfedésére fordította. 1916-ot írtak. „Német földön egy lövedék sem repült el. Egy ellenséges katona sem lépte át a német határt. És mégis Németország olyan békét ajánlott Angliának, amelyet a jogászok 'status quo ante basis'-nak neveznek. Ez azt jelenti: 'hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt'. Anglia 1916 nyarán ezt komolyan megfontolta. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen fölajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt... Ekkor a németországi cionisták, a brit háborús kormánytanácshoz mentek, s azt mondták: 'Önök meg tudják még nyerni ezt a háborút... Nem kell elfogadni a német békeajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba'... Azt mondták Angliának: 'Garantáljuk önöknek, hogy az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök megígérik nekünk Palesztinát a háború megnyerése után'. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz, ezt mondva: 'Menj, dolgozd meg Wilson elnököt. Megkapjuk Angliától, amit akarunk. Most dolgozd meg te Wilson elnököt... Az Egyesült Államok belépett a háborúba és szétmorzsolta Németországot. „Amikor a háborúnak vége lett, és a németek elmentek a párizsi békekonferenciára 1919-ben, ott 117 zsidó volt, akik a zsidókat képviselték, vezetőjük Bernard Baruch volt. Én is ott voltam. Először hozták a németek tudomására a Balfour nyilatkozatot. Így a németek először fogták föl: 'Ó, így működött a játék! Ezért lépett be az Egyesült Államok a háborúba'. A németek először is észrevették, hogy legyőzték őket, szenvedtek a hatalmas jóvátételi fizetések súlya alatt, amelyet rájuk kényszerítettek, mert a cionisták minden áron Palesztinát akarták.” http://www.youtube.com/watch?v=qHl6p0xR_kE (Íme egy igaz izraelita. A 2012. márc. 15-én mondott beszédemet amelyet több mint 100.000 látogató nézte meg, letörölték a youtube-ról, de vannak, akik itt-ott feltették: www.youtube.com/watch?v=6dNpOT00jcs)

„Őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12,13-21)  Keressétek az azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” (Kol 3,1-5. 9-11) Akkor nagyobb igazságosság lesz, és a mi küzdelmünk soha sem hiábavaló. Végtelen + 1 = végtelen, másképp szólva: Krisztus meg én, abszolút többséget képviselünk.

„Krisztus a minden, és ő van mindenben.” Kol3,11