Föld, Hold, Betlehem, Család

A Szovjetunió 1961. április 12-én földkörüli pályára küldte az első Vosztok úrhajót Jurij Gagarinnal a fedélzetén. „Frusztráció, szégyen és bizonyos fokig düh” töltötte el az USA polgárait, hogy a Szovjetunió már megint ilyen látványosan megelőzte Amerikát.

 

Az amerikai elnök megkérdezte a tudósokat, hogy „mi az, amiben megverhetjük az oroszokat?” Ha a Holdra szállunk – válaszolták. Kennedy elnök ekkor meghirdette az Apollo-programot. „Célunk, hogy embert juttassunk a Holdra mielőtt az évtized véget ér”. 

A program 8 évig tartott és 46 milliárd dollárba került az amerikai adófizetőknek. 1969. július 20-án vasárnap közép-európai idő szerint délelőtt tíz óra tizenhét perckor a Sas leszállt a Holdon. Jó fél óra múlva Neil A. Armstrong, az expedíció civil parancsnoka, 300 ezer dolláros űrruhájában a Hold felszínére huppant, ahol méltóságteljesen kijelentette: „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” A jelenetet 528 millió ember látta televízión keresztül.

Néhány szkeptikus már 1961-ben azt kérdezte, Kennedy elnöktől a houstoni Rice Egyetemen: - Miért kell éppen a Holdra menni? Kennedy így válaszolt: „Ezzel az erővel azt is megkérdezhetnék, hogy miért kell megmászni a legmagasabb hegyet. Miért kellett harmincöt évvel ezelőtt átrepülni az Atlanti-óceánon? Miért játszik meccset Rice Texas ellen? … Évekkel ezelőtt George Mallorytól, a nagy brit felfedezőtől, aki később a Mount Everesten halt meg, megkérdezték, hogy miért akar felmászni rá. Azt válaszolta: „Mert ott van.” Hát az űr is ott van, és … a hold is ott van, a bolygók is ott vannak, és a tudás és a béke iránti új remények is ott vannak.”

Mi szentmisére jövünk, mert tudjuk, hogy Isten dicsősége és az emberek békessége itt van, nem a Holdon. A békesség Betlehemben valóság lett. Ezért Karácsonykor templomaink milliője  családjainkba költözik, Megtapasztaljuk Isten szeretetét és békéjét. Ide nem kellett 46 milliárd dollár, sem 8 évi készület. Csak legyen bennünk bűnbánat és megbocsátás, akkor Isten szeretete, a szentek lelkülete fog körül venni.  Ilyenkor szoktuk mondani a 133. zsoltár szavaival: "Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre."   

 

Csak házasoknak!

A boldog élet a család, a munka és a házastársak egymás vállalásában rejlik. 

Németh László 1965 decemberének végén, 40. házassági évfordulójukra készülve „egy kis mérlegfélét” készített felesége számára.  

Íme egy kis részlet a gyönyörű mérlegből: 

„Három közös alkotás őrzi az együtt végigküzdött évtizedek eredményét. 

Az első a család. 

Másik közös alkotásunk, mely nem sokkal több jogon viseli, mint lányaink, csak az én nevemet: a mű. 

De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk: a viszonyunk. 

Így lépünk át a közös ötödik évtizedbe, melyről nem tudjuk, mikortól lesz csonka, holtbiztosan még azt sem, melyikünkre ragasztja az özvegy nevet; egy a biztos, hogy az eddiginél is nagyobb szükségünk lesz benne egymás melegére. 

Ami előttünk áll: az egyre terhesebb öregség, matracsír, szellemi hanyatlás. 

Kire számíthatnánk elsősorban, ha nem egymás emlékezetére, tapintatára, mely a visszatetszőben is megőrzi a régit, a kedveset, s nemcsak nem akarja észrevenni, de nem is veszi észre az együtt-pusztulót, tönkremenőt.”

Kérem, köszönöm, bocsánat

Ferenc pápa egy szerdai kihallgatáson három mágikus szót ajánlott a házastársaknak. Ez a három szó, amelyet mindig mondani kell otthon: „kérem, köszönöm, bocsánat”. 

„Kérem” szóval tiszteletet fejezünk ki, és nem leszünk tolakodók a házaséletben. 

„Köszönöm” – mindig mondjunk köszönetet házastársunknak: „köszönöm, amit értem tettél”. Olyan szép köszönetet mondani. És mivel mindnyájan tévedünk, van egy szó, amit egy kicsit nehéz, de ki kell mondani: „kérlek, bocsáss meg”. Ezzel a három szóval, a házastársak egymásért mondott imájával, a kibéküléssel a házasság megy előre. A házasság szentsége Isten tervének szívébe vezet el bennünket, amely a szövetség, a szeretetközösség terve. 

A Teremtés könyvének elején, a teremtés elbeszélésének koronájaként olvassuk: Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette őket. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (1Móz 2,18-24).  

A házaspárok Isten képmásai. Ebben a férfi és nő közötti szövetségben Isten velünk való szövetsége, a szeretet képviseltetik. Azért teremtettünk, hogy szeressünk, visszatükrözve Istent és szeretetét. A házastársi egységben a férfi és a nő megvalósítják ezt a hivatást a kölcsönösség és a teljes, végleges életközösség jegyében. 

A házasság a velünk való Isten szeretetének ikonja, mert Isten maga is szeretetközösség: az Atya, a Fiú és a Szentlélek öröktől fogva és örökre tökéletes egységben élnek. A házasság visszatükrözi Krisztusnak az egyházzal létrehozott szövetségi, jegyesi kapcsolatát is (vö. Ef 5,21–33). 

A házasfelek ugyanis a szentség erejében valóságos küldetést kapnak, hogy jelenítsék meg a szentháromságos életmodellt (kezdeményezés – befogadás – együtt dolgozás); ugyanakkor tegyék láthatóvá az egyszerű, hétköznapi dolgokból kiindulva azt a szeretetet, amellyel Krisztus szereti egyházát, továbbra is életét adva érte hűségben és szolgálatban. 

A házasság természete szerint felbonthatatlan, ezért Jézus megszüntette a Mózes által adott kompromisszumot (Mk 10,2-16). Nem lehet válólevéllel a Teremtő akaratát kijátszani, hanem annak teljesítéséhez isteni segítséget, kegyelmet ad, mert a házasságot is beemelte a megváltás rendjébe, szentséggé tette. 

A 20 gyermekes Lukács Ernő családja

Jézus tanítását befejezte, amikor kis gyermekeket vittek hozzá az édesanyák, hogy áldja meg.Jézus rámutat a házasság felbonthatatlanságának egyik fontos céljára: a gyermek érdekvédelmére. Védi a házasságot, mert szereti a gyermekeket. Egyszersmind példaképül állítja őket tanítványai elé. 

Jézus az üdvösség szerzőjeként a teljes engedelmesség és alázat útján, a szenvedésben dicsőült meg (Zsid 2,9-11). 

Sok nehézség és megpróbáltatás jelentkezik a házaspárok életében. Fontos, hogy életben tartsák kapcsolatukat Istennel, és meglegyen a kérem, a köszönöm és a bocsánat. Istennel újra kezdődik a csodálatos házasélet, amit meg kell őrizni egymásért és a gyermekekért.

„Megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.” Mk 10,16.

dr. Darvas-Kozma József

A világ egy francia szent családra tekint

Ferenc pápa június 27-én jóváhagyta azt a dekrétumot, amely engedélyezi a Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz szüleinek, Louis és Zelie Martinnak a szentté avatását – tájékoztat a Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége.

A házaspár lesz az első, akit egyszerre avatnak szentté, mivel különleges módon tettek tanúságot a házastársi és családi lelkiségről – mondta Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa.
Angelo Amato hangsúlyozta példa értékű hitéletüket, azt, hogy értékközpontúságuk állandó realizmussal párosult és állhatatos figyelemmel fordultak a szegények felé.
Louis Martinnak (1823–1894) and Zelie Guerinnek (1831–1877) kilenc gyermeke született, közülük négyen még gyermekkorukban meghaltak. A felnőttkort megélt öt lányuk közül valamennyien a szerzetesi életet választották.
A dekrétum további két boldognak a szentté avatásáról is rendelkezik. Az olasz egyházmegyés pap, Vincenzo Grossit és a spanyol szerzetesnő, a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett Mária nővért is a szentek sorában tisztelhetjük majd október 18-tól, ezen a vasárnapon fogja ugyanis anégy boldogot kanonizálni Ferenc pápa.

Louis és Zelie Martin 1858-ban kötöttek házasságot. Zelie fennmaradt levelei mesélnek az utókornak a család életéről. A 218 darab, 1863 és 1877 között íródott levél a család mindennapjairól szól, gyermekeik születéséről és közülük négy gyermek elvesztéséről.
Minden reggel 5 óra 30 perckor misén vett részt a Martin család, együtt imádkozták az Úrangyalát és a vesperást, szigorúan az Úrnak szentelték a vasárnapokat, komolyan vették a böjtöt adventben és nagyböjtben – ugyanakkor a levelek tanúskodnak a vidám percekről is, viccekről, játékokról; Louis szeretett horgászni és billiárdozni.
Szegényeket hívtak meg ebédre, és látogatták a betegeket; lányaikat arra tanították, hogy a szegényekkel, kisemmizettekkel egyenrangúként bánjanak.
Amikor Zelie 46 évesen meghalt, Louis magára maradt öt lánygyermekével – Teréz még csak négy és fél esztendős volt akkor. Louis Martin hosszas betegeskedés után 1894-ben hunyt el.

Fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

Ferenc pápa: A házasságot soha nem támadták annyira, mint napjainkban

Ferenc pápa október 25-én a vatikáni VI. Pál teremben fogadta az alapításának százéves évfordulóját ünneplő Schönstatt Apostoli Mozgalom képviselőit. A világ 50 országából több mint 7500 zarándok – köztük magyar küldöttség is – érkezett a mozgalom október 23-án kezdődött találkozójára.

A találkozó spanyol nyelven, kérdés-felelet formájában zajlott le a Szentatya és a résztvevők között.

A mozgalom néhány tagja által feltett kérdésekre válaszolva Ferenc pápa megállapította: a házasságot soha nem támadták annyira mint napjainkban. A közelmúltban tartott püspöki szinódusra utalva megjegyezte, hogy a társadalomban a családot egyre inkább egyfajta „társulásnak” tekintik.

A családot csapások sújtják, lefokozzák, mintha egyfajta társulat lenne. Mindent családnak lehet nevezni. Mennyi a megtört család, hány házasság ment tönkre, milyen relativizmussal tekintenek a házasság szentségének fogalmára! Sürgette a papokat, hogy legyenek közel a párokhoz, és a házasság zátonyra futása tragédiájának áldozataihoz a gyermekekhez.

Jelenleg szociológiai szempontból és az emberi értékek szempontjából, csakúgy, mint a katolikus, keresztény szentség szempontjából a család válságban van. Válságban van, mert mindenhonnan csapások érik, amelyek mély sebeket ütnek rajta.

A házasság szentségét egy szertartásra fokozzák le, társadalmi eseménnyé válik. A társadalmi tényező pedig elhomályosítja az alapvető lényeget, ami nem más, mint az Istennel való egység.


Az, amit ma javasolnak, nem házasság, hanem társulás. Szükség van arra, hogy világosan nevükön nevezzük a dolgokat. A lelkipásztorkodás segít, de legyen személyhez szóló. Elkísérni a személyeket, nagy időveszteséget jelent. Jézus az időveszteség nagy mestere! Időt fordított arra, hogy elkísérje az embereket, hogy megérlelje a lelkiismeretüket, hogy ápolja a sebeket, hogy tanítson. Elkísérni annyit jelent, hogy együtt tesszük meg az utat.

A pápa arra buzdította a jegyeseket, hogy elmélyülten készüljenek fel a házasságra. Értsék meg, hogy mit jelent az „örökre”, amit korunk „ideiglenes kultúrája” megkérdőjelez.
Az újfajta együttélések teljesen pusztító jellegűek, korlátozzák a házassági szeretet nagyságát. Annyi együttélés, különválás és elválás van: ezért csak a személyes lelkipásztorkodás segíthet, prozelitizmus nélkül, mert ez nem hoz eredményt: elkísérni türelemmel – hangzott a pápa bátorítása.

A schönstatti lelkiség jelképeire – a missziós keresztre és a Zarándok Szűzanya kegyképére utalva a jelenlévők megkérdezték a pápát Mária iránti nagy szeretetéről és arról, hogy hogyan látja Mária misszionárius szerepét. Ferenc pápa válasza: „Mária anya, és az egyház Mária nélkül egy árvaház.”

A rendkívül lelkes, családias hangulatú találkozó végén Ferenc pápa megáldotta a jelenlévők keresztjeit, misszióba küldve őket a világ öt földrészére.

MK

Jól van. Vitát akarunk

Ezekben a napokban jelent meg az olasz könyvesboltokban Walter Kasper bíboros „A család evangéliuma” c. kötete, amely teljes egészében tartalmazza azt a bevezető felszólalást, amelyet a bíboros a közelmúltban, a család témájában megrendezett rendkívüli konzisztóriumon mondott el. A legforróbb kérdések között szerepelt az elváltak és újraházasodottak szentáldozása. Walter Kasper bíboros a következőket nyilatkozta rádiónknak:

„A család evangéliuma” azt akarja kifejezni, hogy Isten szereti a családot. A családot Isten alapította a teremtés kezdetétől: az emberiség legősibb intézményéről van szó. Jézus Krisztus első csodáját a kánai menyegzőn hajtotta végre: nagyra értékelte a családot és szentségi szintre emelte. Ez azt jelenti, hogy az egy férfi és egy nő közötti szeretet integrálódik Isten szeretetébe. Ezért lett szentség. Ma ismételten meg kell erősítenünk ezt a valóságot egy olyan korban, amikor a család válságban van a jelenlegi gazdasági és foglalkoztatottsági krízis idején. Segítenünk kell, mert a legtöbb fiatal szeretne családot alapítani, stabil, életre szóló kapcsolatot kialakítani. Az emberek boldogsága a családi élettől is függ – fejtette ki Kasper bíboros.

Javaslata túlmutat minden szigorúságon és minden engedékenységen. Nyilvánvaló, hogy az egyház nem alkalmazkodhat a dolgok állásához, viszont találni kell egy olyan középutat, amely az egyház hagyományos erkölcsének útja volt. A bíboros emlékeztetett Szent Liguori Alfonsra, aki a két véglet közötti utat javasolta. Ezt kell nekünk ma is megtalálnunk: ez Aquinói Szent Tamás útja is „Summa Theologica” c. művében: tehát jó társaságban vagyok javaslatommal – mondta Kasper bíboros. Nincs az erkölcs ellen, nincs a tanítás ellen, hanem inkább azt javasolja, hogy a doktrínát reálisan alkalmazzuk az emberek túlnyomó többségének jelenlegi helyzetére, hogy hozzájáruljunk az emberek boldogságához.

A bíboros hozzátette: nyilvánvaló, hogy vannak személyek és csoportok, akiknek politikai érdeke, hogy támadják a családot. Ez világos. Az egyházat egész történelme során bírálták. De nem csak ideológiai és politikai problémák vannak, hanem gazdasági és foglalkoztatottsági problémák is, amelyek ma nagyon súlyosak. A társadalmakban lényegesen megváltoztak az életkörülmények, és sokan nehézségekbe ütköznek, hogy megvalósítsák saját boldogság tervüket. A fiatalok nagy többsége azonban stabil kapcsolatot, stabil családot akar alapítani, de nincs rá lehetősége. Az egyháznak pedig segítenie kell a nehézségekkel küzdő személyeket.

Munkatársunk a következő kérdést tette fel Kasper bíborosnak:

K: - Ön a II. Vatikáni Zsinat által az ökumenikus és vallásközi kapcsolatokban hozott forradalmi változásokra utal, megállapítva, hogy ezek az Egyházi Tanítóhivatal tagadása nélkül jöttek létre. Tehát optimista arra vonatkozóan, hogy a családdal foglalkozó szinódus is létrehozhat egy hasonló forradalmat?

Kasper bíboros a következőket válaszolta:

V: - Nem beszélnék forradalomról, mint inkább egy fejlődés elmélyítéséről, mert az egyház tanítása egy olyan folyó, amely állandóan fejlődik és így a házasságról szóló tanítása is egyre fejlődött. Azt hiszem, hogy ez a jelenlegi lépés hasonlít a Zsinatéhoz, ahol a Római Kúria egyes állásfoglalásai az ökumenizmus ellen és a vallásszabadság ellen szóltak; a Zsinat megőrizte a kötelező tanítást és itt én is meg akarom őrizni ezt – de talált egy kiutat. Ezt a kiutat kell nekünk is ma megtalálnunk. Nem újdonságról van szó, hanem az egyház gyakorlatának megújításáról, amely mindig szükséges és lehetséges.

Arra a kérdésre, hogy az eredetileg bizalmasnak nyilvánított dokumentum hogyan jelenhetett meg a világi sajtóban, a bíboros így válaszolt:

Szükség van a vitára, és ezt mondtam is a pápának, aki azt válaszolta: „Jól van. Vitát akarunk, nem akarunk egy alvó egyházat, élénk egyházat akarunk. Ez rendjén van. De nem titkos dokumentumról volt szó: egy szöveg, amelyet 150 személy kézhez kap, nem lehet titkos, irreális és utópisztikus lenne. Tehát azt gondoltam, hogy közzéteszem a szöveget, és erre engedélyt kaptam. De az, amit az olasz újság tett, vagyis engedély nélkül publikálta a szöveget, ez törvényellenes. Szerintem ebben az esetben a pápa akaratát szabotálták. Be akarják fejezni a vitát, miközben a pápa a szinóduson nyílt vitát akar. Az eredmény azután a szinódustól és a pápától függ. Én megtettem a javaslatomat, a pápa kérésének megfelelően és majd meglátjuk, hogy hogyan halad előre a vita a következő két évben.

(vm) VR

Ferenc pápa levele a családokhoz

Ferenc pápa levélben kéri a családok imáját a püspöki szinódus következő közgyűléséért. A levél szövegét – melyet a Szentatya február 2-án, Jézus bemutatásának ünnepén írt – ma, február 25-én tették közzé.

Kedves Családok!
Házatok küszöbén állva fordulok hozzátok, mert egy olyan eseményről szeretnék beszélni nektek, amely, mint tudjátok, októberben lesz a Vatikánban. A püspöki szinódus rendkívüli közgyűléséről van szó, melynek kitűzött témája: „A családdal kapcsolatos lelkipásztori kihívások az új evangelizáció összefüggésében.” Ma ugyanis az egyháznak úgy kell hirdetnie az evangéliumot, hogy szembenéz azokkal a sürgető lelkipásztori teendőkkel is, amelyek a családot érintik.
Ebbe a fontos időszakba Isten egész népe be van vonva, a püspökök, a papok, a megszentelt személyek, valamint a világi hívők a világ összes részegyházaiban, akik mind tevékenyen részt vesznek az előkészítés folyamatában: vagy konkrét javaslatokkal, vagy elengedhetetlen imádságos támogatásukkal. Kedves családok, különösen részetekről nagyon szükséges és fontos az imádságos támogatás! Ez a szinódusi gyűlés ugyanis kimondottan veletek foglalkozik, a ti hivatásotokkal és küldetésetekkel az egyházban és a társadalomban, a házasság, a családi élet, a gyermeknevelés problémáival, valamint a családoknak az egyház küldetésében betöltött szerepével. Ezért kérlek titeket: buzgón imádkozzatok a Szentlélekhez, hogy világosítsa meg a szinódusi atyákat, és vezesse őket nehéz feladatukban. Miként tudjátok, ezt a rendkívüli szinódusi gyűlést egy évvel később követni fogja majd az ún. rendes szinódus, amely szintén a család témájával foglalkozik. És ahhoz kapcsolódóan 2015 szeptemberében rendezik meg a családok világtalálkozóját Philadelphiában. Imádkozzunk hát együtt mindnyájan, hogy ezen eseményeken keresztül az egyház valóban a Szentlélek segítségével haladjon előre a reflexió és a döntéshozatal útján, megfelelő lelkipásztori eszközöket találjon a családok megsegítésére, és az evangélium világosságával és erejével tudjon szembenézni a mai kihívásokkal.
E levelet Jézus templomi bemutatásának ünnepén írom nektek. Lukács evangélista elbeszéli, hogy Szűz Mária és Szent József – a mózesi törvénynek eleget téve – elvitték a gyermeket a templomba, hogy felajánlják az Úrnak, és ekkor két idős ember, Simeon és Anna a Szentlélektől indíttatva elébük mentek, és felismerték Jézusban a Messiást (vö. Lk 2,22–38). Simeon karjába vette, és hálát adott Istennek, hogy végre „megláthatta” az üdvösséget; Anna pedig előrehaladott kora ellenére új erőre kapott, és elkezdett mindenkinek beszélni a gyermekről. Nagyon szép ez a jelenet: két fiatal szülő és két idős ember, Jézus körül. Jézus valóban ezt teszi: segít, hogy egymásra találjanak és eggyé forrjanak a nemzedékek! Ő annak a szeretetnek a kiapadhatatlan forrása, amely legyőz minden bezárkózást, minden magányt, minden szomorúságot. A családi élet útján számos szép időszakot osztotok meg egymással: az étkezéseket, a pihenést, a házimunkát, a kikapcsolódást, az imádságot, az utazásokat és zarándoklatokat, a karitatív cselekedeteket… Ha viszont hiányzik a szeretet, akkor hiányzik az öröm is; az igazi szeretettel pedig Jézus ajándékoz meg bennünket: felkínálja szavát, mely megvilágítja utunkat, és táplál bennünket az élet kenyerével, mely erőt ad mindennapi fáradozásainkhoz.
Kedves családok, a püspöki szinódusért mondott imátok olyan értékes kincs, amely gazdagítani fogja az egyházat. Köszönetet mondok nektek, és kérlek, imádkozzatok értem is, hogy igazságban és szeretetben tudjam szolgálni Isten népét. A Boldogságos Szűz Mária és Szent József oltalmazzon benneteket szüntelen, és segítsen, hogy egyek legyetek a szeretetben, és így haladjatok előre egymás kölcsönös szolgálatában. Szívből kérem minden családra az Úr áldását.
Vatikán, 2014. február 2., az Úr bemutatásának ünnepe
Ferenc

(Fordította: Tőzsér Endre SP)
Magyar Kurír

Rendkívüli bíborosi konzisztóriumról

Konzisztórium: Ferenc pápa bejelentette a családról szóló őszi szinódus elnökeinek nevét – szentszéki sajtótájékoztató.

A család témájával foglalkozó rendkívüli konzisztórium második napjának délelőtti ülése után P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő tájékoztatta az újságírókat a tanácskozásról. Elmondta, hogy közel 150 bíboros vett részt az ülésen. 43 bíborosi felszólalás hangzott el eddig összesen, a tegnap délutáni beszédeket is beleértve.

Ferenc pápa bejelentette a családról szóló őszi szinódus elnökeinek nevét. Vingt-Trois bíboros, párizsi érsek, Tagle bíboros, manilai érsek és Damasceno Assis bíboros, Aparecida érseke. Három kontinenst képviselnek.

Októberben a pápa kinevezte Erdő Péter bíborost, a szinódus főrelátorának, Bruno Forte érseket különleges titkárnak. A mostani kinevezésekkel teljessé vált az őszi szinódus vezetősége – hangsúlyozta Lombardi atya.

A bíborosi felszólalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a különböző kontinensekről nagyon sokan feliratkoztak, de az idő szűkössége miatt írásban is benyújthatják beszédüket, amelyeket majd csatolnak a jegyzőkönyvhöz, így hasznosak lehetnek a Szentatya és a szinódusi előkészület számára.

A felszólalások témáiról szólva a szentszéki szóvivő kiemelte, hogy voltak általánosabb, a családról alkotott szélesebb körű nézetet képviselő, a keresztény antropológia távlatában megfogalmazott beszédek, e vízió és a szekularizált kultúra közötti kapcsolatot értékelő felszólalások. Nem panaszok hangzottak el, hanem realitással tekintettek a helyzet nehézségeire, amelyben a keresztény nézet egy más irányba haladó kultúrában él.

Szó esett a család pasztoráció különböző aspektusairól, az újraházasodott elváltakról. Érintették e kérdés jogi, kánonjogi problémáit, a házasság semmissé tételének problémáit, hogyan lehetne javítani, egyszerűsíteni az eljárást. Egy másik idetartozó kérdés volt az újraházasodott elváltak szentségekhez járulásának problémája. Nagyon érdekes, széleskörű és kiegyensúlyozott felszólalások hangzottak el – állapította meg Lombardi atya. Nem született semmilyen döntés vagy sajátos iránymutatás a témával kapcsolatban.
A szentszéki szóvivő végül saját benyomásáról szólva elmondta: nagyon pozitív légkört tapasztalt a konzisztóriumi ülésen feszültség vagy aggodalom nélküli hangulat uralkodott. A megkülönböztetés, a bölcsesség, az egyház legjobb útjának keresése jellemezte a tanácskozást, összekapcsolva az Úr Szavához való hűség megtartásával.

Továbbá az egyház társadalmi tanítása sarkköveinek, az irgalmasság, a konkrét helyzetekre és a személyekre való figyelem tiszteletbe tartása volt jellemző. A mostani rendkívüli konzisztóriumtól nem várható végszó vagy egységes iránymutatás, inkább egy biztató bevezetés ez a szinódus felé haladó úton – mutatott rá P. Lombardi.

Végül tájékoztatott, hogy a konzisztóriumra 298 újságíró akkreditáltatta magát az állandóan jelenlevőkön kívül: 54 fotós, 74 írott sajtóban dolgozó és 51 televízió. 153 operatőr és 51 televíziós tudósító van jelen.

(sv) VR

Megvetik és rosszul bánnak vele

2014. február 20. 
A reggeli imaórát követően megkezdődött a vatikáni szinódusi aulában a pápa és az összes bíboros tanácskozása a család témájáról. Angelo Sodano bíboros dékán üdvözlő szavai után Ferenc pápa rövid beszédet mondott. Ezt követően Walter Kasper bíboros bevezető előadására került sor, majd a bíborosok szabad felszólalása következett és folytatódik a további üléseken. A találkozó február 21-én, pénteken este ér véget. A délelőtti ülések fél 10-től fél 1-ig, a délutáni tanácskozások fél 5-től 7-ig tartanak. Február 22-én, szombaton Szent Péter székfoglalásának ünnepén a vatikáni bazilikában konzisztóriumra kerül sor, amely során Ferenc pápa 19 új bíborost kreál.

A család a társadalom alapvető sejtje. Kezdettől fogva a Teremtő megáldotta a férfit és a nőt, hogy termékenyek legyenek és szaporodjanak. Így a család képviseli a világban a szentháromságos egy Isten visszatükröződését – hangsúlyozta beszédében a pápa.
A Szentatya rámutatott, hogy ez az egység mindig felidézi a család, a házasság szépségét, ennek az egyszerű és egyben gazdag emberi valóságnak a nagyságát, amely örömökből és reményből, nehézségekből és szenvedésből áll, mint az élet. Mélyítsük el a család teológiáját és pasztorációját, amelyeket a jelenlegi körülmények között kell alkalmaznunk. Tegyük ezt elmélyülve és anélkül, hogy a „kazuisztika” (az általános dogmák alkalmazása konkrét esetekben) hibájába esnénk, mert elkerülhetetlenül lealacsonyítaná munkánk színvonalát.

A családot ma megvetik és rosszul bánnak vele. Nekünk az a feladatunk, hogy ismerjük fel milyen szép, igaz és jó családot alkotni, családnak lenni ma, továbbá, hogy mennyire nélkülözhetetlen ez a világ élete, az emberiség jövője számára. Világítsunk rá Istennek a családra vonatkozó ragyogó tervére, és segítsük a házastársakat, hogy örömmel éljék azt meg. Kísérjük el őket sok nehézségükben és intelligens, bátor, szeretettel teli pasztorációval – fogalmazott Ferenc pápa. 


"A családot újra mint családegyházat kell felfognunk, egy egyházként, amely az emberek mellett és velük halad. A családban a személyek otthon vannak, vagy legalábbis otthont keresnek. A családokban az egyház az élet valóságával találkozik. Ezért a családok próbakövet jelentenek a pasztoráció és sürgetést az új evangelizáció számára. A család a jövő: az egyház számára is a jövő útját jelenti” – hangzottak Kasper bíboros zárszavai a rendkívüli konzisztóriumon.

A Szentatya külön köszöntötte testvéreit, akiket szombaton kreál bíborossá. Elkísérik őket imával és testvéri szeretettel. Végül minden bíboros nevében köszönetet mondott Walter Kasper bíborosnak a bevezetőjében nyújtott értékes hozzájárulásért.

(sv) VR

A mennyország egy darabkája

Vasárnap zárul a Házasság hete rendezvény. Honnan indult és mi is a Házasság hete? Angliából indult el az a kezdeményezés, mely Valentin-nap (Szent Bálint - Valentin nap) környékén minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítja az emberek figyelmét. A Házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt. A sok lehetőségből e hétre készülőben megkezdtük a Jegyes kurzust, kedd estét az időseknek és járóbetegeknek szenteltük, a szerda esténk a gyermeknevelésről szólt,  csütörtökön az Ifjak óráján a férfi és nő kapcsolatáról beszéltünk. 

Nagyon sok őszinte vallomást hallottunk a média jóvoltából is. “Akkor is tudtuk azt, hogy egy titkokkal teli mezőre léptünk. És semmi sem evidencia. Az evidens, hogy mi szeretjük egymást. De nagyon sok minden más az titok. Már az is titok, hogy miért és hogyan szeretjük egymást. S azt hiszem, hogy erre a titokra való fogékonyságra lehet sokakat buzdítani”. (Mohay Tamás) A mennyország egy darabkája a család, melynek kiskapuja a házasság. Ehhez hasonló bölcs mondást gyűjtöttek össze. Chopinről mondta egyik kortársa, hogy ő az emberiség könnyeit a harmónia gyémántjaiból gyűjtötte össze. Jézus Krisztusról pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy Ő az emberiség erkölcsi magatartásformáit a Hegyi Beszédben kristályosította ki. Nem eltörölni jött a törvényt vagy a prófétákat, hanem beteljesíteni (Mt 5,17-37, 20-22a, 27-28, 33-34a, 37). 

Az evangélium az élet védelméről, a házasság szentségéről és az eskühöz való hűségről szól. Az olvasmány (Sir 15,16-21) szigorú életmódot mutat, amelyet Isten kíván tőlünk. De kihallatszik belőle, hogy az életet választja az, aki megtartja a parancsokat. Úgy érezhetjük, hogy örömtelen élet az ilyen, mert az emberi személyiség kibontakozásának egyik éltető eleme az öröm. Az állandósult életöröm abban az emberben jelentkezik, aki átéli, hogy a neki való életet éli. Nekünk hívőknek az igazán nekünk való élet az, amelyre Jézus oktatott. Igazán ő tudja mi nekünk a jó. Hiába látszik szigorúnak, kereszthordozásnak, mert ezt csak bűnös ádámi lényünk érzi ilyennek. Valójában ez mégis emberfeletti módon embernek való életforma. Benne a mennyei életformára tesszük képessé magunkat: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,6-10). Ebben az életörömben, hogy van Valakink, aki örökre a miénk, ez képes betölteni életünket és kiteljesíteni személyiségünket. 

“Legyen beszédetek: Igen, igen. Nem, nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” Mt 5,37.

dkj 
**
Ajánlom az alábbiak elolvasását a szerelmeseknek, a volt szerelmeseknek és a leendő szerelmeseknek.
A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD MÉLTÓSÁGÁNAK MEGBECSÜLÉSE (Gaudium et spes)
47. A házasság és a család a mai világban
48. A házasság és a család szent voltáról
49. A hitvesi szerelem
50. A házasság termékenysége
51. A hitvesi szerelem és az emberi élet tisztelete
52. A házassággal és a családdal mindenkinek törődnie kell