2020. 11. 29.

A beteljesedett és beteljesülő misztérium

Bevezető: George Stephenson gőzmozdonyával 1825-ben megtette első útját, és ezt követően világszerte gyors fejlődésnek indult a vasúti közlekedés. Az adoma szerint az első vasút ünnepélyes avatásakor a feltaláló édesanyát is felültette a gőzmozdonyra. Az anya látva a nagy vasszerkezetet és az ünnepre jött sokaságot, megijedt és azt mondta: Te Gyuri, te Gyuri ez nem fog elindulni! 

Amikor a mozdony elindult, akkor meg ezt mondta: Te Gyuri, te Gyuri, ez nem fog megállni! Mihelyt célba értek, Gyuri megállította a mozdonyt.

Isten a teremtéskor az első emberpárt reménnyel indította el a fejlődés, a kiteljesedés útján. Életünk a bűn miatt megtorpant, holtpontra jutott, amit csak Jézus kegyeleme tudott újra elindítani. Azóta életünk Jézus kegyelmével a beteljesedés felé halad, amelyet sem a bűn, sem a halál nem képes leállítani. Az advent kezdetén reménnyel, készülődéssel forduljunk Jézus felé, hogy „égi fénye útján” vezéreljen minket. Bánjuk meg bűneinket.

---

Testvéreim! E vasárnappal elkezdődött az Úr jövet ideje. Ez idő a készülésé és az emlékezésé. Emlékezünk, hogy az első bűntől kezdve, Isten életünket a megváltás folyamatába helyezte. Úgy határozott, hogy Krisztusban, mint Főben mindent egyesít. A végső időben megvalósuló egységig az emberiség reménye az üdvösség, a megsejtett misztérium felé irányul. A misztérium, a Szentírás és az egyházatyák szóhasználatában azt a valóságot jelenti, melyben együtt van látható és láthatatlan, felfogható és felfoghatatlan, a múlandó és örök,  és úgy várjuk, hogy mégis velünk van. Paradoxnak tűnik, s mégis valóság: ilyen az Eucharisztia és az ember. Az Eucharisztiánál az anyahi elem múlandó, Krisztus örök. Az ember teste múlandó, a lelke örök.

Krisztus egyházának misztériumában, nemcsak az Istennek a világ felé való fordulása, a világgal létesített maradandó egysége jelenik meg láthatóan, az is kifejezésre jut, hogy ennek az egységnek Ő a létesítője. Most is ennek a misztériumnak vagyunk részesei, amikor Jézus nevében közös istentiszteletre jöttünk. Itt a látható elem mi vagyunk, egyházunk tagjai, és a láthatatlan elem maga Jézus, aki természetfeletti módón van jelen. Akaratából az átváltoztatáskor és áldozáskor hitünk misztériumának csúcsára jutunk, mert a szentségi színekben Ő van jelen, és a szentáldozással a Szentháromság életébe kapcsol bennünket.

Advent a történelem beteljesedését hirdeti előre, ugyanakkor felszólít, hogy készüljünk a jövőre. A beteljesedés folyamatos, amióta az Ige testté lett. Igaz, hogy mennybemenetelével megvonta látható jelenlétét, mégis köztünk maradt szentségeiben és a közösségben, hogy isteni életünk legyen. Ígérete szerint újra el jön dicsőségben üdvözíteni a világot.

Ahhoz, hogy a végső idő – parúzia – fontosságát kellőképpen értékelni tudjuk, szükséges az Úr első eljövetelének előkészítésére is emlékezni. Ez a próféták adventje, és része a jelennek.

1.    A Krisztus előtti idő a próféták adventje volt: az Isten utáni vágyakozás és a bűnbánat ideje (Iz 63,16-17. 64,1-3-8).  Izajás próféta könyörgő imádsága az ószövetségi Szentírás egyik gyöngyszeme. Az Istentől eltávolodott ember bűneiben, magatehetetlenségében Isten után kiáltott. „Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.” (63,17). „Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (63,19).

A babiloni fogságból hazatértek, de még Jeruzsálem romokban hever. Lelkükben bizonytalanság, a csüggedés honol. Nincsen aki jövőképet, célt, viziót adna. Ebben az állapotban elismerik, hogy senki és semmi nem segíthet rajtuk, csak a mennyei Atya.

A próféták kemény beszédet mondtak és a nép mégis hallgatta őket. Nem a „szép beszéddel” csiklandoztatták fülüket, hanem a bűnbánatra intő beszéd érdekelte. A próféták bűnbánatra hívó szava nyomán a nép lelki válasza a bűnbánat volt. A bűnbánók adventjének könyörgése: „Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” - az Jézus Krisztusban valóra vált. Ő az, aki megváltott és meghívott az örök életre.

Az újszövetség emberének ehhez a kegyelmi adományhoz csupán egy kis lelki intelligencia kell, és meg tudja állapítani: önmagamban az ember menthetetlen. Bár a legnagyobb érték mindig az ember, de nem az Isten nélkül. Nincs igazuk azoknak, akik könyvek sokaságán keresztül önmegváltást hirdetnek. A boldogság elkerüli azokat, akik közvetlen azt keresik, ahelyett, hogy Isten akaratát keresnék, azaz azt, ami helyes. Az ittas ember annyira józan, hogy nem önmagába kapaszkodik… Vigyázzat, a jégtábla alá bukott ember önmagán nem tud segíteni. Önmegváltás nincs. Az emberen egyedül Isten segíthet.

Testvéreim! Nemcsak a próféták adventje, de a mi adventünk sem lehet teljes bűnbánat és szentsége nélkül. Karácsony misztériumához ezzel az alapállással közeledhetünk. Azáltal válunk alkalmassá Krisztus titkainak befogadására és megünneplésére, ha belátjuk és megvalljuk a szentgyónásban, hogy vétkeztünk és nem vagyunk méltók. Ne feledjük azt sem, hogy Isten elénk siet, ha a megtérés legkisebb jelét is adjuk. A tékozló fiú, a bűnbánó asszony, Zakeus története mutatja, hogy milyen felszabadító érzés megszabadulni a bűnöktől!  Ezért hagyjuk el a bűnt!

2. Urunk érkezéséig hűségesnek kell lennünk (Mk 13,33-37). Az ádventben Jézus Krisztus dicsőséges visszatérésére készülünk. Krisztus jön, csak jövetelének ideje bizonytalan és ezért várakozunk. Addig is naponta tegyünk eleget kötelességeinknek, és nem engedjük át magunkat a fáradtságnak vagy a lustaságnak. Ez a tanuló ifjúságra is érvényes.

Tanügyi rendszerünk nagy bajban van. Ilyenkor a szorgalmas diákok nem tétlenkednek, hanem kézükbe veszik a könyveket és tanulnak. Felfrissítik ismereteiket is, hogy amikor újraindul az intézményes tanítás, akkor teljes odaadással tudják az új ismereteket ráépíteni a tanult alapokra.

Az evangéliumban Jézus felvázolta az Egyház történelmi idejét, mely nem a tétlenség ideje, hanem a cselekvő virrasztás és várakozásé, ahol mindenkinek feladata van.

Az igazi keresztény ismertető jele az éberség, a virrasztás. Fontos, mert Isten jelenlétében belső dolgaink rendeződnek. Ilyenkor nemcsak testi relaxációt élünk át, hanem elkezd működni bennünk a kegyelem. Betegségem idején éjszaka sokszor megébredtem. Ilyenkor az Isteni irgalmasság rózsafüzérét imádkoztam. Közben rendeződtek bennem dolgaim is. Erre az éberségre számtalanszor figyelmeztet liturgiánk: „halálodat hirdetjük… amíg el nem jössz”; „..reménykedve várjuk Üdvözítőnknek …dicsőséges eljöttét”.

Ilyen éber várakozó volt a premontrei rend alapítója, Szent Norbert, aki 54 éves korában halt meg (+1134). Jelmondata nagyszerűen összefoglalja életét: „Ad omne bonum paratus – Készen vagyok minden jóra!”

Annak a kereszténynek, aki várakozva, nem tétlenül, hanem istengyermekként éli az életét, annak számára Isten „atya”, ezért neki az Úr érkezése nem jelent meglepetést, nem jár szorongással és félelemmel, hanem a vele való találkozás örömteli lesz.

3. A keresztény advent hála és várakozás (1Kor 1,3-9). Adventünk tele van hálával a Jézusban kapott ajándékokért, mert nem nélkülözünk semmi kegyelmet. Gazdagok lettünk a tanításban és ismeretben, és megerősödtünk az iránta való bizalomban, hogy ő megőröz bennünket fedhetetlenségben eljövetelének napjára. A hűtlenségünk miatti fájdalmunk az őszinte bánat + gyónás + áldozás által átalakul a hűséges Isten által nekünk ajándékozott örömmé. Szent Pál apostol hálát ad levele bevezetőjében, mindazért a kegyelmekért, melyekben Jézus által részesült nemcsak ő, hanem mindenki.

Erről az örömről tett tanúságot a XI. században Belgiumban élt Szent Guidó (+1012). A szolgalegény Laekenben, a Boldogságos Szűz Mária kegyképe előtt imádkozott. A templom papja felfigyelt erre a derűs arcú, buzgón imádkozó fiúra. Megkérdezte, hogy mi szél hozta oda? A legény elmesélte, hogy odahaza bizony szegénységben élnek, de zúgolódás és elkeseredés nélkül. A legnagyobb nyomor idején is így imádkoznak: „Elég gazdagok vagyunk, mert szeretjük az Istent” vagy ahogy Tóbiás mondta: „Elég gazdagok vagyunk, ha féljük az Istent”. És öröm költözik szívünkbe. A plébános Guidót sekrestyésnek alkalmazta, aki örömmel látott feladatához. Attól a pillanattól Guidó haláláig ragyogott a templom, mert a sekrestyés mindent Jézus iránti szeretetből tett.

Testvéreim! Ádvent Krisztus fokozatos megismerését, szeretését, megünneplését is jelenti. Életünk tükrözze a Krisztussal való együttjárást, és virrasztásunk, éberségünk visszatérésének reményét. 

A szentmisében beismerve méltatlanságunkat, kérjük az Atyát, hogy szentelje meg adományainkat és árassza le rá Szentlelkét, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen. Az átváltoztatás pillanatában eljön Jézus és a szentáldozásban beemel bennünket isteni életének szentháromságos közösségébe, melynek kiteljesedése a parúziában lessz végleges.

Gazdagok lettünk Jézus kegyelmében, az Atyaisten szeretetében és a Szentlélek népeket egyesítő közösségében és békéjében. Ezt a közösséget tudatosan ápoljuk az adventi időben. Ámen.


 

2020. 11. 28.

+ Ft. Fejér Lajos

Ft. Fejér Lajost kispap korától ismertem. Vele közvetlen kapcsolatba kilyénfalvi plébános korába kerültem. Érdekelt a Kilyénfalván a Ferenczi György vikárius, gyergyószentmiklósi főesperes által 1646-ban létesített női coenobium, női szerzetes- közösség története. Ferenczy vikárius e női szerzetesi közösségnek építtette a Kisboldogasszony kápolnát, és haranggal is ellátta. 1647-ben Rómától e kápolna részére búcsúengedélyt kért. A falu hívei a Szent Kilián tiszteletére épült kápolnába jártak szentmisére. Kilyénfalva 1743-ban helyi lelkészség, majd plébánia lett. 1758-ban templom építésbe kezdtek és Szent Mária Magdolna tiszteletére gr. Batthyányi Ignác püspök szentelte fel. 

Lajos atya fontosnak tartotta hívei szellemi-lelki fejlődését. Ezért a katolikus sajtót felkarolta és hívei részére megrendelte. Sajtóapostol volt, dicséretére szolgáljon, hogy a Krisztus világa folyóiratból a 750 lelkes közössége 30 példányt rendelt. Vallotta, hogy a keresztény sajtó árusítása elsősorban nem kereskedelmi célzatú, hanem minden esetben a hitélet előmozdítását, az imádságban való elmélyülést szolgálja. A közösség egy-egy tagja vagy vezetője komoly szellemi befektetést és munkát végzett megjelentetésében. Fanyalgás helyett hála és köszönet nekik érte.” (Adoremus 2020.11.20.) Tőle, mind paptestvértől és mind sajtóapostoltól is búcsúzom. Amit kértél végrendeletedben a mennyei Atyától és a Szűz Anyától, legyen részed és örökséged. Imádsággal veszünk búcsút tőled. Köszönjük, hogy a miénk voltál. Hálából híveid bátorítására, az összegyűjtött egykori Kilyénfalváról indult, főleg ferences papok névsorát mellékelem. Érted, értük is imádkozva, imádkozzunuk együtt papi hivatásokért. R.I.P.!


Kilyénfalván született Szent Ferenc-rendi papok

P. Kilyénfalvi István[1] született Gyergyószentmiklóson 1642-ben. Beöltözött 1662. aug. 20, felsz. ?, Meghalt Mezőerkeden 1694. április 13, eltemették Mikházán.

P. Barabás (Ferenc) Anzelm[2], született Kilyénfalván 1704, beölt. 1725. januúr 16, felsz. 1729. Meghalt élete 83, papsága 58-ik évében Désen 1787. május 26.

P. Benedek (Elek) Angelus[3], született Kilyénfalván 1780. július 15, beölt. 1800. nov. 14, felsz. 1804. március 8. Meghalt Esztelneken 1837. március 14.

P. Ferenczi (Ferenc) Sebestyén[4], született Kilyénfalván 1759, beölt. 1779. október 13, felsz. 1791. szept. 26. Meghalt Vajdahunyadon 1796. november 14.

P. Ferenczi (József) Bonaventura[5], született Kilyénfalván 1784. április 14, beölt. 1802. szept. 12, felsz. 1807. március 15. Meghalt Kőhalomban 1842. december 27.

P. Ferenczi (Antal) Bonavita[6], született Kilyénfalván 1783. február 6, beölt. 1802. okt. 23, felsz. 1806. május 18. Meghalt lelkészkedése helyén Zentelkén 1847. január 29.

            P. Györffi (Ábrahám) Zsigmond[7], született Kilyénfalván 1736, beölt. 1756. okt. 15, felsz. 1763. Filozófiai lector volt. Hosszas betegségben meghalt Szamosújvárt 1771. okt. 18.

            P. Györffi (Imre) Angelusz[8], született Kilyénfalván 1753, beölt. 1774. szept. 17, felsz. 1779. febr. 27. Meghalt Esztelneken 1807. szept. 13.

            P. Györffi (József) Albert[9], született Kilyénfalván 1757, beölt. 1777. aug. 19, felsz. 1783. szept. 20. Meghalt Tordán 1810. május 12.

___________________________________________________________________________

Dr. Jakab Antal[10] gyulafehérvári egyházmegye püspöke, született Kilyénfalván 1909. március 13-án, felszentelték 1934. június 29-én. Börtönt szenvedett 1951. aug. – 1964. április 16. Püspökké szentelte VI. Pál pápa Rómában 1972. febr. 13-án. Az egyházmegyét vezette 1980. április 2-től 1990. március 14. Elhunyt 1993. május 5-én.

 



[1] György József, A ferenc rendiek élete és működése Erdélyben, Cluj-Kolozsvár 1930, 525.

[2] Uo. 475.

[3] Uo. 482.

[4] Uo. 503.

[5] Uo. 503.

[6] Uo. 503.

[7] Uo. 511.

[8] Uo. 511.

[9] Uo. 511.

[10] Marton József, A gyulafehérvári egyházmegye története, Kolozsvár 1993, 205.