Isten éltesse az Erzsébeteket!

Isten éltesse sok számos éven át erőben és kegyelemben az Erzsébet, Zsóka, Betti, Bettina, Elza, Eliza, Liza nevű nevű hölgyeket. 

Az alábbi évszázados egyházi énekünk szövegében a jókívánságok lényege mind benne foglalva vannak. 

Fogadják szeretettel.

SZENT ERZSÉBET

Magyarország szép nemes csillaga,
asszonyi rend tiszteletes tagja,
szent Erzsébet, András király lánya,
szent hitünknek gyümölcsös szép ága.

Dolgos kezét nagy munkára adja,
ujjaival az orsót forgatja,
szegényeknek ajtaját megnyitja,
éhezőknek a kenyerét nyújtja.

Gazdagságnak magas pompájában,
él a lélek nagy szabadságában,
uraságát Krisztusért elhagyja,
mint hívságot, lábával tapodja.

Asszonyoknak te vagy tanítója,
özvegyeknek bölcs útmutatója,
leányoknak jó példaadója,
mint legyenek kincsek megtartója.

Üdvözlégy hát, országunknak éke,
őseinknek szép és drága dísze,
hadd kövessünk téged életünkkel,
veled együtt éljünk Istenünkkel!

( Kájoni Kancionále, 1676)

Árpád-házi Szent Erzsébet

Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezünk, aki Sárospatakon született 1207-ben és a thüringiai Marburgban hunyt el 1231-ben. Rövid élete mégis a szeretet kiteljesedésének gyönyörű története. Huszonnégy esztendőben tömörült gyermekkor, ifjúság, házasság és özvegység. Ez idő alatt maradandót alkotott: a szeretet soha el nem enyésző művét. Valójában saját maga vált műalkotássá, mert kezdettől fogva hagyta magát Istentől irányíttatni. Osztatlan szívvel élete minden mozzanatát a szeretet szerves részévé tette. A mi szívünket sokféle szeretet osztja meg, olyan is, ami nem szeretet. – Erzsébet boldog szerelemmel élt férjével, fejedelmi körülmények között, és a betegeket odaadó szeretettel ápolta. A természetéből és hitéből fakadó hitvesi, baráti és testvéri szeretet Krisztusból forrásozott. A fiatal feleség 21 éves amikor férje meghalt. Erzsébet keservesen meggyászolta. Ez szeretetének a próbája volt. A kölcsönös szeretet elvesztése után, az ingyenes szeretet gyakorlásának szentelte életét. Így lett műremek, vagyis szent. Példája egyértelművé tette számunkra, hogy minden körülmények között Krisztust kell szolgálni. Hacsak a földi szeretetek közt lavírozunk, akkor halálban maradunk. – Manapság sokak vágya a meggazdagodás. Egy riportot olvastam a pénz uralmáról. Rosenthal amerikai mágnás ezeket mondta: „Mi tőkések kamatra adjuk pénzünket a kormányoknak, vezetőknek, hogy gazdasági életük beinduljon. Ők munkát adnak az embereknek. Mi azután a kamatokat kérjük. Rendre visszavesszük a pénzünket. Ők azért, hogy a fejlődés szintjét tartani tudják, árakat emelnek, újabb kölcsönökért folyamodnak. Mindezt érzik az emberek, és fizetésemelést kérnek. Ilyenkor feszültség alakul ki a vezetők és munkások között, de ez minket kevésbé érdekel. Ebben a helyzetben senki nem gondol a tőkésre, így mi arctalanok maradunk. Az egész folyamat egy háromszöghöz hasonlít – mondta Rosenthal úr. A két befogó csúcsa mi vagyunk, a tőke urai. Az átfogó két vége a vezetőség és a munkásság. Mi csak a vezetőket ismerjük, nem foglalkozunk a munkásokkal, mi előttük ismeretlenek vagyunk. Mi adjuk a pénz, ők dolgoztatnak. Köztük feszültség támad, ez minket nem érdekel. Mi csak adjuk és vesszük a pénzt. Mi irányítjuk a világot.”  

Lehet, de szívtelenül, mert a pénz az ördög ganéja, aminek nincsen se szaga, se szíve, se arca és sok bajnak, boldogtalanságnak, értelmetlenségnek az okozója. Akit pedig behálóz a pénz imádata, az elveszíti méltóságát, emberségét. A pénz rabjaira találó, amit Albert Einstein mondott: „Könnyebb szétzúzni egy atomot, mint egy előítéletet”. 

A szeretet pedig mindent könnyedén legyőz.

A szeretet művésze

Európa szerte, főleg a Kárpát-medencében közismert két Árpád-házi szent ünnepét üljük november folyamán. Szent Imre hercegét 5-én, és Szent Erzsébetre, a szeretet művészére 19-én emlékezünk. Szent Erzsébet napján nem a családunk tagjaira irányul figyelmünk, mint Mikuláskor vagy Karácsonykor, hanem azokra, akik körülöttünk élnek és szükséget szenvednek. November 18-án vasárnap perselyadományát átadjuk a katolikus Karitásznak, hogy szervezetten segítsük a rászorulókat.

Az alig 24 évet élt kedvenc szentünk, Erzsébet történetét ismerjük. Egykori lelkiatyja ezt írta róla: „Úgy szerette és szolgálta Istenét, mint a férjét szerette és szolgálta”. Szerelme hevét nemcsak házastársára, hanem az Istennel való kapcsolataira is átvitte. És ez a szeretet bontakozott ki az emberek iránt is.

A világhírű Prokop Péter pap-festő a délbácskai Mélykút határában fekvő modern templomban készített egy hatalmas, háromtagozatú oltárképet. Középen életnagyságban a templom védőszentjének, Szent Erzsébetnek alakja van, amint a koldusnak kenyeret nyújt. 
A kép igazi mondanivalóját a kép közepén levő két kézben fogalmazta meg. Két kéz, az Erzsébeté, aki ad, és a koldusé, aki kap.  A kezek jelbeszédében felcserélődnek az adás és az elfogadás mozdulatai: Erzsébet úgy ad, mintha kapna, a koldus úgy veszi el az adományt, mintha adna. Erzsébet ugyanis fölfelé fordított tenyérrel nyújtja a kenyeret, a koldus pedig lefelé fordított tenyérrel fogja meg az adományt.

A lefelé fordított tenyér a lefoglalást, a birtokba vevést, a fölényt és a hatalmat jelzi. Amikor kapunk vagy kérünk valamit, nyitott tenyerünket nyújtjuk. Az általános szemlélet szerint, aki ad valakinek, az mindig fölényben van a másik fölött úgy, mint hogy fölénye van „a van”-nak a „nincs” fölött – írja Belon Gellért püspök.

Szent Erzsébet a szeretet nagy művésze, úgy adott, mint aki kap valamit az adásban, és ettől elvész benne az adakozás fölénye, de betölti lelkét annak a nagy valami elnyerésének (Isten szeretetének) alázata. Ez az evangéliumi lelkület benne.  Próbáljunk mi is így adni.