Le kell vetnünk magunkról -

Ahhoz, hogy követhessük Jézust, le kell vetnünk magunkról a jólét kultúráját és le kell mondanunk a tovatűnő dolgok varázsáról – hangsúlyozta Ferenc pápa május 27-én, hétfőn reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. Lelkiismeret vizsgálatot kell tartanunk arról, hogy melyek azok a földi gazdagságok, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy közelebb jussunk Jézushoz.
A pápával koncelebrált Philippe Barbarin bíboros, lyoni érsek, valamint jelen volt az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsa munkatársainak egy csoportja, a dikasztérium elnöke, Zygmunt Zimowski érsek vezetésével, továbbá a vatikáni Kormányzóság gazdasági részlegének munkatársai.
Jézus Márk evangéliuma szerint azt kéri egy ifjútól, hogy adja oda minden vagyonát a szegényeknek, és kövesse őt (Mk 10,17-27). Ferenc pápa a mai evangéliumi szakaszból kiindulva kifejtette: az anyagi javak akadályt jelentenek az Isten országa felé vezető úton. Mindnyájan rendelkezünk ilyen javakkal, amelyek megakadályozzák, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz.
Végezzünk lelkiismeret vizsgálatot: melyek azok a javaink, amelyek megakadályozzák, hogy életutunkon közelebb jussunk Jézushoz?

A pápa utalt két „kulturális gazdagságra”.

1. Mindenekelőtt a jólét kultúrája veszi el bátorságunkat, lustává és önzővé is tesz. A jólét egyfajta altatóként hat ránk. Nem vállalunk egy gyereknél többet, mert utána nem tudunk vakációra menni, nem tudunk lakást venni. Rendben van, követjük az Urat, de csak egy bizonyos pontig. Ezt teszi a jólét: mindnyájan tudjuk, hogy milyen a jólét, de egy kicsit lehangol bennünket, megfoszt attól a bátorságtól, hogy közelítsünk Jézushoz. Ez a mai kultúra első számú gazdagsága, a jólét kultúrája.
2. A másik „gazdagság”, amely megakadályozza, hogy Jézus felé menjünk, a tovatűnő dolgok varázsa. Szerelmesek vagyunk a múlandóba. Nem tetszenek azok a végleges ajánlatok, amelyeket Jézus tesz nekünk. A tünékeny azonban tetszik, mert félünk Isten idejétől, ami végleges. Isten az idő Ura, mi a pillanat urai vagyunk. Miért? Mert a percet uraljuk: egy darabig követem az Urat, utána majd meglátjuk ..- mondta a pápa, felidézve egy történetet. Valaki azt mondta, hogy szeretne pap lenni, de csak tíz évig, nem tovább. Hány és hány pár köt házasságot, titokban azt gondolva: addig, amíg tart a szerelem, azután majd meglátjuk. A múlandóság varázsa: ez is egy gazdagság. Az idő uraivá akarunk válni.

Ez a két gazdagság az, amely jelenleg megakadályozza, hogy előbbre haladjunk – folytatta homíliájában a Szentatya, majd megemlékezett arról a sok férfiról és nőről, akik elhagyták szülőföldjüket és véglegesen missziókban élték le életüket.
Sokan vannak azok is, akik egy egész életre szóló házasságot kötnek. Ez jelenti azt, hogy közelről követjük Jézust. A végleges döntések. Az ideiglenes választások révén nem követhetjük Jézust, a saját területünkön maradunk.
Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz, a pápa utalt rá, hogy a tanítványok elcsodálkoztak Jézus felszólításán. Mi is csodálkozhatunk Jézusnak ezen a beszédén. Amikor Jézus elmagyarázott valamit, a tanítványok még inkább elámultak.
Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy előbbre haladjunk, levetve magunkról a jólét kultúráját, azzal a reménnyel, hogy az út végén Jézus vár bennünket az időben. Ne a pillanatban reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm) VR

Ferenc pp gondolata

Május 24-én, pénteken, Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepén Ferenc pápa két kegyelmet kért homíliájában a Szent Márta házban reggel bemutatott szentmiséjén.
1. „Türelemmel viseljük a nehézségeket és szeretettel győzzük le a rosszat”. Ezek a kegyelmek a keresztények sajátosságai. Nem könnyű türelemmel elviselni a nehézségeket, amikor kívülről jönnek, vagy amikor belső, szívbéli, lelki problémákról van szó. De tűrni nem annyit jelent, hogy magunkon viseljük a nehézséget.

Tűrni azt jelenti, hogy magunkra vesszük a nehézséget és azt erővel a magasba emeljük, hogy a nehézség ne alacsonyítson le bennünket. Erővel a magasba emelni: ez a keresztény erény. Szent Pál több ízben is szól erről. Tűrni, elviselni. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a nehézség győzzön. Azt jelenti, hogy a kereszténynek van ereje ahhoz, hogy ne eressze le, hanem emelje fel karját. Ez nem könnyű, mert elbátortalanodunk, kedvünk lenne leereszteni karunkat és ezt mondani: tegyük meg, amire képesek vagyunk, de semmi többet. Azonban nem: tűrni és elviselni kegyelmet jelent, amit kérnünk kell a nehézségekben.

2. A másik kegyelem, amelyért a pápa fohászkodott, az a szeretettel való győzelem volt.
Lehet sokféleképpen győzni, de a kegyelem, amit ma kérünk, az a szeretet révén learatott győzelem. Ez nem könnyű. Amikor sok ellenségünk van, akik annyi szenvedést okoznak: nem könnyű szeretettel győzni. Kedvünk lenne bosszút állni, visszafizetni az ellenségnek. A szeretet, az a szelídség, amit Jézus tanított nekünk, az az igazi győzelem!

János apostol azt mondja nekünk az első levélben, hogy „Ez a mi győzelmünk: a mi hitünk”. A mi hitünk éppen ez: hiszünk Jézusban, aki megtanította nekünk a szeretetet és azt tanította, hogy mindenkit szeressünk. Akkor bizonyítjuk be, hogy szeretetben élünk, amikor imádkozunk ellenségeinkért.

Nem könnyű imádkozni ellenségeinkért, azokért, akik szenvedést okoznak nekünk. De vereséget szenvedő keresztények vagyunk, ha nem bocsátunk meg ellenségeinknek, és ha nem imádkozunk értük. Hány és hány szomorú, elbátortalanodott kereszténnyel találkozunk, mert nem kapták meg ezt a kegyelmet, hogy türelemmel viseljék el a nehézségeket és szeretettel győzzenek a rossz felett! – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Ezért kérjük a Szűzanyát, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet, hogy türelemmel viseljük a szenvedést és szeretettel győzedelmeskedjünk. Olyan sok személy – idős férfiak és nők – már megtették ezt az utat! Szép nézni őket, szép a tekintetük, ami a belső boldogságot tükrözi. Nem beszélnek sokat, de türelmes a szívük és tele van szeretettel. Tudják, mit jelent megbocsátani az ellenségnek, tudják, mit jelen imádkozni az ellenségért. Sok ilyen keresztény van.

A pápai szentmisén jelen voltak a Tömegkommunikációs Pápai Tanács alkalmazottai, élükön a dikasztérium elnökével, Claudio Maria Celli érsekkel. Éppen ezen a napon, amikor a kínai egyházért imádkozunk, a szertartáson jelen volt Savio Hon Tai-Fai érsek, a Népek Evangelizálása Kongregáció titkára, valamint kínai papok, szerzetesnők, szeminaristák és világi hívek egy csoportja.

A hívek könyörgését a pápa a következő fohásszal zárta le:
„Imádkozzunk a nemes kínai népért: az Úr áldja meg és a Szűzanya őrködjön felette.” A szentmise egy kínai Mária-énekkel zárult.

(vm)VR

Ezt a személyt előmozdították - Ferenc pp

Május 22. - Az egyedüli út előre a szolgálat

A keresztény ember számára az előrehaladás azt jelenti, hogy alázatossá válunk, mint Jézus. A Szentatya továbbá hangsúlyozta, hogy az igazi hatalom a szolgálat illetve, hogy az egyházban nem kellene léteznie a hatalmi harcnak. A kedd reggeli szentmisén a Szent Márta Ház kápolnájában a Vatikáni Rádió munkatársainak egy csoportja vett részt P. Andrzej Koprowski programigazgató vezetésével. A pápával több, mint 20 jezsuita atya és pap koncelebrált, akik nagy része a Vatikáni Rádió különböző programjaiban dolgozik…
Jézus szenvedéséről beszél tanítványainak, akik viszont az úton azon tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. A napi Evangélium szomorú történetéből indult ki Ferenc pápa a hatalomról és a szolgálatról szóló szentbeszédében. A küzdelem a hatalomért az egyházban nemcsak a mai időszakot jellemzi. Jézus idejében kezdődött – állapította meg a Szentatya. Jézus evangéliumi szemszögéből tekintve a hatalomért folytatott küzdelemnek nem szabadna léteznie az egyházban, mert a valódi hatalom az, amit az Úr saját példájával tanított nekünk: a szolgálat hatalma.
A valódi hatalom a szolgálat. Ahogy Jézus tette. Nem azért jött, hogy Őt szolgálják, hanem, hogy szolgáljon. Szolgálata a kereszt szolgálata volt. Kiüresítette magát a halálig, a kereszthalálig, hogy szolgáljon és üdvözítsen bennünket. Nincs az egyházban más út az előrehaladáshoz. A keresztények számára a fejlődés az alázatosságban van. Ha nem tanuljuk meg ezt a keresztény szabályt, akkor sosem fogjuk megérteni Jézus valódi üzenetét a hatalomról. Az előrehaladás kicsiséget és állandó szolgálatkészséget jelent – ismételte a Szentatya. Az egyházban az a legnagyobb, aki a legtöbbet szolgál, aki leginkább mások szolgálatában áll. Ez a szabály. Ennek ellenére a kezdetektől fogva jelen volt a hatalmi harc az egyházban – fogalmazott a pápa.
Amikor egy személy valamilyen megbízatást kap, a világ szemében ez egy magasabb pozíciót jelent és azt mondják, hogy „ezt a személyt előmozdították”. Az „előmozdítani” ige szép szó, az egyházban is használni kell, mégpedig így: "előmozdították a keresztre, az alázatos magatartásra". Ez az igazi előmozdítás, ami még jobban hasonlóvá tesz bennünket Jézushoz – hívta fel a figyelmet a Szentatya.
Ezt követően emlékeztetett Loyolai Szent Ignácra, aki a Lelkigyakorlatokban a keresztre feszített Úrtól, a megaláztatás kegyelmét kérte. Ez az egyházi szolgálat valódi hatalma. Ez Jézus igazi útja, a valódi előmozdítás, nem a világi értelemben vett kifejezés. Az Úr útja a szolgálat. Ahogy Ő tette, nekünk is mögé kell állnunk a szolgálat útján. Ez a valódi hatalom az egyházban.
Végül Ferenc pápa homíliájában azért imádkozott, hogy az Úr adja meg nekünk ennek megértésének kegyelmét. A valódi hatalom az egyházban a szolgálat – nyomatékosította. Azért is imádkozott, hogy megértsük ezt az aranyszabályt, amelyet az Úr saját példájával tanított meg nekünk. A keresztény ember számára az előrehaladás az alázatosságot jelenti – ismételte. Kérjük ezt a kegyelmet – zárta Ferenc pápa kedd reggeli homíliáját.

(sv) VR

Ferenc pp gondolata - V.20.

Ferenc pápa reggeli szentmiséje, május 20-án, a Vatikáni Rádió néhány alkalmazottja vett részt P. Federico Lombardi SJ főigazgató kíséretében.
A mai nap liturgiája azt az evangéliumi szakaszt idézi fel (Mk 9,14-29), amikor a tanítványok nem képesek egy gyermeket meggyógyítani. Jézusnak kell közbelépnie, aki szemükre veti a jelenlévőknek hitetlenségüket. A gyermekéért segítséget kérő apának pedig azt válaszolja: „Minden lehetséges annak, aki hisz”. Ferenc pápa homíliájában megjegyezte, hogy gyakran azok is, akik szeretik Jézust, nem kockáztatnak sokat hitükben és nem hagyatkoznak teljes mértékben Jézusra.
Miért van ez a hitetlenség? – tette fel a kérdést a Szentatya. Azért, mert szívünk nem nyílik meg, bezárkózott szív, mindent ellenőrzése alatt akar tartani.
Tehát olyan szívről van szó, amely nem nyílik meg, és nem hagyja, hogy Jézus ellenőrizze. Amikor a tanítványok megkérdezik Jézust, hogy ők miért nem tudták meggyógyítani az ifjút, az Úr így válaszol: „Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által”.
Mindnyájunkban van egy kis hitetlenség – tette hozzá a pápa. Szükség van erőteljes és alázatos imára, amely nyomán Jézus csodát tesz. Az ima, amely csodát, rendkívüli beavatkozást kér, foglaljon mindent magába, terjedjen ki mindenre.
Ezzel kapcsolatban a pápa elmesélt egy Argentínában történt epizódot: egy 7 éves kislány megbetegedett és az orvosok szerint közvetlen életveszélyben volt, mindössze néhány órára becsülték életét.
A kislány édesapja, egy villanyszerelő, a hit ember volt. Teljesen eszét vesztette a hír hallatán. Azonnal autóbuszra szállt és elment a 70 km-re lévő Lujan híres Mária kegyhelyére. Este 9 óra után érkezett oda, amikor már minden zárva volt. Ő azonban elkezdett imádkozni a Szűzanyához, kezével belekapaszkodva a szentély vaskerítésébe. Így imádkozott és sírt egész éjszaka.
Küzdött Istennel, hogy meggyógyuljon kislánya. Reggel 6 órakor elment a végállomásra, felszállt a buszra és körülbelül 9 órára a kórházba ért. Ott találta síró feleségét, így a legrosszabbra gondolt. „Mi történt? Nem értem, mi történt?” – kérdezte az asszonyt. „Nem tudom, jöttek az orvosok és azt mondták, hogy elmúlt a láz, jól lélegzik és nincs semmi baja! Még két napig itt tartják, de nem értik, hogy mi történt” – mondta az édesanya.
Ez még ma is megtörténik, ma is vannak csodák – folytatta homíliáját a pápa.
Azonban arra van szükség, hogy teljes szívünkkel imádkozzunk. Bátor, csodáért küzdő imára, nem afféle udvariassági imára van szükség.”Majd imádkozom érted, elmondok egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, azután elfeledkezem az egészről.
Nem: a bátor ima olyan, mint Ábrahámé, aki küzdött az Úrral, hogy megmentse a várost, olyan mint Mózesé, aki égre emelt kezekkel imádkozott az Úrhoz, mint annyi emberé, akik hittel imádkoznak szüntelenül. Az ima csodákat tesz. Ismételjük egész nap: „Uram, hiszek, segíts hitetlenségemben!”
És amikor kérik, hogy imádkozzunk annyi emberért, akik a háborúkban szenvednek, a menekültekért, ezekért a mai drámákért, imádkozzunk teljes szívünkkel az Úrhoz: „Tedd meg!” De tegyük hozzá: „Hiszek, Uram. Segíts hitetlenségemben, ami szintén benne van imámban. Ma így imádkozzunk!” – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(vm) VR