Wass Albert: Igazság
Aki azt mondja neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött az vak.
Legyőzheti-e a felhő a napot? A sötétség a világosságot? A tél a tavaszt?
A győzelmet azonban ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül
magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel? S
ha igazságról beszélsz, akkor is vigyázz. Ne a magad egyéni
érdekét vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van,
ahány ember a földön. De igazság csak egy.
A gyertyaláng és
reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben
azonosak.
Az igazság nem emberi mérték és így ne várd tőle,
hogy emberi tulajdonsággá váljék.
Igazság az, hogy élsz, és hogy
jogod van élni, mert megszülettél. Hogy minden ember egyforma
abban, hogy meztelenül jött ide, és meztelenül, egészen
meztelenül tér vissza innen. Hogy aki jó, azt baj nem érheti,
akármi is történjék vele: egyenesen járhat és nyílt homlokkal
nézhet szembe a világgal. Ezek az igazságok.
De nem feltétlen
értékű igazság az, hogy Tied a kabát, amit szekrényedben őrzöl. A
gyapjú, amiből készült, a juhé volt. Te azt vallod, hogy igazságos úton lett a
Tied, de juhnak erről bizonyára más véleménye van.
A valódi igazságban
bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötét is
legyen előtte az éjszaka. Ha mégis látnod kell, hogy itt-ott, az
emberi hangyaboly külön-életében a rossz látszólag győz a jó
felett: ne tévesszen meg ez a látszat. Káin sohasem győzte le
Ábelt. Csak megölte.
Jusson eszedbe, hogy van egy jelvény, amit sokan hordanak, de
kevesen értenek meg. Azt hírdeti, hogy sok idővel ezelőtt keresztre
feszítettek Valakit, aki győzött az emberek bűnei fölött.
