29.B. - Jézus megváltó szeretete

Előbb a gondolat születik meg, utána a szó; előbb a terv, utána a templom. Ez volt a Millenniumi templommal is. Makovecz Imre műépítész budapesti irodájában fogadott 2001. január 30-án, és felkértem a Magyar Millennium évében a templom tervezésre. Azt óhajtottuk, hogy jelenítse meg a múltunkat és az 1000 éves kereszténységünket. Imre bátyám a tervezést díjmentve elvállalta, és a részletes terv kidolgozását tanítványára, Bogos Ernő csíkszeredai építészre bízta. Így a honosítással járó ügyes-bajos dolgokat elkerültük. A látványterv február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megérkezett. A két torony tíz keresztje a magyar kereszténység évezeredes fennállására utal. Hirdeti, hogy Jézus Krisztus földi (Iz 53,10-11) és mennyei életével (Zsid 4,14-16) nekünk szolgál, s ezt kell tenni nekünk is. 

Minden embernek bele kell tanulnia az emberéletbe, a kereszténynek az istengyermeki életbe, ami a szolgálószeretet. Ez a befogadó és odaadószeretet a földi létünk tulajdonképpeni célja. De magának az egyháznak is, a családoknak is, valamint a szabadságra jutott hazai társadalomnak is bele kell tanulnia a maga életébe. Amint fontos az egyháznak, hogy tanítson, kormányozzon és a szentségek által megszentelje az emberiséget, úgy a társadalomnak is kötelessége, hogy szüntelenül megvalósítsa azt az igazságosságot, amely az isteni törvények alapján minden nemzeti közösséget megillet, és amely egyedül képes biztosítani a tartós és igaz békét. Ebben a hitben tettük le 2001. augusztus 4-én az alapkövet a Magyar Millennium bezárása előtt. Az építés szeptember végén kezdődött. Két évi közösségi összefogással elkészült az Angyalkás templom, és 2003. október 18-án püspökeink felszentelték. Erdélyben ez volt az ötödik Makovecz tervezte templom, és első lett a fel szenteltek sorában. 

Dicsőség Istennek, köszönet az adományozóknak! 

– Hogy e templomban hányan fordultak meg azóta, azt nem tudom. De őszintén leirhatom azt, hogy e templom missziós feladatot tölt be az ide járó hívek és a látogató emberek életében. Jelképrendszere tanít, megvilágosít, Krisztushoz és egyházához visz közelebb. 

– A mai evangéliumi szakaszunk (Mk 10,35-45) nagy feladat elé állít bennünket, akik örömmel léptünk az Üdvözítő nyomába. A gazdag ifjú kérdése után Péter apostol is kérdezett, de ma felszínre kerül a tanítványok hatalomkeresése, féltékenysége, neheztelése, pedig naponta Jézussal vannak.  Húsvét és pünkösd előtt vannak, így versengésük igazolja, hogy nem elég a fizikai közelség, ennél több kell: azonosulni Jézus gondolataival és megmaradni tanítványnak. Ezért a keresztényt a szolgálatban hevítse Jézus szeretete, és céljaiban irányítsa a Szentlélek. Jézus a mérce, aki azért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Őt követve, életünk istengyermeki lesz.

„Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és az életét sokakért váltságul adja.” Mk 10,45.