Vezér Ferenc mártírsorsú pálos atya

Vezér Ferenc mártírsorsú pálos atya újratemetési szertartására április 30-án, hétfőn kerül sor a petőfiszállás-pálosszentkúti kegyhelyen.

Vezér György 1914. március 23-án született a Szatmár megyei Szaniszló faluban. A bencés gimnáziumban érettségizett, majd 1935-ben lépett a pálos rendbe, ahol a Ferenc nevet vette fel. Pécsett végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait.; itt szentelte pappá Virág Ferenc pécsi megyéspüspök 1940-ben. 1950-51-ben Pálosszentkútról elhurcolták a pálos szerzetespapokat. Vezér Ferenc perjelt megkínozták, halálra ítélték, és 1951. augusztus 31-én a gyűjtőfogház udvarán felakasztották.
Április 30-án 11 órakor Budapesten, a Sziklatemplomban imádságos megemlékezést tartanak Vezér Ferenc felravatalozott földi maradványai előtt, majd koporsóját motoros kísérettel szállítják Petőfiszállás-Pálosszentkútra. A menet 14 órakor érkezik a petőfiszállási temetőkerthez, ahol a Vezér Ferencről elnevezett utat Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök áldja meg.
14.30 órakor gyászmisét mutat be Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, majd a temetési szertartást Bátor Botond pálos tartományfőnök végzi. Gyászbeszédet mond Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke; Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár; Kerényi János, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal megbízottja, valamint Kapus Krisztián, Petőfiszállás országgyűlési képviselője.
16.30 órakor az üldöztetést szenvedett pálos szerzetesek emlékére készült emléktábla megáldására kerül sor, majd Mateş Gheorghe Călin szaniszlói polgármester és Szász János petőfiszállási polgármester köszönetét fejezi ki a résztvevőknek.

Vezér Ferenc életéről, valamint sírhelyének felkutatásáról, exhumálásáról és azonosításáról két előadás hangzik el az újratemetést megelőző napokban: Budapesten, a Sziklatemplomban április 25-én, szerdán, a 17 órakor kezdődő szentmisét követően, illetve Pécsett, a pálos templomban április 27-én, pénteken, a 18 órakor kezdődő szentmisét követően. Az előadást Susa Éva, az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek főigazgatója, és Bank Barbara történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának a munkatársa tartja.

Fekete János vértanú plébános

A román kommunista hatalom egyházüldöző és a magyarság megsemmisítő munkáját a fejek hullásával kezdte. Az új vallásügyi törvény megvitatása végett Márton Áron erdélyi püspököt Bukarestbe hívták. A püspök Gyulafehérvárról 1949. június 21-én autóval a tövisi állomásra igyekezett, hogy vonattal folytassa útját Bukarestbe. A szekuritate emberei azonban Tövis előtt feltartóztatták és hosszas fogvatartás után 10 évi nehéz börtönre ítélték összeesküvésért és életfogytiglani kényszermunkára hazaárulásért. Bukarestben, Nagyenyeden és Máramarosszigeten raboskodott, ahonnan  1954. április 27-én  a belügyminisztérium bukaresti börtönébe szállították. Valamivel később, felépülése céljából egy bojári villában őrizték. Tekintettel az egyházi állapotokra és a külföldi megítélésre, 1955. január 6-án kénytelenek szabadon engedni. Ekkor a bukaresti római katolikus érsekség vendégszobájába lett kényszerlakhelye egészen március 24-ig, amikor is visszatérhetett püspöki székhelyére, Gyulafehérvárra. Március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kezébe vette az egyházmegye kormányzását. Márton Áron püspök letartóztatásától egészen a szabadulásáig terjedő időben az egyházmegye 70 papját zárták be, akik közül heten a börtönben haltak meg. 

A vértanú papok egyike volt Fekete János gelencei plébános, kézdi-orbai főesperes. 

Bélafalván született 1885. szeptember 30-án. A 15. század végén épült és Szent Adalbert vértanú püspöknek szentelt római katolikus templomban lelke beitta a szolgálat és a vértanúság eszméjét. A kézdivásárhelyi középiskola elvégzése után a papságra Gyulafehérvárt készült fel, Mailáth püspök kézfeltétele által kapta a papi hatalmat 1908. február 8-án.  Petrozsényi káplánsága alatt átérezte népe gondjait. 1915-től Brassóban hittanár, majd 1916-tól a Zsil-völgyi Vulkánban szolgál. 1924-ben az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja. 1932-ben Sepsiköröspataki, 1936-tól elhurcoltatásáig Gelence plébánosa és kerületi főesperes. Gelencén mindjárt a magyar nyelvű iskolákért küzdött. A háború után szintén szembeszállt a népet elsorvasztó politikával. 1950. május 13-án a kommunista hatóságok elhurcolták. Kálváriás útja a Brassó-i börtönben kezdődött, majd a Ghencea-i, végül a Târgu Jiu-i börtönök földalatti, fénytelen celláiban, sorozatos éjszakai kihallgatásoktól gyötörten folytatodott. Mi volt a bűne? Sem ő, sem pedig esperesi kerületének papsága nem hódolt be az államot kiszolgáló békepapi vezetőknek. Testét valóban megtörték, 92 kg-ról 38 kg-ra fogyott, de lelkében szilárd maradt. 1952. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén az angyali üzenet neki is a boldogság evangéliumát hirdette. Az utolsó leheletéig követte Mesterét, teljesen azonosulva azzal az áldozattal, amit mindennap bemutatott a szentmisében. Ez a nap az ő mennyei születésnapja. 1952. április 30-án a gelencei templomkertben temették el. Tiszteletére 2007-ben a gelencei templom előtt szobrot avattak. Boldoggáavatása folyamatban van.