Az új út tenné lehetővé

Valami újat akarunk, de kikkel és mivel? A magunk semmi és bűnös mivoltával? Egy a kérdés: „Változhatatlanok-e az emberek, átalakíthatatlanok, javíthatatlanok? Vagy ellenkezőleg: megemberiesülhet, megszent-ülhet, megistenülhet-e az ember? A felelet félelmetesen fontos. Egész sorsunk ebben a kérdésben van!” – írja Giovanni Papini. Mindnyájan félünk attól, hogy kiszakadjunk megszokott világunkból. Előre borzadunk attól, hogy a sors egyszer „kifog” minket is a családból, az iskolából, a munkahelyről és végül a lakóhelyről. Ez nem baj, ha Isten fog ki, mert a hivatás által új, teljesebb életbe emel át. Az önmagunkból kilépésre, ezáltal az önmagunkra találásra hív a kinyilatkoztató Isten. 

Három ember boldog megrendüléséről szólnak a mai szentírási olvasmányok. Izaiás próféta látomásban pillantotta meg a háromszorosan Szentet (Iz 6,1-2a, 3-8); Pál apostolnak titokzatosan megjelent a Feltámadott (1Kor 15,1-11); Péter pedig a csodálatos halfogás révén élte át, hogy közel az Isten (Lk 5,1-11). Mindhármuk reagálása azonos: félelem és gyönyör, megrendültség és meghittség, kibeszélhetetlen és mégis valóságos rádöbbenés az Úr nagyságára és a maguk semmi és bűnös voltára. A látomás és a csoda megrendítette őket, életüket már másképpen folytatták.

Mindenki számára a legnagyobb élmény, amikor Isten belenyúl az életébe. Ilyenkor mindenki megrendül, és nem képes úgy megtenni a következő lépést, ahogyan eredetileg akarta. Ettől kezdve valami vagy minden másképpen folytatódik életében, mert felemelte, új utakra indította őt a látomás, a megélt csoda, és teljesebb emberként folytatta az életet. Az efféle tapasztalás mindig a személyiség kiteljesedését szolgálja, első sorban az ember megtérését.

A megtérés, mint minden más, a vággyal kezdődik. Vágyódni a jó, az igaz, a szép és a szent vagyis a tökéletes után. Ezeket a vágyakat Isten a teremtéssel minden ember természetébe bekódolta. Ha egyesek úgy vélik, hogy nem volt ilyenben részük, az azért van, mert nem vezették el őket a személyes istenélmény felismerésére (1Sám 3,9k). Éppen ezért mindenki, aki ragaszkodik Istenéhez, megtapasztalja ezt az istenélményt (Ady, Az Úr érkezése). 

Akik hajlandók a valódi szeretetre, azoknak fokozatosan, új és új villanásokban megmutatja magát Istenünk. Egyre inkább megtapasztalják közelségét, édességét (Mt 17,4), így haladnak előre fokról-fokra egy titokzatos istenismeretben. 

Az Úr szeret bennünket, ezért akar velünk újra és újra találkozni, egyre szorosabbra fűzni köztünk a szálakat az imádság, a szentáldozás, a prédikáció, egy-egy eseményben vagy a természet ölén. Ez a bennünket mennyre érlelő folyamat feltétele, hogy figyelő legyen bennünk a lélek egymásra, a világra és akkor megmutatja magát Isten. 

Ha figyelni tudnánk, akkor tettre készek is lennénk, akkor barátaink is lennének, éreznénk, hogy van valakink, hogy van még szeretet a világon. És ez a lelki készenlét, az új út tenné lehetővé, hogy közel férkőzzék hozzánk az Isten.

„Evezz a mélyre és vessék ki a hálótokat halfogásra!” Lk 5,4.

D-K. J. 
 

Méltóságot adni az embereknek

Szenzációs hír járja be a világot. Az Apostoli Alamizsnahivatal és az olasz betegkísérők egyesülete (UNITALSI) együttműködésének köszönhetően február 16-tól megkezdi működését a „Ferenc pápa borbélyüzlete” elnevezésű szolgáltatás. A Vatikán környékén élő hajléktalanok számára zuhanyzási, fürdési lehetőséget biztosítanak. Ferenc pápa felhatalmazásával a Szent Péter téri oszlopsor alatt állítják fel a szükséges struktúrákat. Egyben hajvágás és borotválkozási szolgáltatás egészíti ki a hajléktalanok tisztálkodási és higiéniai szükségleteit. „Elsősorban méltóságot akarunk adni a személynek” – nyilatkozta a pápa főalamizsnása. „Az, akinek nincs lehetősége megmosakodni, társadalmilag elutasított személy. Mindannyian tudjuk, hogy egy hajléktalan nem léphet be egy bárba vagy egy étterembe, hogy igénybe vegye a szolgáltatásaikat, mert kiutasítják. Ugyanakkor a fürdési és a mosási lehetőség nem elegendő. Szükséges, hogy rendben legyen a hajuk, a szakálluk a betegségek megelőzése érdekében is. Ez is egy olyan szolgáltatás, amelyet egy hajléktalan nehezen kérhetne egy fodrászüzletben, mert a vendégekben felmerülne a félelem, hogy elkapnak valamiféle betegséget, mint pl. a rühösséget. Két önkéntes fogadja a hajléktalanokat a zuhanyzóknál, és másik kettő áll rendelkezésükre hajvágás és borotválkozás terén, továbbá egy önkéntes foglalkozik a sampon összegyűjtésével. Egyelőre csak hétfőn biztosítanak borbély szolgáltatást. A három zuhanyzó viszont vasárnapot kivéve minden nap nyitva lesz.” Mindez miért? Nem a szenzációért, hanem az evangéliumért! Ferenc pápában mintha korunkban Szent Pál jelenne meg, aki az evangéliumban gyökerező jogáról lemond, hogy az evangéliumot hirdethesse mindenkinek. Önmagát szinte feladó szolgálatból látszik, ahogy törekszik mindenkivel azonosulni, mindenfajta hívő közösségbe beilleszkedni (1Kor 9,16-19, 22-23). Nem szegi kedvét, hogy gyönge emberekkel kell bajlódnia neki. Szívesen lesz kicsi a kicsikkel, mert tudja, hogy Isten ezeket választotta ki, hogy erejét megmutassa rajtuk. Korunk kitaszítottjai olyanok mint a szenvedő Jób, aki a fizikai és erkölcsi megpróbáltatások közepett, megkérdőjelezi az élet értelmét (Jób 7,1-4. 6-7). „Küzdelem az ember sorsa a földön” - itt csak szolgál, dolgozik, de még nem tudja, hogy mit kap érte, hogy lesz-e végső igazságszolgáltatás. Jób hisz. Hite hozzá segítette, hogy Isten előtt feltárja kérdéseit és az élet értelmére tőle vár türelmesen választ. Sóhaja nem volt hiábavaló. Isten az életkérdések megoldását Jézus feltámadásában tárta elénk. De előbb is, amikor Jézus szombaton betegeket gyógyít (Mk 1,29-39). Délelőtt tanít a zsinagógában, megvilágosítja a lelkeket. Csodáival kinyilvánítja Isten szeretetét, meggyógyítja Simon anyósát, napszentültekor a hozzá vitt betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Jézus az egész embert, a testet és a lelket, a fizikai és erkölcsi szenvedés állapotából szabadítja ki, vezeti el a hitre, méltóságot ad és üdvözíti.  

„Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” 1 Kor 9,16.