Márton Áron püspökké szentelésének hetvenötödik
évfordulója alkalmából négynapos ünnepi rendezvénysorozatot szervez a
kolozsvári Szent Mihály-plébánia.

Márton
Áron 1932. október 1-jétől egyetemi lelkész és hitszónok volt
Kolozsváron, 1934. március 13-től az Erdélyi Római Katolikus
Népszövetség országos igazgatója. 1933-ban létrehozta és György Lajossal
szerkesztette az
Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot.
1936. március 15-én kapott ideiglenes megbízatást a kolozsvári Szent
Mihály-plébánia vezetésére. Az egyházközség képviselőtestülete 1938.
augusztus 14-én választotta meg plébánosnak. Vorbuchner püspök váratlan
halála után a Vatikán őt nevezte ki Erdély püspökévé, szentelése
Kolozsváron 1939. február 11-én volt. Az eseményre négynapos ünnepi
rendezvénysorozattal emlékezik a kolozsvári Szent Mihály-plébánia.
Az
ünnepséget február 9-én Kovács Sándor főesperes ünnepi szentmise
keretében, Te Deummal nyitotta meg. Az ünnepi szentmisén részt vett a
környék papsága és sokan a hívek közül is, mutatva a nagy püspök iránti
tisztelet aktualitását. Közreműködött a Szent Cecília kórus.
Homíliájában
a főesperes-plébános Márton Áron élettörténetének fontosabb állomásait
felevenítve elmondta: a papi élet minden szakaszát bejárta, s ennek az
útnak a sokszínűségét mutatja, hogy káplánként, hittanárként
plébánosként, püspöki titkárként, hitszónokként is működött. Tudta,
látta, hogy nagy időkhöz nagy emberekre van szükség, s ezt a püspökké
szentelése utáni viharos történelmi időkben átélte. Szolgálata során –
püspöki jelmondatához hűen – nem vonakodott se a munkától, se a
szenvedéstől. Ma is élmény a vele való találkozás azok számára, akik
„fiai voltak”, de élményről beszélnek azok is, akiket ő bérmált vagy
akikkel csak találkozott. Márton Áron emberi nagysága nem fogadná el a
magasztalást, ezt hirdeti helytállása, kiállása az ember, az emberi
méltóság mellett. Ma pedig az iránta való tisztelet arra is ösztönöz,
hogy újra és újra a tettekkel bizonyítsunk, emberré, emberivé váljunk,
és tegyünk annak érdekében, hogy méltók legyünk szellemi örökségéhez –
fogalmazott Kovács Sándor.

Február
10-én délelőtt kiállítás nyílt Márton Áron tiszteletére a Szent
Mihály-templom keresztelőkápolnájában. A tárlat anyagát Hegedüs Enikő
művészettörténész állította össze, melyet a főesperes-plébános
bevezetője után ismertetett. „A kolozsvári püspökszentelés nagy
eseményére, Márton Áron püspök személyére kívánjuk ráirányítani a
figyelmet ezzel a kiállítással is” – ismertette Hegedüs Enikő.
A
falak mentén felállított pannókon fotóanyag, az üvegtárlókban
emléktárgyak és kéziratok, könyvek, folyóiratok láthatóak. Ezek közt
említendő az írásait is magába foglaló néhány folyóiratszám az
Erdélyi Iskola, A
Hírnök, az
Erdélyi Tudósító
című lapokból, a plébánossá való megválasztása után, Vorbuhner püspök
és Gajdátsy Béla irodaigazgató által aláírt – 1938. augusztus 21-én kelt
– plébánosi kinevezése, amelyet a plébániai levéltárban őriznek. A
püspökké szentelés programja is látható, amely már előző nap, február
11-én elkezdődött. Kiállították a február 12-én reggel 9 órakor kezdődő
szertartás meghívó leveleit is. Külön étlapot is nyomtattak a díszebéd
meghívottjainak. Az egyiken Jakab Antal, mint segédlelkész neve
szerepel. A püspökké szentelés szertartásról és köszöntésekről, az új
püspök iránt megnyilvánuló szeretet kifejezéseiről szintén láthatunk
nyomtatványokat – mondta el a művészettörténész.
A
Szentelik a püspököt
kiadvány részletes képet ad az ünnepségről. Püspöki pileolusa
jelenlétét idézi. A harmadik tárlóban XI. Piusz pápa apostoli levelének
másolatát láthatjuk, amellyel Márton Áront gyulafehérvári püspökké
nevezi ki. Az eredeti, ólompecsétes bullát a gyulafehérvári Érseki
Levéltárban őrzik. Címerét a neves erdélyi heraldikus, Keöpeczi
Sebestyén József tervezte 1939 február-márciusában. Püspöki címere
tartalmazza Erdély, a vármegyék és Erdély uralkodóinak címereinek
egyesített motívumait.

Február
10-én délután a nőszövetség dísztermében Márton Áron boldoggá avatási
ügyének posztulátora, Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsának
irodavezetője tartott előadást
Szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása
címmel. A Ferenc pápától vett címmel azt kívánta sugallni az előadó,
hogy Márton Áron a mindennapos helytállásban, a sokszor fárasztó
apróságok következetes megtételében vált szentté. Nem kiemelkedő, hősies
dolgokat kell tehát keresnie annak, aki őt követni akarja, hanem azt
kell megtalálni, hogy itt és most mi a teendő.
Márton Áron
kolozsvári korszakáról szólva Kovács Gergely olyan részleteket emelt ki,
amelyekben egy-egy ma is aktuális tanítás rejlik. Az a kor sem volt
vidámabb és könnyebb, mint a mai: nehéz háború után, kisebbségi,
teljesen új helyzetben, gazdasági válság kellős közepén élt. Márton Áron
mégsem siránkozott és panaszkodott, hanem azt kereste, mit lehet a sok
lehetetlenség között megtenni, s azt mindig bátran és következetesen meg
is tette; nem keresett kibúvót, kényelmet, nem mások tetszésére
törekedett – fogalmazott a boldoggá avatási ügy posztulátora. Arra
biztatta a hallgatóságot, hogy tettekben kövessék Márton Áront.
Az érdeklődők a helyszínen kedvezményesen vásárolhatták meg az ünnepségre újranyomtatott
Szentelik a püspököt című egykori kiadványt, valamint a Verbum Kiadó és a Szent István Társulat által közösen kiadott
Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről című tanulmánygyűjteményt. Este a Szent Mihály-templomban a Mustármag Énekegyüttes
Népemért vállalom című, Márton Áron tiszteletére írt zeneművét mutatta be.
A
kolozsvári Márton Áron-ünnepségsorozat harmadik napján Marton József
egyháztörténet-professzor előadását hallgathatták meg az érdeklődők.
Bogdán Zsolt UNITER-díjas érdemes művész tolmácsolásában Márton Áron
tiszteletére írt verseket, továbbá a Potyó István karnagy által
összeállított zenei műsort hallhatták meg.
A bevezetőben Kovács
Sándor főesperes-plébános mutatta be az előadást tartó professzort,
kitérve egyházi pályája jelentősebb állomásaira. Ezt követően Marton
József
A 75 éve püspökké szentelt Márton Áron címen tartott
átfogó előadást, amelyben a csíkszentdomokosi útkereséstől a
frontélményeken át a teológiáig vezető utat vázolta – a fiatal Márton
Áron papi ténykedését, a püspöki élet nehézségeit, a börtönéveket, s az
azt követő, megszorításokban bővelkedő éveket. Rámutatott Márton Áron
következetességére, munkabírására, helytállására, tisztánlátására,
amely nemcsak egyházi, de az erdélyi magyarság életkérdéseiben is
megnyilvánult, s amellyel a kommunista hatóságok gyűlöletét, ugyanakkor
mint méltó ellenfél a tiszteletét is kiváltotta. Előadása zárásaként a
magyar szellemi élet nagyjaitól Márton Áronra vonatkozó jellemzéseket
idézett.
Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség/Magyar Kurír