Az örmény genocídiumtól hangos a világ

2015. április 24-én volt az örmény népirtás kezdetének századik évfordulója. Szerte a világon megemlékezések és tüntetések voltak, az utóbbiak leginkább azért, mert Ankara a mai napig nem hajlandó elismerni, hogy genocídium történt. 

1915. április 24-én az Oszmán Birodalomban az örmény közösség több száz szellemi és politikai vezetőjét őrizetbe vették. Közülük sokakat kivégeztek, másokat pedig száműztek. Az ezt követő, éveken át tartó erőszakos eseményekben mintegy 1,5 millió örményt gyilkoltak meg. Az elmúlt években több mint 20 ország hivatalosan is népirtásként ismerte el a történteket. Törökország viszont visszautasítja a vádakat és bírálja azokat az államokat, melyek az eseményeket genocídiumnak nevezik.

Pillanatképek az 1915-ös népirtásból: egy lerombolt örmény falu és lemészárolt lakosok.

“Örményország semmit sem felejtett és soha nem felejt” – jelentette ki Szerzs Szargszján államfő az egykori Oszmán Birodalom területén az örmények ellen elkövetett tömeggyilkosságok századik évfordulóján tartott jereváni megemlékezésen. Az örmény államfő külön köszönetet mondott  azoknak a külföldi politikusoknak, akik jelen voltak az eseményen A rendezvényen megjelent örmény és külföldi állami vezetők egy-egy szál sárga rózsát helyeztek az emlékműre. A hivatalos ceremónia után örmények tízezrei gyújtottak gyertyát az áldozatok emlékére.

Szerzs Szargszján örmény államfő sárga rózsát helyez a sírhoz.

Többek közt Vlagyimir Putyin orosz elnök is részt vett a megemlékezésen, aki felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy “a nemzetközi közösségnek mindent meg kell tennie, hogy az emberek ne ismerjék meg az idegengyűlölet, a vallási ellenségeskedés és az agresszív nacionalizmus borzalmait”. Ez egyértelmű utalás volt az ukrajnai konfliktusra, amellyel kapcsolatban Moszkva azzal vádolja a kijevi vezetést, hogy diszkriminálja az ukrán területen élő oroszajkú lakosságot.

Putyin Jerevánban. Az orosz diplomácia üzenetet küldött Ankarába, miszerint “megértéssel viszonyul” Putyin részvételéhez a jereváni évfordulós megemlékezéseken.

A jereváni megemlékezésen jelen volt Francois Hollande francia elnök, aki szintén együttérzéséről és támogatásáról biztosította az örményeket: “Franciaország fejet hajt az áldozatok előtt, és sohasem fogja elfelejteni  az örmény népet ért tragédiát. Az államfő leszögezte, Törökország “jelentős szavakat” fogalmazott meg a tömeggyilkosságok kapcsán, de “egyelőre váratnak magukra a továbbiak”.

Aktív diaszpóra 

Az örmény diaszpóra tagjai szerte a világban megemlékeztek az örmény népirtásról: Los Angelestől Londonon át egészen Sydneyig. Párizsban százak gyülekeztek a Köztársaság téren a tömeggyilkosság évfordulójára emlékezve. Az alkalomból az Eiffel-tornyot közép-európai idő szerint este tíz órától elsötétítették.

A párizsi tüntetés.

A moszkvai örmény Színeváltozás-székesegyházban pénteken gyászszertartást tartottak az örmények ellen az Oszmán Birodalomban elkövetett tömeggyilkosságok kezdetének 100. évfordulója emlékére. A szertartáson, amelyet Ezrasz Nersziszján érsek, az örmény egyház oroszországi egyházmegyéjének feje vezetett, mintegy ötezren vettek részt.

Demonstráció Moszkvában.

Jeruzsálem óvárosában, a Szent Jakab templomban örmény papok tartottak szertartást az évfordulón, melyen az izraeli örmény közösség tagjai vettek részt, de jelen voltak izraeli zsidók is, több százan pedig a templomon kívül vettek részt a megemlékezésen. “A gyilkosságok tagadása önmagában is bűntett, Törökország bűnös az örmények kiirtásában”, “Az örmények igazságtételt követelnek” – ilyen és ehhez hasonló feliratok voltak olvashatók a transzparenseken.

Egy örmény közösség tag virágot helyez Jeruzsálem Óvárosában található emlékműre.

Libanon az elsők között ismerte el a genocídiumot, és most először volt az évforduló iskolaszüneti nap az egész országban.Több ezren – hatalmas örmény zászlókkal és számos transzparenssel – tüntettek a libanoni örmény pátriárka mellett Bejrútban. A résztvevők követelték, hogy Törökország ismerje el az Oszmán Birodalom területén élt keresztény vallású örmények ellen száz éve elkövetett atrocitásokat népirtásnak. Ezen kívül a tüntetők anyagi jóvátételt követeltek Törökországtól. A száz éve menekülni kényszerült örmények közül sokan Bejrút Burdzs-Hammúd nevű külvárosi részén telepedtek le, megalapítva a “Kis-Örményország” néven is ismert  városrészt.

A bejrúti zászlós felvonulás.

Törökországban is megemlékezések kezdődtek pénteken az egykori Oszmán Birodalom területén az örmények ellen elkövetett tömeggyilkosságok századik évfordulója alkalmából. Helyi idő szerint péntek reggel több tucatnyian gyűltek össze Isztambul azon negyedében, ahonnan 1915. április 24-én első alkalommal hurcoltak el örmény értelmiségieket. Ezzel párhuzamosan Törökország délkeleti, többségében kurdok lakta részén, Diyarbakir városában további megemlékezéseket tartottak.

Az isztambuli megemlékezés az első örmény értelmiségi áldozatok képeivel.

Aram Atesyan isztambuli pátriárka pénteken örmény istentiszteletet celebrált, amelyen részt vett Volkan Bozkir európai uniós ügyekben illetékes török miniszter, noha a törökországi megemlékezések nem hivatalos rendezvények. Korábban a pátriárka a Vatan című török napilapnak úgy nyilatkozott, hogy az istentiszteleten nem fogja használni a “népirtás” szót, helyette inkább a törökök és örmények közös fájdalmára helyezi a hangsúlyt.

A török hozzáállás 

A török vezetés igyekezett pár engesztelő gesztust tenni az áldozatok rokonainak. Ahmet Davutoglu török miniszterelnök április 20-án azt mondta, Törökország osztozik fájdalmukban. Megerősítette, hogy Törökországnak kötelessége az oszmán örmények emlékének és az örmény kulturális örökségnek a megőrzése.

“Osztozom az örmények fájdalmában” – olvasható Recep Tayyip Erdogan török államfő pénteken Isztambulban közzétett nyilatkozatában. Erdogan ebben részvétét nyilvánította a meggyilkolt örmények utódainak. Úgy fogalmazott, hogy tisztelettel adózik valamennyi örmény emlékének, akik “az első világháborús körülmények” között vesztették életüket. “Gyermekeiknek és unokáiknak részvétem fejezem ki” – hangsúlyozta Erdogan, “szomorú eseményeknek” nevezve a történteket. Egy nappal korábban Erdogan gyakorlatilag tagadta a népirtás megtörténtét: Az örmény állítások az 1915-ös eseményekről minden alapot nélkülöznek”.

Török és külföldi állami vezetők, valamint veteránok gyűltek össze pénteken a törökországi Gallipoli-félszigeten, az I. világháború egyik legvéresebb csatája kezdetének 100. évfordulóján, hogy megemlékezzenek az egykor elesettekről.

Csütörtökön Joachim Gauck német államfő úgy nyilatkozott Berlinben, hogy száz éve az Oszmán Birodalomban előre megtervezett népirtást hajtottak végre az örmények ellen. A német államfő szerint a történtekkel kapcsolatban vizsgálni kell a német felelősség kérdését, mert a deportálások megtervezésében és végrehajtásában a Német Császárság katonái is részt vettek, továbbá az akkori német vezetés nem vett tudomást azokról az információiról, amelyek az Oszmán Birodalom vezetőinek népirtásra irányuló szándékát jelezték.

Gauck a berlini katedrálisban mondta el a beszédét.

A török külügyminisztérium tegnap este elítélte Joachim Gauck német elnök nyilatkozatát az örmények elleni népirtásról. Továbbá bírálta Barack Obama amerikai elnököt is. Az amerikai elnök a századik évforduló alkalmából kiadott nyilatkozatában elkerülte a népirtás szó használatát, és nagy vérfürdőként emlegette a mészárlást. A török minisztérium úgy reagált, hogy Ankara “nem fogad el semmilyen diszkriminatív és az igazságot csak részlegesen tükröző koncepciót”. Ankara egyébként a napokban hazarendelte vatikáni és bécsi nagykövetét, mert Ferenc pápa népirtásnak nevezte az örmények lemészárlását, az osztrák parlament pedig határozatban emlékezett meg az örményeket sújtó népirtás áldozatairól.

A képek forrása: Europress/AFP

asiaport.hu

Ferenc pápa a török és az örmény nép kiengesztelődését kéri

Andrea Riccardi az olasz Corriere della Sera napilapban április 13-án Ferenc pápának az örmény népirtásra emlékező szentmisén elhangzott beszédét értelmezte. A két nép ma nem ugyanolyan, mint száz évvel ezelőtt volt: eljött az ideje a kiengesztelődésnek – írja az egyháztörténész.

A „népirtás” szó, mint egy szakadék, elválaszt egymástól két népet, az örményeket és a törököket. A törökök szerint az első világháborúban nem történt népirtás az örményekkel szemben. A diaszpórában élő örmények, a lemészárolt nép utódai viszont azt mondják, hogy az ifjútörök kormány tervezett népirtást követett el, az etnikai tisztogatás során másfél millió ember halt meg. Ez az örmény állam álláspontja is, ezért az emlékezés biztonsági kérdés is. Az ország határai Törökország felé zárva vannak, és Hegyi-Karabah miatt konfliktusban állnak Azerbajdzsánnal is.
Ferenc pápa tegnap (a Corriere della Sera-beli cikk a beszéd másnapján jelent meg – a szerk.) egyházdoktorrá avatta Náregi Szent Gergely 10. századi örmény teológust. Azonban nem feledkezett meg az 1915-ös mészárlásról, a Szent Péter-bazilika boltívei alatt az örmény vallási és állami vezetők előtt kimondta a népirtás szót.
A törökök negatívan reagáltak a pápa szavaira. A kormány megbotránkozását és nemtetszését fejezte ki szavai miatt, és kijelentette, hogy ez bizalmi problémát okoz a Szentszékkel kapcsolatban.
Egészen tegnapig úgy tűnt, hogy a pápa ügyel az óvatosságra. Így tettek elődei egészen 2000-ig, amikor II. János Pál – elsőként a pápák közül – elismerte a népirtást. Ha Ferenc pápa nem beszélt volna a népirtásról, mulasztást követett volna el az örményekkel szemben, de azokkal a törökökkel szemben is (akik nincsenek kevesen), akik igaz kapcsolatokra törekszenek az örményekkel.
A pápa számára létezik azonban még egy érv ezen túl is: napjainkban „zajlik egy népirtás, amelyet az általános közöny okozott”. A mészárlás centenáriumából kiindulva (amelyre az örmények minden évben április 24-én emlékeznek, amikor az isztambuli örmény elit letartóztatásával elkezdődtek a deportálások) a pápa a 20. századról elmélkedett: „Úgy tűnik, az emberiség nem képes abbahagyni, hogy ártatlan vért ontson.”
Ferenc pápa úgy véli, hogy a második világháború után megérlelődött lelkiismeret eltűnőfélben van. Az emberiség elutasítja, hogy tanuljon saját hibáiból. Éppen ezért nem szabad elfelejteni az 1915-ös őrült mészárlást: mert „ha nem működik az emlékezés, az azt jelenti, hogy a gonosz még nyitva tartja a sebet”.
Ez az a nagy lecke, amit Primo Levi is tanít a Soáról. A pápa tegnap beszélt a nácizmus és a sztálinizmus által elkövetett népirtásokról is, nem feledkezett meg Kambodzsáról, Ruandáról, Burundiról és Boszniáról sem. Az 1915-ös mészárlást a pápa a 20. század első népirtásának nevezte: ha megfeledkezünk róla, azzal utat nyitunk annak, hogy esetleg megismétlődjön.
Az 1915-ös mészárlás nemcsak az örményeket érintette, hanem az Oszmán Birodalomban élő minden keresztényt: szír katolikusokat és szír ortodoxokat, asszírokat, káldeusokat, görögöket. Most először történt, hogy egy pápa ilyen világosan emlékeztetett erre. Az ifjútörök – nem vallásos, nacionalista – kormány félt a keresztény etnikai csoportoktól (amelyek alapul szolgálhattak volna egyes nemzetek birodalomból való kiválásához), ezért a gyaurok elleni muzulmán vallási gyűlöletre buzdított, meghirdette a dzsihádot, a szent háborút, hogy ezzel tudja mozgósítani a nacionalizmusra nem fogékony anatóliai parasztokat és a kurdokat. Vége lett annak az évszázados világnak, amelyben muzulmánok és keresztények együtt éltek.
A pápa nem vett fel törökellenes pozíciót. De az nem lehet, hogy örökre egy évszázados szembenállás rabjai maradjunk. Egy mai török és örmény nem olyan, mint amilyenek száz évvel ezelőtt voltak: „Az örmény és a török nép lépjen a kiengesztelődés útjára – írja a pápa. – Olyan népek ezek, amelyek a múltban hosszú időszakokon keresztül együtt éltek”, és a mészárlás alatt is megvoltak a szolidaritás gesztusai. A századik évforduló ne arra legyen alkalom, hogy még jobban megerősítsük a kikristályosodott álláspontokat, hanem arra, hogy egy másfajta történelmet írjunk.
Fotó: IlFoglio.it
Magyar Kurír
(tzs)