Már
a kezdetektől nagyon jól tudták a Szovjetunió börtönőrei, hogy mekkora
erejük van a leveleknek. Éppen ezért rendkívül szigorúan tiltották a
rabok levelezését. A valahogyan mégis leírt üzeneteket sokan megőrizték,
mások pedig összegyűjtötték, és december 1-én kiállítást nyitottak
belőlük Moszkvában.
Papír, toll, boríték nélkül a szovjet
elítéltek a legelképesztőbb módszerekkel váltottak üzenetet. A ritka
luxusnak számító kartondoboz és újságpapír híján halszálkával hímezték
ki a rongydarabokat, vagy kivésték a fakérget. Az így rögzített levelet
aztán a ruha ráncaiba, vagy a gomblyukba rejtve továbbították. Máskor
meg reménykedve várták, hátha valaki megtalálja a vonatból kidobott
irományt, és elküldi a megadott címre.
Ilyen körülmények között gyakorlatilag
széleskörű társadalmi kérdéssé vált a lágerlevelezés a Szovjetunióban.
Nemcsak családtagjaikkal leveleztek a rabok. A sztálini idők után a
lágerekből érkező beszámolók a közeli barátokhoz is szóltak. A
legkülönlegesebb jelenség viszont, hogy sokszor idegenek ismeretlenül
küldözgettek reménykeltő sorokat a börtönökbe.
A ma már történelmi dokumentumokat a
kiszabadultak menekítették át az utókornak. Nem számolva a félelemmel,
újabb éveket kockáztattak, hiszen nagy volt a lebukás veszélye az árgus
szemekkel figyelő hatóságok előtt. A titokban, remegve körmölt fecnikből
most a Memorial rendezett tárlatot Moszkvában.
Az emberi jogi és humanitárius ügyekkel
foglalkozó nemzetközi szervezet jövő májusáig látható kiállításán az
1920-1980-as években raboskodó politikai elítéltek feljegyzéseit,
leveleit gyűjtötték egybe.
Kép: Wikipedia
eurazsiaport.hu
