Árpád-házi Szent Margit

Szent Margitnak ott van a helye Európa nagy női szentjei sorában, mert ő valóban oda tartozik, a legnagyobbak közé - írta Ijjas Antal, Szentek életében. Hiteles életrajza olvastán elborzad a mai ember: hideg kolostor, minimális ápoltság, elviselt ruhák, a kellemetlen munkák végzése, böjtök, imádság nappal és éjjel, elmélkedés Jézus öt sebéről és az Eucharisztiáról, vezeklés és önostorozás. E világ királyainak visszautasítása.

Megkívánja ezt az Isten? És ha nem kívánja meg, elfogadja-e?

Miért élt Margit? Miért lelkesültek életrajzírói, amikor róla írtak?

A mai ember fölöslegesnek véli a szenvedés eltűrését.

 

Miért tette mindezt Margit, IV. Béla magyar király leánya?

Azért mert magyar és keresztény!

1. Szent Margit magyar volt. Prohászka Lajos a Vándor és bujdosó c. könyvében úgy fogalmaz: gens sibi prodiga, önmagát pazarló nemzet.

A magyar pazarló, gáláns nemzetség. Akit vagy amit megszeret, attól vagy azért nem sajnál semmit sem, sőt önmaga érdekét nem nézve, parádésan veti be minden erejét és vagyonát az eszme vagy szerelme szolgálatába.

Ha ebből a szemszögből nézzük Margitot, túlzásaiban észre kell vennünk a parádés, nagylelkű magyart, aki szeretete tárgyától, Istenétől nem sajnál semmit sem. Sőt! A magyarnál a szeretet vérre menő.

2. Szent Margit szerette Istenét, és mert tudta, hogy Isten a szenvedésnek és az áldozatnak üdvösséghozó teremtő szerepet szánt. Ezért nem kímélte és nem mérsékelte magát.

Pazarló magyar lelkületére ráduplázott az evangéliumi kereszténység is.

- Mindannak, aki kér,… - Aki elakarja venni ruhádat,… - Ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,.. – Aki utánam akar jönni, … - Adjatok kölcsön,.. –

3. Margit megismerte Krisztus végtelen szeretetét! A keresztáldozat.

- Krisztus értünk adta magát. – „amikor bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk, noha az igazért is… (Róm 5, 6)”, „a szeretet lényege, hogy Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4).

Ha ebből a szempontból nézzük, Margit egyszerre Istené és a nemzeté.

Tudunk-e áldozatot és szenvedést vállalni Istenért és nemzetünkért?

Árpád-házi Szent Margit emlékére mutatott be szentmisét Erdő Péter

Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából január 17-én a Margit-szigeten mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros. Az odaadó szeretettel, elmélyülten tanulmányozott hit cselekedetekre is vezet – állította példaképként a közösség elé Margit imádságos életét Erdő Péter.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Január 18-án ünnepeljük Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját. 1979 óta hagyománnyá vált, hogy Budapesten, a Margitszigeten, ahol a szent királylány sírja ma is látható, a mindenkori esztergomi érsek szentmisét mutat be hazánkért.
A domonkos kolostor romjainál felálított szabadtéri oltárnál tartott liturgián nagy számban vettek részt hívek, katolikus oktatási-nevelési intézmények diákjai, köztük a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Szent Margit Gimnázium oktatói, diákjai és szüleik. Megjelentek a lovagrendek képviselői is. Évről évre egyre több hívő, köztük távolabbról érkezett zarándokok vesznek részt ezen a szentmisén, hogy imáikban kérjék Szent Margit közbenjárását.

Szent Margit ünnepén azért gyűltünk össze itt a Margit-szigeten, hogy együtt imádkozzunk hazánkért és népünkért – e szavakkal üdvözölte Erdő Péter bíboros a szentmisére a nagy hideg ellenére egybegyűlt népes sokaságot. Köszöntőjében kiemelte a Szent Margit emlékét éltető szentmisén minden évben részt vevő, fennállása 25 évét ünneplő Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolát, az alapítása 800. évfordulójára emlékező domonkos rendet, külön a domonkos nővérek közösségét, akik szolgálatot is vállaltak a liturgián.
A Sarlós Boldogasszony Plébánia nevében az egyházközség világi elnöke, Fejérdy Tamás köszöntötte az egybegyűlteket. A plébánia minden hónap 18-án, Magit ünnepéhez kapcsolódva a Margit-szigetre, 27-én pedig a budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-templomba várja a híveket szentmisére. Egész évben készülnek a januári ünnepre, melyen együtt imádkozva kérik Szent Margit közbenjárását. Nem tudhatjuk, mit hoz az év, de azt igen, hogy mennyi mindenért adhatunk hálát Istennek, és tudjuk, hogy az új évben is feltétel nélkül számíthatunk gondviselő és irgalmas szeretetére, amire nekünk is nyitottnak kell lennünk. Az irgalmasság szent évében tekintsünk példaképként Margitra, aki a vezeklés és engesztelés nagy szentjeként hősi fokon gyakorolta az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, s ezt látva kövessük őt saját hivatásunk körében. Elhatározásunk valóra váltásához erőt és biztatást ad Erdő Péter, főpásztorunk jelenléte itt a szigeten – fogalmazott Fejérdy Tamás.

A szentmise szónoka Erdő Péter bíboros volt. Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent Margit ünnepének evangéliumi szakasza a tíz szűzről szóló példabeszéd. Ezelőtt a jézusi beszéd előtt az evangéliumban az utolsó napról, az Emberfia elérkezéséről és a hűséges vagyonkezelőről hallunk. Mindezeknek a beszédeknek a közös pontja a végső ítélet és az éberség fontossága. A balga és az okos szüzekről szóló példabeszéd azt hangsúlyozza, hogy minden lehúzó fáradtság, minden egykedvűség, a reménytelenség minden kísértése ellenére ébereknek kell lennünk. De akárcsak az álmossággal küszködő, virrasztó embernek, nekünk is meg kell harcolnunk önmagunkkal, hogy éberek maradhassunk. Világosan elmondja Jézus a példabeszéd elején, hogy az Isten országáról beszél. Azt hasonlítja a tíz szűzhöz, akik a vőlegényt várják. Tehát a keresztényekre utal, akik megkapták a meghívást az Egyházba, és válaszoltak is erre a meghívásra. Igen, ott akarunk lenni azon a bizonyos végső és boldog lakomán, melyet Krisztus készít a számunkra!

Csakhogy nem elég várni, cselekednünk is kell. A kereszténység nem kényelmes út. Nem elég az Egyházban lennünk, és várni, hogy teljenek az évek. Ellenkezőleg, az életünkben minden különleges fontosságot nyer: a kezdeti megtérés, amikor meghalljuk, hogy hív minket az Úr, majd cselekedeteink további alakulása. Szinte új meg új nehéz megtérésekre van szükségünk. Együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel, és figyelmesen kell hallgatnunk arra, hogy az adott helyzetben mit üzen nekünk Krisztus. El kell ismernünk önmagunknak, ha valamit helytelenül tettünk, kérnünk kell Isten bocsánatát, és kérnünk kell az erőt, hogy máskor helyesebben követhessük Krisztus akaratát.

Ha elképzeljük a jézusi példabeszéd esküvőjét, megjelenik előttünk egy lármás, népes keleti lakodalom (vö. Jn 2,1-11): a menyasszony, a rokonok és barátnők, akik várják a vőlegény érkezését, hogy aztán átkísérjék az ifjú asszonyt a vőlegény házába. A példabeszéd szavai mögött felsejlik, hogy az igazi Jegyes, a Vőlegény, maga Krisztus. Ő az, akire várunk, és aki a saját házába, az atyai házba akar vezetni minket.
Ebből világosodik meg a példabeszéd tanítása: nem elegendő, hogy tagjai vagyunk az Egyháznak, hogy meghívást kaptunk, hanem ébren is kell tartanunk a hitünket. Jótettekkel kell igazolnunk és erősítenünk, hogy tényleg Krisztushoz tartozunk. Szent Ágoston így ír erről: „Öltsd magadra a hit, a remény, a szeretet és a jótettek fátylát, (…) készítsd fel jól a lámpákat, vigyázz, hogy el ne aludjanak, tápláld őket a helyes lelkiismeret olajával. Maradj egységben a Vőlegénnyel, a Szeretet által, hogy bevezessen a lakodalmi terembe, ahol már lámpásod soha ki nem alszik” .

Szent Margit a Krisztussal való találkozás izzó várakozásában élte le életét. A mai ember számára talán ijesztőnek is hat az önsanyargatásnak az a szigorúsága, amit róla a hagyomány megőrzött. De Margit, a királylány nem gyűlölte az életet és a világot, nem mindentől megcsömörlött, keserű emberként fordult el a földi élet szépségeitől, nem a depressziónak adta át magát. Szent Margit az extázis határáig menően szerette Krisztust. Ez volt az a pozitív magával ragadottság, ami különös tettekre is késztette. Erről írta az 1300-as évek elején a legendaszerző azokat a sorokat, amelyek Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradtak ránk: „Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, és meggyulladván, imádkozék vala szüntelen […] [olykor] minden közbevetés nélkül úgy, hogy a napnak első idejétül fogva az konventnek ebédjének […] [idejéig] szüntelen imádságban marad vala.” Jézus kedvéért, az iránta való szeretetből imádkozott és vezekelt, végezte a legalázatosabb szolgálatokat. Az ő iránta való szeretetből érdeklődött családja és az ország sorsa iránt is. Ezért próbálta meg bátyját és édesapját kibékíteni, és lecsillapítani a pusztító polgárháborút.

Árpád-házi Szent Margit Domonkos-rendi nővér volt. Az idén ünnepeljük Szent Domonkos rendje megalapításának 800. évfordulóját. A rend ősi elnevezése Ordo Praedicatorum, az igehirdetők rendje. A XIII. század elején történelmi viharok tépázták az Egyházat. A két nagy rendalapító, Szent Ferenc és Szent Domonkos karizmatikus személye által az isteni gondviselés nagyszerű megújulást indított el az Egyház életében. Ferenc a szegénységet állította a lelki élet középpontjába. A spontán, akadályoktól mentes Isten- és emberszeretetet. Domonkos pedig a hit igazságát szerette szenvedélyesen. A tévedés és az eretnekség az ő korában zavargáshoz és gyilkos erőszakhoz vezetett. Domonkos a szellemi kihívást látta meg ebben. Különleges hivatást az igaz hit védelmére és kifejtésére, mégpedig a lehető legmagasabb szinten. Ezért is adott rendje annyi nagy teológust az Egyháznak, élükön Aquinói Szent Tamással. Az igazság elkötelezett keresésére és szeretetére ma is égető szükség van. Kellenek az olyan emberek, akik az életüket teszik rá arra, hogy a hitet a kor legmagasabb szellemi színvonalán képviseljék és védelmezzék. De az odaadó szeretettel, elmélyülten tanulmányozott hit cselekedetekre is vezet. Imádság és szolgáló szeretet fakad belőle. Szent Domonkos öröksége rendjének tanúságtétele ma is időszerű, ma is fontos Egyházunk számára.

A domonkos lelkiség, benne különösen Szent Margit példája ma is szükséges, hiszen fáradt történelmi korban élünk. De nemes, önzetlen, nagyvonalú tetteket vár tőlünk az Isten, de környezetünk, népünk, Egyházunk is. Ilyen tettekkel tartozunk saját emberségünknek, személyes méltóságunknak és katolikus keresztény mivoltunknak is. A kereszténység ugyanis nem kényelmes vallás, nem olyan széles út, ahol a puszta közvéleményt meg a saját kényelmünket követve jó helyre jutnánk. Hanem küzdelem a hívő ember élete, amelynek erőforrása Isten kegyelme, jutalma, értelme pedig az örök boldogság, az a lakodalom, amelynek képe számunkra Isten színelátásának végtelen nagyszerűségét érzékelteti.
Kérjük az idén különös bizalommal Szent Margit közbenjárását népünkért, Szent Domonkos rendjéért és mindannyiunkért, hogy a szeretet cselekedeteiben megerősödve reménnyel, energiával teljes, értelmes és üdvösségre vezető életet éljünk. Amen.

A főpásztorral koncelebrált Beran Ferenc budapest-újlaki plébános; Barna Ferenc Máté OP, a domonkos rend általános vikáriusa, a rend elöljárója; Müller György ferencvárosi plébános; Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke és Depaula Flavio szalézi szerzetes. A szentmisén a budapesti Sarlós Boldogasszony-templom szkólája énekelt.

A szentmise után a hívek tiszteletüket tehették Árpád-házi Szent Margit vezeklőöve előtt, mely ereklyéi közül az egyik leghíresebb. A Nyulak szigeti apácák őrizték évszázadokon át, és vitték magukkal hányattatásaik során. Ma Esztergomban található, az emléknapon helyezik ki tiszteletadásra.

Szent Margit rövid életének nagy részét a később róla elnevezett szigeten élte le a 13. században, mely a középkorban fontos egyházi központ volt, premontrei, domonkos és a ferences jelenléttel. A tatárjárás után, hálaképpen Magyarország megmeneküléséért Margit Istennek szentelte egész életét vezeklésben, imádságban és szerzetes nővéreinek szolgálatában.
A szigeten ma is látható középkori domonkos romoknál, ahol Szent Margit valószínűsíthető sírja van, 1979 óta mond szentmisét a mindenkori esztergomi, 1993 óta esztergom-budapesti érsek Margit halálának és egyben égi születésének napján, január 18-án.

Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Margit-szigeti Árpád-házi Szent Margit búcsú

Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából – a hagyományokhoz híven – a Margit-szigeti szabadtéri oltárnál január 18-án mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros. Margit, a szolgálat és munka embere, az imádságból és a Jézus iránti határtalan szeretetből merített erőt - fogalmazott szentbeszédében.

Január 18-án ünnepeljük Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját. 1979 óta hagyománnyá vált, hogy Budapesten, a Margit-szigeten, ahol a szent királylány sírja ma is látható, az esztergomi érsekek szentmisét mutatnak be hazánkért.
A domonkos kolostor romjainál bemutatott szentmisén nagy számban vettek részt hívek, a katolikus oktatási-nevelési intézmények diákjai, köztük a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium valamint a Szent Margit Gimnázium oktatói, diákjai, azok szülei.

A világban eluralkodó erőszak idején szeretnénk még inkább követni Szent Margit engesztelő, közbenjáró imáinak, vezeklésének példáját. Nagy szükség van a megosztó szembenállás megszűnésére, a kölcsönös megértésre, az egymás iránti bizalomra és szolidaritásra úgy hazánkban, mint a világban – e szavakkal köszöntötte Beran Ferenc, budapest-újlaki plébános az ünneplő közösséget.

Jézus Krisztus itt lakik a Margitszigeten – kezdte szentbeszédét Erdő Péter bíboros. A napi evangéliumhoz kapcsolódva a bíboros arra kereste a választ, ki érkezett el közénk, emberek közé Jézus Krisztusban. Rámutatott: az evangéliumi események felszíne alatt átragyog egy belső történés, a hitre, a rátalálásra szomjazó ember keresése, a megindulás a Krisztus-követés útján. „Mit kerestek?” – tette fel Jézus nyomán a kérdést Erdő Péter. A tanítványok zavarukban visszakérdeznek: „Mester, hol laksz?” Választ adva Jézus magával hívta a tanítványokat.

Jézus itt lakik a Margitszigeten – cseng vissza Erdő Péter első mondata, aki Margit életét, korát idézve mutatta be, az Úr „hajlékát”. A Margit korában egyházi központnak számító sziget nemcsak szerzetesközösségeknek adott otthont, hanem betegek is éltek, sőt lepratelep is volt itt – mondta Erdő Péter. Margit és a nővértársai imádkoztak, és szolgálták a halálos betegségben szenvedő embereket. Margit bennük találta meg Jézust: a betegekben, a szegényekben, és nehéz természetű nővértársaiban.
Ő, aki a szolgálat és munka embere volt, az imádságból és a Jézus iránti határtalan szeretetből merített erőt. Élete választ ad arra a kérdésre, ki érkezett el hozzánk és Jézus Krisztusban, és azt is megmutatja, hogyan találjuk meg őt. A hívő ember Jézusban a teljességet ismeri fel, azt, aki mindent tud adni – mondta Erdő Péter. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy „vele menjünk, és ahogy egykor a tanítványok, nála maradjunk. Ott kell maradni! Nála! Ki kell tartani mellette” – buzdított Erdő Péter.

Merítsünk erőt Margit példájából, hiszen ő meglátta a földi dolgok értékét Isten színe előtt. Így az ország vezetését is szolgálatnak látta, olyasminek, amiért nem zsákmány módjára vetélkedni kell, hanem alázattal elfogadni azt a Gondviselés kezéből feladatként – hangsúlyozta a bíboros. Végül Szent Margit közbenjárását kérte hazánk számára: ajánljuk pártfogásába a magyarországi szerzeteseket és mindenkit, aki őszinte szívvel keresi a Jézussal való találkozást – imádkozott Erdő Péter.
A főpásztori áldás előtt Erdő Péter azt a kérdést tette fel az ünneplő közösségnek, hogyan kerülhetünk közel, sok száz év távlatából Szent Margithoz. Azt kérte a hívektől tegyék fel maguknak Margit példáját követve azt a kérdést, vajon Jézus lelki társaságában töltötték-e napjukat. Kezdjenek minden reggelt azzal a kérdéssel, mi az, amit Jézus ma vár tőlem, s este vessenek számot azzal, sikerült-e megtenni azt a jót, elkerülni azt a hibát, ami várható volt azon a napon. Adjunk hálát a jóért, s kérjük bocsánatát a rosszért. Érezni fogjuk, hogy Jézus vezet minket egy úton. Nem tervezés ez, nem a napi program összeállítása, hanem Isten hangjának, szándékának keresése. Ha hangjára figyelünk, ha sugallatát követjük, olyan dolgok történnek körülöttünk, amire mások is felfigyelnek. Adja Isten, hogy Krisztus szeretetében élve, az ő tanúi lehessünk a mai Magyarországon - ehhez kérjük Margit különleges közbenjárását – kérte a bíboros.


A főpásztorral koncelebrált Beran Ferenc, budapest-újlaki plébános, Barna Ferenc Máté OP, a domonkos rend általános vikáriusa, a rend elöljárója, Müller György, ferencvárosi plébános, Kozma Imre, irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, és Depaula Flavio, szalézi szerzetes. A szentmisén a budapesti Sarlós Boldogasszony-templom szkólája énekelt.
A szentmisét követően a hívek tiszteletüket tehették Árpád-házi Szent Margit ereklyéje, a szent vezeklő öve előtt, mely Margit ereklyéi közül az egyik leghíresebb. A Nyulak szigeti apácák őrizték évszázadokon át, és vitték magukkal hányattatásaik során. Ma Esztergomban található, az emléknapon helyezik ki tiszteletadásra.

Szent Margit rövid életének nagy részét a később róla elnevezett szigeten élte le a 13. században. Akkor a sziget fontos egyházi központ volt, premontrei, domonkos és a ferences jelenléttel. A tatárjárás után, hálaképpen Magyarország megmeneküléséért Margit Istennek szentelte egész életét vezeklésben, imádságban és szerzetes nővéreinek szolgálatában élte le.
A szigeten ma is látható középkori domonkos romoknál, ahol Szent Margit valószínűsíthető sírja van, 1979 óta mond szentmisét a mindenkori esztergomi, 1993 óta esztergom-budapesti érsek Margit halálának és egyben égi születésének napján, január 18-án.

Fotó: Thaler Tamás
Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Ajánló:
A szeretettől felemésztve