Kérdezhetjük? - Kérdezzük!

Húsvétkor olyan gazdagító, felszabadító ünnepet kívánunk, ami már létezik, ugyanakkor mindenki számára elérhető, megszerezhető, amennyiben személyi felkészüléssel erre magát alkalmassá teszi. E kívánságban benne van a megtapasztalt jó és annak akarása, hogy másnak is legyen része benne.

Miért kívánjuk a húsvéti ünnepet? Mikor ünnep nekünk a húsvét? Húsvét miben különbözik más ünnepeinktől? 

1. Miért kívánjuk a húsvéti ünnepet?

Kell a Húsvét, mert nélküle nem lehet igazán megmondani kicsoda az ember. Hogy kik, honnan, miért vagyunk, és hová tart életünk, minderre igaz választ csak Jézus adott.

A húsvéti esemény – a hívő embernek – átfogó képet nyújt Jézus Krisztusról, magunkról és jövőnkről. A húsvéti misztérium az életet meghatározó és átható esemény és igazság. (Jn 20,1-9)

Szent János bemutatja Mária Magdolnát, aki talán társnőit megelőzve sietett Jézus sírjához. Majd a döbbenetes hír hallatán Péter és János gyorsan siettek a sírhoz, hogy megbizonyosodjanak a történtekről. A látás élménye, a szavak nélküli látvány ébresztette Jánosban és Péterben a csodálkozást és a hitet: „látták mindezt és hittek”.

Az apostolok hite meggyőző jeleken nyugodott: Jézus megjelenésein. Meggyőződtek arról, hogy ugyanaz a személy áll előttük, mint akit halála előtt ismertek, ugyanazzal a szeretettel és a megváltás művének a befejezésével. A húsvéti hit tartalma az, hogy Jézus a valóságos halálon átment a valóságos örök életbe, s ezzel megmutatta, hogy mi a földi élet egyetlen célja. A megismert cél által biztosan tudunk tájékozódni összekuszált emberi világunkban. Így életünk és minden tevékenységünk a célra irányul és minden részlet megvalósítás ehhez visz közelebb. E haladás mindig sikert jelent. A siker, pedig örömmel jár, életérzéssel, életigenléssel.  Ezért kell a húsvét!

2. Mikor ünnep nekünk a húsvét? – Ha bensőleg is készülünk a húsvétra, mert Krisztus feltámadása a mi feltámadásunknak is forrása. Mi a keresztség által öltöztünk be az ő halálába és feltámadásába. Ezért mondja az apostol, hogy „Isten vele együtt minket is feltámasztott.” A vele való új közösség, amely az egyház hitében lett teljessé, arra ösztönöz, hogy életünket az égi értékek felé irányítsuk, mert csak így lehetünk azok örökösei. (Kol 3,1-4)

Keresztségünk óta állandó kapcsolatban vagyunk Vele. Ez a kapcsolat: az imádság, szentségek, a szentmisék és ünnepek. A Jézussal kialakított kapcsolat révén hitben gyarapodunk, még akkor is, ha ez nem annyira tudatos és látványos.

Életünkhöz, a Jézussal való találkozásaink személyes élményeihez, ha hozzá számítjuk az eltelt nagyböjti készületünket, amióta szentgyónás és szentáldozás révén élvezzük az Ünnepelt társaságát, és Vele együtt éltük át nagyhetünk felemelően szép liturgiáját, ezért elmondhatjuk, hogy hitünkben megerősödtünk.

Ünnep nekünk a húsvét, mert Krisztussal vagyunk. Most lelkierőt, kegyelmet kapunk, hogy úgy tudjunk örülni, mint az Apostolok: valóban feltámadott! Alleluja!

3. Miben különbözik húsvét más ünnepeinktől? – Így is kérdezhetem: mit érne Karácsony vagy nagypéntek húsvét nélkül?      

Nagy István fotója

Jézus életének minden mozzanatát feltámadásának fénye világítja be. Minden ember életének útját Jézus Krisztus feltámadása jelzi. Minden keresztény ünnep koronája a Húsvét, mert Krisztussal feltámadva (a hit jelei, a szentségek által) istengyermeki életet nyertünk.

A feltámadt Jézus tette – a húsvéti misztérium – az emberiség nagy kincse, amit nemcsak magunkért kaptunk. Amint az asszonyok és az apostolok befogadták a Feltámadott ajándékát, ugyanúgy hirdetőivé is lettek. Jézus hatalmat kapott, hogy ő legyen az élők és holtak bírája. (ApCsel 10,34., 37-43) Addig is, amikor eljön megítélni a világot, feladatunk, hogy hirdessük az örömhírt. Ma mi vagyunk az apostoli Egyház tanúi. Hiteles tanúságtétellel nekünk kell örömhírt vinnünk a reményvesztett világába. Feladatunk hasonló az apostolokéhoz. Az igazságra éhező világnak az örök élet értékeit kell nyújtanunk. És nyújtjuk is!

Minden kedves Olvasónak kegyelemteljes húsvétot kívánok,

dr. Darvas-Kozma József

A feltámadás mai megözelítésben

A feltámadás a kereszténység központi igazsága, a nagy örömhír, s mégsem járta át kellőképpen a keresztények gondolatvilágát. Éppen ezért halaszthatatlanul fontos a föltámadás tényét a mai ember gondolkodásmódján megközelíteni.

A világűrt és az atomok világát egyaránt kutató emberi elme sem birkózott meg a kérdéssel: mi az élet? Már csak ezért sem számíthatunk pontos válaszra, ha azt tudakoljuk, hogyan támad fel Jézus. Három napja merev tagjaiba, álló szívébe hogyan tért vissza az élet?

Az igazság az, hogy Jézus nem erre a világra, nem ebbe az életbe támadt fel: nem úgy, mint Lázár, a naimi ifjú, vagy Jairus leánya. A feltámadt Krisztus életerejét, életenergiáját nem a táplálkozás, a szervezetbe jutó kalóriák biztosították, hanem a lélek. A feltámadt Krisztus teste azonos volt ugyan a keresztről levett testtel, a szervezet működése, az emésztés, lélegzés még sem volt azonos a halál előttivel. Szervezete már nem működött földi organizmusok módján.

A feltámadt test élete más, mint a mi testünk élete... Most a testen múlik megmaradásunk, a feltámadás után a lelken. Életünk most a test jegyében folyik, lehetőségeit és határait a test szabja meg. A feltámadás után már a lélek a döntő. Mostani életünk a test élete, noha lelkünk is van. Akkori életünk a lélek élete, noha testünk is lesz. Mai életformánk alapvetően a testé, a feltámadás utáni létformánk alapvetően a léleké.

Jézus feltámadását így fogalmazhatjuk meg: Jézus egyesítette testét a lelkével, de nem a test életére, hanem a lélek életére támadt fel. Testével mintegy a szellem létformáját öltötte fel. Teste mintegy átszellemiesedett. Nem kötötték többé a test igényei, az anyag törvényei. A feltámadás utáni étkezése nem a rendes, hanem a rendkívüli tevékenységei közé tartozott (Lk24,41k). Ezért Krisztus áthatolása a zárt ajtón vagy falon igazában nem csoda, mert a feltámadt test számára éppen ez a természetes (Jn 20,19). Még azt is hozzá kell tenni, hogy a feltámadt Krisztus természete szerint láthatatlan, hiszen a láthatatlan lélek életformáját vette fel. Ezért tudott ismételten megjelenni az apostolok körébe és eltűnni szemük elől. 

Jézus Krisztus feltámadásával csak egy másik dimenzióba, létrendbe ment át, ami nem jelenti azt, hogy térben és időben eltávolodna (Mt28,20).

Zúgják zordon fenyvesek

Simpf János* - Húsvéti ének

Zengje föld és zengje ég,

útra hívó messzeség:

Feltámadt Krisztus!

Hirdesse kürt, harsona,

meleg hangú fuvola:

Feltámadt Krisztus!

Csobogja a friss patak,

míg a völgybe leszalad,

Feltámadt Krisztus!

Zúgják zordon fenyvesek,

visszhangozzák vénhegyek:

Feltámadt Krisztus!

Kacagja víg napsugár,

valahányszor földre száll:

Feltámadt Krisztus!

Illatozza száz virág,

vízre hajló barkaág:

Feltámadt Krisztus!

Lengje szellők bársonya,

új tavaszok mámora:

Feltámadt Krisztus!

Zengje öreg – fiatal,

“Ez a legszebb diadal,

Feltámadt Krisztus!”

Kakucs Szilveszter primiciáján, 1987. jún. 27. Az első ülősorban Simpf balról a 2.

Simpf János (Józsefháza, 1951. 02. 26. - Gyulafehérvár, 1989. május 28.) szatmári egyházmegyés katolikus pap, tanár és költő.
A középiskolát Nagybányán végezte, érettségi után 1970 és 1976 között Gyulafehérváron a Római Katolikus Hittudományi Főiskolán teológiai tanulmányokat folytatott. Az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola elnöke volt. Főiskolás korában P. dr. Gurzó György Anaklét támogatásával jegyzetként kiadta Isten a magyar költészetben (1974);,Isten a világirodalomban (1975), Mária-költészetünk című összeállításait.
1976-ban szentelte pappá Istenszolgája Márton Áron püspök. Mezőpetriben káplán, 1977-től Tiszahosszúmezőn plébános. 1981-től a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában (Mailáth Gusztáv Károly Főgimnázium jogutódja)  magyar irodalmat tanított. Agyvérzés végzett vele.  Ezután mintegy 150 versét gyűjtötték össze és rendezték sajtó alá tanítványai.
Húsvéti ének című versét megzenésítették és templomi énekként használjuk. A szöveg tanúskodik a szerző őszinte hitéről, pajkos és istengyermeki világáról.

Miben különbözik húsvét más ünnepeinktől?

Tovább megyek és így kérdezem: mit érne Karácsony vagy Nagypéntek Húsvét nélkül?     

Jézus életének minden mozzanatát feltámadásának fénye világítja be. Minden keresztény ünnep koronája a Húsvét, mert Krisztussal feltámadva (a hit jelei, a szentségek által) istengyermeki életet nyertünk.

A feltámadt Jézus élete az emberiség nagy kincse, amit nemcsak magunkért kaptunk. Péter és János befogadták a húsvéti öröm ajándékát, de egyben annak hirdetőivé is lettek. Péter apostol, Kornéliusz pogány százados házában tanúskodik Jézus föltámadásáról. Ő is eseményekre hivatkozik. Olyan eseményekre, amelynek számos szemtanúja volt. Felidézi hallgatói előtt mindazt, amit Jézus tett és tanított. A tettek csúcspontja pedig, a keresztre feszítés és a feltámadás. 

Péter apostolt az ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül a megjelenések győzték meg a húsvéti misztériumról, a természetfeletti eseményről. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük (vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült (a fizika törvényei már nem vonatkoznak rá), az Atyánál van, és hatalommal rendelkezik. Őt, mint embert az Atya ereje (a Szentlélek) támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő legyen majd az élők és holtak bírája. (ApCsel 10, 34., 37-43). Addig a napig, amikor eljön újra megítélni a világot, az egyház feladata, hogy hirdesse az örömhírt.

A világ nem, vagy csak nagyon nehezen ismeri fel Jézust. Ezért van szükség „az Isten által előre kijelölt tanúkra”, akik alkalmasak arra, hogy egyszerű és hiteles bizonyságot tegyenek a föltámadásról. 
Ma mi vagyunk ezek az előre kiválasztott tanúk, akik a hitben találkoztunk Jézussal. Nekünk kell megvinni hiteles igehirdetéssel és az élet tanúságával az örömhírt embertársaink reményvesztett világába. Feladatunk nem kisebb és nem kevesebb, mint az apostoloké volt. Az új pogányságot újra kell evangelizálni. Az igazságra éhes világnak az igaz értéket kell adni. A gonosz minden módon próbálja az igazat elhomályosítani, és helyébe a maga hamisságát értékként bemutatni. Ezért mindennél inkább szükséges világunknak a húsvéti öröm és remény, valamint minden értelmet megvilágító húsvéti fény. Ezt a fényt mi megkaptuk, és testével-vérével táplálkozunk. Ez a Krisztusból táplálkozó élet tesz bennünket hitelessé, és a húsvét üzenet hírnökeivé. 
Ilyen hiteles tanú volt 1962. április 28-án elhunyt, Szent Gianna Beretta Mola orvosnő. (szül. 1922-ben. Házasságot köt 1954-ben. 1962. április 20-án, nagypénteken bemegy a kórházba szülni. „Nővér, eljöttem - most meg kell halnom”. Férjének megismétli megmásíthatatlan akaratát:„Ha megkérdezik, hogy a két élet közül melyiket mentsék meg, ne feledd, Pietro: első a gyermek”. Másnap császármetszéssel születik meg a negyedik gyermeke. Édesanyja áldozatának emlékére az apa Gianna Emanuela nevet adta. Gianna Emanuela túl van már az ötven éven, de mikor az Úrangyalát imádkozza, édesanyjának is emléket állít: „Áldott a te méhednek gyümölcse!”             Húsvétvasárnapján mi is ezt imádkozzuk: Üdvöz légy Mária, áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, aki szent keresztje és feltámadása által megváltott minket. 
Kegyelemteljes húsvétot kívánok minden jóakaratú testvéremnek,

Darvas-Kozma József 

Három kérdés:
1. Miért kívánjuk a húsvéti ünnepet?
2. Mikor ünnep nekünk a húsvét?
3. E cikk címe