Ami a gazdagságot elfelejteti!

Váza Krőzus palotájából (Athéni Múzeum)

A héber nyelvben a pénzre használt egyik szó a mammon. Az arámi eredetű szó Jézus korában gazdagságot, kincset, haszont és pénzt jelentett. A gazdasági életben a pénz általános értékmérőként és csereeszközként használt érme, bankjegy, államjegy. A cserekereskedelem hátrányainak kiküszöbölésére már Kr. e. a 4. évezred közepén kialakultak az általánosan elfogadott közbülső csereeszközök, az egységes öntőformával készített réz- és bronzöntvények fizetőeszközként. Amikor a nemesfém általánosan elfogadott lett a mérhetőségért pénzérmék formájában használták. A világ legrégebbi egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén öntötték Kr. e. a 7. század elejétől kezdve. A legrégibb fennmaradt oroszlános pénzérmék a gazdagságáról híres Krőzus lüdiai király (Kr. e. 650 körül) idejéből származnak. A lüdiai találmányt, a pénz használatát hamar átvették a görögök, majd Kr. e. 269-ben a rómaiak is. A Római Birodalom hódításai révén egész Európában meghonosították. 

Krőzus aranypénze

A pénzérme jelentette több mint két évezreden keresztül a pénzt. A modern világban a pénzérme jelentősége csekély lett, de a meggazdagodási vágy annál nagyobb. Az Írás szerencsétlennek mondja azokat a gazdagokat, akik vagyonukban bíznak és nem Istenben.

A gazdagság helyes felhasználása a mai igeliturgia alapgondolata. Fontos erről is szólni, mert a földi javak helytelen kezelése társadalmi bajokat idéz elő. (Ám 8,4-7) A kapzsiság azt a mohó vágyat jelzi, hogy valakinek mindig többje legyen, tekintet nélkül másokra, sőt az ő hátrányukra is. A rendetlen bírvágy csaláshoz, becstelenséghez, erőszakhoz vezet, és ellenkezik a szegények iránti szeretettel. 

Jézus Krisztus nem azt akarja, hogy az ember megfossza magát vagyonától, mint valami akadályozó tehertől, hanem azt kívánja, hogy a felesleget ossza szét a szegényeknek. 

A botrány nem az, hogy van gazdag és szegény Lázár, hanem az, hogy Lázár „örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag asztaláról lekerült”, de nem kapott belőle semmit. A gazdag felelős a szegényért. Aki Istent szolgálja, az juttat a szegénynek is. Az igazi gazdagság nem az, amije van az embernek, hanem az, amit odaad másoknak, mert ez az adományozás kiváltja Isten bőkezűségét, egyesíti kegyelemben azt, aki ad és aki kap, megérezteti a gazdaggal, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Isten szolgálata és a földi javak helyes használata által jutunk örök üdvösségre. (Lk 16,1-13) A földi javak és magunk is, mind Istené vagyunk. Isten szolgálata pedig kizár minden más kultuszt. A közös áldozat és imádság segítségünkre van a helyes élet kialakításában. (1Tim 2,1-8) Jézus megtanít arra, hogy milyen esztelen a kapzsi magatartása, milyen esztelenség a hamis és csalóka javakra támaszkodni, mert a halál megfordítja a helyzetet, átvezet abba az örök életbe, amelyet a gazdagság elfelejtetett.

„Jézus Krisztus szegénnyé lett értetek, hogy általa gazdaggá legyetek.” 2Kor 8,9.

Tanuljunk a templom előtt

A történelemben időnként – nem túl gyakran – feltűnnek olyan emberek, akik világos látásukkal megelőzik saját korukat, s olyat írnak le vagy mondanak ki, amelyek igazát csak évtizedekkel később ismerik fel a társadalomban. Ilyen volt Katona József, aki legnagyobb nemzeti drámánkban, a Bánk bánban, Tiborc ajkán olyan szociális igazságtalanságot, olyan jobbágykeserűséget szólaltatott meg, amelyet csak a dráma megírását követő 20 év múlva értettek meg, de akkor már az író is 10 éve halott volt. Isten üzenete arra int, hogy a földi javak helyes használatával munkáljuk üdvösségünket. A földi javak helytelen kezelése társadalmi bajokat idéz elő (Ám 8,4-7). Ámosz társadalmi próféta, aki Kr.e. 750 körül működött az északi Izraelben. Mózes törvényére hivatkozva védi a szegények jogait. Elítéli a csalókat és kizsákmányolókat, akik állandóan a nyerészkedésen törik a fejüket. Ezeknek az Úrnak szentelt napok, ünnepek sem számítanak. Csak a kereskedelmen jár az eszük, pedig Isten csak a becsületes munkát áldja meg. A hamis életre hamar rászakad Isten büntetése (asszír fogság 722).

VI. Pál pápa tanítja: „Sem a népek, sem az egyének nem tekinthetik kizárólagos végcéljuknak, hogy csak halmozzák napról napra az anyagi javakat. Mindenféle gyarapodásnak két oldala van. Kell a gyarapodás az embernek, hogy egyre inkább ember lehessen; de ugyanakkor bilincsekbe is verheti, mert a gyarapodásban olyan legfőbb értéket lát, amelyen túl nem szabad tekintenie. Ilyenkor viszont megkeményednek a szívek, bezárulnak a lelkek, az embereket már nem a barátság, hanem az érdek kapcsolja össze, és ez csakhamar szembeállítja őket, megbontja egységüket. A vagyonszerzés, mint öncél, nemcsak gátolja emberi fejlődésünket, hanem ellenkezik az igazi emberi nagysággal. Akár nemzetekről, akár egyénekről legyen szó, a kapzsiság mindig erkölcsi elmaradottságnak bizonyítója.” – Nagyon sok baj eredője, ha a múló földi semmiségekhez nő a lelkünk. A földi javakon túl kell látnunk. 

Amikor a millenniumi templom tervéről beszélgettem Makovecz építésszel, akkor erről a földi dolgokon való túllátásról is beszéltünk. Ezt a gondolatot az építész nagyszerűen oldotta meg. Mindaz, aki a torony bejárati kapuján az előcsarnokba ér és a galéria ablakán betekint, látja a templom tetőszerkezetét, kupoláját, ámbár kint van, belát és mégis a kupolán át látja az eget. Átlátni, meglátni és túllátni, hát erről szól a mai evangélium példázata. – Örök üdvösségre a földi javak helyes használata által jutunk (Lk 16, 1-13). Mi magunk is Istené vagyunk. Ő csak ránk bízta a világot, a mulandó életet, hogy igazi, örök javakat szerezzünk általuk. Krisztus egy napon számon kér munkálkodásunkról, mint a hűtlen intézőt. Aki a világi javakban hű, az hű az örök élet szolgálatában is. Ez lelki műveltséget jelent. „Csak a műveltségbeli fejlődés és fokozódó anyagi jólét vezethet el a békéhez” - mondta VI. Pál pápa.

„Végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért.” 1Tim 2,1.