Nagypéntek

„Örök üdvösséget szerzett”

 Ma nagypéntek van. Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezünk. Meghallgattuk az ige liturgiát, amely után röviden elmélkedünk Urunk halálba menő szeretetéről. Tíz könyörgést végzünk a világért, hogy Jézus húsvéti misztériuma megszenteljen mindenkit.  
Utána hódolunk a Szent Kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járulunk. Liturgiánk végén szentségimádást végzünk.
 

Kedves testvéreim!

1. Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk szenvedését és halálát. Ma nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány állítja elénk Isten küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatát, amelynek meglesz a gyümölcse. 
Izajás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik.

A próféta megjelöli a Isten szolgájának szenvedése okát: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5). 

Jézus szenvedését részben átélheted, ha életed olyan pillanataira gondolsz, amikor ártatlanul szenvedtél vagy keserűséggel teli pillanatokat, napokat vagy hónapokat éltél meg, amikor szenvedéseddel egészen magadra maradtál, vagyis az Istenen kívül nem volt senkid, ahogy a költő írja: „mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”.

Jézus szenvedésében lásd meg az Ő szeretetének lángolását. Teljesen nekünk adta önmagát, és mi nem értékeltük, ahogyan szeretett, hanem keresztre feszítettük. Összetörve, keresztre feszítve, nekünk irgalmat esdve teszi le életét a mennyei Atya kezébe: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.

Jézus életáldozatára a mennyei Atya a húsvét feltámasztással válaszolt: Isten Fia föltámadt a halálból, legyőzve a bűnt és a halált, s felragyogtatta előttünk a halhatatlanságot és az örök életet. 
Jézus Krisztus egyszerre Főpap és Áldozat, aki életét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4, 14k).

Jézus Krisztushoz járulni azt jelenti, hogy életünk keresztjeit, amit megváltoztatni nem tudunk, zúgolódás nélkül elfogadjuk, és Atyánk akaratára hagyatkozunk. Ahogy Krisztus halálát a megdicsőülés követte, úgy életutunk végén Krisztus dicsősége lesz az osztályrészünk.

Jézus Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy megcselekedjük szentáldozatát és az Eucharisztiát szívünkbe fogadjuk, mert valahányszor e kenyeret esszük és e kehelyből iszunk, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11, 26).

2. A szent kereszt előtt amikor hódolunk, szeretetünket fejezzük ki Jézus iránt. A tövisi templom szentélye mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a kereszten függő Jézus ajkára adta e mondatot: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Kik szeretnek minket a legjobban?

-        Szüleink? Igen, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

-        Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt.

-        Barátaink? A jó barát olykor életét is adja, de szeretete korlátolt.

-        A házastárs? A hitvesi szeretet csodálatos, de ez is korlátolt.
-    Az elöljáró? Az elöljáró talán addig szeret, amíg szolgálni tudsz és nem okozol gondot neki.

Mindezeknél és mindenkinél aki igazán téged szeret, ő Jézus.

Mielőtt a világot Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.

Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által részeltet a szentháromság boldog életébe, az örök életbe. Jézus szeretet áldozatának utolsó nagy felvonása lesz, hogy a végső időben részesít a maga istenemberi dicsőségében. 
Szívemben az a nagy igazság él, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Húsvéti levél

Nem vagyunk egyedül 

A nagyhéten az ünnepre készülünk, Jézus elé megyünk, és Kegyelemteljes Húsvétot kívánunk. A kegyelemteljes szavunk a jézusi élet kiteljesedését bennünk, tehát birtoklását jelenti. Az Istenember élete úgy lesz a miénk, ha hittel befogadjuk. Mindaz, aki szívvel-lélekkel azonosul Jézussal és megcselekszi, hogy szentségi módon találkozzon Vele, abban Jézus élete van. Így annak kegyelemteljes élete van.

A szent három nap liturgiájában a szenvedő Jézust szemléltük, aki ennek a kegyelemteljességnek a szerzője. Liturgiánk segítségével megcselekedtük azt a kiüresedést, megalázást, amelybe az Isten Fia elmerült. A nagypénteki liturgia megrendít. Nem tudja megjeleníteni se szó, se kép, amit  Jézus átélt. A szó nem képes kifejezni az Istenember szeretetből hozott áldozatát. Viszont a megrendülésben – könnyes szem, sajgó szív, belső átalakulás – átéljük: mit is jelent Jézus szeretete, ami a szenvedése mögött van, ami a fenntartás nélküli teljes odaadásban és kitartásban nyilvánul meg. A megrendült ember csak a föltámadt Úrral akar élni, Őt marasztalja élete folyamán, mint az emmauszi tanítványok.

Húsvétunk van. Jézus szerezte élete odaadásával és feltámadásával. Jézus Húsvétjával a világmindenség megtisztuló átalakulása, katarzisa elkezdődött. Általa élet, fény, világosság támadt. Halálával és feltámadásával széthasította a bűn okozta halálrendszert, és felragyogtatta nekünk a feltámadást, a halhatatlanságot és az örök életet.

Ez az élet, a miénk is, mert hiszünk Jézusban. Benne nyertük el bűneink bocsánatát, amikor az anyaszentegyház életet fakasztó igéi alá vittük bűnös életünket. Megsemmisítette bennünk a bűnt és megkaptuk Krisztusnak, az Istenembernek életét. Így kegyelemteljes lett életünk. Őáltala, Ővele és Őbenne az Atyáé és a Szentléleké minden tisztelet és dicsőség; a miénk vagyis a krisztuskövetőké a húsvéti öröm, hogy Ő közöttünk van, és Ő elkísér minket az atyai házba.

Szeretettel ezt a húsvéti örömet kívánom minden testvéremnek,   

Darvas-Kozma József

Áldott a király!

A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével kezdődik. Ez az esemény kínszenvedése előtti vasárnapon történt. Jézus, aki ellenezte a kenyér szaporítás után, hogy királlyá tegyék, ma elfogadja, hogy diadalmenetben, mint sajátos jellemvonásokkal rendelkező királyt kísérjék. A szelíd és alázatos király szamárháton vonul be a szent városba (Iz 50,4-7). A nép lelkesedése a csodatevőnek szól: „Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Ez nem a betlehemi angyalok éneke, nem a húsvéti hit, de Jézus annyira igazolta magát, hogy most a kövek is megszólalnának, ha az emberek hallgatnának. Jézus szavaiban és csodáiban csak egy elfogult csoport az, amely a maga hullámhosszán akarta észlelni Isten hatalmát, ők nem ismerik el Jézusban a Messiást (Lk 19,28-40).

Jézus búcsúbeszédében végrendelkezik. Az utolsó vacsorán szintézisbe rakja minden tanítását a lábmosás szertartásában. Minden csoda összefoglalódik az átváltoztatásban: Jézus újmiséje egy nagy harmónia. Összeköt Istennel, egymással és a teremtett világgal.

Nagypénteken az Atya hazahívó szava célba ér, és az Élet Kenyere általi útravaló adása is. Királyságát a világ felé a római törvényszék előtt hirdeti meg. Elfogadja, hogy keresztje fölé írják az INRI-t, s elviseli, hogy a főtanács tagjai kigúnyolják. Ezt tehetik vele, de csak a haláláig. Nagypénteken mindenki megrettent és elhallgatott (Lk 22,14-23,56). A feszült várakozásban megnyílt a sziklasír Húsvét hajnalán, s Jézus felragyogtatta az örök életet.

Aki elrejtette istenségét, s ennyire semmivé tette önmagát, annak egyetlen oka a szeretet, az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni; és az emberek iránti szeretet, akiket össze akar békíteni az Atyával. Jézus testvérünk lett, vállalta velünk a halált is, hogy részesülhessünk isteni természetében. Így a legteljesebb önkiüresítésből, a legteljesebb felmagasztalás fakadt (Fil 2,6-11). Krisztus minden teremtmény uraként gyakorolja hatalmát: megbékéltet Istennel, megszabadít a bűntől és közli velünk isteni dicsőségét.   

Ezt teszi Jézus, és mit teszel te? Befogadtad-e az „élet fájának” gyümölcsét, a kegyelmet, ami „békességedre szolgál”? Most „Megváltó királyunk elébe megyünk, Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk, Hozsannát kiáltson néki minden hív, Dicsérettel áldást mondjon nyelv és szív.”

Ha hűségesen követjük Jézust, akkor nem tévesztjük el a helyes utat, és örök dicsőségében is részesülünk.

„Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent.” Lk 23,47

Kapcsolódó cikk:
A rövid és hatékony beszéd
Az életpárti Galičnik
Húsvéti készület - jótanács

Rólunk szól a történet

A humanizmus, a felvilágosodás, az iparosodás, és végül a modern technika megjelenése az embert olyan valakivé formálta, aki azzal áltatta magát, hogy a saját lábán is meg tud állni. Létrejött egy hamis világ, amelyben nemcsak az embert szolgálják ki a technikai eszközök, hanem az ember maga is géppé válik. 

Az Isten-felejtés korszaka, a kicsinyke jólét ideje az embert látszólag naggyá tette, mégis meg kell tapasztalnia törékenységét, és rászorultságát az Isten segítségére, mert Európának nemcsak gazdaságra, hanem lélekre is szüksége van. Életünk során bármikor elbukhat mind az egyén, mind a közösség, mert a kísértéssel szemben senki sincs bebiztosítva. 

Izajás próféta közvetlenül a babiloni fogság megszűnése előtt beszél Isten hűségéről, aki ezután is fog segíteni. Az exodus-tradícióra építve jövendöl (Iz 43, 16-21). Amit Isten tenni készül, amellett eltörpülnek a régi tettek. Nem a tengert teszi szárazzá, hanem a sivatagot oázissá. Jótéteménye úgy hat, mint amikor a pusztaság esőt kap, és az élet színeit ölti magára. Isten magának teremtette népét, majd Egyszülöttje váltja meg. Ő lesz a szabadulás „útja”. A keresztáldozatában ő fakasztja a kegyelem „élővizét”, amit Egyházának ad, hogy az embert éltesse. Így kisarjad bennünk a biológiai halál által kikezdhetetlen kegyelmi élet, vagyis élet Istennel és Istenben. Jézus az összeomlott élet romjain lehetőséget kínál az újrakezdésre (Jn 8, 1-11). Ő azért jött, hogy az embert megmentse. 

Tanítása közben az írástudók és a farizeusok megzavarják. Házasságtörésen ért asszonyt visznek eléje. Ítéletet várnak tőle. Biztosak abban, hogy Jézus önellentmondásba keveredik: Törvény vagy az irgalmasság! Bármit mond Jézus, azzal tönkre tehetik. 

Vádaskodhatnak ellene. 

Jézus nyugodt. Lehajol és az ujjával írni kezdett a földön. 

Unszolásukra így válaszol: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt és tovább írt. 

Jézus pedagógiája, hogy megszólaltatja a lelkiismeretet azokban, akik erkölcsi tönkretételére törnek. 

A vádlók pedig anélkül, hogy egyetlen szemrehányó szót kaptak volna, lassan eloldalogtak. 

Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Ekkor úgy szól a bűnöshöz, mint édesanyjához: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” 

E megszólítással  visszaadja az asszonynak önbecsülését, talpra állítja. És az hitvallást tesz: „Senki, Uram!” „Én sem ítéllek el: Menj, de többé ne vétkezzél!” 

Rólunk szól a történet. 

Jézus megtérésre hív. Akarsz-e találkozni az életét adó Krisztussal, aki felkínálja a szabadságot és a kegyelmet, hogy az légy, akinek Isten akar. A Jézusba vetett hit tesz igaz emberré, mert megsemmisíti a bűnt, de nem a bűnössel együtt. A hit által Jézus élete sarjad bennünk (Fil 3,8-14). Tegyük magunkévá az ő lelkületét.

„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8,11)

                     

Az önátadásban valósul meg

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után, Kossuth Lajos megbízásából 1851-ben Makk József tüzér ezredes vállalkozott az erdélyi fegyveres felkelés megszervezésére. A várt tömeges megmozdulás azonban elmaradt, a mozgalmat egy félév után az osztrák hatalom felgöngyölítette. A szervezőket letartóztatták, két éven át tartott kihallgatásuk. Az összeesküvés vezetőit, hetet kivégeztek, a többit börtönre ítélték. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten Gálffy Mihályt, Horváth Károlyt és Török Jánost felakasztották. Április 29-én Bartalis Ferencet és Várady Józsefet Sepsiszentgyörgyön, a Várady-szabadcsapat két tagját Marosvásárhelyen, Bertalan László és Benedek Dániel földműveseket kivégezték. A székely vértanúk tiszteletére Marosvásárhely 1875-ben emlékoszlopot állított. 

Vannak javak, amelyeknek az értékét nem lehet pénzzel kifizetni, ilyen például az Isten, a lelkünk, az igazságok, a szabadság. A szabadsággal Isten ékesítette fel az embert. Azért teremtett szabadnak, hogy meghagyja nekünk a felelősséget: az embernek kell választania, hogy Isten szerint vagy Isten akarata ellen akar boldog lenni. Az emberben először a spontán akarat mozdul meg, mely a boldogságra irányul cselekvésével, majd az értelem döntést hoz, hogy milyen eszközökkel törekedjen a célra (értékre), s végül az akarat kiválasztja az eszközök egyikét. Itt figyelnünk kell arra, hogy akarni valamit nem egyenlő azzal, hogy képes is az ember rá. Ezért szükségünk van Isten segítségére, a kegyelemre, ami úgy módosítja a szabad döntést, hogy a szabad döntés válik a kegyelem révén hatóerővé, amely által megvalósul az ember szabadsága. 

A közösségnek is, mint az egyénnek van szabadsága, amely a boldogságra irányul. A boldogság az ember igényeinek és vágyainak maradandó teljesülése. Mivel a teljes boldogságot nem tapasztalja meg, ezért mint eszmény lebeg előtte, amelyet a földi lehetőségek között keres. Teljességéhez tartozik az én-te kapcsolat, azért a boldogság lényegéhez tartozik a kölcsönös szeretet is. A kinyilatkoztatásból ismert, hogy Isten a szeretet, az embert életre és boldogságra teremtette. A halál a bűn büntetése, de Isten a bűn után megváltást ígért. 

A földi élet megmarad ugyan a küzdelem és a döntés idejének, akár végső célja, hogy örökre részesedjék Isten életében, s benne megtalálja teljességét és nyugalmát. Isten üdvözítő terve rendre kiteljesedik a megváltásban. Amikor a 'választott nép' átkelt a Jordánon, és birtokba vette az Ígéret földjét, ekkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” (Józs 5,9a. 10-12). Felszabadultak. A megtartott első húsvétkor nemcsak Isten nagy tetteit ünnepelték, hanem megerősítették hitüket az Úrban és kifejezték önátadásukat. 

Az igazi szeretet az önátadásban valósul meg. Erről tanúskodik a tékozló fiú (Lk 15,1-3. 11-32). Ő felismerte, hogy élete a szerető Atya irgalmából forrásozik. 

Nem szégyen ma sem visszatérni az Atyai házba, a Jézus rendelte Egyházba (2Kor 5,17-21), ahol Ő mindenik megtérő gyermekét a kiengesztelődés tanítása és szolgálata által a kegyelem világába emeli.

„Isten igazságossága legyünk.” 2Kor 5,21

Ajánló:
Halálra ítélve, tíz évet vasban
Halálos kimenetelű életmentés
Ami nem véd meg a haláltól, s ami életet szerez
Lelki pszichiátria, depresszió 
EZ NEM LEHET IGAZ