Hogy is magyarázzam csak ezt? Mint mikor azt mondja az ember állam meg azt mondja haza. A hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek.
Hát így vagyunk valahogy az anyával és a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
Aki a 3. szobából csukott ajtókon át is meghallja, hogy 6 hetes kislánya sír az az anya. Aki szeretne azonnal berohanni hozzá és egy kis langyos tejecskével elcsitítja, azt az ártatlankámat az is az anya. Aki be is rohan hozzá kibontja, megnézi, vízteleníti de soron kívül egyetlen korty anyanektárt sem juttat neki, hanem szigorúan ragaszkodik az orvosilag előírt étrendhez az már a szülő.
Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy kisfiú, hogy idén már az első osztályba iratkozik az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján, sírva kíséri el a gyermekét abba a tiszteletre méltó épületbe, és mikor először engedi be a többi gyerek közé, úgy érzi, hogy fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlán barlangjába az már megint az anya.
Aki kamasz fiát tánciskolába viszi az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a
haszontalan kölyök, milyen ügyesen teszi már a szépet, ennek vagy annak a
kislánynak az még megint a szülő. De aki ugyanekkor, nagyokat nyel mert úgy
érzi, hogy most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett magzatát, és
tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét, azt a kacér kis szőke
démon növendéket megpofozni az már megint az anya.És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből a rossz. Amely anyós állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka, és akkor valami egészen váratlan , meglepő dolog történik. Eltűnik a szülő és eltűnik az anya, vagy mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, sem a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mindkettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötven-egynéhány esztendős korában egyenesen nagymamának.
Az ünnep története:
Édesanyák napja - a legszebb hónap első vasárnapja
**
Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz
Dicsértessél ma Te is itt a földön,
mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
s a földi szívek földig borulását
Te mindenkinél inkább megérdemled.
Nézem, látom a teltzsákú sok évet
és érzem: nekem már semmit se hagy,
de büszke leszek mindéltemig arra,
hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.
Te vagy az, aki mindenkinek ad,
a szenvedőknek virrasztást, vizet,
Te vagy, akinek mindenki adósa,
s akinek jóval senki sem fizet.
... Hadd legyek hát én az igazi zengő,
kis régi gyermek rombadőlt tanyán
és harsogjam el hozsannás hitemmel
Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!
