Újévi üzenet

Isten gondviselő szeretetének köszönjük, hogy ismét egy újesztendő küszöbén állhatunk. Testvéri szeretettel öleljük át egymást és jókívánságainkkal erősítgetjük a jövőbe vetett bizalmat. A tegnap este elbúcsúztattuk az óesztendőt. Volt aki templomaink áhítatos légkörében, volt aki egész éjjet átmulatva tette ezt. Bárhogy is történt, egy megkönnyebbülés vett erőt rajtunk. Sok tekintetben olyan évet zártunk, amelynek sok eseményét nem kívánjuk vissza. Mást vártunk egyéni életünkben is, kisebbségi létünkben is, de Európa és a világ élete tekintetében is. Az emberi önzés, az ördögi gonoszság következtében szűkmarkúnak bizonyult. Újabb terheket rakott sokak vállára megkeserítve életüket. Számunkra fontos, hogy amikor eltávozott az óév, ne vigye magával reményeinket, bizalmunkat és hitünket az isteni igazságokban. Mert ki tudja megmondani, hogy mit hoz az új esztendő. Több örömet, boldogságot vagy szenvedést, szomorúságot? Szerencsét vagy szerencsétlenséget, sikert vagy sikertelenséget? Békét vagy békétlenséget, derűt vagy borút, gyászt vagy vígságot? Tény az, hogy sok minden nem rajtunk múlik. Mi azt szeretnénk, ha sok minden megváltozna: főleg anyagi helyzetünk, kisebbségi sorsunk. De lesz-e munkahelyünk? Az életszínvonal emelkedni fog-e? Kisebbségi helyzetünk javulni fog-e? Véget ér-e a gyűlöletkeltés, a megfélemlítés s jogaink megnyirbálása? Sok kérdés, amire most nincs felelet, csak majd akkor tudunk válaszolni, amikor ettől az évtől is búcsúzni fogunk. – Sok minden nem tőlünk függ a külső körülmények, a minket körülvevő világ miatt. De vannak dolgok, amik rajtunk is múlnak, amikért mi is felelősek leszünk.   Hisz tőlünk függ, hogy mivel töltjük meg ezt az új esztendőt, annak napjait és hónapjait. Tőlünk függ, hogy mire használjuk fel a drága időt. Tőlünk is függ, hogy családjainkban, munkahelyeinken, közösségeinkben, egyházközségünkben lesz-e összhang, béke, egyetértés. Tőlünk is függ, hogy Isten útjain járunk-e vagy nem, hogy kerüljük-e a bűnöket vagy nem.

Meg kell tennünk a tőlünk telhetőt.  Jézus így szólít fel: „Csípőitek legyen felövezve és égő gyertya a kezetekben” (Lk 12, 35). Vagyis őrködjünk hűséggel. Őrizzük templomainkat, őrizzük családjainkat, őrizzük jövendőnket, szülőföldünket, még inkább lelkünket, mint nagy kincset. Ha megtartjuk hitünket, Isten is megtart bennünket. Ha nem váltjuk fel legszentebb érzéseinket, a szeretetet, ha nem lépünk a gyűlölet, a közömbösség útjára, a szeretet fel fogja melegíteni, széppé fogja tenni életünket. Meg kell tenni a tőlünk telhetőt, mert sok minden múlik rajtunk is. És bízni kell a jó Istenben. Rá kell hagynunk életünket, sorsunkat, mint a Szűzanya, aki Isten tervére így válaszolt: Íme az Úr szolgáló leánya vagyok… Olyan mennyei Atyánk van, aki nem hagy el soha. Azok a jóságos kezek, amelyek a pusztai vándorlás idején csodálatos kenyeret szórtak, a mannát az éhező népnek; és azok a kezek, amelyek a pusztában meg tudták szaporítani a kenyeret a  Jézust étlen-szomjan hallgató embereknek, minket sem hagy el. Az a jóságos kéz, amely irányította a gyermek Dávid kezét, hogy parittyájával legyőzze a hatalmas Góliátot, amely az Egyházat üldöző Saulra lesújtott, hogy lováról leesve, Pál apostol legyen belőle, minket is meg tud védeni, meg tud szabadítani ellenségeinktől. Az a jóságos kéz, amely Dániel prófétát ki tudta hozni az oroszlánok börtönéből, minket is ki tud hozni minden veszedelemből. Csak bíznunk kell benne és kérnünk kell őt. Ezzel a bizalommal induljunk el az új esztendőben.

Tamás József püspök

Tamás József segédpüspök a Porciunkula-búcsún

Mátraverebély-Szentkúton július 31-én tartották a Porciunkula-búcsút, amely már évek óta az állami fenntartásban lévő környékbeli szociális intézmények, az idős és a beteg zarándokcsoportok napja. Idén mintegy 1700-an vettek részt a zarándoklaton – tájékoztatott Kálmán Peregrin kegyhelyigazgató.

„Egy fölötte jámbor testvérnek még megtérése előtt emlékezetre méltó látomása volt a nevezett templommal kapcsolatban. Álmában ugyanis úgy tűnt fel neki, mintha a templom körül rengeteg, szánalmas vaksággal sújtott ember nyüzsgött volna. Valamennyien az ég felé emelték tekintetüket, s térden állva és imádságra kulcsolt kezekkel siralmas hangon irgalomért és szemük világáért kiáltottak Istenhez. És íme, az égből hirtelen hatalmas fénysugár csapott le, és annyi felé oszolva, ahányan voltak, mindegyiknek visszaadta látását, és biztosította üdvösségét” – Celanói Tamás, Assisi Szent Ferenc életrajzírója ezzel a képpel jellemzi a Porciunkula-kápolna jelentőségét, amely az európai búcsújárásban is fontos szerepet tölt be, hiszen Szent Ferenc ennek a kápolnának olyan kiváltságokat kért a pápától, amelyeket addig csak Rómában és a Szentföldön lehetett elnyerni. Tette ezt azért, hogy ezzel is segítse Assisi szegényeinek üdvösségét.

Szentkúton, nemzeti kegyhelyünkön a Porciunkula-búcsút vezető Tamás József gyulafehérvári segédpüspök prédikációjában is utalt a rend bölcsőjének jelentőségére és arra, hogy Assisi Szent Ferenc a Porciunkulában mennyi kegyelemet tapasztalt meg. Ez a tapasztalat az, amely a ferenceseket ma is, Szentkúton is arra ösztönzi, hogy ápolják a Szűzanya tiszteletét és szolgálják annak a kegyelmi közösségnek a megvalósulását, amely Mária közbenjárására létrejön a zarándokok és az Úr között. Köszöntötte a betegeket és az időseket, akik elé Mária példáját állította, aki a kereszt tövében is ott maradt Fia mellett. Tamás József püspök XVI. Benedek pápa szavait idézte: „Hit nélkül élni olyan, mint megépíteni egy olyan házat, amelyen nincs ablak. A hívő ember életén azonban átragyoghat Isten világossága.”

A liturgiát megelőzően Bagó M. Teréz szegénygondozó nővér a katekézisben a szerzetesek betegek közötti jelenlétének lelkiségéről beszélt. A betegek, a szegények gondozása olyan, mint az Eucharisztia titka – hangsúlyozta. Isten kiszolgáltatottá teszi magát: rászorul arra, hogy a pap szava által eljöhessen, hogy a szent szolgálatban résztvevők kiosszák, rászorul arra, hogy istenségét a kenyér színe alatt felfedezzék. Isten ugyanígy rászorulóvá teszi magát, felismerhetőségét a másik emberben, a szegényben, a betegben, akit arrébb kell helyezni, szólni kell hozzá, akiben fel kell ismerni az Úr jelenlétét. A betegek között jelenlévő szerzetesnek ez a szent szolgálata: érzékennyé válik Istennek erre az önmagát kiszolgáltató szeretetére, jelenlétére és így lesz a Teremtő munkatársa.

Szentkúton mintegy nyolcszáz zarándok részesült ezen a napon a betegek szentségében, amelyet tizenöt pap szolgáltatott. Celanói Tamás hasonlatával élve ez volt az a mennyei fénysugár, amely beragyogta az idősek és betegek életét, akik meghallgatásért könyörögtek, amely utat nyit számukra az üdvösségre.
Fotó: Kakuk Erika
Magyar Kurír

Tamás József 18 éve segédpüspök

Tizennyolc esztendeje, hogy Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt – főegyházmegyénk általános helynökét és Valabria címzetes püspökét – 1997. március 1-jén szentelte püspökké dr. Jakubinyi György érsek a csíksomlyói Sarlós Boldogasszony kegytemplomban.

Jóllehet Madéfalván született, Csíkszentsimonban nőtt fel, mindenképpen a csíki székely katolikus nép örökségét hordozta és ápolta kisszeminarista (1958–1962) és nagyszeminarista (1962–1968) korában is. Mindkét gyulafehérvári szemináriumban kitűnt buzgóságával, Isten- és felebarát-szeretetével, istenadta tehetségével. Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelte pappá Gyulafehérváron 1968. április 21-én. Négyévi medgyesi káplánsága, majd hat és fél évi tűri plébánossága alatt megnyerte az akkor üldözött román görög katolikus hívek rokonszenvét is, akiket kiszolgált.  Márton Áron püspök 1979 januárjától a Hittudományi Főiskola lelkiigazgatójának nevezte ki. Ebben a feladatban 1979 januárjától 1997 őszéig működött. Volt növendékei – négy egyházmegye papjai – hálásan emlékeznek lelkiatyjukra. A gondviselés 1996. december 18-án segédpüspöki tisztségre hívta. 

Püspökké szentelésének tizedik évfordulóján érsek atyánk levélben köszöntötte, melyben felelevenítette, hogy „Püspökké szentelését   Csíksomlyón kérte, a csíksomlyói Szűzanya lábánál, mert főegyházmegyénk hívő népének ez a legnagyobb zarándokhelye. Püspöki jelmondata is sokatmondó: »Legnagyobb a szeretet!« (1 Kor 13,13)”

A püspökszentelés szertartását végző érsek ünnepi szentbeszédében hangsúlyozta: „Miért Csíksomlyón szenteljük a segédpüspököt, miért nem a gyulafehérvári székesegyházban? Méltó és igazságos, hogy a segédpüspök ott szentelődik, ahol székelni fog, és ahova magyar–székely népünk eljön mindig a Szűzanya lábaihoz, hogy megossza vele örömét és bánatát, s áldását kérje a jövőre. És van ennek még egy mondanivalója; a Boldogságos Szűzanya nemcsak az anyaszentegyháznak az anyja, de ugyanakkor minden püspöknek, papnak és megkeresztelt hívőnek is az édesanyja, s a püspökök eszményképe. ”

Tamás József közvetlenül püspökké szentelése után mondotta: „Hiszem és vallom, hogy a szeretet az egyetlen út, amely az embert és az emberiséget kivezeti mindig azokból a veszedelmekből, amelyeket nagyon sokszor saját maga kovácsolt. Hiszem és vallom, hogy az ember csak addig ember, amíg szíve van, és életét tudja adni mások szolgálatára. József vagyok, a ti testvéretek – vallom én is együtt az egyiptomi Józseffel, és tetteimmel, püspöki működésemmel szeretném ezt igazolni. ”

Áldásos tevékenységét csíkszeredai székhellyel – mint a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke és általános helynöke – fejti ki. A liturgikus és egyházzenei bizottság mellett a katolikus média támogatója. Fővédnöke volt a Krisztus világossága című katolikus családi havilapnak, ezután a Krisztus világa védnökségét vállalta el. Püspök atyánk mindennapjai bizonyítják, hogy az ő szívében is ég a szeretet a hívekért, paptestvéreiért, főpásztoráért, egész erdélyi székely–magyar népünkért. 

Munkásságát Magyarország elnöke is figyelemre méltatta, és 2014. november 12-én a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta a tiszteletére rendezett ünnepségen. 

Tamás József püspökké szentelése 18. évfordulóján papok és hívek egyaránt mondjuk:  

Isten éltesse, püspök úr, „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára”!

Örömmel végzi hivatását - a Csíki Hírlap tisztelgése Tamás püspök előtt

Kedden ünnepli hetvenedik születésnapját Tamás József csíkszeredai római katolikus püspök. Az egyházi méltóság immár negyvenhat éve gyakorolja papi hivatását, melyről korábban úgy nyilatkozott: a Jóisten csodálatosan vezette őt útján.

Hetvenedik születésnapját ünnepli Tamás József püspök

A jeles alkalomról Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia esperese emlékezett meg egy általa közölt laudáció formájában. Ebből megtudhatjuk, Tamás József éppen a háború idején, 1944. november 12-én született Madéfalván, elég nehéz körülmények között, hiszen édesapját behívták katonának, amikor édesanyja vele, a negyedik gyermekkel volt várandós. Édesanyja a mezőn dolgozott, amikor Madéfalvának azt a részét, ahol a családi házuk volt, lebombázták. Szülei a harangozói és sekrestyési szolgálatot látták el. A most 100 éves édesanyja a gyermekeivel az üres plébánia konyhájában húzódott meg. „Ott született József, akinek tréfásan azt szokták mondani, te egyenesen beleszülettél a plébániába” – olvasható az esperes írásában. Az egyházi méltóság 1958-68 között a gyulafehérvári kántoriskolában tanult, majd hat évig a teológián. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évig Medgyesen volt káplán, majd négy évig Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus lett, 1994-ben pedig általános helynök. Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-én Csíksomlyón.
Soha nem bánta meg
„Úgy érzem, én különösebben nem keresgéltem, hogy az életben hol legyen a helyem. A Jóisten a hivatásban csodálatos módon vezetett, egyszerűen Ő kínálta a lehetőséget, számomra csak annyi az érdem, hogy elfogadtam és követtem a hívó szót. Elmondhatom, soha nem bántam meg azt, hogy hívó szavát elfogadtam” – jelentette ki életpályájával kapcsolatban egy, a Csíki Hírlapnak adott korábbi interjúban Tamás József püspök.

Csíki Hírlap, 2014. nov. 11.

Exc. és Ft. Tamás József 70 éves

1997. március 1-jén

Március 1-jén emlékezünk  arra, hogy Nm. és Ft. Tamás József gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspökét 1997. március 1-jén szentelték püspökké Csíksomlyón.
A valabriai címzetes püspök 1944. november 12-én született Madéfalván.
Általános iskolát Csíkszentsimonban, a középiskolát és a Hittudományi Főiskolát Gyulafehérvárt végezte. Pappászentelték Gyulafehérvárt 1968. április 21-én. Isten éltesse!

Tamás József püspök Csíkszentsimonban töltötte gyerekkorát. Ide tér vissza ma is 100. évébe lépett édesanyjához és testvéreihez, jelen van szeretett falujának minden jelentős eseményén.  Csíkszentsimon a segédpüspökről portréfilmet készíttetett, amelyet 2011. márc. 1-jén mutattak be Csíksomlyón. Az alábbiakban a püspökkel készített interjúból idézünk.

**

A Jóisten csodálatosan vezetett engem

Tamás József segédpüspök: „Sose bántam meg, hogy elfogadtam az Úr hívó szavát”

„Meglepetés volt számomra a felajánlás, egyáltalán nem számítottam erre. Nem gondoltam, hogy az a falu, ahol felnevelkedtem és ahonnan elindultam életemnek eme útjára, egy ilyen ajándékot szán nekem” – fogalmazott interjúnk elején Tamás József. A segédpüspök kifejtette, természetéből fakadóan inkább a háttérben tevékenykedik, nem szereti a látványosságot, a kirívóságot, hiszen anélkül és értékelik az embert. „Éppen ezt a megbecsülést láttam ebben a szándékban, ezért fogadtam el Fábián László polgármester felkérését” – említette a főtisztelendő.

Mindig jólesik visszatekinteni
„Ahogy az ember mind jobban előrehalad az idős korban, egyre inkább visszatekint és próbálja életének eseményeit számba venni és értékelni. Én is próbáltam korábban is összeszedni emlékeimet egy önéletrajz formájában” – mondta a segédpüspök, hozzátéve, a film kapcsán is sikerült újjáélnie a múltat. Hiszen a szülőfalutól (Madéfalva) és nevelkedés helyszínétől (Csíkszentsimon) kezdve, a tanulmányok elvégzésének, majd munkájának állomásait felkeresni mindig élményszámba megy. „Mindenhol voltak szép emlékeim a hívek ragaszkodása és szeretete kapcsán. Ám úgy gondolom, a Gyulafehérváron, kispapok nevelésével és lelki vezetésével eltöltött tíz évem a legmeghatározóbb” – hangsúlyozta az egyházi méltóság.

Közel másfél évtized segédpüspökként
Immár tizennégy esztendeje annak, hogy a csíksomlyói kegytemplomban püspökké szentelték Főtisztelendő Tamás Józsefet. „Ez a 14 év úgy nem egészen úgy telt el, ahogy az ember szerette volna. Sajnos, kissé hátrányosan befolyásolt az a tény, hogy nincsen egy megfelelő székhely, ahol egy ilyen munkát kellene végezni” – értékelt röviden Tamás József. Magyarázatképpen elmondta, a püspöki székhelyként szolgáló jelenlegi épület lakásnak megfelelő ugyan, viszont hivatalnak nem alkalmas. Emellett szintén negatívumként említette, hogy a csíksomlyói kórháznak otthont adó épületet még mindig nem tudja használni az egyház, így megfelelő, korszerű levéltárat sem alakíthattak még ki. „A lelkipásztori munkát sikerült ellátni, de még intenzívebbé tudta és tudná tenni, ha az említettek megvalósulnának” – vélte a főtisztelendő

Aki rátalált a kincsre
Az alcímben szereplő mondat tulajdonképpen a portréfilm címe is. Ezzel kapcsolatban az egyházi méltóságtól megtudtuk, a film forgatása során egy vasárnapon ez volt a felolvasott evangéliumi szakasz, azaz Jézusnak a példabeszéde a kincskereső emberről. „Úgy érzem, én különösebben nem keresgéltem, hogy az életben hol legyen a helyem. A Jóisten a hivatásban csodálatos módon vezetett, egyszerűen Ő kínálta a lehetőséget, számomra csak annyi az érdem, hogy elfogadtam és követtem a hívó szót. De ennyi idő eltelte után is mondhatom, soha nem bántam meg azt, hogy hívó szavát elfogadtam” – zárta mondandóját Tamás József segédpüspök.

Forrás: székelyhon.ro