Warmia-i püspökök és bíborosok: 2. Jozef Glemp

 Jozef Glemp bíboros a lengyel egyházi és társadalmi élet egyik főszereplője január 23-án, szerdán egy varsói kórházban 83 éves korában elhunyt. Márciusban tüdőrákkal operálták. Glemp bíboros, aki 28 éven át volt Lengyelország prímása,  egyszerű sóbányász családban 1929. december 18-án született a közép-lengyelországi Inowroclaw-ban. A náci megszállás idején a földeken dolgozott, majd belépett a papi szemináriumba. 1956-ban 26 évesen pappá szentelték és Stefan Wyszyński bíboros egyik legszorosabb munkatársává vált, aki a kommunista üldöztetés idején a hit nagy tanúságtevője volt. 1958-63 között Rómában folytatta tanulmányait. 1979-ben az észak-lengyel Warmia egyházmegye püspökévé, majd 1981-ben Gniezno és Varsó érsekévé nevezte ki. Ebben a kettős tisztségben az 1981-ben elhunyt Wyszyński bíboros utódja lett. Az akkor 51 éves főpásztor nemcsak Lengyelország prímási címét kapta meg – amely a gnieznói érsekséghez kötődik –, amely címet 2009-ig megőrizte. 1983-ban lett bíboros. 1981-től a lengyel püspöki konferencia vezetése is az ő feladata lett, amelyet 23 éven keresztül végzett, 2004-ig. 2004-ben Józef Michalik przemysli érsek vette át a Lengyel Püspöki Konferencia elnöki székét.

A kommunista diktatúra legnehezebb időszakában, amikor Jaruzelsky tábornok statáriumot hirdetett a Szolidaritás mozgalom elnyomására, a bíboros arra buzdította a lengyeleket, hogy kerüljék el a testvérharcokat. Ezáltal Glemp bíboros a közvetítő kényes szerepét töltötte be a kommunista hatalom képviselői felé. Támogatta 1989-ben a rezsim és a demokratikus ellenzék közötti kerekasztalt, amely meghozta a demokratikus fordulatot Lengyelországban. Elősegítette az egyház visszatérését a közéletbe, az állam és a Szentszék közötti új egyezmény aláírása által 1993-ban.

XVI. Benedek pápa gyászának adott hangot egy hosszú üzenetben, amelyben a lengyel bíborost egy nehéz időszakban is minden ember méltósága védelmezőjének nevezett. „A szeretetért az igazságosságban” – ez a püspöki mottó kísérte el életében és irányította gondolkodását, döntéseit és lelkipásztori iránymutatását – írja üzenetében a Szentatya.  Igaz ember volt Szent József, védőszentje szellemében, aki a bibliai hagyományban meg tudta hallani Isten hívásának hangját, amely nemcsak neki szólt, hanem a közösségnek is. Az igazságosság, Isten akaratának alázatos elfogadása volt Isten és ember iránti szeretetének alapja. Ez jelentette a világosságot, ösztönzést és erőt nehéz szolgálata idején a lengyel egyház élén egy olyan időszakban, amelyben jelentős társadalmi és politikai átalakulások zajlottak hazájában és Európában egyaránt.”
Az Isten és az egyház iránti szeretete, a személy élete és méltósága iránti aggodalma tette őt az egység apostolává a megosztottsággal szemben, az egyetértésé a vitával ellentétben, valamint a boldog jövő közös építése terén a helyi egyház és nép örömteli és fájdalmas tapasztalataira alapozva. Folytatta Stefan Wyszyński bíboros munkáját állandó szeretetközösségben és spirituális kötelékben II. János Pál pápával. Nagy körültekintéssel oldotta meg a politikai, társadalmi és vallási élet problémáit. Az isteni gondviselésben bízva optimizmussal tekintett az új évezred felé, amelybe vezetésével léptek be a lengyel hívek.

Élete utolsó időszakát a szenvedés jellemezte, amelyet lelki nyugalommal viselt. Ebben a próbatételben is a mindenható Isten jóságába és szeretetébe vetett bizalom tanúságtevője maradt.
A Szentatya gyásztáviratában kiemeli, hogy személyesen is mindig nagyra értékelte őszinte jóságát, egyszerűségét, nyitottságát és elkötelezettségét az egyház ügye iránt Lengyelországban és a világon. Így marad meg emlékezetemben és imáimban – vallja meg a pápa. Az Úr fogadja be dicsőségébe! – zárja üzenetét a Szentatya Jozef Glemp bíboros halálára.

Varsó nyugalmazott bíboros érsekének gyászszertartására január 28-án délelőtt 11 órakor került sor a lengyel főváros székesegyházában. 
"Istenünk, te az apostolok utódjaként szolgádat, József bíborost főpapi szolgálattal tüntetted ki. Add, kérünk, hogy az apostolok mennyei társaságába is eljusson Krisztus, a mi Urunk által."

Warmia-i püspökök és bíborosok: 1. Báthory Endre

 Borsos Tamás erdélyi emlékiratíró “nagy szegény ártatlan” papnak nevezte Báthory Endre kardinálist, erdélyi fejedelmet. Apja, a hat gyermeket korán árván hagyó, 1563 januárjában elhunyt Báthory András, anyja pedig Majláth Margit volt. Endre 1562 végén vagy 1563 elején született. Korai gyermekéveit Boldizsár bátyjával együtt anyjánál és annak második férjénél töltötte. Alapvető változás következett be életében 15 éves korában, 1578 végén, amikor nagybátyja, Báthory István lengyel uralkodó magához vette. A lengyel király örökösödési elképzeléseit behatárolta Jagelló Annával kötött házassága, akitől nem születhettek gyermekei. Ezért unokaöccsei között kereste leendő örökösét. Báthory István unokaöccse, Endre/András neveltetését szívügyének tekintette, aki a pultuski jezsuita kollégiumban alapos képzést kapott, s megfelelő udvartartás is szerveződött körülötte. András 18 évesen az egyházi pályát választotta. Bár Báthory István király jobban szerette volna, ha a visszaállítandó erdélyi katolikus püspökség élére kerül unokaöccse. Végül a 19 éves Andrásnak lengyelországi egyházi stallumokat szerzett. Előbb a porosz területeket felölelő warmiai püspökség kanonokja lett (1582), majd a miechowi kolostor prépostja is (1583). Az idős warmiai püspök melletti helyettesi (koadjutor) státusa is szóba került. A diplomáciailag jól előkészített itáliai küldetése sikeres volt, találkozott  Borromeo Károly milánói érsekkel, Palestrina neves zeneszerzővel stb. Ékesszóló beszédet mondott XIII. Gergely pápa előtt, aki apostoli protonotarius (főjegyző) címmel ruházta fel. Megkapta a warmiai püspöki koadjutori tisztséget. A bíborosi kinevezését 1584-ben megkapta, hogy Báthory István csatlakozzon a tervezett törökellenes koalícióhoz. Második küldetése 1586-ban szintén eredményesnek bizonyult. 1588-ban warmiai püspöki székhelyén a várat, Heilsbergben (ma Lidzbark Warmiúski) átalakított, fejlesztette az udvartartást és a braunsbergi (braniewói) kollégiumot is. Vendégül látta Balassi Bálintot. 1588 és 1589 folyamán a pápai kollégium huszonöt új növendékéből tizenhárom magyar volt – nyolc Transylvanus, három Ungarns egy Siculus és egy pannoniai. A következő évben újabb tízzel, 1591-ben pedig hat magyarral és egy erdélyivel gyarapodott. 1598-ban a wartemborki (Barczewo) Szent András ferences templom Szent Antal kápolnájában elkészítette testvére Boldizsár és a maga számára a ma is látható szép, későgótikus síremléket Wilhelm van den Blocke-val. (Báthory András és Boldizsár síremléke Barczewoban - Nagrobek Andrzeja i Baltazara Batorych z kościóła św. Andrzeja Apostoła w Barczewie)

Zsigmond erdélyi fejedelem 1599 tavaszán lemondott a Lengyelországból behívott András javára. Az országgyűlés március végén beiktatta az új fejedelmet. András nem rendelkezett belső politikai bázissal, számos ellenfele volt, akik tartottak tőle az 1594-ben kivégzett Boldizsár miatt. Külpolitikai helyzete is roppant nehéz volt, a pápa, Lengyelország és a Porta követelései miatt. A kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező fejedelem igyekezett egyensúlyozni az eltérő érdekek között. A két román vajdasággal igyekezett fenntartani a hűbéri-szövetségesi viszonyt.Végül a fejedelmet megtévesztő Mihály havaselvi vajda tört be Erdélybe és október 28-án, Szeben közelében, Sellemberknél a melléje csatlakozott székelyekkel győzelmet aratott felette. A Moldva felé menekülő fejedelmet Csíkszentdomokoson túl, a Naskalát hegyén Mihály vajda felszólítására, Kristály András és Ördög Balázs október 31-én galádul megölték. Gyulafehérvárt temették el. Síremléke Barczewoban üres. Ez: vanitatum vanitas. Hiábavalóságok hiábavalósága. De amit az erdélyi katolicizmusért tett az felbecsülhetetlen.