Sanda Trianon

Ahogyan Jézusé, Nagy-Magyarország kereszthalálának napja – 1920. június 4. – is péntekre esett. „Tíz óra után egy-két perccel megérkezett a végső megerősítés […] – tudósított a megcsonkított hazából a szemtanú-krónikás Padányi Viktor –, megkondultak a templomi harangok, először Budapesten, majd […] minden városban és faluban, a lesújtott országon végig. Két órán át, egészen délig, egyfolytában zúgtak, mintha azt mondanák: a magyarok temetik múltjukat – és jövőjüket […] Az utcán idegenek ölelték át egymást gyászukban […] A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg a Himnuszt énekelte.”
Kommunista szólelemény a „trianoni békeszerződés” – sosem volt ilyen. Amit évtizedeken keresztül sulykolni próbáltak belénk, azt úgy hívták: trianoni diktátum. Magyarországra kényszerített ítélet.
Igaz, hónapokkal előbb, ahogyan kell, meghallgatták a győztesek gróf Apponyi Albertet, aki három világnyelven is elmondhatta szívszorító, legendás védőbeszédét az ezeréves hazáért – de akkor már megvolt az osztozkodás…  
A Monarchiából kiszakadt kisantantállamok hiénaként zúdultak az anyaországra, benne látva az elmúlt évszázadok minden bajának okozóját. Jókorákat haraphattak a vérző hazából… Tehették bátran, hiszen nemzeti hadereje már régen nem volt az országnak, szélnek eresztette azt a vörös gróf, Károlyi Mihály, mielőtt átadta hatalmát a kommunista csőcseléknek.
Ám a diktátum senkinek sem használt, a győzteseknek sem. A térképasztal mellett összetákolt utódállamok sorra csődöt mondtak, nem igazolták vissza a sanda Trianont.
Ahogyan Mohács napja vagy a muhi pusztáé, Világosé, ugyanolyan Trianoné. 1920. június negyedikére emlékezni annyi, mint szót emelni az igazságért. Most meg még ezt a megcsonkított, megmaradt, véráztatta hazát is migránsokkal elárasztani?! Nem! Nem! Soha!

Nincs vége a történelemnek!

magyaridok.hu - Pilhál György

Trianonról mondták

Forrás: origo.hu

Amikor egy ország a gazdasági nehézségek idején nemzeti ünnepeket gyárt, az az ország veszélyben van. Ez rossz propaganda. Románia 2015-ben Trianon ünnepet akar, közben a IMF-től kölcsönt vesz fel, fiatal polgárainak milliói külföldre mentek megélhetésért. Dicső vezetés!
**

David Lloyd George brit miniszterelnök a Lon­donban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.”

Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924. szep­temberében: „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.”

Artur Neville Chamberlain angol miniszterelnök: „A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.”

Stanley Baldwin angol miniszterelnök: „Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.”

Vladimir Iljics Lenin: „Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.”

Mattisone lord miniszter mondta később az angol felsőházban mentegetőzésként: „Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát jelent Európa szívében. Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért kellett megbocsátani Románia árulását. Trianon diktátuma, tehát nem a »magyar bűnök« miatti büntetés volt.”

Nitti olasz miniszterelnök 1925-ben könyvében leírta: „Eddig egyetlen vegyes nemzetiségű állam volt a Kárpát-medencében, most lett belőle négy-öt. Az igaz­ságot helyre kell állítani..., nincs béke, amíg a hazugságok érvényben vannak, a revízió előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik.”

Veterlé abbé 1921. június 17-én a francia képviselőházban kijelentette: „Bizonyos vagyok benne, hogy népszavazás esetén sem a csehek, sem a románok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szükséges szavazatok egyharmadát sem.”

Pozzi írja: „Az Európa sorsát eldöntő politikusok annyit tudtak Magyarország földrajzáról és történelméről, mint az a tízéves kisdiák, akinek bizonyítványába a magyarországi tanítónő nem írja bele ezt a mondatot: a felsőbb osztályba léphet. Köztük is a legnagyobb tekintély az önmaga által meghirdetett elvekkel is gyakran ellentmondásba keveredő Wilson amerikai elnök volt, aki rendszeresen összetévesztette a szlovákokat a szlovénekkel, s akin az egyre súlyosabb jelekben megnyilvánuló elmebaj ekkorra már annyira elhatalmasodott, hogy ezt diplomatái alig bírták mások előtt titkolni, majd fél év múlva meg is halt.”

Mit mondtak a kedvezményezettek nem sokkal a békekonferencia után?

Maniu román miniszterelnök, az erdélyi románok vezére az 1920-as évek végén kijelentette: „...az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk, erdélyi románoknak jobb dolgunk volt, mint most”.

Hlinka szlovák nacionalista, a legnagyobb tót párt vezére 1925. június 4-én: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezeresztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.” (Forrás: Bonsal amerikai ezredes könyve, aki tagja volt a trianoni tárgyalóküldöttségnek)

Stipics, a magyarországi szerbek vezére 1925-ben röpiratban tette közhírré: „Az elmúlt hatesztendős jugoszláv uralom a mi szerbjeinkben kiváltotta a régi magyar uralom utáni vágyakozást.”

Háromszék

100 év után csak egy a megoldás

Forrás: hirmondo.ro

Dr. Raffay Ernő magyarországi történész múlt heti, a baróti református altemplomban tartott előadásában a száz évvel ezelőtt kitört első világháború előzményeinek és lefolyásának kulisszatitkairól beszélt a népes közönségnek.

Teljes hazugságnak nevezte az előadó azt, amit román, cseh és más „baráti” történészek állítanak, miszerint a világháború kirobbantása mögött a magyarok állnának. Ellenkezőleg, gróf Tisza István miniszterelnök egyike volt annak a két politikusnak Európában, aki nem akart háborút: Tisza az elején csak egy Szerbia elleni lokális hadjáratba egyezett bele.

Az sem igaz – mondta Raffay –, miszerint a Szerbiának küldött ultimátum elfogadhatatlan lett volna, viszont annak, hogy a szerb politikusok 1903 után kidolgozták a jugoszlávizmus elképzelést, azaz az összes délszláv nép egy korona alatt való egyesítését, már köze van a háborúhoz. Az sem mellékes, hogy a csehek úgy tervezték nemzetállamukat, hogy Magyarországból csak Budapesty (nem elírás, így ejtették a magyar főváros nevét) és környéke maradjon meg, de számolni kellett az általunk, erdélyi magyarok által jól ismert Dnyesztertől a Tiszáig elnevezésű román álommal is.
– Tisza István, mikor mégis elfogadta, hogy Magyarország belépjen a háborúba, kikötötte, Erdélyben mindig legalább negyven zászlóalj állomásozzon, sejtette ugyanis, hogy a „hűséges” román szövetségesek előbb-utóbb támadni fognak, mint az meg is történt 1916. augusztus 27-én 20 óra 30 perckor. Ekkor még a hadüzenet sem történt meg, hiszen a bécsi román követ a külügyminisztérium ajtaján csak 21 órakor kezdte nyomni a csengőt, hadüzenettel a kezében – tért ki az előadó az Antant oldalára állt Románia hadba lépésének körülményeire.

A háború Magyarország számára 1920-ig tartott: 1919-ben a győztesek összeültek, ám a Magyar Királyságot nem hívták meg a tárgyalásra, ugyanis Budapestről azt a hírt kapták, hogy egy csomó bolsevista van a kormányban, ami igaz is volt, ezért úgy döntöttek, kivárnak. De Budapesten nem Tisza gróf jutott hatalomra (ő Gesztre került a családi sírboltba, 1918. október 31-én gyilkolták meg), hanem Kun Béla, aki társaival 1919. március 21-én kikiáltja a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságot.

– Amikor a legfontosabb dolgok zajlottak Párizsban, mi munkástüntetésekkel voltunk elfoglalva. Mire meghívták Magyarországot az úgynevezett béketárgyalásra, a határainkat illetően már kész tények elé lettünk állítva – hangsúlyozta a történész.

Raffay arról is beszélt, mi lehet Trianon megoldása számunkra, ennyi év távlatából: szaporodnunk kell, ellenkező esetben végünk van, és példának a románságot hozta fel, akiknek sikerült Erdélyben fél évezred alatt többségbe kerülniük. Úgy értékelte, szóba jöhet ugyan a területi autonómia a székelyek számára, ám annak, akárcsak a területi revíziónak, ma nincs realitása.

„Ma ezeknek a megoldásoknak annyi az esélyük, mint lakatlan szigeten a tömegverekedésnek”– következtetett, végül egy 1986-ban készült demográfiai tanulmány adataival zárta előadását: Ha megmaradt volna a Magyar Királyság és a népességszaporulat múlt század elejei aránya, Magyarországnak ma 40 millió lakosa lenne egy országban, nem pedig tízmillió a világ országaiban szétszórva. Ez a Trianon által okozott valódi veszteség számunkra – összegzett.

Böjte Ferenc
Székely Hírmondó

Június 4. - Nemzeti Összetartozás napja

A csíkszeredai Millenniumi templom a kiadós eső ellenére zsúfolásig megtelt az esti megemlékező szentmisére.
Az igehirdetést Ft. Szecsete Zoltán tartotta, és vele koncelebrált P. Bátor Botond a magyar pálos rend tartományfőnöke. 
A szentmise végén tartották az ünnepi megemlékezést. 
Darvas-Kozma József plébános köszöntőjét követően elénekelték az Isten hazánkért térdelünk elődbe éneket.

Ezt követően Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda főpolgármestere szólt a jelenlévőkhöz, hogy a székelyek mindig is teljesítették kötelességüket. Híres a Székely hadosztály helytállása, majd a székely nép kitartása. Rámutatott, hogy ma az élet felvállalása a legfontosabb, hogy legyen gyermek a családokban, legalább 4-5., nemcsak a miniszterelnöknek, a főkonzulnak vagy a polgármesternek.

Ezután Dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul - aki a feleségével együtt vett részt a szentmisén és megemlékezésen -, szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte Magyarország kormányának szerepét abban, hogy a múlt sebeit gyógyítja, és ezt a nemzetegyesítéssel, az állampolgárság megadásával is előmozdítja. 

Darvas-Kozma plébános rámutatott az oltár mellett meggyújtott húsvéti gyertyára, amelyet pünkösd vasárnapján eloltottak, de most meggyújtottak, hogy hirdessük a Magyar hiszekegyet. A hívek azon nyomban elmondták: Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban: Hiszek Magyarország feltámadásában!

Hisszük - folytatta a plébános -, hogy Krisztus Urunk feltámadt, és velünk van, ahogy megígérte: "Veletek vagyok mindennap a világ végéig!" (Mt 28, 20). Ezért a Gondviselésben bízva, de nem félve, végezzük feladatunkat. Majd egy meglepetést is hozott és felolvasta Istenszolgája Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök beszédét, amit a csíksomlyói pünkösdi búcsún 1949. június 4-én mondott. 

Rámutatott, hogy azóta 64 év telt el, és mégis a püspök minden szavának aktualitása van. Ezt igazolni látszik, hogy a templomban jelen levő Borboly Csaba, Hargita Megye Önkormányzatának elnöke, ma,  2013. június 4-én nem szólalhat meg a román állam megfélemlítő eljárása miatt.
Márton Áron püspök atya beszéde segít, hogy intését komolyan vegyük és fogadalmainkhoz hívek maradjunk.

 

Kedves keresztény testvéreim!

Ma egy éve gyűltetek itt össze ezen a helyen és tettetek fogadalmat a boldogságos Szűz Mária előtt, hogy buzgón kitartatok katolikus hitetek mellett, amit meg is tettetek, mert kedves keresztény testvéreim, az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni, annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. Erő kellett ahhoz, hogy egy katolikus felemelt fővel tudjon járni. Most egy éve a háromszázezret számláló keresztény katolikusokból hetvenötezer jött el a boldogságos Szűzanyához, hogy megerősítse magát a hitében. Ma pedig százezer lelket számlálunk, ami bizonyítja, hogy dacára annak a sok akadálynak, amit elénk gördítettek, bebizonyítottátok, hogy minden körülmények között megtartottátok fogadalmatokat, amit most egy éve a boldogságos Szűzanya lábainál tettetek.

Keresztény testvéreim, mint Erdély püspöke kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak ennek a nehéz évnek a leteltével, de azt hosszadalmas lenne elébetek terjeszteni. Így hát csak az utóbbi eseményeket ismertetem veletek.

Május 12.-én indultam főpásztori utamra, rendesen megszervezett munkaprogrammal, amelyet a világ minden püspöke megtesz, és kötelessége, hogy megtegye. Ezért előbb kérvényt nyújtottam be a közoktatásügyi minisztériumhoz, amelyben kértem, hogy a felcsíki körutam alkalmával az iskolás gyermekeket mentsék fel az iskolalátogatás alól.

Erre azt a választ kaptam, hogy még szigorúbban adtak utasítást a tanulóknak, hogy ne vehessenek részt a templomokban, ahol megjelentem, és még kísérletet tettek, hogy abban az időben a felnőtteket is eltérítsék a templomoktól. Ez a vallásszabadság megsértése. Vajon kit feszélyez az isteni törvény, és mi a célja ezzel, hogy akadályozza az egyház püspökét abban, hogy azt a jogát, amelyet semmikor senki sem akadályozott évszázadok óta, korlátozzák. Amikor elkészítettük a búcsú programját, hasonló intézkedéseket tettek, hogy ezt ne lehessen a katolikus[ok] jogaihoz méltóan véghez vinni. Megfékezték azokat a jogainkat, amelyeket senkinek sincs joga a világon megfékezni, mert mi csak az igazságot, erkölcsösséget, testvéri szeretetet gyakoroljuk. Arra, amit mondok, százezer katolikus magyar dolgozó a tanú. Tudomásom van arról, hogy intézményesen, felsőbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1–5. között különböző rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljék a nép figyelmét [a búcsú] megtartásáról és legszentebb kötelességéről.

Tanúi vagytok ezeknek, és annak, hogy pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák a csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én tőletek: mi történt ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt meg kelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberi méltóságot és erkölcsöt gyakoroljuk? Hát annyira lebecsülnek bennünket, a hitet! Mit akarnak? Be akarják nektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik, és hogy csak egy felsőbbrendű állat, hogy nincsen lelki élete, és hogy ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogy ha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van és hiszi a túlvilági hivatást. (A tömeg ezeknél a szavaknál morajlott, és sokan sírtak!)

Mindezekre ezúttal is a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét [sic!] adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve, továbbra is kitartsatok, minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetetett hitetekben.

A templomi megemlékezés a himnuszok eléneklésével ért véget. 
Majd a Vártéren 21 órakor meggyújtották a Lármafát, melynek fénye és melege sugárzott a jelenlévőkre. 


Ajánlott cikkek:
Nemzeti Összetartózás napja
Összetartozásunk - felelősség!
Nemzeti Összefogás üzenet
2012. június 4. Nemzeti Összetartozás Napja Csíkszeredában
Mit kíván a külhoni magyarság 2012. március 15-én?
Imádkozzunk népünkért
Magadra hagytunk Tégedet
Életünk folytonos szabadságharc
Egy népnek, amelytől elvették határait
Március 15. - Nemesen magyar és istenien örök
Ninive vagy Strasbourg?
Törekedjünk az igazságosságra és a békére

 

 

Június 4. Nemzeti Összetartozás Napja Csíkszeredában

A Nemzeti Összetartozás Napja

 1920. június 4-én egész Magyarországon gyászoltak az emberek. Az iskolákban és a hivatalokban szünetet rendeltek el, az újságok gyászkeretben jelentek meg, a zászlókat félárbocra eresztették. De. 10 órakor, mielőtt az ünnepi istentisztelet megkezdődött volna, megkondult a főváros összes harangja, megálltak a villamosok és öt percre a vonatok is az egész országban. Budapesten fekete szalaggal vagy zöld gallyas jelvénnyel a kabátjukon az emberek már a kora reggeli óráktól gyülekeztek a Hősök terén. A tömeg csak a Himnuszt énekelte. Innen sokan a Bazilika felé vették útjukat, ahol a program szerint 10 órakor Páter Zadravecz, a Nemzeti Hadsereg tábori püspöke prédikált. Az istentisztelet után, 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Beszéde végén az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre. E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És amikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.” A képviselők felállva és tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország utolsó nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. Délután 4 óra 30 perckor a magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély Kis Trianon épületében és elsőnek távozott.

Az első hivatalos elszakítás 20 évig tartott. 

A második már 68 éve tart, de a határok már átjárhatók. A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A sebek gyógyulnak, közben soraink ritkulnak. A lármafák égnek, maradjunk együtt, sokasodjunk és érdekvédelmi szövetségünkkel küzdjünk jogainkért, hogy megvalósuljon:

1.) A magyar nyelv, mint regionálisan hivatalos nyelv használata Erdélyben.

2.) Oktatási és a kulturális életünk saját magunk által való igazgatása.

3.) A területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél kisebb arányban legyenek regionális kisebbségek.

4.) Gazdaság- és területfejlesztési esélyegyenlőség.

5.) A magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése.

6.) Folyamatos önkormányzati, parlamenti, …kormányzati képviselet igénye.

7.) A jó szomszédság az együttélőkkel és a magyarországi egyéni emancipáció.

E célok egyetemes emberi jogok, amiért egységben, közösen és céltudatosan nemcsak dolgozni, hanem imádkozni is kell.

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.

Ránk bűnösökre, nagy irgalmad ránk fér,

Hogy lelkesedjünk Isten országáért.

Hadd legyünk mi is: tiszták, hősök, szentek.

Népünket így mentsd meg!