A tövisi feszület üzenete

Ma nagypéntek van. Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezünk. 

Meghallgattuk az ige liturgiát, amely után röviden elmélkedünk Urunk halálba menő szeretetéről. 

Tíz könyörgést végzünk a világért, hogy Jézus húsvéti misztériuma megszenteljen mindenkit. Utána hódolunk a Szent Kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járulunk. 

Liturgiánk végén szentségimádást végzünk.

Kedves testvéreim!

1. Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk szenvedését és halálát. Ma nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány állítja elénk Isten küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatát, amelynek meglesz a gyümölcse. Izajás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik.

A próféta megjelöli a Isten szolgájának szenvedése okát: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5). 

Jézus szenvedését átélni segít, ha életünk olyan pillanataira gondolunk, amikor ártatlanul szenvedtünk és keserűséggel teli pillanatokat, napokat vagy hónapokat éltünk meg, amikor szenvedésünkkel egészen magunkra maradtunk. Amikor az Istenen kívül nem volt senkink, „mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”.

Jézus szenvedésében lássuk meg az Ő szeretetének lángolását. Teljesen nekünk adta önmagát, és mi nem értékeltük, ahogyan szeretett, hanem keresztre feszítettük. Összetörve, keresztre feszítve, nekünk irgalmat esdve teszi le életét a mennyei Atya kezébe: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.

Jézus életáldozatára a mennyei Atya a húsvét feltámasztással válaszolt: Isten Fia föltámadt a halálból, legyőzve a bűnt és a halált, s felragyogtatta előttünk a halhatatlanságot és az örök életet. Jézus Krisztus egyszerre Főpap és Áldozat, aki saját vérét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4, 14k).

Jézus Krisztushoz járulni azt jelenti, hogy életünk keresztjeit, amit megváltoztatni nem tudunk, zúgolódás nélkül elfogadjuk, és Atyánk akaratára hagyatkozunk. Ahogy Krisztus halálát a megdicsőülés követte, úgy életutunk végén Krisztus dicsősége lesz az osztályrészünk.

Jézus Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy megcselekedjük szentáldozatát és az Eucharisztiát szívünkbe fogadjuk, mert valahányszor e kenyeret esszük és e kehelyből iszunk, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11, 26).

2. Amikor hódolunk a szent kereszt előtt, szeretetünket fejezzük ki Jézus iránt. A tövisi templom szentélye mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a kereszten függő Jézus ajkára adta e mondatot: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Kik szeretnek minket a legjobban?

-          Szüleink? Igen, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

-          Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt.

-          Barátaink? A jó barát olykor életét is adja, de szeretete korlátolt.

-          A házastárs? A hitvesi szeretet csodálatos, de ez is korlátolt.

Mindezeknél és mindenkinél jobban szeret Jézus.

Mielőtt a világot Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.

Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által részeltet a szentháromság boldog életébe, az örök életbe. Jézus szeretet áldozatának utolsó nagy felvonása lesz, hogy a végső időben részesít a maga istenemberi dicsőségében. Addig is éljen szívünkbe ez a nagy igazság, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Golgota

Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt (1881)

Nagypéntek van. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket. Szigorú böjt, hústilalom van. Háromszor lehet étkezni és egyszer jól lakni, mert Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezünk. 

A templomi liturgia délután három órakor vagy később kezdődik. Ennek a szertartásnak három része van: 1. az igeliturgia, 2. hódolat a szentkereszt előtt, 3. szentáldozás.

A pap és a segédkezők úgy öltöznek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak és a pap arcra borul, és egy ideig csendben mindenki imádkozik.

Ezután a pap a segédkezőkkel a papi székhez vonul, és a nép felé fordulva mondja: 

Emlékezzél meg irgalmasságodról, Urunk, Istenünk, és örök oltalmaddal szenteld meg híveidet, akik számára vére árán szerezte a húsvét szent titkát a te Fiad, Jézus Krisztus. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. 

Munkácsy: Golgota (1884)

Az igeliturgiában Izajás próféta 52. és 53. fejezetét olvassuk a hozzátartozó 30 zsoltárral. Következik a szentlecke a Zsidókhoz írt levél 4. és 5. fejezetéből. Ezután meghallgatjuk Urunk szenvedésének történetét (Passio) Szent János szerint.

Az ige liturgia segít, hogy elmélkedni tudjunk Urunk halálba menő szeretetéről. A nagyhét szenvedései nem a halál, hanem a szeretet és az önátadás logikájába illeszkednek - mondta Ferenc pápa.  
Tíz könyörgést végzünk a világért, hogy Jézus húsvéti misztériuma megszenteljen mindenkit. Utána hódolunk a Szent kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járulunk. 
Liturgiánk végén csendes szentségimádást végzünk.

Amikor életünkkel megvalljuk

Ajánló: A szenvedésben lángoló szeretet

Amikor hódolunk a szent kereszt előtt, szeretetünket fejezzük ki Jézus Krisztus iránt.  

A tövisi templom szentélye mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a kereszten függő Jézus ajkára ezt a mondatot adta: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Kik szeretnek minket a legjobban?

   -   Szüleink? Valóban, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

-        Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt és árnyékolt.

-        Barátaink? A jó barát olykor életét is adja, de szeretete szintén korlátolt.

-        A házastárs? A hitvesi szeretet csodálatos, de ezt is korlátolja a halál.

Mindezeknél és mindenkinél a legjobban Jézus szeret.

Mielőtt a világot Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.

Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által részeltet a Szentháromság boldog életében, az örök életben. 

Jézus szeretet-áldozatának utolsó nagy felvonása lesz, hogy a végső időben részesít a maga istenemberi dicsőségében. 

Naponta éljük át e nagy igazságot, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.” 

Erre méltó felelet, ha elmondhatjuk: 

Édes Jézus neked élek, édes Jézus neked halok. Életemben, halálomban, édes Jézus, tied vagyok!

A szenvedésben lángoló szeretet

Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk szenvedését és halálát. Ma nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány állítja elénk Isten küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatát, amelynek meglesz a gyümölcse. 

Izaiás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik. A próféta megjelöli a Isten szolgájának szenvedése okát: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5). 

Jézus szenvedését átélni segít, ha életünk olyan pillanataira gondolunk, amikor ártatlanul szenvedtünk és keserűséggel teli pillanatokat, napokat vagy hónapokat éltünk át. Főleg, amikor szenvedésünkkel egészen magunkra maradtunk. Amikor az Istenen kívül nem volt senkink, ahogyan Ady írja: „mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”.

Jézus szeretetének lángolása a szenvedésében volt a legnagyobb. Teljesen nekünk adta önmagát, és mi nem értékeltük ahogyan szeretett, hanem keresztre feszítettük. Összetörve, keresztre feszítve, nekünk irgalmat esdve teszi le életét a mennyei Atya kezébe: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.

Jézus életáldozatára a mennyei Atya a húsvét feltámasztással válaszolt: Isten Fia föltámadt a halálból, legyőzve a bűnt és a halált, s felragyogtatta előttünk a halhatatlanságot és az örök életet. Jézus Krisztus egyszerre Főpap és Áldozat, aki saját vérét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. 

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4, 14k).

Jézus Krisztus nyomába lépni azt jelenti, hogy életünk keresztjeit, amit megváltoztatni nem tudunk, zúgolódás nélkül elfogadjuk, és Atyánk akaratára hagyatkozunk. Ahogy Krisztus halálát a megdicsőülés követte, úgy életutunk végén Krisztus dicsősége lesz az osztályrészünk.

Jézus Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy megcselekedjük szentáldozatát és az Eucharisztiát szívünkbe fogadjuk, mert valahányszor e kenyeret esszük és e kehelyből iszunk, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11, 26).

Folytatás: Amikor életünkkel megvalljuk

Nagypéntek

Nagypénteken, az egyházi év legcsendesebb napján, Krisztus kereszthalálára emlékezünk.

Ezen a napon az egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezzük ki a Krisztus halála felett érzett gyászt.
A nagypénteki szertartás három részből áll: 
1) az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel,
2) a kereszt előtti hódolatból,
3) valamint a szentáldozás szertartásából.
A templomokban általában délután három órakor keresztút-járást is tartanak.

A csíkszeredai Millenniumi-templomban 18 órakor kezdődik a nagypénteki szertartás.
A szertartás kezdetén a püspök és kísérői leborulnak az oltár előtt, majd következik az igeliturgia, melynek részeként a szenvedéstörténetet, a passiót énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát.

A szentírási olvasmányok utáni könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, az egyháztól elszakadtakért, a hitetlenekért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért - és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a virágvasárnapon letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek térdet hajtanak a feszület előtt és csókkal illetik az Üdvözítőt, aki értünk szenvedett. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be.

Ezután a hívek a szentsír előtt imádkozhatnak.
A Szentsír persely és adományok a Szentföldi keresztények megsegítésére történik.

Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.

Tekintsd meg: Aki téged jobban szeret, mint én