Szent László király

Június 27-én, Erdély fővédőszentjére, Szent László királyra emlékeztünk. Miron Costin (1633-1691) moldvai krónikaíró örök emléket állított Szent László királynak. Azt írt róla, hogy a betörő pogány kunokat a Moldvát átszelő folyóig üldözte. A király és kísérete elfáradt, és szomját oltani László király leszállott a lováról, megízleltet a folyó vizét, ivott belőle, lovát is megitatta, majd így szólt emberihez: szeretem, szeretem.... Azóta e folyót Szeretnek nevezik. 

Ki tudná megszámlálni azt a temérdek hagyományt a Kárpát medencében, amely Szent László király személyéhez fűződik, aki 900 évvel ezelőtt beírta nevét a magyarok szívébe. 

– Mi volt Szent László megdicsőülésének útja? 

– Az, hogy megtalálta minden ember örök ideálját. Lelkét megérintette Krisztus kegyelme. A keresztségben itt kapott egyszerre földi és örök hazát. Ez a szent korona szellemi üzenete is. Itt születtünk, itt növekszünk és érlelődünk sikerek és sikertelenségek közepette, itt tapasztaljuk meg szüntelen Isten csodás tetteit. Ez életünk és emberi méltóságunk szilárd alapja,ugyanakkor az élet- és a hazaszeretetnek forrása is. Ez segít célunkhoz az örök életre. 

– Szent István király népének a kereszténység fennkölt ideálját, Jézus Krisztust adta. László király  egészen átadta magát Krisztusnak, hogy megerősödjön az Úrban és hatalmas erejében (Ef 6, 10). Hitte, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik (Róm 8, 28). E hitben magát egyszerre Istennek és az ország népének adta. Isten a benne élő Lászlót megdicsőítette. A nép pedig ezt a tündöklő, bátor szívű, áldozatos vitézt, erényes magyart megismerte és szívébe zárta. László népe első apostolait, akikre mindig föltekintett, oltárra emelte. A fiatal magyar kereszténység ege, azóta mindinkább szentekkel, csillagokkal, nagyságokkal lett ékes. Szent László élete arról tanúskodik, hogy a magyar ugaron életet fakasztani, biztos jövő fele haladni csak az olyan ember képes, aki Krisztusban él. A kereszténység ideálja nélkül a magyar ember megsemmisül, néma mikrofonná, sétáló hullává süllyed. Igaza van Prohászka püspöknek: „a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg”. 

Ha visszatekintünk a múltba, megállapíthatjuk, hogy az atyáinknak adott Krisztusi törvény mindennapos elfogadása vagy elutasítása alakította első évezredünket, és érezhetően hatott mindenki életére és hazaszeretetére. A jó keresztény kifelé jóságot áraszt gondolatban, szóban, életadásban, lélekformálásban, kultúrában és a társadalomban. Szent Lászlót kérjük, hogy életünket se szellemi, se erkölcsi, se anyagi rossz ne borítsa el. Fényesen ragyogjon felettünk a keresztény életeszmény, az Isten- és felebarát szeretete, amelyet egykor életre keltett az igazság bajnoka, László és utána sok-sok millió magyar.

Légy hazánknak bajnoka!

Szent István király népének a kereszténység fennkölt ideálját, Jézus Krisztust adta. László király magát egészen átadta Krisztusnak, hogy megerősödjön az Úrban és hatalmas erejében (Ef 6, 10). Hitte, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra válik (Róm 8, 28). Így magát egészen Isten és az ország szolgálatának szentelte. 

László a magyar kereszténység oltárára első apostolait Szent István királyt, Szent Imre herceget, Szent Gellért püspököt, Szent Benedek és András szerzeteseket emelte, mert tudta, hogy „a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg” (Prohászka). László élete is arról tanúskodik, hogy a magyar ugaron életet fakasztani, biztos jövő felé haladni csak az olyan ember képes, aki Krisztusban él. Úgy élt ő, bátorságát, áldozatos és erényes életét a nép megismerte és szívébe zárta. A krisztusi evangélium elfogadása fellendítette, vagy mellőzése nyomán hanyatlani kezdett nemzetünk élete. Erről szól az első évezred. Szent László királyunk ünnepén imádkozzunk, hogy minket, Erdélyország magyarjait se szellemi, se erkölcsi, se anyagi rossz ne térítsen le a küzdőtérről. Ragyogjon felénk és felettünk a keresztény életeszmény, az Isten- és felebaráti szeretet, amely egykor életre kelt az igazság bajnokában, László királyban és utána sok-sok millió magyarban. 

Imában kérjük:

Áve, égi Király híve,

királyoknak gyöngye, éke,

László, mennynek sorsosa!

Ég királyát hűn követted,

országunkat védelmezzed,

légy hazánknak bajnoka!

Kis-Pogányhavasi Szent László kápolna

A Pogányhavasról, ha leereszkedünk, akkor elérkezünk a régi út jobb oldalán fekvő 6,2 m hosszú és 5,2 m széles Szent László kápolnához. Orbán Balázs még néhány láb magas falait látta. Ennek közelében található a Szent László nevezetű forrás. Losteiner szerint 1744-ig Szent László búcsút is tartottak itt. A Szent László-kápolna „építésének idejét csak találgathatjuk, ám szinte bizonyos, hogy a Szent László-kultusz középkori fénykorában, valamikor a XIV-XV. század folyamán építették… az ország egyik, idegen népek által leginkább háborgatott határszakaszán. Az is elképzelhető, hogy éppen egy ilyen nomád betörés feletti győzelem, netalán éppen a diadalmas 1345. évi moldvai hadjárat emlékére emelték.” Vagy még inkább az 1352-es nagy győzelem emlékére, mert Nagy Lajos példaképe Szent László volt. A székelyek múltja is hozzá kötődik. A 14. és 15. században építettek ilyen kápolnákat. A Szent László kápolnánál 2010 nyarán végeztek régészeti ásatást. 

Az egyik régész véleményét a szórványosan előkerült zsindelyszegek, illetve kerámiatöredékek alapján a kápolna építését a 17. századra teszi. Viszont megállapította, hogy „a kápolna szentélye sokszögzáródású, melynek keleti falához (nem a sarkokon!) az építéssel egyidős támpillér támaszkodik. A hajóval azonos szélességű szentély formája azonban nem hasonlít az ismert csíki középkori kápolnák szentélyéhez, a rézsűs oldalak jóval rövidebbek a keleti zárófalnál, így formája meglehetősen nyomott.” A kápolna keleti falához támaszkodó támpillérnek mondott rész inkább a szentély szabadtéri oltárának az alapja, amit a zarándokok miatt építettek. 
(Megfigyelhető ez a dobói remeteség romos szentélyénél vagy a csíksomlyói Salvator-kápolnánál. Az oltárhoz hasonlóan – a búcsúsok végett – a szószéket is kifelé építették.)  A széphavasi-, a laposhavasi- és pogányhavasi kápolnák a remete életet vállaló pálosok tartózkodási és megszentelődési helyéül szolgáltak, másodszor az ide zarándoklók, itt átutazók hitéletét erősítették.
A pálosok fogadalmában benne van: Isten segedelmével, kezük munkájával tartják fenn testüket. Létezésük alapját az illető remeteségben megtermelt, és ugyanott fel is használt, fogyasztási javak alkották. Mivel Széphavas átkelő hely volt Erdély és Moldva között, az utasok iránt a szolgáló szeretetet gyakorolták. Királyaink, főleg Károly Róbert, majd Nagy Lajos király, aki a csíksomlyói pálos, fogadalmi monostort alapította, Zsigmond és Mátyás király támogatását is élvezték.

A harangláb szentelése 2012. június 27-én lesz. Szépvízről a keresytalja de. 9 órakor indul.
Az ünnepi szentmisét és szentelést Exc. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek végzi.