Steinmeier: a Közel-Keletnek is nagy felelőssége van a menekültválság kezelésében

Fotó: EPA/BERND VON JUTRCZENKA

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter rijádi látogatásán arra szólította fel Szaúd-Arábiát és más térségbeli államokat, hogy vegyék ki a részüket a közel-keleti menekültek ellátásából.

Nemcsak Európának kell szolidaritást mutatnia a mostani helyzetben, a Közel-Kelet országainak is nagy felelősségük van a menekültválság kezelésében – szögezte le Steinmeier a szaúdi Ahark al-Avszat lapnak adott, hétfőn megjelent interjújában.

Steinmeier vasárnap érkezett a szaúdi fővárosba, ahol hétfőn a szíriai és jemeni konfliktusról, az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet elleni fellépésről és a közel-keleti menekültek millióinak nyújtandó humanitárius segélyezésről fog tárgyalni a szaúdi vezetéssel. A német diplomácia vezetője a nap folyamán találkozik mások mellett Szalmán királlyal és Adel al-Dzsubeir külügyminiszterrel.

A térség fő gazdasági hatalmának számító Szaúd-Arábia bár támogatja a szíriai felkelőket és tagja az IÁ állásaira légicsapásokat mérő, Egyesült Államok vezette terrorellenes koalíciónak, mindeddig – a többi közel-keleti olajmonarchiához hasonlóan – nem vállalt részt a Szíriából elmenekült milliók ellátásában és elszállásolásában.

Steinmeier a Szaúd-Arábiát ért emberi jogi bírálatokra is kitért az interjúban, és közölte: az ország jó irányba tett lépést azáltal, hogy a nőknek is engedélyezik, hogy induljanak a decemberi helyhatósági választásokon.

Jogvédők azt követelték a német külügyminisztertől, hogy hozza fel és ítélje el tárgyalásai során a szaúdi nők elnyomását, és az országban igen gyakori kivégzések gyakorlatát is.

MTI

Komor jóslatok a szaúdi uralkodóról

Az elmúlt időszakban szinte állandó téma lett a közel-keleti sajtóban Szaúd-Arábia jövője az uralkodó halála után, a találgatások száma megnövekedett, amikor Abdullah bin Abdul Aziz al- Szaúdot december 31-én kórházba szállítottak és rövid időre lélegeztető gépre kapcsolták. Néhány síita vallástudós szerint Abdullah esetleges halála a vég kezdetét jelenti. 

Néhány síita hádísz szerint akkor veszi kezdődik a vég, amikor a Hijázból – Szaúd-Arábia nyugati részéből – származó Abdullah nevű uralkodó meghal és nem sikerül új királyt kinevezni az ország élére. Emiatt először megbénul az ország, majd a különböző frakciók között harcok törnek ki és összeomlik a „nyugati királyság”. Ez pedig majd káoszt hoz az egész régióban.

A síita vallástudósok által írt „250 jel Mahdi Imám eljöveteléig” című könyvben Abdullah halála lesz a „jel a rejtőzködő imámnak, Mahdinak a visszatérésre”. A síiták szerint ugyanis az imámok a politikai és a vallási örökösei az Ummának, vagyis az Iszlám Nemzetnek. Tizenkét imám volt a történelemben, akik közül az utolsó – a Mahdinak nevezett – eltűnt és az Utolsó Napokban tér vissza Jézus Krisztus oldalán.

Ráadásul a könyv utal arra, hogy a könyvben szereplő uralkodó megegyezik a mostani szaúdi Abdullahhal: édesapja  Fahd ibn Abdul-Aziz al-Szaúd, akinek a keresztneve gepárdot jelent. A jóslat szerint az utolsó Hijáz király édesapja egy ragadozó emlős nevét viseli majd.

„Jelenleg is látni, hogy hiába van megnevezett utód a szaúdi trón élére, ebbe nem nagyon nyugszanak benne Abdullah fiai. A 2012-ben kinevezett koronaherceg Szalmán jóval inkább szabadelvűnek és gyakorlatiasnak számít a család többi tagjánál. A legnagyobb törésvonal Abdullah fiai és Szalmán családja között van, amibe még a helyi klérus is belefolyhat.” – nyilatkozta az al-Monitornak egy Komban – Irán vallási központjának számító városban – élő síita vallástudós, aki hozzátette még, hogy a hádíszok szerint negyven napig el fogják hallgatni a világ előtt az uralkodó halálát.

Szerinte lehet, hogy a szaúdi uralkodó már nem is él, csak az alattvalói nem merik nyilvánosságra hozni a halálát, mert félnek a következményektől és a háttérben elkezdődött a hatalomért folytatott hatalmi harc. Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy olvasták a próféciát és egyfajta “önbeteljesítő” jóslattá akarják tenni azzal, hogy szándékosan késleltetik az uralkodó halálhírét.

Ezzel párhuzamosan néhány síita vallástudós az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet felbukkanását, ámokfutását, a fekete zászlókat és Abu Bakr al-Bagdadi „kalifa” megjelenését szintén a „végidők jeleinek” tartja. Az első imám, Ali gyűjteményében (Nahj al-Balagh) olvasható az erről szóló részlet:

„Amikor látjátok a fekete zászlókat feltűnni keleten, ne mozduljatok, mert az ő felszólításaik üresek és érvénytelenek, nem szabad segíteni nekik. A szívük, mint a vas és nem tartják be az ígéreteiket. Az ő neveik városok (pl. Baghdadi, Omar al-Chechen) nevét viseli”

A kumi vallástudós megerősítette, hogy már évek óta erős „Mahdi-várás” uralkodik az egyetemen, de ez az ISIS megjelenése óta még inkább megnövekedett. Szerintük a rejtett imám visszatérése már a küszöbön áll, mivel a „jelek beteljesedtek”. Ugyanakkor mások figyelmeztettek, hogy ez még nem jelenti a véget, mivel azt csak „Allah tudja”, s az ISIS megjelenése egy szörnyű időszak kezdetét, de nem a véget jelenti, mivel ezzel veszi kezdetét igazán az “iszlám megújulása”.

globoport.hu

Hat évi börtön és 301 korbácsütés

A Hetekben (V.18., 22-24.o.) Lőwy Gábor A kereszt ára címmel ír arról, hogy azon a héten, „amikor a zsidóság a sávuót, a keresztény világ pedig a pünkösd ünnepét tartja”, Szaúd-Arábiában a bíróság hat évi börtönre és 301 korbácsütésre ítélt egy libanoni keresztényt, akinek „bűne” az volt, hogy a hitéről beszélt egy szaúdi nőnek, aki az iszlám helyett a kereszténységet választotta.

A nő csak úgy kerülte el az iszlámból való kitérőkre automatikusan kirótt lefejezést, hogy elmenekült Szaúd-Arábiából. A cikkíró arra is felhívja a figyelmet, hogy „a világ másik legszélsőségesebb diktatúrájában, Iránban” is az életüket kockáztatják a keresztény lelkészek azért, hogy prédikálhassanak. Egy névtelenül nyilatkozó keresztény lelkipásztor, aki megnyitotta gyülekezetét a muzulmánok előtt, a cikk szerzőjének elmondta történetét, milyen kegyetlenül torolták meg az iráni hatóságok rajta és családján a hit hirdetését. Ám a perzsa lelkész azt állítja, hogy a drámai körülmények ellenére Iránban sokan vonzódnak a keresztény tanítás felé. „Több európai székhelyű televízió, amelyek keresztény tartalmat közvetítenek műholdon és interneten arról számolnak be, hogy naponta ezernél is több üzenetet kapnak Iránból. Sokan várják, hogy a jelenlegi kormány bukásával új helyzet jön létre, amiben szabadabb lehet az evangélium hirdetése. Nem tudni, lesz-e ilyen fordulat, de az bizonyos, hogy az egyik legszélsőségesebbnek tartott iszlám országban sem veszett ki az emberekből a vágy a szabad vallásgyakorlásra.”