Victor Ponta a székely hősiességet méltatta

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét méltatta vasárnap, a Nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából a csata helyszínén tartott megemlékezésen Victor Ponta román miniszterelnök, aki Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének a meghívására vett részt a rendezvényen.

 

Hagyományos székely falatokkal és italokkal kínálták a megjelenteket magyarul is köszöntő Victor Ponta miniszterelnököt

Victor Ponta románul és magyarul is köszöntötte a rendezvény mintegy 200 résztvevőjét – mint mondta, vállalva, hogy ezért, illetve jelenlétéért bőven kijut majd neki a kritikákból a román sajtó részéről –, majd hozzátette, „egyfajta székely Thermopülaként” hallott a helyről. Román kormányfő első alkalommal vett részt a minden év augusztus elején megtartott rendezvényen – a miniszterelnök egyébként vasárnap délelőtt a Kézdivásárhelyen rendezett országos gyorsulási gokart bajnokságot tekintette meg, mivel kisfia versenyzőként állt rajthoz a megmérettetésen.
„Minden elismerést megérdemel az a tény, hogy ezek az emberek az életüket adták olyan ideálokért, amelyek közösek minden nemzet és minden ország számára: a szabadságért, az önrendelkezés jogáért, a harcért, amelyet vagy a bécsi, vagy a cári, vagy a török birodalom ellen vívtak” – jelentette ki a miniszterelnök, hozzátéve, „minél gyakrabban hívnak meg ebbe a régióba, láthatják, számos zászló loboghat anélkül, hogy ebből újabb olyan háborúba kezdjünk, amelyre semmi szükségünk nincs”.
Kelemen: megértésre van szükség
Kelemen Hunor a szabadságért folytatott küzdelem fontosságáról beszélt, amelyet annak idején fegyverrel, most viszont érveléssel és meggyőzéssel kell folytatni. Az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kijelentette, az erdélyi magyarságnak továbbra is küzdenie kell a szabadságért, követve az 1848–49-es szabadságharcosok szellemi örökségét.

Köszönetet mondott Victor Ponta miniszterelnöknek, jelezvén, hogy ő az első román miniszterelnök, aki ellátogat a székelyek és magyarok tudatában szimbolikus tartalommal bíró helyre. Hozzátette, ha gyakrabban jár a kormányfő Székelyföldre, olyanoknak ismerheti meg a térség lakóit, amilyenek, és jobban megértheti őket. Kelemen Hunor szerint e megértés vezethet el oda, hogy a magyar közösség vágyai és Románia vágyai is megvalósuljanak.
A népességfogyás fenyeget
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke elmondta, a Kárpát-medencei magyarságot, a székelységet ma már nem az osztrák császár ágyúcsövei fenyegetik, hanem a népességfogyás, a kivándorlás. Szerinte ezért szükség van a párbeszédre a románsággal is, hiszen gondjaink többsége azonos, elsősorban az elvándorlás és népességfogyás.

 

Zsigmond Barna Pál, Tamás Sándor, Kelemen Hunor, Victor Ponta és Borboly Csaba is felszólalt a megemlékezésen

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke két irányban fogalmazott meg üzenetet: a székelyeknek és Bukarestnek. „A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1849 legnagyszerűbb leckéje. Az 165 évvel ezelőtti szabadságharcosok javarésze iparos emberekből, az eke szarvát fogó földművesekből és nem túl sok katonából állt. Hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. A miniszterelnök úr előtt is azt mondjuk, amit eddig: elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, de nem fogadunk el kettős mércét. Tiszteljük az államhatalmat, de nem fogadjuk el, hogy bármelyik kormány tiszteletlenül viszonyuljon hozzánk. Tekintettel arra, hogy Victor Ponta miniszterelnök úr jelen van, az az jelenti, hogy a bukaresti politikában fordulat következhet be” – fejezte ki reményét.
Darvas-Kozma József csíkszeredai főesperes javasolta egy új székely kongresszus megtartását, az 1902-es mintájára, amelynek a megvalósítása az első világháború után megakadt. „Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni az összes politikai és érdekképviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérés kell a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében” – fejtette ki. (Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!)
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja azt mondta, a székely hősök áldozata arra tanít, hogy a közösségért áldozatot kell vállalni, mert csak úgy van értelme az emberi életnek. „Csak akkor tudunk családot alapítani, nemzetet építeni, ha a közösségért felelősséget vállalunk” – jelentette ki a főkonzul.
A résztvevők megkoszorúzták az emlékművet, a megemlékezést a csíkkozmási Bojzás néptánccsoport előadása és a Tuzson János Fúvósegylet tette ünnepélyesebbé. Hagyományszerűen idén is felvonultak a csíkszéki és háromszéki huszárok.

A Csíkszék és Háromszék közötti Nyergestetőn zajlott 1849. augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A Tuzson János őrnagy által vezetett mintegy 200 fős székely csapatnak önfeláldozó harccal sikerült rövid időre feltartóztatnia a mintegy 1200 fős összevont osztrák-orosz csapatok csíkszéki behatolását.

székelyhon.ro

Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!

Tisztelt Emlékező Testvéreim!

Itt állunk a székelyföldi Thermopülai-nél.

A nemzeti emlékezésekben látszólag a múlt megbecsülése a tét, valójában a jelen önbecsülése és a jövő lehetősége. Ott rejtőzik benne a tragédia: a jövőbeli perspektívák elhalványulása, majd elvesztése a múltbeli értékek „hűtlen kezelésével” kezdődik.

A nemzet, ha nem érzi múltját, elveszti jelenét. „A múlt tiszteletén, a jelen munkásságán, a jövőbe vetett hiten nyugszik a társadalom, az állam és az egész emberiség” – figyelmeztetett Gyulai Pál.

Nyergestetőn, a történelmi küzdelmek színhelyén ma meghatódva állunk.

– Itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldvai vajda testvérének moldvai és tatár seregét, aki a porta által küldetett Fráter György megtámadására.

– Itt álltak ellen a csíkiak 1660-ban Barcsai Gáspárnak, aki Háromszéket nérói kegyetlenséggel feldúlta.

–  Itt állította fel védekezésre 1849. július 31-én Tuzson János honvédezredes a megmaradt nyolc gyalogszázadot, egy lovas századot s néhány ágyúval rendelkező tüzérséget, mintegy ezer, ezeregyszáz fős alakulatot. Számolt az orosz-osztrák tízszeres túlerővel, melynek több órás rohamát augusztus 1-jén a székely honvédek és haláltosztó ágyúik mindig visszavertek. Az oroszok és osztrákok ágyukkal jöttek ezen az úton, de ide feljutni nem tudtak. 

Ma Pontan miniszterelnök nem ágyukkal jött, hanem az európaiság, a demokrácia és a szubszidiaritás (autonómia) útján. Nem ágyukkal jött, mert tudja azt, amit egy becsületes politikusnak tudnia kell: sólymokra ágyukkal nem lövünk!

Itt a Székelyföld 17 és 26 éves korú „sólymai” küzdöttek. A honvédek a mai Sírkertben temették el, ezután Nyergestetőről Mitács felé vonultak. Ez volt a szabadságharc utolsó székelyföldi csatája 165 évvel ezelőtt.         

A csatában elesett hősök emlékét a látható emlékoszlop őrzi, amely a Bukarestben dolgozó „hon leányok” adománya. Az emlékművet 1897. augusztus 8-án avatták föl 5.000 ember részvétele mellett. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János ezredes is. 

Tisztelt Emlékező Testvéreim!

Salamon király példabeszédében mondja: „Jövőkép nélkül elpusztul a nép!” Az ember igényli a jövőképet, ha szabadon akar munkálkodni, de ehhez az emlékezésnek kell társulnia. A nemzet, ha nem érzi múltját, elveszti jelenét.

Milyen a jelenünk, milyen a Székelyföld múltja?

A jelenünk olyan, mint a XIX. század végén volt: a helyi tőke hiánya, az ipar fejletlensége, a közlekedési viszonyok elmaradottsága – a miniszterelnök úr mondta az előbb, hogy az út amely érkezett javítást igényel. A mezőgazdasági rendszer pedig elavult volt. Ha látná a földeket, akkor a fejét is fogná.

A székelység problémája a XIX. század végén túllépte a helyi és állampolitikai kereteket és az egész magyarság nemzeti problémájává vált. A Székelyföldre úgy tekintettek a kortársak, mint a magyarság legkeletibb védőbástyájára és aggódva figyelték a székely kivándorlás növekedését a Kárpátokon túli román területekre. A Kivándorlási Bizottság elhatározta, hogy 1902-ben az ország négy különböző vidékén kivándorlási kongresszust szerveznek: Felvidéken, Dunántúlon, Délvidéken és Székelyföldön. Így került sor 1902. augusztus 28–30-án a tusnádi Székely kongresszusra, amelynek célja a kivándorlás okainak feltárása volt. A kongresszus küldöttei – élén Darányi Ignác földművelésügyi miniszterrel – a székely térség gazdasági és társadalmi problémáinak feltárásán munkálkodott és ennek hatására a magyar kormány lépéseket tett a fennálló problémák orvoslására. Így került sor a Székely Akció beindítására, a székelyföldi miniszteri kirendeltség megszervezésére. A földművelésügyi minisztérium irányításával gazdakörök alakultak, mezőgazdasági tanfolyamok szerveződtek. Támogatták a székely fiatalok képzését a nagyobb ipari központokban. Megszervezték a háziipari oktatást, népkönyvtárakat létesítettek, ingyenes jogi tanácsadást indítottak be, amelyek célja a székelység felvilágosítása volt. Az első világháború, majd az új román állam keretei nem tették lehetővé a magyar kormány által elindított székelyföldi gazdasági modernizációs program kiteljesedését, így a tusnádi Székely Kongresszus által megfogalmazott követeléseknek ma is van aktualitása. 
Ezt igazolja, hogy a székely ifjak Angliába, Hollandiába, Magyarországra vándorolnak ki, akár csak a néhány millió román honfitársunk Itáliába, Spanyolországba vagy más nyugati országba, akik nem térnek vissza. Ezzel a problémával országosan kell foglalkozni.

Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. Nekünk székelyeknek szükségünk van egy új Székely Kongresszusra, amelyen a székelyföldi politikai tömörülések: RMDSZ, MPP,  EMNP, SZNT, MNT mellett legyenek jelen a történelmi egyházak, továbbá a gazdasági, a kulturális szervezetek, egyesületek, az erdélyi, a budapesti és bukaresti képviseletek, hogy együtt keressük a fennálló problémák megoldását.

Egy kis keserűség van a lelkemben, mert a nép között élek és naponta hallom panaszukat. A székelyek sorsa sok szempontból aggasztóbb, mint az ország más régióinak sorsa. Éppen ezért nem elég a Tusványos, nekünk határozottan egy új Székely Kongresszus kell. Erre szeretném most felhívni az ország vezetőinek és mindannyiuknak a figyelmét.

Szent István királyunk a Kárpát-medencét a boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel, így lett a Kárpát-medence Szűz Mária Virágoskertje. Akik itt születtek, itthon kellene boldoguljanak. Szent II. János Pál pápa Bukarestben tett látogatásakor azért imádkozott, hogy Szűz Mária Virágoskertjében mindenki otthon érezze magát.

Alapvetően fontos az a vélemény, amelyet N. Bălcescu fogalmazott meg majdnem 165 évvel ezelőtt: „Majd meghasad a szívem, amikor látom a bátor magyarokat és lelkesedésüket, és amikor arra gondolok, mily süllyedésben vagyunk, és mily csúnya szerepet játszottunk mi, románok eddig”.

Bălcescu véleményének kifejezését látom Ponta miniszterelnök úr meglepő és megtisztelő jelenlétében. Szűz Mária Virágoskertjében ne egymás ellen, hanem együtt dolgozzunk Istennek tetsző, szolidáris és szubszidiáris világért.

Ezért itt, a Nyerges-tetőn anyaszentegyházunk imájával kérjük égi édesanyánk közbenjárását:  

Üdvöz légy, Mária...  

Dr. Darvas-Kozma József esp.-plébános beszédének szerkesztett változata 

Sajtóhír:
„Ezt tudjuk tenni a székely népért” szekelyhon.ro
Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József - Krónika
Ajánlás:
Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!
A székely hősiességet méltatta Nyergestetőn Victor Ponta
Victor Ponta a székely hősiességet méltatta