Szentatya homíliája ápr. 20.

A langyos keresztények azok, akik saját méretre szabott egyházat akarnak építeni, de nem Jézus egyházát. A Szentatya szombaton reggel bemutatott szentmiséjén a Szent Mártáról elnevezett vatikáni gyermekorvosi szakrendelő önkéntesei vettek részt. A Páli Szent Vince Szeretet Leányai (Irgalmas Nővérek) szerzetesrendre bízott rendelő 90 éve támogatja a római rászoruló gyermekeket és családokat vallásra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. A Szentatya ministránsa két kisgyermek volt.
Az első keresztény közösség az üldöztetés után a béke időszakát élte, megszilárdult, haladt előre és gyarapodott, „az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával”. Az egyház arra hivatott, hogy Isten jelenlétében és feddhetetlen módon haladjon útján. Ferenc pápa az Apostolok Cselekedeteiből vett napi olvasmányhoz főzte gondolatait homíliájában. Az Úr félelmében járni Isten imádását, Isten jelenlétét jelenti. Amikor így cselekszünk, nem teszünk rossz dolgokat és nem hozunk rossz döntéseket. Isten előtt állunk örömmel és boldogan, ami a Szentlélek vigasza. Ez ugyanis az Úr ajándéka, ami segít nekünk az előrehaladásban.
A napi Evangélium szerint sok tanítvány keménynek tartja Jézus beszédét. Zúgolódnak, megbotránkoznak, és végül elhagyják a Mestert. A jelenetet kommentálva a pápa megjegyezte: eltávolodtak az Úrtól, mert kissé furcsának találták, aki kemény dolgokat mond. Túl nagy kockázatnak találták, hogy ezen az úton járjanak. Kicsit mi is visszalépünk, nem maradunk az Úr közvetlen közelében. Ezek a tanítványok talán csodálattal tekintettek Jézusra, de egy kicsit a távolból nézték Őt. Nem akartak nagyon elvegyülni Vele, mert kissé különös dolgokat mondott.
Ezek a keresztények nem tartoznak szilárdan az egyházhoz, nem járnak Isten jelenlétében, nem rendelkeznek a Szentlélek vigaszával, nem járulnak hozzá az egyház növekedéséhez – hangsúlyozta Ferenc pápa. Józan értelemmel rendelkező keresztények csupán, akik távolságot tartanak. Olyan „szatellit keresztények”, akiknek megvan a maguk kis testreszabott egyháza. Jézus az Apokalipszisben a „langyos keresztények” kifejezést használja. A „langyosság”, ami behatol az egyházba… Csak saját józan értelmük szerint járnak, ami a világi óvatosság. Ez a világi óvatosság nagy kísértése – figyelmeztetett a Szentatya.
Ferenc pápa utalt arra a sok keresztényre, aki ebben a pillanatban tanúságot tesz Jézus nevében, akár a vértanúságig is. Ők nem „szatellit keresztények”, mert Jézussal és Jézus útján járnak. Tökéletesen tisztában vannak azzal, amit Péter mond az Úrnak, amikor az Úr megkérdezi tőle: ,,Talán ti is el akartok menni?'' Szatellit keresztények akartok lenni? Simon Péter azt felelte: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.'' A nagy csoport tehát kisebbé válik, de olyanokból áll, akik pontosan tudják, hogy nem mehetnek máshova, mert csak az Úrnál vannak az örök élet igéi.
Ferenc pápa szombat reggeli homíliája végén így szólt: „Imádkozzunk az egyházért, hogy tovább növekedjen és megszilárduljon, hogy Isten félelmében járjon, a Szentlélek vigasztalásával. Az Úr szabadítson meg bennünket attól a „józan értelem” kísértésétől, amely a Jézus elleni zúgolódásra ösztönöz, mert túl nagyok az elvárásai, továbbá szabadítson meg a botrány kísértésétől.”

(sv)VR

Ferenc pápa: Az igazi hit

Az igazi hit a személyes Istennel való találkozás

A hit ajándék, amely a Jézussal való találkozásból indul ki, aki egy valós személy, nem egy spray-Isten – mondta homíliájában a Szentatya a Szent Márta-házban, április 18-án csütörtök reggel. A szentmisén ez alkalommal a Vatikánban szolgálatot teljesítő közbiztonsági felügyelőség személyzete vett részt.
Isten nem egy tapintható jelenlét, szétpermetezett kémiai kivonat, amely kiárad anélkül, hogy tudnánk mi is az. Isten konkrét „személy”, Atya, tehát a hit a vele való élő találkozásból születik, amely kézzelfogható tapasztalat. Jézus azt mondja a tömegnek, hogy „aki hisz, annak örök élete van”. Ez alkalom arra, hogy lelkiismeret vizsgálatot tartsunk. A pápa feltette a kérdést: sokan hányszor azt mondják, hogy hisznek Istenben. De melyik Istenben hisznek?
Egy szétáradt Istenben, egy fajta „spray-Istenben”, aki egy kicsit mindenhol jelen van, de igazán nem lehet tudni, hogy ki is. Mi Istenben hiszünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Személyekben hiszünk, amikor Istennel beszélünk, személyekkel folytatunk párbeszédet: az Atyával, a Fiúval vagy a Szentlélekkel. Ez a hit – mutatott rá Ferenc pápa.
A pápa kifejtette: Jézus is megerősíti, hogy senki sem jöhet hozzá, hacsak az Atya nem vonzza. Ezek a szavak megmutatják, hogy Jézushoz menni, rátalálni és megismerni őt ajándék, amelynek főszereplője az etiópiai királynő udvari tisztje, akiről az Apostolok Cselekedetei szólnak. Krisztus Fülöpöt küldi hozzá, hogy a feltámadás tükrében világítsa meg az Ószövetséget. Ez a tiszt, nem egy hétköznapi ember, hanem egy valós gazdasági miniszter, akiről gondolhatjuk, hogy a pénz vonzásában élt és karrierista volt. Mégis, amikor ez a személy Fülöpöt hallgatja, aki Jézusról beszél, érzi, hogy jó hírt hall, és örömmel telik el olyannyira, hogy megkeresztelkedik az első helyen, ahol vizet találnak.
„Aki hisz, annak örök élete van.” A hit ajándék és az Atyától kapjuk. Folytatnunk kell ezt az utat, mert bűnösök vagyunk, de az Úr mindig megbocsát, ha kérjük tőle. Haladjunk előre, ne csüggedjünk, és akkor ugyanaz történik velünk is, mint az etióp gazdasági miniszterrel az Apostolok Cselekedeteiben: „örvendezve folytatta útját”. Ez a hit, a Jézussal való találkozás öröme, amelyet csak ő adhat és amely békével tölt el bennünket. Ez nem a világból származik, hanem Jézustól. És ez a mi hitünk. Kérjük az Urat, hogy segítsen ebben a hitben növekedni, tegyen erőssé, örömmel telivé. Ez a hit mindig a Jézussal való találkozásból indul ki és folytatódik az életben a Jézussal való kis mindennapi találkozások során – zárta csütörtöki homíliáját a Szentatya.
A szentmise végén Ferenc pápa külön köszönetet mondott a közbiztonsági alkalmazottaknak.
VR/MK

Anyaegyház vagy babysitter Egyház?

„A hívők fedezzék újra fel keresztségük felelősségét” – Ferenc pápa szavai szerda reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén, amelyen a vatikáni pénzintézet alkalmazottainak egy csoportja vett részt.

A keresztség szentsége arra ösztönzi a keresztényeket, hogy bátran hirdessék Krisztust akkor is, ha bizonytalanság és üldöztetés veszi körül őket – mondta Ferenc pápa, aki az Apostolok Cselekedeteiből indult ki szerda reggeli homíliájában.

A jeruzsálemi első keresztény közösség békében és szeretetben élt, de Szent István vértanúsága után azonnal kitört az erőszakos üldöztetés. Ez jellemző az Egyház életstílusára is: a szeretet, a béke és az üldöztetés között él; ez történik  a történelemben is mindig, mert ez Jézus stílusa. 
Az üldöztetés miatt sok hívő Júdeába és Szamáriába menekült, és ott hirdették az evangéliumot akkor is, ha egyedül voltak, papok nélkül, mert az apostolok Jeruzsálemben maradtak. Elhagyták otthonaikat, kevés dolgot vittek magukkal. Bizonytalanság vette körül őket, mégis egyik helyről a másikra mentek, és hirdették az Igét. Saját gazdagságukat vitték magukkal: hitüket, melyet az Úrtól kaptak. Egyszerű hívek, akik még egy éve sincs, hogy felvették a keresztséget, mégis megvolt a bátorságuk, hogy hirdessék az evangéliumot. És hittek nekik. Csodákat is tettek. Az első keresztények „csak” a keresztség erejével rendelkeztek, ami viszont apostoli bátorságot, a Szentlélek erejét adta nekik – mutatott rá a pápa.

Majd a Szentatya feltette a kérdést: mi, megkereszteltek, hisszük-e, hogy rendelkezünk ezzel az erővel; hogy a keresztség elegendő az evangelizáláshoz? Vagy a keresztség kegyelme kissé bezárt bennünket saját gondolatainkba, saját világunkba? Van, hogy azt gondoljuk: keresztények vagyunk, mert megkaptuk a keresztség és a bérmálás szentségét, magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, tehát minden rendben. Nyugodtan alszunk, mert keresztényeknek érezzük magunkat. De hol van a Szentlélek ereje, ami előrevisz?

Szükség van rá, hogy hűségesek legyünk a Szentlélekhez életünkkel, tanúságtételünkkel, szavainkkal, Jézus hirdetése érdekében. Amikor így teszünk, az Egyház anyaegyházzá válik: gyermekeket hoz a világra. Amikor nem így teszünk, az Egyház nem anyává, hanem gyermekőrzővé, babysitterré válik, aki gondoskodik a gyermekről, hogy elaludjon. Egy eltompult egyház lesz belőle. Tehát gondolkodjunk el a keresztségünkről és az ehhez kapcsolódó felelősségünkről – kérte a Szentatya.

Ferenc pápa ezután emlékeztetett a 17. századi japán üldöztetésre, amikor a katolikus misszionáriusokat elűzték, és a keresztény közösségek 200 évig papok nélkül maradtak. Visszatérésükkor a misszionáriusok minden közösséget rendben találtak: mindannyian meg voltak keresztelve, hitoktatás folyt körükben, és szentségi házasságban éltek. Mindez a megkeresztelteknek volt köszönhető.

Nagy felelősséggel rendelkezünk tehát. Hirdetni kell Krisztust, továbbadni az Egyház anyai termékenységét. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy karriert csinálunk egy irodában, hogy keresztény ügyvédek vagy orvosok leszünk, hanem egy ajándék, amely a Szentlélek erejével segít bennünket Jézus Krisztus hirdetésében. Az első keresztények üldözése során Mária sokat imádkozott, és buzdította a megkeresztelteket, hogy bátran haladjanak előre. Kérjük az Úrtól, hogy bátor és magabiztos keresztényekké váljunk, hogy a bennünk levő Szentlélek, amelyet keresztségünkkor kaptunk, mindig Jézus Krisztus hirdetésére ösztönözzön bennünket életünk, tanúságtételünk és szavaink által – zárta szerda reggeli homíliáját Ferenc pápa.

VR

Ferenc pápa: egy nagy kísértés

A triumfalizmus kísértés a keresztények számára – mutatott rá Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséjén

Krisztus követését kitartással és triumfalizmus, azaz a győzelemmel való hivalkodás nélkül tegyük. Erre hívott Ferenc pápa pénteken reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmiséje során. Ez alkalommal a Vatikáni Könyvkiadó munkatársai Giuseppe Costa atya, a kiadó igazgatójának vezetésével, illetve a Vatikáni Gyógyszertár alkalmazottai vettek részt a szertartáson a Szentatya lakhelyének kápolnájában.
Amikor Isten megérinti valakinek a szívét, olyan kegyelemmel ajándékozza meg, amely egy egész életre szól, nem egy pillanatig tartó mágiát alkalmaz. Homíliájában a pápa visszatért a Jézus halála után kialakult nyugtalan légkörhöz, amikor az apostolok viselkedése és prédikációi a farizeusok és írástudók figyelmének középpontjába kerültek. A Szentatya az Apostolok Cselekedeteiből idézte Gamáliel farizeust, aki óva inti a főtanácsot attól, hogy Krisztus tanítványainak az életére törjön, mert emlékezteti őket, hogy korábban a hamis próféták követőikkel együtt gyorsan eltűntek. Azt javasolja, hogy várjanak és nézzék meg, hogy mi történik Jézus követőivel. Ez egy bölcs tanács a mi életünk számára is, mert az idő Isten hírnöke. Isten az idő során és nem egy pillanat alatt üdvözít bennünket. Alkalmanként csodát tesz, de a mindennapi életben idő kell ehhez. A történelem és személyes történetünk során megy ez végbe.
Majd Ferenc pápa szellemesen megjegyezte: az Úr nem úgy viselkedik, mint egy tündér a varázspálcával. Éppen ellenkezőleg, kegyelmet ajándékoz, és azt mondja, amit mindazoknak mondott, akiket meggyógyított: „Kelj fel és járj”. Hozzánk is így szól: „Járj utadon, tégy tanúságot mindarról, amit az Úr cselekedett velünk”.
Felmerül azonban egy nagy kísértés a keresztény életben, ami nem más, mint a triumfalizmus, a győzelemmel való hivalkodás. Ez az apostolokkal is megtörtént. Péterrel, amikor ünnepélyesen arról biztosítja Jézust, hogy nem tagadja meg Őt. Vagy a néppel is előfordult, miután sor került a csodás kenyérszaporításra. A győzelemmel való hivalkodás nem az Úrtól való. Az Úr alázatosan érkezett a Földre. 30 éves koráig élte mindennapi életét, átlagos gyermekként nőtt fel, kiállta a munka és a kereszt próbatételét. Majd a végén feltámadt. Az Úr tehát azt tanítja nekünk, hogy az életben nem minden varázslatos, és a triumfalizmus nem keresztény viselkedésmód.
A keresztény ember élete átlagos hétköznapi módon zajlik, amit mindennap azonban Krisztussal él meg. Ezt a kegyelmet kell kérnünk, amely a kitartás. Kitartással kell járni az Úr útját minden nap, az utolsó pillanatig. Az Úr mentsen meg bennünket a győzelemmel való hivalkodás fantáziáitól. A triumfalizmus ugyanis nem az Úrtól való és nem keresztény viselkedés. Ezzel szemben az Úr útja a mindennapok útján való haladás Isten jelenlétében – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta Házban.

(sv) VR