Karthágói hős asszonyok

Március 6.

Keleti ábrázolás

Nyugati ábrázolás

Szent Perpétua és Felicitász életében is jelen van az öröklét igazolásaként: vértanúk vére a kereszténység magvetése. Ám igazi áldozat a hit megvallása, a hitvallók tanúságtétele. Septimus Severus császár uralkodása alatt keresztényüldözés tört ki Észak-Afrikában. Az üldözés miatt sok keresztényt vetettek börtönbe és végeztek ki, még Karthágóban, a fővárosban is. Ennek az üldözésnek esett áldozatul Szent Perpétua és Felicitász. Perpétua és Felicitász csak hitújoncok voltak, amikor börtönbe zárták őket, de mégis megkeresztelkedtek. Megvallották hitüket a bírák előtt és vértanúhalált vállaltak annak ellenére, hogy volt családjuk, és ha megtagadták volna hitüket, még élhettek volna. Perpétua mindössze 22 éves özvegy volt és előkelő gazdag családból származott, ennek köszönhetően műveltséget szerzett. Kevéssel a börtönbe kerülése előtt gyermeket szült, akit még a börtönben is táplált. 

Kárthagói aréna, vértanúságuk színhelye

A börtönben eltöltött idő alatt sokat szenvedett gyermeke árvaságának gondolata, apja unszolása és a börtön sötétsége, zsúfoltsága miatt, de Perpétua mindezt elviselte, mert erőt merített a hitből. Kivégzése előtt tudta azt, hogy halála gyermekének és apjának boldogtalanságot meg szégyent hoz, és hogyha megtagadja hitét, akkor mindezt megelőzheti; de ő jobban szerette Istent, mint gyermekét, apját vagy akár saját életét. A börtönben eltöltött idő alatt naplót vezetett, amelyet halála előtt átadott a keresztényeknek.  Felicitász szintén fiatalasszony és rabszolga volt. Mikor börtönbe vetették 8 hónapja gyermeket várt és attól félt, hogy emiatt elhalasztják kivégzését. De vértanú társai imáira még a börtönben megszülte kislányát. A börtönőr gúnyolódására Felicitász azt mondta: ”A börtönben én szenvedek, de más lesz bennem, aki a vérpadon szenved. Én is őérte szenvedek.” A szenteket vértanútársaikkal együtt 203. március 7-én vadállatok elé dobták, és utána tőrrel leszúrták. Sírjukhoz többen zarándokoltak, mint ahányan kivégzésüket nézték. Nevük együttes jelentése, üzenete: örök boldogság.

كان لأعمال (سيرة) الشهداء بربتوا Perpetua (تعني الدائمة)، وفيليستي Felicity (تعني سُعدى) وصاحباتها أهمية كبرى في الكنيسة الأولى. ففي القرن الرابع المي

Ami nem véd meg a haláltól, s ami életet szerez

Szent Perpétua és Felicitász életében is jelen van az öröklét igazolásaként: vértanúk vére a kereszténység magvetése. Ám igazi áldozat a hit megvallása, a hitvallók tanúságtétele. Septimus Severus császár uralkodása alatt keresztényüldözés tört ki Észak-Afrikában. Az üldözés miatt sok keresztényt vetettek börtönbe és végeztek ki, még Karthágóban, a fővárosban is. Az üldözés során letartóztatták Perpétuát és Felicitászt is Saturnius, Secundulus és Revocatus hittanulókkal együtt. Csak hitújoncok voltak, amikor börtönbe zárták őket. Saturus, mihelyt értesült a rá bízott hittanulók elfogatásáról, önként jelentkezett, hogy védencei mellett állhasson és megkeresztelhesse. A két asszony is megvallotta hitét a bírák előtt, és vértanúhalált vállaltak annak ellenére, hogy volt családjuk, és ha megtagadták volna hitüket, még élhettek volna.  

Szent Perpétua patricius családból származott, ennek köszönhetően műveltséget szerzett. Még a börtönben is naplót vezetett. Mindössze 22 éves, meghalt a férje és kevéssel a börtönbe kerülése előtt gyermeket szült, akit még a börtönben is táplált. A fogdában sokat szenvedett gyermeke árvaságának gondolata, apja unszolása és a börtön sötétsége, zsúfoltsága miatt, de Perpétua mindezt elviselte, mert erőt merített a hitből. Kivégzése előtt tudta azt, hogy halála gyermekének és apjának boldogtalanságot meg szégyent hoz, és hogyha megtagadja hitét, akkor mindezt megelőzheti; de ő jobban szerette Istent, mint gyermekét, apját vagy akár saját életét. A börtönben eltöltött idő alatt naplót vezetett, amelyet halála előtt átadott a keresztényeknek.  

Szent Felicitász szintén fiatalasszony és rabszolga volt. Mikor börtönbe vetették 8 hónapja gyermeket várt és attól félt, hogy emiatt elhalasztják kivégzését. De vértanú társai imáira még a börtönben megszülte kislányát. A börtönőr gúnyolódására Felicitász azt mondta: „A börtönben én szenvedek, de más lesz bennem, aki a vérpadon szenved. Én is őérte szenvedek.” A vértanúaktában ez áll: „Egy leánykát szült, akit egyik nővérünk lányának fogadott és fölnevelt." A szenteket vértanútársaikkal együtt 203. március 7-én vadállatok elé dobták, és utána tőrrel leszúrták. Sírjukhoz többen zarándokoltak, mint ahányan kivégzésüket nézték. Nevük együttes jelentése üzenet, Perpetua felicitas - örök boldogság. 

Példájuk hirdeti: A haláltól a gazdagság nem véd meg, a hit örök életet szerez!