Ferenc a pápa beszéde a boszniai vezetőkhöz

A Szentatya június 6-án, szombaton délelőtt a szarajevói elnöki palotában beszédet mondott Bosznia-Hercegovina elnökségéhez, miután meghallgatta a soros szerb elnök, Mladen Ivanić köszöntő szavait. A Vatikáni Rádió adott hírt a találkozóról.

Ellen kell állnunk az uszító hangoknak, amelyek erőszakra és széthúzásra szólítanak és fel kell ismernünk egymásban a közös emberi értékeket, amelyek összekötnek. A sötét viharfelhők végre elvonultak, most a béke és az igazságosság útján kell várnunk, hogy a fagyos tél után virágba boruljon a tavasz, amelynek már látszanak a jelei – mondta a boszniai politikai vezetőkhöz intézett beszédében Ferenc pápa.

Szarajevói útjának első hivatalos beszédében a Szentatya Európa Jeruzsálemének nevezte a boszniai fővárost, amely különböző kultúrák, nemzetek és vallások csomópontja. E szerepének úgy tud megfelelni, ha mindig új hidakat épít, a meglévőket pedig gondozza, hogy garantálja a baráti, stabil és civilizált kommunikációt.

Kommunikálnunk kell ugyanis, fel kell ismernünk a másik értékeit, ki kell emelni azt, ami összeköt – hangsúlyozta. A különbözőségekben pedig lehetőséget kell látnunk a növekedésre, miközben tiszteletben tartjuk a másikat. Türelmes és bizakodó párbeszédre van szükség, hogy a múlt súlyos sebei begyógyuljanak és reménnyel tekintsünk a jövőbe; hogy félelem és neheztelés nélkül, szabad lélekkel nézzünk szembe a mindennapos gondokkal. A pápa örömmel jegyezte meg, hogy Bosznia-Hercegovina a háború és a konfliktus kultúrája után a találkozás kultúrájára váltott át.

Ferenc pápa elmondta: a béke és a párbeszéd zarándokaként érkezett Szarajevóba tizennyolc évvel elődje, Szent II. János Pál történelmi látogatása után, amely mindössze két évvel a daytoni egyezmény után történt. Örömmel nyugtázza az elért eredményeket és a megbékélés további lépéseire buzdítja e föld lakóit, amelyen horvátok, szerbek és bosnyákok élnek együtt évszázadok óta. Bosznia-Hercegovina Európa szerves része, ezért mindaz, ami ott történik, érinti az egész kontinenst. A három etnikum békés és harmonikus együttélése, a muzulmánok, zsidók és keresztények közötti szívélyes és testvéri kapcsolatok jelentősége jóval túlmutat az ország határain. Az egész világ előtt tanúskodik arról, hogy lehetséges az együttműködés különféle etnikumú és vallású emberek között a közjó érdekében; hogy a kultúrák és hagyományok pluralizmusa eredeti és hatékony megoldásokat szülhet a problémákra; és hogy a legmélyebb sebek is begyógyulhatnak az emlékezet megtisztulási folyamatában, reményt adva az eljövendőnek.

„Én ma láttam ezt a reményt azokban a gyermekekben, akiket köszöntöttem a repülőtéren. Muzulmánok, ortodoxok, zsidók, katolikusok és más kisebbséghez tartozók – mind együtt voltak, örömmel! Ez a remény! Erre építsünk!” – buzdított közvetlen szavakkal a Szentatya. Ellen kell állnunk azoknak a barbár hangoknak, amelyek minden különbözőségből alkalmat és ürügyet teremtenek az egyre vadabb erőszakhoz. Föl kell ismernünk közös emberi alapértékeinket, ezeknek a nevében lehet és kell együttműködnünk, építkeznünk és párbeszédet folyatnunk, ezeknek a nevében meg lehet és meg kell bocsátanunk és növekednünk kell. Így a különböző hangok kórusa nemes és harmonikus dalt szólaltathat meg a gyűlölet fanatikus kiáltásai helyett.

A politikusoknak az emberi személy alapvető jogainak tiszteletben tartásáért kell fáradozniuk, melyek közül kiemelkedik a vallásszabadsághoz való jog. Ezáltal lehetővé válik, hogy egy békésebb és igazságosabb társadalmat építsünk, amelyben minden etnikumhoz, valláshoz vagy területhez tartozó állampolgár ugyanazon jogokkal vehet részt a közéletben és járulhat hozzá a közjóhoz.

A katolikus egyház az imán, hívei és intézményei tevékenységén keresztül részt vesz Bosznia-Hercegovina anyagi és erkölcsi újjáépítésében. Osztozik örömeiben és aggodalmaiban, kiáll a szegények és rászorulók mellett, követve az isteni mester, Jézus példáját és tanítását. A Szentszék örömmel üdvözli az elmúlt években történt előrelépéseket az együttműködés, a párbeszéd és a szolidaritás útján. Tudatában van annak, hogy a béke és egymás kölcsönös meghallgatása egy civilizált együttélés során elengedhetetlen feltétele a valódi és tartós fejlődésnek. Ferenc pápa végül a boszniai elnökséghez intézett beszédében a béke és a jólét ajándékát kérte Istentől Szarajevó és egész Bosznia-Hercegovina számára.
A találkozót követően az elnöki palota előtt fehér galambokat engedtek el az út mottójának jelképeként, amelyet a pápa elismételt az összegyűlteknek: „Mir vama!” (Béke veletek!).
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

Ferenc pápa Szarajevóban

Ferenc pápa június 6-án, szombaton délelőtt 11 órakor szentmisét mutatott be Szarajevóban, a zsúfolásig telt Koševo stadionban. A szentmise homíliáját egyetlen hatalmas témának, a békének szentelte – a Vatikáni Rádió híradása.

A szentmise olvasmányaiban többször is elhangzott a béke szó, amely kiváltképpen prófétai szó – kezdte beszédét a pápa. A béke Isten álma, Isten terve az emberiség, a történelem és a teremtett világ számára. Ám ez a terv mindig ellenállásra talál az ember részéről és a gonosz részéről. Napjainkban is így van: a békére való vágyakozás és az elkötelezettség a béke építésére szemben áll azzal a ténnyel, hogy a világban számos fegyveres konfliktus zajlik. Egy darabokban vívott harmadik világháború zajlik és a globális média világában érezhető a háborús légkör – hangsúlyozta a pápa.

Vannak, akik ezt a légkört akarják megteremteni és eltökélten gerjesztik, különösen azok, akik a különféle kultúrák és civilizációk közti összeütközésre törekszenek és azok is, akik a háborún, a fegyverkereskedelmen nyerészkednek. De ez a háború azt jeleni, hogy gyerekek, nők és idősek élnek menekülttáborokban, erőszakosan kitelepítik az embereket, lerombolják a házakat, az utcákat és a gyárakat, de mindenekelőtt számtalan összetört életet jelent. Ti ezt jó tudjátok, mert éppen itt tapasztaltátok meg, mennyi szenvedés, mennyi pusztítás, mennyi fájdalom jár ezzel. Ma, testvéreim – folytatta a pápa –, ebből a városból újból felhangzik Isten népének és minden jóakaratú embernek a kiáltása: Soha többé háborút!

Ebben a háborús légkörben mint a felhőkön áthatoló napsugár visszhangzik Jézus szava az evangéliumban: „Boldogok a békességszerzők” (Mt 5,29). Ez a felhívás mindig időszerű, érvényes minden nemzedékre. Nem azt mondja: „Boldogok a békességet prédikálók” – ezt mindenki megteheti, még képmutató és egyenesen álságos módon is. Nem, ellenben azt mondja: „Boldogok a békességszerzők” – akik teszik, művelik a békét. A béke szerzése kézműves munka, amely szenvedélyt, türelmet, tapasztalatot, állhatatosságot igényel. Boldogok, akik békességet vetnek mindennapi tevékenységükkel, magatartásukkal, a szolgálat, a párbeszéd, az irgalmasság gesztusaival. Igen, őket tényleg Isten fiainak fogják hívni, mert Isten békét vet, mindig és mindenütt. Az idők teljességében elvetette a világba saját Fiát, hogy békénk legyen! A békeszerzés olyan munka, amelyet mindennap végezni kell, lépésről lépésre anélkül, hogy belefáradnánk.

És hogyan készítik a békét? – tette fel a kérdést a pápa, majd Izajás próféta szavára utalt: „Az igazságosságot gyakorolni, ez teremt békét” (Iz 32,17). „Opus justitiae pax” – a Vulgáta-fordítás alapján, mely híres mottóvá lett, és prófétai módon XII. Piusz pápa alkalmazta: a béke az igazságosság műve. Itt nem egy meghirdetett, elméleti módon megfogalmazott, megtervezett igazságosságról, hanem a gyakorlatban megélt igazságosságról van szó. Az Újszövetség tanítása szerint az igazságosság teljes betöltése azt jelenti: a felebarátot úgy szeretni, mint önmagunkat. Amikor Isten segítségével követjük ezt a parancsot, mennyire megváltoznak a dolgok! Megváltoznak, mert mi megváltoztatjuk! Az az ember, az a nép, akit az ellenségemnek láttam, valójában a saját arcomat, a szívemet, a lelkemet hordozza. Ugyanaz az Atyánk a mennyben. Tehát a valódi igazságosság azt teszi a másik emberrel, a másik néppel, amit én szeretnék, hogy velem tegyenek.

Szent Pál a szentleckében a békeszerzés elengedhetetlen magatartását írja le: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.”

Ez az a magatartás, amellyel békeszerzők lehetünk a hétköznapokban, ott, ahol élünk. Ne áltassuk magunkat azért, hogy mindez csupán csak tőlünk függ. Ezzel csalóka moralizmusba süllyednénk! A béke Isten adománya, nem mágikus értelemben. Ő maga, a Szentlelke által belevési a szívünkbe és a testünkbe ezt a magatartást és így tesz bennünket az ő békéjének az eszközévé. A béke Isten adománya, mert a velünk való kiengesztelődésének a gyümölcse. Csak az lehet a békesség szerzője, aki kiengesztelődik Istennel.
Végül Ferenc pápa az Úrtól – Szűz Mária közbenjárására – egyszerű szívet, a türelem, valamint az igazságosságért folytatott küzdelem és munka kegyelmét kérte, hogy irgalmasok, békességszerzők, a béke és nem pedig háború magvetői legyünk. Ez az út tesz bennünket boldoggá! – tette hozzá.

A rekkenő hőség ellenére zsúfolásig megtelt a városi Koševo stadion a hívekkel. Többségben fiatalok voltak jelen és ez a reménység jele, hiszen ők a holnap egyháza. Ugyanakkor a tegnapra is gondoltak a szervezők, amikor a stadion egyik szektorát azoknak az embereknek tartották fenn, akik az 1991-94-es háborúban szenvedtek sérülést és lettek rokkantak. A szarajevói pápai szentmisére nemcsak Bosznia-Hercegovina egész területéről érkeztek katolikus hívek, hanem a szomszédos országokból, így a szerbiai Délvidékről is. Részt vett és koncelebrált a szentmisén Német László nagybecskereki püspök, akit buszokkal kísértek el a hívek az egyházmegyéjéből.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír