Erdélyi románok az autonómiáért – együtt, vagy külön

Forrás: erdely.ma/archivum

Erdélyi románok az autonómiáért – együtt, vagy külön? Ez volt a címe Tusványoson az Erdélyi Magyar Néppártnak a Kós Károly sátorban tartott fórumának.

Sabin Ghermantól, az Erdélyi Demokratikus Liga alapítójától azt kérdezte a Kossuth Rádió munkatársa, hogy miként hangolhatók össze az erdélyi magyarság és a székelység autonómiatörekvései az erdélyi románok autonómia-koncepciójával.

Természetesen a törekvéseink közösek, a gondot csak az okozza, hogy az autonómiáról szóló diskurzus csupán a politikai elit szintjén alakult ki. A a román pártok nem akarják, a magyar pártoknál pedig, amíg meg nem jelent a székely mozgalom, illetve a fiatalabb pártok, ahelyett, hogy ki-ki felvette volna a kapcsolatot a saját elitjével, az autonómiáról többnyire csak az RMDSZ választási kampányaiban esett szó – mondta Gherman.

A magyarok a románok nélkül és a románok a magyarok nélkül nem vívhatják ki az autonómiát – hangsúlyozta az Erdélyi Demokratikus Liga alapítója. Hozzátette: most minden esély meg van erre, mivel megjelentek a fiatal magyar pártok és az erdélyi románok is szerveződnek. Szerencséjük, hogy nem „bukarestiesedtek el”.

Az erdélyi román politikus nem használná a föderalizmus kifejezést, ő inkább régiósításként emlegetné, ami szerinte ugyanazt jelenti. Sabin Ghermant a romániai történelmi régiók autonómiája érdekli, de eltudna képzelni „aszimmetrikus” autonómiát is és így a székelyföldi autonómiához hasonlóan például a zsilvölgyiek, a bánságiak, a havasalföldiek, vagy akár a mócvidékiek is autonómiát kaphatnának. Ha ez így vetődik fel a románok előtt, akkor már nem fognak megijedni attól, hogy valaki az országukat akarja feldarabolni, mert mindenkit megillet az autonómia, a közösségek pedig így hatékonyabban fognak működni. – magyarázta Gherman.

A liga elnöke szerint egy nagy régióban is több régió lehet, de nem olyan nagy régiók, mint amilyeneket az Európai Unióra hivatkozva létrehoztak, vagy amilyen óriásrégiókat tervez Románia, hogy feloldódjanak benne a közösségek, mint ahogy a székelyek is.

Arra a kérdésre, hogy mikor alakulhatnak ki valódi autonómiák Romániában, Sabin Gherman azt válaszolta: akkor, amikor Erdélyben összefognak a románok és a magyarok. Ha egy-két éven belül nem vívjuk ki az autonómiát, akkor még akár ezer évet is kell várni arra, hogy újból felmerüljön ez a törekvés – szögezte le az Erdélyi Demokratikus Liga alapítója.

Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki képvelője, aki szintén jelen volt ezen a vitán, úgy gondolja, hogy nincs különbség az SZNT autonómiatörekvése és a román autonómiapártiak elvei között, viszont kételkedik abban, hogy a románoknak lenne esélyük áttörést elérni az autonómia terén. „Amennyiben mégis sikerül ez nekik, akkor velük könnyebb lesz megállapodni Székelyföld autonómiájáról, ezért én drukkolok nekik” – fogalmazott Árus. Majd kifejtette: az erdélyi autonómia egy esély lenne arra, hogy Erdély vezetőivel megállapodjanak arról, miszerint Erdély hagyományos régiónak is ugyanaz az autonómia jár, mint Románián belül Erdélynek.

Árus szerint a román autonómiapártiaknak nincs komoly hátterük, miközben a székely identitás sokkal erősebb, ezért Székelyföld ügyében hamarabb előbbre lehet jutni, mint Erdély ügyében.

Kossuth Rádió

Sabin Gherman: az autonómia kemény munkáról szól

Annak ellenére, hogy számos más kulturális- és iskolai rendezvénnyel egyidőben zajlott, meglehetősen sok, több mint száz résztvevője volt annak az autonómia-konferenciának, amely az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében került megrendezésre pénteken a Nagyváradi városházán. Az esemény meghívottja a szókimondó televíziós műsorairól híres román regionalista, Sabin Gherman volt, aki ezúttal sem hazudtolta meg önmagát és a nemzetiségek békés együttéléséről szóló hangzatos beszédével kivívta a közönség szimpátiáját. Az eseményen felszólalt még Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke, aki a központosított rendszer hátulütőiről beszélt, Szilágyi Zsolt külügyi alelnök, aki a néppárt autonómia tervezetét mutatta be, valamint Zatykó Gyula országos alelnök, aki az adók megfelelőbb elosztását szorgalmazta.

Mint Sabin Gherman hangsúlyozta, az erdélyi magyarok és románok történelmi szégyene, hogy az idők során nem tudtak megbékülni egymás kultúrájával. „Lefogadom, hogy a teremben jelenlevők többsége több tucatnyi festményt fel tudna sorolni a Louvre tárlatából, de a nagybányai festőiskoláról keveset tud. A román tankönyvekben pedig sehol sem említik, hogy az erdélyi román népzenét Bartók Béla tette világhírűvé” – fogalmazott. A két nép között tátongó kulturális szakadékot csak úgy lehet áthidalni, ha hozzászokunk, hogy nem mi, személyesen vagyunk a felelősek a múlt század eseményeiért és „megtanuljuk jobban szeretni a gyermekeinket, mint az őseinket” – tette hozzá. Gherman véleménye szerint az erdélyiség érzete a különböző nemzetiségi hovatartozások fölött áll, s csak ennek elfogadását követően lehet igazán Erdély jövőjéről beszélni.

Attól, hogy egyesek sokat beszélnek a decentralizációról vagy regionalizációról, az még nem fog megtörténni – hangsúlyozta Gherman. Példaként hozta fel a román egészségügyet, ahol a felelősségeket átadták ugyan a városoknak és községeknek, az anyagi források viszont Bukarestben maradtak, ezzel kapcsolatban sokan mégis decentralizációról beszélnek.
Gherman a parlamenti retorika „szolgálatos mumusának” nevezte Székelyföldet, mind román, mind pedig magyar részről. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban nem szabad megfeledkezni az ott élő románságról sem – hangsúlyozta. A székely autonómia ugyanis automatikus védelmet és politikai képviseletet biztosítana a régióban kisebbségben élő románoknak, akiknek jelenleg elenyésző számban vannak képviselői a helyi önkormányzatokban.

Mint azonban hozzátette, ilyen témákról nehéz beszélni Bukarestben, hiszen a minisztériumoknál senki nem érti mit jelent a decentralizáció, az autonómia szó hallatán pedig másra gondolnak mint kellene. Gherman a román hallgatóság felé is címzett néhány költői kérdést: „Nem szeretünk-e mi is locsolni menni húsvétkor? Nem szeretjük-e a magyar barátainkkal együtt ünnepelni a szilvesztert, hogy kétszer ihassunk pezsgőt?” Mint hangsúlyozta, az ilyen „közösségi gyakorlatok” segítenek tompítani a különböző neveltetésből eredő nézetkülönbségeket.

Gherman szerint senki sem veszítene azzal, ha nemcsak Erdély, hanem akár Bukovina, Máramaros, Munténia, Moldova, vagy a Bánát is autonóm területekké válnának. Fontos kérdés viszont, hogy az ilyen léptékű decentralizációval nem egyszerűen annyit érnének-e el, hogy a „helyi kiskirályokból regionális kiskirályok” válnának. Ezt a problémát Gherman egy egyszerű törvényszigorítással oldaná meg, melynek értelmében korrupciós ügyek kapcsán nem lehetne felfüggesztett büntetéseket kiszabni.

Sabin Gherman szerint azonban ez az ország még nem érett meg arra, hogy autonómiát biztosítson különböző régióinak. Ezt bizonyítja a tanügy példája is. A minisztérium ugyanis lehetővé tette, hogy az iskolákban leadott tananyag húsz százaléka helyi érdekeltségű legyen. Vagyis hogy a különböző területeken élő gyermekek saját, regionális kultúrájukról és történelmükről is tanuljanak. Ezt a szabályt azonban sehol nem alkalmazzák. „Ez azért van mert kényelmesen érezzük magunkat a központosított rendszerben. Valaki jöjjön és mondja meg mit csináljunk, adjon nekünk fizetést, mi meg úgy teszünk mintha dolgoznánk” – vélekedett Gherman, aki hozzátette – az autonómia kemény munkáról szól, de olyanról, amelynek meglesz a gyümölcse.

Sz. G. T.
reggeliujsag.ro