Ismerni a pásztort

Egy társadalmi rendezvényen Anglia egyik, akkoriban híres színészét megkérték, hogy szavaljon valamit az ott jelen lévő vendégek kedvéért. A színész bele is egyezett, és megkérdezte a közönséget, van-e valamilyen különleges kívánságuk, amit hallani szeretnének. Egy kis szünet után egy idős pap felállt, és ezt kérdezte: - Uram, el tudná nekünk szavalni a 23. zsoltárt?

Az ünnepelt színész arcán egy különös kifejezés suhant át. Egy pillanatig hallgatott, majd így felelt: „Igen, de csak egy feltétellel – hogy miután elszavaltam, kedves barátom, ön is ugyanezt fogja tenni.” 

„Én? – kérdezte meglepetten a pap. De hiszen én nem vagyok előadóművész. Mindazonáltal, ha ön így kívánja, megteszem.” Ezután a színész hatásosan, nagy pátosszal elkezdte szavalni a zsoltárt. A hangja és a hanglejtése tökéletes volt. Teljesen elbűvölte hallgatóságát, és ahogy befejezte, a vendégek óriási tapsviharban törtek ki.

Majd, ahogyan a taps elhalkult, az idős pap is kiállt, és ő is elkezdte mondani a zsoltárt. A hangja, mint az idős emberek hangja; a hanglejtésében volt valami gyermeki. Amikor befejezte, a csendet ugyan nem törte meg semmilyen tetszésnyilvánítás, de szem nem maradt szárazon a helyiségben, és a hallgatók közül sokan tiszteletteljes áhítattal hajtották meg fejüket és szívüket Isten előtt!

A nagy színész felállt. Kezét az idős pap vállára tette, és érzelemtől remegő hangon ezt mondta a közönségnek: „Barátaim, én el tudtam érni a szemeteket és a fületeket. Ez a férfi azonban elérte a szíveteket! A különbség csupán ennyi: én ismerem a 23. Zsoltárt –, de ő ismeri a Pásztort!”

23. Zsoltár - A jó pásztor

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,  

zöldellő réteken legeltet. 

A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. 

Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 

Ha sötét völgyben járok is, 

nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. 

Botod, pásztorbotod biztonságot ad.

Számomra asztalt terítettél, 

ellenségeimnek szeme láttára. 

Fejemet megkented olajjal, 

s a poharam színültig töltötted.

Kegyelmed és jóságod vezet 

életemnek minden napján, 

s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Ismerni a Pásztort

Egy társadalmi rendezvényen Anglia egyik, akkoriban híres színészét megkérték, hogy szavaljon valamit az ott jelen lévő vendégek kedvéért. A színész bele is egyezett, és megkérdezte a közönséget, van-e valamilyen különleges kívánságuk, amit hallani szeretnének. Egy kis szünet után egy idős pap felállt, és ezt kérdezte: Uram, el tudná nekünk szavalni a 23. zsoltárt? 

Az ünnepelt színész arcán egy különös kifejezés suhant át. Egy pillanatig hallgatott, majd így felelt: „Igen, de csak egy feltétellel – hogy miután elszavaltam, kedves barátom, ön is ugyanezt fogja tenni.” 

„Én? – kérdezte meglepetten a pap. De hiszen én nem vagyok előadóművész. Mindazonáltal, ha ön így kívánja, megteszem.” Ezután a színész hatásosan, nagy pátosszal elkezdte szavalni a zsoltárt. A hangja és a hanglejtése tökéletes volt. Teljesen elbűvölte hallgatóságát, és ahogy befejezte, a vendégek óriási tapsviharban törtek ki. 

Majd, ahogyan a taps elhalkult, az idős pap is kiállt, és ő is elkezdte mondani a zsoltárt. A hangja, mint az idős emberek hangja; a hanglejtésében volt valami gyermeki. Amikor befejezte, a csendet ugyan nem törte meg semmilyen tetszésnyilvánítás, de szem nem maradt szárazon a helyiségben, és a hallgatók közül sokan tiszteletteljes áhítattal hajtották meg fejüket és szívüket Isten előtt!

A nagy színész felállt. Kezét az idős pap vállára tette, és érzelemtől remegő hangon ezt mondta a közönségnek: „Barátaim, én el tudtam érni a szemeteket és a fületeket. Ez a férfi azonban elérte a szíveteket! A különbség csupán ennyi: én ismerem a 23. Zsoltárt –, de ő ismeri a Pásztort!”

23. Zsoltár - A jó pásztor

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,  

zöldellő réteken legeltet. 

A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. 

Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 

Ha sötét völgyben járok is, 

nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. 

Botod, pásztorbotod biztonságot ad.

Számomra asztalt terítettél, 

ellenségeimnek szeme láttára. 

Fejemet megkented olajjal, 

s a poharam színültig töltötted.

Kegyelmed és jóságod vezet 

életemnek minden napján, 

s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Árpád-ház skóciai virága