Szabadulást hoz

„Az egyik amerikai nagyüzemben megmérték minden dolgozó vérnyomását, kiszűrve az összes magas vérnyomásban szenvedő beteget. Kísérletképpen két részre osztották a betegeket: egyik részük az üzemben és munkaidőben részesülhetett orvosi ellátásban és ellenőrzésben; a másik részük a körzeti orvoshoz kényszerült járni. Még egy szempont szerint megosztották őket: az üzemi és körzeti orvoshoz járók önként szakember tartotta előadáson vehettek részt. Egy részük meghallgatta a szakember előadását, a másik részük nem. Meglepő volt az egy év utáni vizsgálat eredménye. 

A körzeti orvoshoz járó betegek nem sokat törődtek egészségükkel, nem szedték rendszeresen a gyógyszert, függetlenül attól, hogy hallgattak felvilágosító előadást vagy nem. Az esetleges következményeknek ki lenne az oka? Ember, te magad! Senki más!” (Rádió- és Televízió Újság) 

Ez is az ember tragédiája! Babits szavaival: „Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban.” 

Karl Rahner német hittudós tanulmányt írt ezzel a címmel: „Miért engedi meg Isten, hogy a szenvedjünk?” Oda lyukad ki, hogy végső soron nem tudunk választ adni erre a kérdésre. „Nem értjük a szenvedés értelmét, és nem tudjuk kiküszöbölni kegyes szavakkal... Egyedül csak azt a választ adhatjuk, hogy Isten maga is felfoghatatlan. Ugyanakkor a szenvedésből nem lehet érvet kovácsolni a kereszténység ellen.”

A világ teremtéséről szólva a Szentírás első fejezetében azt olvassuk: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” (Ter 1,31) A Jóisten a világrendjével gondoskodik arról, hogy a fejlődésre rendelt univerzum és a számunkra rendelt földi világunk a jó beteljesedését szolgálja. Mégis a mi emberi világunkban annyi baj, és olykor a pusztulás réme felüti a fejét. Ez azonban nem a teremtett világ hibája. Mi vagyunk az okai, mert szabadságunkban áll, hogy fölülírjuk Isten akaratát, és véges eszünk után menjünk. Ez a sátán ármányának és ősszülőink lázadása miatt megromlott képességeink és a világban felgyülemlő sok rossz nyomán a világ jósága számunkra megromlott. Isten azonban előre tudta ezt, ezért a világot eleve a Megváltás rendjében indította el a történelem útján. Mi ebben élünk és a jó győzelmét továbbra is rendületlenül reméljük. Izajás hirdette, hogy Isten orvosolja az emberi nyomorúságot: „Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” (Iz 35, 4-7a) 

Isten azóta emberként eljött közénk, hogy földi és örök boldogulásunk megvalósuljon. Ahogy Jézus a süketnémának megadta a hallás és beszéd képességét, úgy kínálja fel nekünk a megváltás szent művéből születő örök élet hitét és hit irányította földi életet. (Mk 7,31-37) 

A hit erőt ad, tevékeny és nem személyválogató. (Jak 2,1-5) Krisztus a keresztáldozattal váltott meg minket, ezért a szenvedő is képes Krisztus útján járni, az örök életre eljutni.

„Jézus hirdette országának örömhírét...” Mt 4,23

Minden jó adomány felülről van

„Három dolog szükséges az ember számára az üdvösséghez: a hinni-valók ismerete, a kívánnivalók ismerete és a tennivalók ismerete. Az elsőt a hitvallás tanítja, amely a hitágazatokról való ismeretet adja elő, a másodikat az Úr imádsága, a harmadikat pedig a törvény tartalmazza” – írta Aquinói Szent Tamás. Most a tennivalók ismeretére, a törvényre figyelünk. 

A teológia négyféle törvényt különböztet meg: 

az első a természettörvény, amelyet Isten a teremtésben közvetített (az értelemnek Istentől belénk oltott fénye, amellyel felismerjük, hogy mit kell tennünk és mit kell kerülnünk); 

a második az érzéki vágy törvénye (miután az ördögi ámítás révén eltántorította az embert);  

a harmadik a Szentírás törvénye (szükséges volt, hogy az ember visszavezettessék az erény tetteihez és elvonassék a bűnöktől); 

a negyedik a szeretet és a kegyelem, azaz Krisztus törvénye. 

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. Motiválója pedig Istennek az emberek iránt érzett jót akaró és gondviselő szeretete. (MTörv 4,1-2. 6-8) A kijelentett isteni parancsolatok az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzik, amikhez sem hozzátenni, sem belőlük elvenni nem szabad. Ezért érvényessége minden időben megmarad, ahogy Jézus mondta. (vö: Mt 5,17)  

Mózes a törvény céljáról is beszél: aki létbe hívott, a törvénnyel is ő ajándékozott meg, hogy az igazság útját mutassa. Segít a neki tetsző úton járni, eljutni az Ígéret földjére, szabadnak lenni Isten újabb ajándékaira. Amikor szívünket igazítjuk Isten törvényéhez s nem fordítva – ez részesít a törvényhozó Isten bölcsességében és megnemesít. 

A törvény igazi szellemét Jézus tárta fel. (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23) A képmutató jeruzsálemi farizeusokkal szemben Izajást idézi, és rámutat arra a kulcsfontosságú igazságra, hogy az embert tisztátalanná, Istentől elszakítottá csak a bűn teszi. Ez nem más, mint az ember értelmi és szabad akarati elfordulása Istentől. Az embernek nem a külső, hanem a belső világát, kell megtisztítania. A szív megtisztítása az Isten Fiában való hittel kezdődik. Ő megszabadít a bűntől és szenvedélyektől, ha szívünkben életnormaként és vezetőként befogadjuk. 

Így leszünk „teremtményeinek mintegy az első termése”, Istennek szentelt része, akiket üdvösségre vezet. (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27) Krisztus jóvoltából a többi teremtmény is megdicsőül általunk, ha úgy igazodunk Istenhez, ahogyan a bolygók naprendszerük központi napjához. 

Nekünk, keresztényeknek nemcsak Isten törvénye az irányadó, hanem Krisztus szeretete, a kegyelem is. Hasonlattal kifejezve: a gépkocsi műszerfalán a sebességmérő kijelzi a sebességet, de nem viszi a járművet. Krisztus szeretete irányt és erőt ad, hogy életünk célba érjen. Krisztus az etalon, a törvény teljessége és segítője.

           

„A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok.” Jak 1,22.