2015-ben bérmálkozóknak 10. - Jézus Krisztus

 Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában

A bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből áll:  
Érteni akarja az evangéliumot, 
Öntudatossá akar válni, 
Tanúságot akar tenni Krisztusról és  
Áldássá akar lenni. 

Azért bérmálkozunk:

- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,

- hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben gyökerező szentháromságos, közösségi életet tudjuk élni,

- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,

- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).

 **

59. Hitünk második alaptétele Jézus Krisztusban az Isten Fiában és az emberiség Megváltójában való hit. „Az az örökélet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3) –, mondta főpapi imájában. Korábban apostolainak feltette a kérdést: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Szent Péter mindannyiuk nevében válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,13-16). Mi is megnézzük, hogy kicsoda ez a Jézus, akinek a keresztségben hűséget fogadtunk, amit most a bérmálásban megújítunk, s akivel a bérmálás által még szorosabb kapcsolatba lépünk.

60. Ez a kérdés azóta is foglalkoztatja az emberiséget, hívőket és rosszul hívőket egyaránt. Ma is beszélnek, könyveket írnak Jézusról, nagyszabású filmekben próbálják közelebb hozni a mai emberhez alakját. Az ókor az üdvösséghozót, a középkor hűbéri világa a világ urát és ítélő bíróját, a humanizmus az igazi embert, a felvilágosodás az erkölcstanítót, a racionalizmus a rokonszenves egyéniséget, a mai ember az emberiség teljes felszabadítóját keresi Jézusban. Mi pedig hittel valljuk: Jézus Krisztus az Isten Fia és az emberiség Megváltója.

61. Amit Jézus történetiségéről tudunk, azt szinte kizárólag az evangéliumokból tudjuk. Ezek hitelességéből következik, hogy valóban élt, történeti személy volt. Más profán írók is beszélnek róla, pl: Josephus Flavius, Tacitus, Suetonius, ifj. Plinius. Jézus Krisztus történelmi létezése már a nem hívők számára is lezárt kérdés.

62. Az emberiség második nagy kérdése Krisztussal kapcsolatban, hogy ki volt Krisztus? Isten volt-e valóban, vagy csak ember? Heller Ágnes baloldali filozófus nyilatkozta: „nem lehet Krisztust a mi földi, emberi fogalmainkba beleszorítani. Krisztus messzemenően egyéni. Nem hasonlít sem az emberek csinálta istenekhez, sem a kortársaihoz.” Krisztus ismételten Istennek mondotta magát, még ha ritkán nyilatkozott is magáról. Hivatkozik csodáira, mint tanításának, állításainak igazolására: „higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.“ (Jn 10,38). Elítélésekor a főpap előtt ünnepélyesen Isten Fiának vallja magát. Saját tekintélyével tanít: „Mondatott a régieknek – én pedig mondom nektek”. Mindig győztesen került ki a vitákból és a cselvetésekből, belát az emberek lelkébe, bölcsességén elcsodálkoznak. Ellenfelei is megállapítják: “Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél” (Jn 7,46).

63. Kicsoda számomra Krisztus? Miután meghallgattuk kortársainak véleményét, belelapoztunk az evangéliumokba, és ismerjük a hitvallásokból az Egyház tanítását Jézus Krisztus személyéről, tegyük fel saját magunknak a kérdést: „Én kinek tartom Krisztust?”  Mert akinek tartom, úgy viszonyulok hozzá! Az érvek, bizonyítékok nem elég, hogy hitet adjon nekünk. A hit Isten kegyelme és az ember elhatározása. Éppen ezért a hitet nem lehet senkinek átadni, csak benne a hitet elősegíteni. Mindenkinek magának kell elhatároznia, hogy kilép-e mint Péter a hajóból, hogy Krisztushoz menjen.

64. Jézus Krisztus Isten Fia, megváltóm. Valóságos Isten és valóságos ember, akiben hiszek és akit szeretek. Jóbarát, aki szeret és soha el nem hagy. Gondomat viseli, múltam, jelenem, jövőm.

Krisztus nemcsak Isten, hanem valóságos ember is. Követem emberi vonásait: törekszem úgy szeretni másokat, ahogy Ő szeretett minket. Ő segítőkész, áldozatvállaló és irgalmas. Mindennap velem van, hogy az emberekben meglássam őt.

65. Milyen módon ápolom a barátságot Krisztussal? Naponta imádkozom, vele beszélgetek útközben is. Szentírást olvasok, szentmisén veszek részt, szentségekhez járulok, tőle nem sajnálom az időt. Teszem a jót, áldozatot vállalok, tanulok, hogy bensőséges ismerete által közösségben legyek Krisztussal, s eljussak a Szentháromság életében való részesedésre.

- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József

Bérmálkozóknak 1-9. részt itt találod:  

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 1-2. 

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 3. 

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 4. és 5. rész  

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 5. és 6. rész  

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 7. 

2015-ben bérmálkozóknak 8. 

2015-ben bérmálkozóknak 9.

Eljuthatunk Istenhez!

Bemutatták a Vatikánban Benedek pápa Jézusról szóló trilógiájának utolsó részét

Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa Jézus gyermekkorának szentelt kötetét november 20-án, kedden délelőtt mutatták be a vatikáni X. Piusz teremben. A sajtókonferenciát P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő vezette, felszólalt Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, Maria Clara Bingemer brazil teológusnő, továbbá Giuseppe Costa szalézi atya, a Vatikáni Könyvkiadó igazgatója és Paolo Mieli, a Rizzoli Kiadó elnöke. Benedek pápa Jézusról szóló háromrészes művének utolsó kötete november 21-én jelenik meg 9 nyelven mintegy 50 országban több, mint 1 millió példányban.
A Szentatya ígéretéhez híven megajándékozta Isten népét a hit és a kultúra ezen csodálatos ajándékával. A könyvbemutatón minden felszólaló hangsúlyozta Joseph Ratzinger a háromrészes mű befejezése érdekében tett hatalmas munkáját és erőfeszítéseit. A pápa 8 évvel ezelőtt kezdte el művét. P. Federico Lombardi SJ szavai szerint „csakis bátorsággal és nagy odaadással lehetett révbe érni egy ekkora munkával egy olyan időszakban, amikor az egyetemes egyház vezetése komoly feladatot igényel. Nagy hálával és csodálattal vagyunk a Szentatya iránt tudva azt, hogy sok hívő számára alapvetően fontos ez a mű. Ez a kis könyv, amelyet ma a kezünkben tartunk, nagy jelentőséggel bír” – mondta a szentszéki szóvivő a könyvbemutatón.
Ravasi bíboros beszédében kiemelte a könyv aktualitását, vagyis azt, hogy a Szentatya Jézus gyermekségtörténetének eseményeit párhuzamba állítja a mai kor történéseivel. Hangsúlyozta továbbá, hogy a mű mindenkihez szól, jól érthető, amelyben megmutatkozik a Szentatya mély alázata.
Maria Clara Bingemer brazil teológusnő beszédében azt emelte ki, hogy a könyv számos hívő ember számára nagyon nagy ajándékot jelent. A Szentatya művében a Karácsony megünneplésére hívja az olvasót, segítséget nyújt abban, hogy szívünket megnyissuk a Megváltó megszületésére egy olyan világban, mint a mai, ahol nagyon nagy szükség van az Úr Evangéliumára.
Giuseppe Costa atya, a Vatikáni Könyvkiadó igazgatója szerint ebben a műben a születendő Kis Jézus mellett mi is rátalálunk hitünk hajnalára. Végül Paolo Mieli, a Rizzoli Kiadó elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy ez a mű nemcsak a pápa könyve, hanem egy olyan emberé is, aki a legjelentősebbek között szerepel a mai európai kultúrában.
P. Federico Lombardi bevezető beszédében felidézte továbbá azt a Vatikáni Rádióban 10 évvel ezelőtt készült interjút, amelyben Joseph Ratzinger bíboros megemlítette, hogy szeretne könyvet írni Jézus alakjáról. „Az, amit szívem mélyén nagyon szeretnék, könyvet írni Jézus Krisztusról. Ha megadatna nekem ez az ajándék, legnagyobb vágyam teljesülne” – nyilatkozta 10 évvel ezelőtt a német bíboros. Ez a vágy teljes mértékben megvalósult – mondta Lombardi atya. XVI. Benedek pápa személyes érdeklődése mindig is Jézus arcának megismerésére irányult. Trilógiája első részének bemutatásakor elmondta: „Jézust ma már csak egy egyszerű példamutató emberként kezelik, Isten ügye pedig a háttérbe szorul és az emberek nem jutnak el Hozzá. Néhányakban azonban felmerül a kérdés: Jézus által valóban eljuthatunk Istenhez? A jelenkor kihívásaival akkor tudunk sikerrel megküzdeni, ha válaszolunk erre a kérdésre.”

Forrás Vatikáni Rádió (hh)