Az ökumenizmus alapja az Úr hívása

Nehéz az út a keresztények egysége felé, de bizalommal és imádsággal haladjunk tovább rajta – buzdított a pápa

Az Egyházak Ökumenikus Világtanácsának (WCC) főtitkárát, Olav Fykse Tveit tiszteletest pénteken délelőtt audiencián fogadta a pápa. Ez a találkozó újabb fontos fejezet a katolikus egyház és a világtanács immár hosszú és gyümölcsöző kapcsolataiban – állapította meg a Szentatya, majd köszönetet mondott munkájukért, amelyet a keresztények egységéért végeznek.

A Krisztus követőit elválasztó nehézségekbe nem szabad beletörődnünk, úgy tekintve azokat, mintha az egyház történelmének elkerülhetetlen alkotóelemei volnának. Ha a keresztények ugyanis figyelmen kívül hagyják az Úr hívását az egységre, akkor félő, hogy magáról az Úrról és az üdvösségről sem vesznek tudomást, amelyet testén, az egyházon keresztül kínált fel: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nincs más senki … akiben üdvözülnünk kellene” (ApCsel 4,12).

A katolikus egyház és az Egyházak Ökumenikus Világtanácsa között kibontakozó kapcsolatok a II. Vatikáni Zsinat óta lehetővé tették, hogy felülemelkedve a kölcsönös meg nem értéseken, eljuthattunk egy őszinte ökumenikus együttműködéshez és a különböző közösségek közötti „ajándékok cseréjéhez” – mondta beszédében a pápa. A teljes és látható egység felé vezető út még mindig rögösen emelkedik előttünk. A Szentlélek azonban arra szólít, hogy ne féljünk, haladjunk tovább bizalommal és ne elégedjünk meg az elmúlt évtizedekben elért eredményekkel.

Ebben a folyamatban alapvetően fontos az imádság. Csak az alázatos és kitartó ima szellemével jutunk el a szükséges előrelátás, a jó és rossz közötti választás és a motiváció birtokába, amelyek segítségével felajánlhatjuk szolgálatainkat az emberi család számára, annak anyagi és lelki szükségleteiben egyaránt.
A pápa végül imáiról biztosította mindazokat, akik a keresztények egységnek ügyéért munkálkodnak.
(gá) VR

Az ökumenizmus rövid története

Világszerte január 20-27 között Ökumenikus imahetet tartanak a keresztények, amelyen immár 49. alkalommal vesz részt a katolikus egyház is. Az egészen távoli előzmények több mint 240 évre nyúlnak vissza. 1740 körül Skóciában ismeretes egy olyan pünkösdista mozgalom, amely Észak-Amerikából indult, és célul tűzte ki az imádkozást minden egyházért, minden egyházzal együtt.

1846-ban megalakul az Evangéliumi Aliánsz. Ötven felekezetből 921 résztvevő gyűlt össze Londonban. Bevezették a minden év első teljes hetében rendezendő imahetet a Krisztusban hívők egységéért.

1886-ban Magyarországon először hirdetik meg az Aliánsz Imahetet nyilvánosan. A Kálvin téri református gyülekezet Baldácsi-termébe hívják a résztvevőket.

1894-ben XIII. Leó pápa szorgalmazza az ”egységért imanyolcad” gyakorlását a pünkösdi ünnepkör keretében. 1908-ban tartják a Paul Wattson katolikus lelkész által kezdeményezett egységért hirdetett imanyolcadot.

1935-ben Paul Couturier francia abbé szót emel az egyetemes imahét a Krisztus-hívők egységéért megtartása érdekében. A hívek Krisztus végakarata értelmében imádkozzanak együtt. 1958-ban a lyoni Unité Chrétienne központja és az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházszervezeti Bizottsága együtt kezdi meg az imahét anyagának közös előkészítését.

1964-ben a II. vatikáni zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma hangsúlyozza, hogy az ökumenikus mozgalom lelke az imádság, és egyúttal szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását. 1968-ban az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházszervezeti Bizottsága, valamint a vatikáni Keresztény Egység Pápai Tanácsa közösen kezdi meg az imahét szövegének előkészítését.

„Az ökumenikus útkeresés célja elsősorban a Krisztus-hívők egysége, és ez a folytonos imádságon keresztül valósul meg, mert az egység  mindenekelőtt Isten ajándéka. Imádkozzunk a keresztények egységéért, hogy  mindnyájan tanúbizonyságot tudjunk tenni a világ előtt Krisztus iránti hűségünkről. Az összes keresztények egységére irányuló vágy Krisztus ajándéka és a Szentlélek hívása” (UR 1).

Kurt Koch bíboros nemrég kihangsúlyozta, hogy az ökumenikus mozgalom célja a párbeszéd.  

A párbeszéd csak a felebarát útján valósulhat meg. Ennek fontosságát igyekszik hangsúlyozni Erdő Péter bíboros és Steinbach József református püspök, akik közös levélben szólítják meg a hívőket az ökumenikus imahét alkalmából: „Krisztus feltárta előttünk, hogy Isten iránti szeretetünk megvalósulhat embertársaink segítésében is: „Amit e legkisebb testvéreim közül egyel is tettetek, velem tettétek” – tanította. Az Isten szabadító jóságát megérző ember tudja és akarja szeretni Urát és szeretni embertársát. Ez a törvénynek és a prófétai tanításnak is a lényege. Aki eszerint jár, az szabadságban, szeretetben és az Úr előtti alázatban jár. Ez az alázat azonban nem megalázó, hanem reményteljesen felemelő. Aki az Úr előtt hajt fejet és térdet, az könnyebben tud ellenállni annak, hogy illúziók, önpusztító indulatok és a teremtett világot, benne az embertársat sértő ambíciók előtt hajtson fejet. (…) 2013-ban is arra hív a bennünket az ökumenikus közösségben is megszólító Szentlélek, hogy figyeljünk akaratára, mert nem mondott le rólunk. Nem mondott le a teremtett világról sem s abban különleges szerepet ad nekünk."