Jót tenni jó!

Miriam Thomas saját maga írta ki az esetét a Twitterre - innen értesült a világ az apró szívmelengető történetről. A kanadai nő munkaügyben utazott Vancouverből Kaliforniába. Odafelé a gépe végül csak Seattle-ig vitte, a kaliforniai Ontario helyett. Ott kellett töltenie az éjszakát. Másnap aztán eljutott Kaliforniába. Ezzel elsőre úgy látszott, rendben is van az ügy. Egészen addig, míg haza nem akart indulni. Már a reptéren állt sorba, mikor kiderült haza már nincs jegye. A társaság arra hivatkozva törölte, hogy odafelé felhasználta az árát azzal, hogy más járattal repült oda. Ebből hosszas vita kerekedett. Az álláspontok megmerevedtek. Ekkor került a képbe Judy. Semmi köze nem volt a dologhoz, azon kívül, hogy hallotta a történetet. Odasétált Miriamhoz, és a kezébe nyomott egy Vancouverbe szóló jegyet. Mikor pedig Miriam megkérdezte, hogy mégis mivel tartozik, csak mosolygott, és közölte, hogy semmivel. A nehéz helyzetbe került kanadai nő egyenesen le volt döbbenve, amikor egy szörnyű nap után az Alaska Air alkalmazottja saját zsebéből fizette ki jegyét a hazaútra. Judy csak annyit tett hozzá: ”Ha minden nap tennék valamit valakiért, kérés nélkül, akkor ez a világ csodás hely lenne. Egyszerűen szeretek adni dolgokat. És ha már tehetek valakiért valamit, akkor megteszem, mert jó, ha az embernek jól kezdődik a napja. Amúgy meg büszke vagyok arra, hogy kinek dolgozom, és szeretem Alaszkát.”
Hát ennyi.

globoport.hu

Az öt ujj

Egy arab közmondás szerint a bűnnek öt ujja van. 
Két ujját az ember szemére teszi, hogy ne lássa, hogy milyen szörnyű a bűn. 
Kettőt a fülére, hogy ne hallja lelkiismerete szavát.
Egyet pedig a szájára, hogy ne merje megvallani bűneit. 
*
Advent harmadik hetében eltávolítottad-e a bűn karmait?

Amit a boldogságunkért tenni kell

Zsigmond császár és magyar király megkérdezte egyszer a kölni érseket, mit kell tennie, hogy boldog lehessen. 

Theodorik érsek azt felelte: E világon semmiben se bizakodjunk!

De milyen útra kell lépni, hogy elérhessük az égi boldogságot? – kérdezte a császár.

Mindig egyenesen előre! – felelte az érsek.

S mit jelentsen ez? – kérdezte a császár.

Az ember éljen mindig úgy – mondta a bátor püspök -, ahogy Zsigmond császár és király ígéri mindig, hogy élni fog, valahányszor köszvény vagy más betegség gyötri.

Most olvasd, ha nem olvastad!

Jean Jaurès (ejtsd: Zsán Zsorez) (Castres 1859. szeptember 3.) teljes nevén Auguste Marie Joseph Jean Léon Jaurès a francia szocializmus egyik legjelentősebb politikusa, szabadgondolkozó, egyházellenes, békepárti, aki képviselő korában az államot az Egyház ellen uszította, 1914. július 31-én Párizsban meggyilkolták. Egyik nap ez a szocialista vezér parlamenti szónoklatának megtartása után hazatért.Nagyszerűen kifejtette a gyűlésen kedvenc gondolatát: “A keresztény gondolatot ki kell irtani!” Azt hitte, hatalmi szóval a katolikus civilizációt földre lehet teríteni.Lakásából mát rég kidobta keresztény szellemű könyveit, minden vallásos tárgyat elégetett. Katolikus érzésű rokonai nem léphették át háza küszöbét. Egyetlen leánya Germaine mellé vallástalan nevelőt fogadott s ennek meghagyta, hogy leánya lelkéből irtsa ki a kereszténységnek még a nyomait is. Szélesen elterpeszkedett dolgozószobája székében, visszagondolt parlamenti sikerére és örömmel gondolt szépséges, 21 éves leányára.

Germaine hihetetlen éles elméről és nemes jellemről tett tanúságot. Jaurès a szabadgondolkodás virágát látta benne. Ekkor megnyílik az ajtó és bejön leánya.  Az estét atyjával szeretné tölteni.  Atyja feddi őt: “Miért szereted annyira az egyedüllétet! Menj társaságba, hívj vendégeket!  Hogyan fogod így megismerni jövendőbelidet, aki hozzád illik majd?”

Ekkor Germaine felkel helyéről s a csodálkozó atyjának azt mondja:

„Már választottam!” 

„Igen? És ki az a boldog, aki megnyerte szívedet, leányom?”

„Valaki, akiről csak térden állva lehet beszélni.” És odatérdelve atyja elé, így szólt: „Atyám, én egészen Istennek akarom magam szentelni kolostorban, csak ott találom meg szívem nyugalmát.”

Jaurèst derült égből érte a villám, nem jött szó ajkára, annyira megrendítette leányának nyilatkozata. Végre erőt vett magán és megkérdezte: „Mióta foglalkoztál ezzel a gondolattal?”

„Három év óta.”

Germaine elmondta, hogy egy elhagyatott feszület szemlélésekor annyira átjárta lelkét a világ Megváltójának szeretete, hogy ettől fogva elmélyedt a vallás igazságaiba s most végre elhatározta, hogy a világ örömeiről örökre lemond.

Jaurès nem változtathatta meg leányának elhatározását.

** 

J. Jaurès mondta: A kapitalizmus magában hordozza a háborút, mint a felhő a vihart.

Jaurès hitt az eszméiben. Mélységesen békepárti nézetei népszerűtlenné tették az első világháború
előestéjén. A népek közötti megbékélés támogatását ellenségei hazaárulásnak tekintették és Jaurès meggyilkolására buzdítottak.
Látnokként hirdette 1914-ben: "Ha a háború kitör, borzalmas lesz, és elképzelhetetlen méreteket ölt. Először válik általános világháborúvá, amely elborít minden kontinenst… Bolygónk piroslik majd a kiontott vértől."

Cézár te félsz!

Az első világháború után Párizs egyik templomában térdel egy fiatal katonatiszt. Könnyelműen élt, katonatársival dőzsölt, játszott s elverte az időt. De lelkiismerete meghallotta Isten hangját, mely megállj-t parancsolt. Feltette magában, hogy megjavul és életgyónásra készült.

Ekkor a pap kijött a sekrestyéből, felment az oltárhoz, kivette az Oltáriszentséget, mert beteghez készült. De nem volt vele ministráns, pedig sietett. Egyszerűen a fiatal tiszthez ment, megkérte, vigye előtte az örökmécses lámpáját. A hirtelen kérés azonban olyan zavarba hozta , hogy nem is gondolt a kérés megtagadására, a főrangú katonatiszt megfogta a lámpát s az Oltáriszentség előtt haladt. Jöttek vele szembe katonatársai, akik nem tudtak hová lenni az ámulattól, s gúnyosan mosolyogtak, amikor megismerték a lámpavivőt.

Emberünknek fejébe szállt a vér. Lelkében kitört a harc. Vajon letegye a lámpát és eltűnjék a legközelebbi mellékutcában? Hisz elég ember ment arra, munkások, gyermekek, akik közül valaki talán átvenné a szerepet. Ezeknek könnyebben menne a szent szolgálat, hozzá azonban nem illik, nevetségessé teszi magát. Ilyen gondolatok jártak a fejében. 

De egy másik hang meg azt mondotta folyton: „Cézár, te félsz az emberektől. Nem szégyenled magad? Nem fogadkoztál még néhány perccel ezelőtt, hogy ezentúl jó katolikus akarsz lenni? Te akarsz Krisztus katonája lenni, aki a legelső harci veszedelemnél megijedsz és meghátrálsz?”

Bús Cézár – így hívták a katonatisztet –, győzött. És ezzel az első győzelemmel elűzte lelkéből azt az aggodalmat, hogy mit gondolnak és mit mondanak róla az emberek, s ezentúl mindig az a gondolat vezette, hogy mit szól tettéhez a jó Isten.

(Josef Fattinger)

Hallatlan, de megtörtént

Egy történet szerint Napóleon császár hadsegédje kíséretében egyszerű ruhában betért egy vendéglőbe - nem ismerte meg őket senki. Miután elfogyasztották a felszolgált ételt a tulajdonosnő átnyújtotta nekik a 14 frankos számlát. Ám véletlenül úgy esett a dolog, hogy egyiküknél sem volt pénz, nem tudtak fizetni. Azt mondták, hogy otthon felejtették a pénzüket, de egy órán belül visszajönnek és kifizetnek mindent. A tulajdonosnő hallani sem akart róla, sőt azzal fenyegetőzött, hogy hívja a csendőröket. A pincér azonban megsajnálta a két embert, akikről persze ő sem tudta, hogy egyikük a császár. Azt mondta a főnöknőjének:
- Mindenkivel megtörténhet, hogy otthon felejti a pénzét. Hagyja a csendőröket, majd én kifizetem a 14 frankot.

Így eltávozhatott a két vendég. 

Kisvártatva visszajött a hadsegéd és megkérdezte a tulajdonosnőt:
- Mennyiért vette ezt a fogadót?

- 30.000 frankért - felelte az asszony.

- A hadsegéd elővette pénztárcáját, leszámolt neki 30.000 frankot és kijelentette: Uram, császárom parancsára ezt a vendéglőt kegyed pincérjének ajándékozom, aki pillanatnyi pénzzavarunkból kisegített.

Ehhez hasonló történeteket az emberek nem szokták elfelejteni, mivel nagyon emberi, még sem mérhető Isten tetteihez.