A szeretet himnusza

Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. 1Kor 12,31

 ^{A szeretet himnusza
1}Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
²Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
³Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
⁵Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
⁶Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.  
⁷Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.  
⁸S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
⁹Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.  
¹⁰Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
 ¹¹Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.  
¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.  
¹³Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük a legnagyobb a szeretet. 

1Kor 13,1-13.

Az ember nemes pozitívuma

Az újszövetség gyöngyszemét, A szeretet himnuszát Szent Pálnak a korintusiakhoz címzett első levelében találjuk (1Kor 12,31-13,13). A Szeretet himnusz nem más, mint Krisztusról mintázott szellemi portré, a bölcsőtől a keresztfáig, s onnan az örökkévalóságig.

A különböző karizmákat, lelki adományokat a kelleténél többre értékelő korintusiakat Szent Pál a szeretetre figyelmezteti, ami nélkül a többi adomány nem ér semmit. Három szakaszban mutatja be a szeretet fontosságát.

Először összehasonlítja más emberi erényekkel és adományokkal: a nyelvek ismeretével, a tanító munkával, az áldozatos tettekkel, és megállapítja, hogy szeretet nélkül ezek semmit sem érnek. A legfönségesebb nyelvet beszélő is szeretet nélkül, olyan, mint a test lélek nélkül. A cimbalom sem azért van, hogy néha egy-egy hangot megpendítsenek rajta, hanem általa zeneműveket kell életre kelteni. Titkoknak vagy titkos erők ismeretének megszerezésétől sem lesz több az ember, ha nincs szeretet benne. Ha hittel lehetetlennek tűnő dolgokra vállalkoznék, szeretet nélkül még ezzel sem lesz különb ember Isten mértékén mérve. Sőt, ha valaki a közösségért a vagyonát a szegények között szétosztaná vagy elveszítené, vagy az áldozatosságnak olyan hősies tényére is vállalkozna, hogy megégessék – szeretet nélkül ez sem ér semmit neki. Az erényeket is az emberben levő szeretet kelti életre. Tetteink fő rugójának az Isten iránti szeretetnek kell lennie.

A második részben jellemzést ad a szeretetről: milyen, mit tesz és mit nem tesz a szeretet. Kiemeli a szeretetben megnyilatkozó alázatosságot, türelmet, önzetlen jóságot, anélkül, hogy a teljességre törekednék. Bízik Isten kegyelmének erejében, és a megrögzött bűnösök megtéréséről sem mond le. Ha ez nem következik be, akkor türelemmel elviseli.

A harmadik részben a szeretet örökkévalóságát hirdeti, kiemelve, hogy a többi adománynak csak átmeneti jelentősége van. A szeretet örök érték, mert a hit látássá válik, a remény birtoklássá, de a szeretet megmarad, mert lényege az örök boldogságnak is.

Ne feledjük, hogy a karizmákat, az Istentől adott rendkívüli képességeket mások javára kaptuk és használjuk, de csak a szeretet részeltet Isten legbensőbb éltébe. Törekedjünk mindent a szívünkbe adott isteni szeretettel összefüggésbe hozni, és szeressünk úgy, ahogyan Jézus szeretett. Legyünk a szeretet prófétái környezetünkben, akkor mások is megérzik, mi már az elővételezett örökkévalóságban élünk. Feladatunk, hogy a hit szellemében hallgassuk és kövessük Krisztust, és ne engedjük, hogy az emberi számítások, hajlamok letérítsenek a helyes útról. Szalézi Szent Ferenc így tanúskodik: „33 éve prédikálok már, s mindig ugyanarra a tapasztalatra jutottam: csak akkor lehet az embereket megtéríteni, ha szívüknél fogjuk meg őket.” 

A zsoltárossal kérjük: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.” (Zsolt 70,1).           

D-K. J.

A szeretet himnusza