Kié lesz Kárpátalja?

A magyaroké és a ruszinoké lesz Kárpátalja?

Fotó: RIA Novosztyi

Az Ukrajnában élő magyarok nemzeti autonómiát szeretnének Kárpátalján. Ugyancsak kérik a kijevi főhatóságokat, hogy megválaszthassák „saját” képviselőiket, akik a Verhovna Radában képviselnék az ukrajnai magyarokat.

Időközben a hivatalos Budapest továbbra is útlevelet ad a kárpátaljai magyaroknak, annak dacára is, hogy Ukrajnában nincs kettős állampolgárság. Martonyi János külügyminiszter a honfitársak és érdekeik teljes támogatásáról beszélt a napokban.

Kárpátalján a magyarok és a ruszinok nemzeti autonómiát sürgetnek. A jelenlegi ukrán hatóságoktól maximálisan távol tartják magukat. Már megvan az eljövendő autonómia elnevezése is, amely a magyar és a ruszin népek kárpátaljai regionális konföderációját ígéri. Az ukrajnai magyarok etnikai kisebbségnek számítanak, de a ruszinoknak még ilyen joguk sincs – mondja Genyisz Kirjuhin ukrán politológus.

Már több éve vannak problémák a ruszinokkal. Ez az egyedüli nemzeti kisebbség Ukrajnában, amelyet Kijev mindeddig nem ismert el. Elmondható, hogy a ruszinok és az ukránok közötti viszony soha nem volt egyszerű.

A magyar - ruszin autonómia mellett a kárpátaljai magyarok azt szeretnék, ha az ukrán parlamenti választásokon lenne „magyar” körzet. Vagyis magyar származású jelölt indulna a parlamenti mandátumért.

Budapest támogatja a honfitársak törekvését. Bayer Mihály, Magyarország kijevi nagykövete kijelentette, hogy az ukrajnai magyarok autonómiát szeretnének, maguk akarják irányítani dolgaikat. A nagykövet nem tagadta, hogy Kárpátalja magyar lakosai igényelhetik a magyar állampolgárságot, annak ellenére is, hogy Ukrajnában nincs elismerve a kettős állampolgárság.

Kijev projektje az „ukrán politikai nemzetről”, amely értelmében az ukrajnai állampolgársághoz hivatalosan is hozzátartozna az ukrán nemzetiség, megszüntetné Ukrajna etnikai sokféleségét.

Oroszország hangja

Kárpátalja is követheti a Krím példáját

Nyezaviszimaja Gazeta: Kárpátalja is követheti a Krím példáját
2014. márc. 17. 14:13 oroszhirek.hu
Ukrajnában megismétlődhet az 1990-es évek jugoszláviai forgatókönyve, és a Krím félsziget példáját több ukrajnai régió, így Kárpátalja is követheti - olvasható a Nyezaviszimaja Gazeta című orosz napilap hétfői számában megjelent elemzésben.

A krími népszavazás után az a kérdés került előtérbe, hogy Ukrajna "milyen határokkal és milyen politikai rendszerrel jut ki a válságból" - fejtegette a független újságban Alekszej Fenyenko, a Moszkvai Állami Egyetem (MGU) világpolitikai tanszékének munkatársa.
Az orosz egyetemi docens két forgatókönyv megvalósulását is elképzelhetőnek tartja Ukrajna jövőjét illetően. A zordabb az 1990-es jugoszláviai események megismétlődése lenne. Szerinte jelenleg nem egységes a kijevi politikai hatalom, a szélsőséges jobboldali csoportok megerősödése az ország keleti és déli régióinak "erőszakos ukránosításához" vezethet, ez pedig egy sor ukrajnai régiót arra ösztökélhet, hogy a Krím félsziget példáját kövesse. Alekszej Fenyenko szerint a helyzet nemcsak Kelet-Ukrajnában válhat veszélyessé, ahol kulturális és nyelvi jogokat és biztosítékot akarnak kapni arra, hogy Kijev nem avatkozik be a belügyeikbe.
A kelet-ukrajnai régiók autonómiatörekvései megerősíthetik a hasonló szándékokat Kárpátalján is, ahol alapvetően ruszinok élnek, akik hagyományosan az Osztrák-Magyar Monarchiához kapcsolódtak az adott történelmi korszakokban és nem Oroszországhoz. Az orosz történész emlékeztetett arra is, hogy 1991. december 1-jén Kárpátalja az autonómiára szavazott, de a kijevi hatalom nem fogadta el a döntést. Az ukrán kormány, ellentétben a magyar, szlovák és lengyel kormánnyal, nem ismerte el a ruszinokat külön nemzeti kisebbségnek. 2007-ben ugyanakkor Kárpátalja megyei tanácsa őslakos nemzetiségnek ismerte el őket, 2013 novemberében pedig megjelentek a területen a közös magyar-ruszin autonómia létrehozásának tervei az 1991-es népszavazásra alapozva.

Magyarország csapatokat küldhet Kárpátaljára azzal az ürüggyel, hogy a magyar és a ruszin lakosságot védelmezi.

Fenyenko szerint "Magyarország csapatokat küldhet Kárpátaljára azzal az ürüggyel, hogy a magyar és a ruszin lakosságot védelmezi". A docens arra utal, hogy a magyar alkotmány kimondja Budapest felelősségét minden magyarért. Magyarország példáját Lengyelország is követheti, amelynek történelmi gyökerei vannak a nyugat-ukrajnai Volin és Lviv megyékben. Mindemellett Románia szintén felléphet területi követelésekkel Ukrajnával szemben Észak-Bukovinában, de a Duna két szigetére is igényt tart.
Az orosz történész által leírt másik lehetséges forgatókönyv szerint Ukrajna autonóm köztársaságok föderációjává válhatna, de szerinte csak akkor, ha a kelet-európai országban megerősödnek a centrista erők. Ez az államforma az 1974-1988 között létezett jugoszláviai szövetségi köztársaságra emlékeztetne. A föderáció azonban nem tetszene Moszkvának - véli a szakértő.
Az MGU docense végül arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államoknak és Oroszországnak párbeszédet kell kezdeni együttműködésről a volt Szovjetunió területén. Ellenkező esetben a szembenállás kiterjed a Baltikumtól a Kaszpi-tengerig húzódó térségben és növeli Moszkva és Washington összeütközésének kockázatát.

Kárpátalja sorsa

Nemzeti Hírháló:

Felelősségünk az ukrán válság idején - az MVSZ Elnökségének nyilatkozata

Február 22-én Budapesten ülésezett a Magyarok Világszövetségének Elnöksége, amely szakértők bevonásával több órás vitát folytatott az Ukrajnában kialakult válságról, és a magyar nemzet ezzel kapcsolatos felelősségéről, majd nyilatkozatot fogadott el, amelyet alább közzéteszünk.

Felelősségünk az ukrán válság idején

A Magyarok Világszövetsége mélységes aggodalommal követi a drámai ukrajnai fejleményeket. A fiatal ország sérülékeny demokráciája hónapok óta elhúzódó válsággal küzd, amely szinte megfékezhetetlen erőszakba torkollott.

Az Ukrajnában egymással szemben álló erők viaskodását immár több mint száz ember kiontott vére pecsételi, és az erőszak esetleges további fokozódása diktatúrába torkolló nemzeti tragédiával, vagy akár az ország szétesésével fenyeget.

Az egymással kibékíthetetlennek tűnő értékrendeket valló csoportok, nép- és nemzetrészek, akár öt részre is szakítanák Ukrajnát, ha önrendelkezési szándékuk szabadon érvényesülhetne.

Azzal a felhívással fordulunk az Ukrajnában szemben álló felekhez, hogy vessenek véget az erőszaknak, és találják meg a vérontás nélküli politikai megoldáshoz vezető kompromisszum útját.

Ugyanakkor, fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, ha a felek megbékélése lehetetlenné válik.

A Szovjetunió romjain létrejött független Ukrajnának számos olyan területe van, amelyet korábban a cári Oroszország, majd a XX. század során az orosz irányítású Szovjetunió kebelezett be, és az ukrán államhoz történt csatolásuk nem történelmi folyamatok eredménye, hanem katonapolitikai és földrajzi adottságok következménye, mint a Krím-félsziget, Besszarábia, Galícia vagy Kárpátalja.

Ez utóbbival, Kárpátaljával és az ott élő népekkel, nemzeti közösségekkel szemben a magyar nemzet különleges felelősséggel tartozik elsősorban azért, mert ez a terület az első világháborút megelőzően több mint ezer évig, folyamatosan a magyar állam, a Szent Korona országának szerves része volt.

A XX. században Kárpátalja sorsa rendkívül hányatott volt. 1920-ban, a trianoni béke folytán az akkor életre hívott Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében a zömében magyarok lakta nyugati része visszakerült Magyarországhoz. A maradékot az 1939-ben a függetlenné váló, Tiso vezette Szlovákia magának vindikálja, ám ez terület még ugyanabban az évben visszatér Magyarországhoz. 1944-ben szovjet csapatok szállták meg, a párizsi béke 1947-ben a Szovjetuniónak juttatja, majd annak szétesése után Ukrajna részévé vált... Igazi senki földjeként dobálták.

Eközben 1991-ben, még a Szovjetunió feloszlása előtt Kárpátalja népszavazást tartott saját sorsáról, amelyen elsöprő többséggel egy különleges jogállású, autonóm státust követelt magának. A Beregszászi járás lakossága pedig Magyar Autonóm Körzet létrehozása mellett tette le a voksát ugyancsak döntő többséggel. A szovjet és később az ukrán hatóságok ugyan semmibe vették a népszavazás eredményét utólag közvélemény-kutatássá minősítve le azt, ám a kárpátaljaiaknak halvány elégtételt szolgáltattak azzal, hogy a hivatalos időt átmenetileg elmozdították a moszkvaitól, és nem a kijevihez, hanem a budapestihez igazították. De mindössze egy évig tartott ez az engedmény. Kijevi nyomásra aztán a kelet-európai időt tették hivatalossá.

Amikor a Szovjetunió megszűnt, és Kárpátalja - ahonnan az odatelepített oroszok zöme elmenekült - az újonnan létrejött ukrán állam részévé vált, Leonyid Kucsma elnök fogadta Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét, és a szervezet felbecsülhetetlen értékű segítségét megköszönve, őt kitüntette, majd felkínálta a lehetőséget, hogy Kárpátalja újból Magyarországhoz tartozzon. Az eset fájdalmas részlete, hogy az ukrán elnök ezen fogadásán jelen volt Magyarország akkori kormányának, az Antall-kormánynak külügyminisztere, Jeszenszky Géza is...

A magyar nemzet felelősséget érez Ukrajna szenvedő, nélkülöző népe iránt, és a lehetőségeihez mérten humanitárius segítséget nyújt a szenvedőknek, különösképpen a harcok áldozatai hozzátartozóinak és a sebesülteknek.

De felelőssége hangsúlyos mindazon ukrán állampolgárok iránt is, akik e véres konfliktusban az európai értékekért kockáztatták életüket, szabadságukat, annak az Európának az értékeiért, amelynek Beethoven Örömódája a himnusza.

A magyar nemzet ugyanakkor felelősséggel tartozik Kárpátalja többségi lakosságával, a ruszin néppel szemben is, amelynek lélekszámát ruszin kutatók 800.000 főre becsülik, és amelynek puszta nemzeti létét is tagadja Ukrajna. A ruszin nép etnogenezise az elmúlt ezer évben zajlott le. Annak helyszíne a Kárpát-medence, a Szent Korona országa. Ezért érthető, hogy szláv anyanyelvük ellenére a ruszinok erősebben kötődnek a magyarsághoz, mint a környezetükben élő szláv népekhez, a szlovákokhoz, ukránokhoz.

Végül, de legfőképpen, a magyar nemzet felelős a Kárpátalján élő magyar nemzeti közösség iránt. Ezen felelőssége egyetemleges, el nem hárítható és el nem évülő. E felelősség a fizikai védelemtől, a létbiztonság szavatolásán és a közösségi jogok védelmén át, e nemzeti közösség önkormányzati jogának elismeréséig terjed ki, hiszen a kárpátaljai magyar nemzeti közösség a magyar nemzet elidegeníthetetlen része.

Amennyiben Kárpátalja népei - ruszinok, ukránok, magyarok és mások - Ukrajna válsága közepette saját kezébe kívánná venni a sorsát, és kinyilatkoztatná azon óhaját, hogy jövőjét - miként a múltja is volt - a Szent Korona országában kívánja kibontakoztatni, akkor a magyar nemzet felelőssége erre pozitív választ adni, és befogadni őket.

Tekintettel Kárpátalja sajátos nemzeti összetételére és továbbra is fennálló geopolitikai adottságaira, ez a befogadás sajátos önkormányzati jogosultságokkal rendelkező, autonóm területtel valósítható meg.

A magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa újból bebizonyíthatja - miként tette azt 1124-től, a szászoknak adott szabadságlevéltől, az Andreanum-tól kezdve, amely tulajdonképpen Európa első nemzeti autonómia-statútuma -, hogy mindenkor a különböző etnikumú, nyelvű, vallású népek, népcsoportok otthona volt, mely messzemenően az ott élő emberek egyenlő méltóságára épített - Istennek tetsző módon.

Ezen a felelősségen a nemzet[1] minden intézményének[2] és közösségének[3] osztoznia kell hivatása és feladata szerint úgy, ahogyan azt a Magyarok Világkongresszusa által elfogadott nemzetfogalom meghatározza.

Budapest, 2014. február 22.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége
A kiadmányt hitelesíti Patrubány Miklós István Ádám, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Korábbi közleményünk: Kárpátalja többségi népe, a ruszinok

MVSZ Sajtószolgálat
8225/140223

[1] Nemzet az az 1.1. szerinti nép, amely fejlődése során eljut önrendelkezési igényének megfogalmazásáig és kinyilatkoztatásáig.
[2] Az állam a nemzet által létrehozott jogi és politikai intézményrendszer, amely annak létérdekeit képviseli, és ezen létérdekeknek akár kényszerrel is érvényt szerez.
[3] Nemzeti közösségek azok a magyar néprészek, amelyek nem természetes úton, hanem katonai vagy politikai erőszak hatására kerültek (ideiglenesen) más állam fennhatósága alá.