A pápa püspökszentelési beszéde

Október 24-én, csütörtökön délután Ferenc pápa püspökké szentelte Jean-Marie Speich ghánai apostoli nunciust és Giampiero Glodert, a Pápai Egyházi Akadémia elnökét. A Szentatya a püspökszentelés szertartásának (Pontificalis Romani) szövegéhez fűzte gondolatait, elmélkedve arról a magas fokú egyházi felelősségről, amelyre a két új főpásztor meghívást kapott. Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya küldött el, hogy megváltsa az embereket, a maga részéről 12 apostolt küldött el a világba, hogy eltelve a Szentlélek erejétől hirdessék az evangéliumot minden népnek, egyesítve őket egy egyetlen pásztor vezetése alatt, szenteljék meg és vezessék el a népeket az üdvösségre. Azért, hogy tovább folytassák nemzedékről nemzedékre ezt az apostoli szolgálatot, a 12 apostol munkatársakat gyűjtött maga köré és kézfeltétellel átadták nekik a Krisztustól kapott Szentlélek ajándékát. Így az egyház élő hagyományában az apostoli jogfolytonosság révén továbbra is fennáll ez az elsődleges szolgálat és az Üdvözítő műve folytatódik és tovább fejlődik napjainkig. A papjai által körülvett püspökben jelen van közöttetek maga a mi Urunk, Jézus Krisztus, a legfőbb pásztor. Krisztus ugyanis az, aki a püspöki szolgálatban továbbra is hirdeti az üdvösség evangéliumát és megszenteli a hívőket a hit szentségei révén. Krisztus az, aki a püspök, (mint a presbitérium atyja) által új tagokkal növeli testét, amely az egyház. Krisztus az, aki által a püspök bölcsen és körültekintően vezeti Isten népét a földi zarándoklaton egészen az örök boldogságig. Fogadjátok tehát örömmel és hálával ezeket a testvéreinket, akiket mi, püspökök a kézfeltétellel ma a püspöki kollégium tagjaivá teszünk. Rójátok le előttük tiszteleteteket, ami kijár Krisztus szolgáinak és az Istentől kapott megbízások kiszolgáltatóinak, akiknek feladatuk, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról és megszenteljenek a Szentlélek által. Emlékezzetek Jézus szavaira, aki ezt mondta apostolainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” A pápa ezután így folytatta: „Ami titeket illet, Jean-Marie és Giampiero, az Úr kiválasztottjai, gondolkozzatok el azon, hogy az emberek közül és az emberek számára lettetek kiválasztva, olyan dolgokra lettetek kijelölve, amelyek Istenre vonatkoznak”. „Püspökség” ugyanis egy szolgálatnak, nem pedig egy méltóságnak a neve. A püspököt inkább a szolgálat illeti meg, semmint az uralkodás a Mester parancsolata szerint. A pápa közvetlen szavakkal hozzátette: „Mindig szolgáljatok, mindig szolgáljatok”. A szertartáskönyv szavait idézve hangsúlyozta: hirdessétek Isten Szavát, minden körülmény között, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Rögtönzött szavaival a pápa az ima fontos szerepére mutatott rá: „Emlékeztek a jeruzsálemi egyház első konfliktusára, amikor a püspököknek annyi tennivalójuk volt, mert védelmezték az özvegyasszonyokat, óvták az árvákat és elhatározták, hogy diakónusokat neveznek ki. Miért? Hogy imádkozzanak és hirdessék Isten Szavát. Egy püspök, aki nem imádkozik, csak félig püspök. És ha nem imádkozik az Úrhoz, végül világias életet él. Szeressetek mindenkit, akiket az Úr rátok bízott, az atya és a testvér szeretetével. Mindenekelőtt szeressétek papjaitokat és a diakónusokat. Ők legközvetlenebb munkatársaitok. Soha ne várakoztassatok meg egy papot, mindig azonnal válaszoljatok kérdésére. Álljatok mindig mellettük! Szeressétek a szegényeket, a védteleneket és mindazokat, akiknek szükségük van befogadásra és segítségre. Buzdítsátok a híveket, hogy együttműködjenek apostoli elkötelezettségetekkel. Élénk figyelemmel kísérjétek azokat is, akik nem tartoznak Krisztus egyetlen aklához, mert azok is rátok vannak bízva az Úrban. Imádkozzatok sokat értük! – buzdította a pápa az új főpásztorokat. (vm)

Az ünnepünk születése

A Máté elhívásáról szóló napi evangéliumot kommentálta Szentatyánk júl. 5-i homíliájában.
Ez alkalommal a Vatikáni Kormányzóság munkatársainak egy csoportja vett részt a szentmisén. A szertartáson Venezuela nemzeti ünnepe alkalmából a pápával koncelebrált Jorge Liberato Urosa Savino bíboros, Caracas érseke.

„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” – ismételte a pápa Jézusnak a farizeusokhoz intézett szavait (Mt 9,9-13), akik bírálják az Urat, hogy bűnösökkel együtt eszik. A vámszedők kétszeresen is bűnösök voltak, mert ragaszkodtak a pénzhez és a nemzet árulói voltak, mert saját népüktől szedték be az adókat a rómaiak számára. Jézus látta Mátét, a vámszedőt és irgalommal tekintett rá.
Jézus először rátekint a vámnál ülő emberre, aki valami újat érez meg, amit addig nem ismert: Jézus rávetülő tekintetét. Ámulatba esik és hallja Jézus meghívását: „Kövess engem!” Ebben a pillanatban eltelik örömmel, de kétségei is vannak, mert nagyon ragaszkodik a pénzhez. Elég volt pusztán egy pillanat – amit jól ismerünk a Caravaggio által megfestett jelenetből: Máté ránéz, de ugyanakkor kezével még a pénzért nyúl. Ebben a pillanatban igent mond, elhagy mindent és követi az Urat. A megkapott és elfogadott irgalom pillanata ez: „Igen, veled tartok”. Ez a találkozás első pillanata, amely mély spirituális élmény.

Ezt követi egy második momentum: az ünnep. Az Úr a bűnösökkel ünnepelt. Isten irgalmasságát ünneplik, aki megváltoztatja az életet. E két pillanat után, amely a találkozás meglepetése és az ünnep, jön el a mindennapi munka, vagyis az evangélium hirdetése.

Ezt a munkát az első találkozás és az ünnep emléke kell, hogy táplálja. Ez pedig nem egy pillanat, hanem hosszú idő, az élet végéig tart. De milyen emlék ez? – tette fel a kérdést a Szentatya. A tényeké, azé a találkozásé Jézussal, amely megváltoztatta az életet. Jézus irgalmas volt és nagyon jó velünk. Arra kér, hogy hívjuk meg bűnös barátainkat is, hogy együtt ünnepeljünk. Ez az emlék erőt ad Máténak és mindenkinek, hogy előre tudjon haladni. Mindig emlékezzünk rá, hogy az Úr változtatta meg az életünket, vele találkoztunk. Olyan ez, mintha megfújnánk ennek az emléknek a parazsát, hogy életben tartsuk mindig a tüzet.

Az evangéliumi elbeszélés arról szól, hogy sokan visszautasították a meghívást az Úr ünnepére. Jézus pedig elment, hogy megkeresse a szegényeket, a betegeket és velük ünnepelt.
Ezt a hagyományt követve Jézus a bűnösökkel ünnepel, és kegyelmet ajánl a bűnösöknek. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Aki igaznak hiszi magát, főjön csak a saját levében! Jézus értünk bűnösökért jött el. Hagyjuk, hogy Jézus irgalmassága ránk tekintsen. Ünnepeljünk Vele és emlékezzünk erre az üdvösségre! – kérte péntek reggeli homíliája végén Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A pápa hangja

Július 2-án, Ferenc pápa homíliájában a Szodoma pusztulásáról szóló történethez fűzve gondolatait (Ter 19,15-29 és Mt 8,23-27) megállapította: Lassan cselekedni, hátratekinteni, félni és az Úrhoz, a Szentlélek kegyelméhez fordulni. Ez a négy lehetséges magatartásforma a konfliktusos, nehéz helyzetekben. Az első magatartásforma Lót „lassúsága”, pedig elhatározta, hogy elhagyja a várost, mielőtt még az elpusztulna, de nagyon lassan cselekszik. Az angyal figyelmezteti, hogy meneküljön, de Lót képtelen elszakadni a rossztól, a bűntől. Mi el akarunk szakadni a bűntől, elszántak vagyunk, de valami visszahúz bennünket. Így Lót még az angyallal is alkudozni kezd: nagyon nehéz szakítani egy bűnös helyzettel. Nagyon nehéz! Kísértés esetén is nehéz! De Isten hangja így szól: „Menekülj! Nem tudsz ott küzdeni, ahol a tűz- és a kéneső megölnek. Menekülj!” Kis Szent Teréz azt tanította, hogy néha a kísértések idején az egyetlen megoldás a menekülés. Ne szégyelljük magunkat, ha menekülni kényszerülünk; ismerjük el, hogy gyengék vagyunk és menekülnünk kell. Népünk, egyszerű bölcsességében kissé gúnyosan ezt mondja: „A menekülő katona egy másik háborúhoz szükséges”. Meneküljünk, hogy tovább haladjunk Jézus útján. Így győzzük le a bűn iránti nosztalgiánkat. Gondoljunk a pusztaságban vándorló Isten népére. Mindene megvolt, ígéretet kapott (Istentől). Mégis nosztalgiája volt az egyiptomi hagyma után, és ez a nosztalgia elfeledtette velük, hogy azokat a hagymákat a rabszolgaság asztalánál ették. Nosztalgiát éreztek, hogy visszatérjenek. Az angyal bölcs tanácsot adott – ne tekints hátra! Menj előre! Ne csináljunk úgy, mint Lót felesége, szakítsunk minden nosztalgiával, mert a kísértések közé tartozik a kíváncsiság is. A kíváncsiságra nincs szükség, ártalmas. Menekülj és ne nézz hátra! A harmadik magatartásfor- ma az, amit a bárkában tapasztalunk: a félelem. Amikor heves vihar tör ki a tengeren, a csónakot hullámok borítják be. „Ments meg minket Uram, elveszünk!” – mondják a tanítványok. A félelem! Ez is az ördög egyik kísértése: félünk attól, hogy előre haladjunk az Úr útján. Fennáll annak a kísértése, hogy „jobb itt maradni”, ahol biztonságban vagyok. De ez a rabszolgaság Egyiptoma! Félek előre menni, mert nem tudom, hogy az Úr hová vezet el engem. A félelem azonban nem jó tanácsadó. Jézus sokszor mondta: ne féljetek! A félelem nem segít bennünket. A negyedik magatartás a Szentlélek kegyelme. Amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert, a tanítványok ámulattal telnek el. A bűnnel, a nosztalgiával, a félelemmel szemben, mindig az Úrhoz kell fordulnunk. Nézzük az Urat, szemléljük az Urat. A tanítványok az Úrra néztek és azt kérték: „Ments meg minket Urunk, mert elveszünk!” És ezt követte az Úrral való újabb találkozás ámulata. Gyengék vagyunk, de bátornak kell lennünk gyengeségünkben. És bátorságunkat gyakran menekülésben kell kifejeznünk, úgy hogy nem tekintünk hátra, hogy ne essünk bele az ártalmas nosztalgia hibájába. Ne féljünk és mindig tekintsünk az Úrra!
VR

Ha kell, akkor alkudozzunk

“Imádkozzunk bátran és kitartóan, miként Ábrahám tette és ha kell, akkor alkudozzunk az Úrral, egészen az alkalmatlankodásig menően” – állapította meg Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmiséjén, melyet a Szent Márta házban mutatott be Kurt Koch bíborossal, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnökével és papjaival együtt.
Ferenc pápa a napi olvasmány történetéhez fűzte gondolatait, amely Ábrahám közbenjárását meséli el. A pátriárka őszintén és kitartással szól az Istenhez, hogy megvédelmezze a pusztulástól Szodoma igazait. „Ábrahám bátor ember és bátran imádkozik. Ahhoz is erőt érzett, hogy szemtől szembe beszéljen az Úrral. Mindezt kitartóan teszi, állhatatossággal. A Bibliában azt látjuk, hogy az embernek kitartóan kell imádkoznia” – állapította meg a pápa.
„Amikor mi a bátorságról beszélünk, mindig az apostoli bátorságra gondolunk, amivel ők elindultak az evangélium hirdetésére. De létezik az Úr előtti bátorság is. Ez egy olyan bátorság az Úr előtt, mely eltökélten lép a színe elé, hogy kérjen tőle valamit. A történet kicsit megnevettet engem – mondta a pápa – mert Ábrahám egészen sajátságos módon beszél az Úrral. Olyan ez, mint egy „föníciai üzlet”, hiszen mindinkább lefelé szorítja az árat… Kitartással megy tovább, ötvenről lealkudja az árat tízre. Ábrahám azonban tudta, hogy még ez sem elég, mert csak egyetlen igaz van ott, unokatestvére. De ezzel a bátorsággal, ezzel a kitartással mégis továbbment minden.
„Időnként úgy megyünk az Úrhoz – fogalmazott a pápa – hogy kérünk tőle valamit valaki számára, aztán elmegyünk. Ez így nem imádság!” – szögezte le. „Ha azt akarod, hogy az Úr kegyelmet adjon, bátran kell Hozzá menned és bátran tenned azt, amit Ábrahám tett, méghozzá az ő kitartásával!” Ferenc pápa Jézusra emlékeztetett, aki azt mondja nekünk: „Úgy kell imádkoznunk, mint ahogy az özvegyasszony kérlelte a bírót, úgy, mint aki éjszaka megzörgeti a barátjának az ajtaját. Kitartással, erre tanít bennünket Jézus”.
„Az Úr megdicséri azt a szír-föníciai asszonyt, aki kitartással kérlelte lánya gyógyulását”. „Kitartással - hajtogatta a pápa maga is – még akkor is, ha fáradtak vagyunk, még akkor is, ha ez tényleg fárasztó. Ez az imádság magatartása!” Szent Terézre utalva azt említette a pápa, hogy „az imádság egy alkudozás az Úrral és ez csak akkor lehetséges, amikor családias kapcsolatban vagyunk vele.” Majd ismét aláhúzta: „Tényleg fárasztó az ima, ezért is kell hozzá Isten kegyelme”. „Győzd meg az Urat, az ő érveivel! – folytatta a pápa - az az igazán szép!
Ábrahám alkudozása az Úr szívére irányul, Jézus pedig hasonlóképen tanít bennünket: A ti Atyátok ismeri dolgaitokat. Az Atya, miközben arra kér, hogy ne aggodalmaskodjunk, elküldi az esőt a jókra és a bűnösökre, a napot fölkelti az igazakra és a gonoszokra. Ábrahám érvelésével menjünk tovább!
Én megállok itt ezen a ponton, – szólt a pápa – hiszen imádkozni annyit jelent, hogy alkudozunk az Úrral, még akkor is, ha alkalmatlanok vagyunk neki”. Imádkozni azt is jelenti, hogy dicsérjük az Urat, szép dolgaiért, és kérjük, hogy küldje el nekünk azokat. Ő pedig annyira jó és annyira irgalmas, hogy megsegít bennünket.

Végül a pápa arra kért mindenkit, hogy „nem kevesebb, mint öt percben a mai nap során a Bibliából olvassuk el a 102. zsoltárt: Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged”.
Kérjük őt egészen és közben megtanuljuk azt, amit mondanunk kell az Úrnak, kérjünk ehhez kegyelmet: „Te, aki irgalmas vagy, te, aki megbocsátasz, adj nekem kegyelmet, amint Ábrahámmal tetted, amint Mózessel tetted. Menjünk előre az imádságban, bátran, az említett szempontok szerint, melyek valóban az Isten szívéből erednek!” – zárta hétfői homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta Házban tartott szentmise során.

(vl) VR

Elfelejtjük a múltat, nem fogadjuk el a jelent, eltorzítjuk a jövőt

„A gazdagság és az aggodalmaskodás elfojtják Isten Szavát”- magyarázta Ferenc pápa jún. 22-i, szombat reggeli szentmiséjében a Hegyi beszédhez fűzött kommentárjában. Az életünk három pilléren nyugszik: kiválasztás, szövetség és ígéret. Meghívásunk jegyében az Atyára kell bízni magunkat, hogy a jövőtől való félelem nélkül élhessük meg a jelent. Ezzel a tanítással fordult a pápa a Szent Márta Ház kápolnájában szombat reggel hét órakor bemutatott szentmiséjén, melyen Arturo González, a kubai Santa Clara püspöke koncelebrált a Vatikáni Múzeumok alkalmazottainak egy csoportja jelenlétében.

„Senki sem szolgálhat két úrnak, választanunk kell az Isten és a mammon között. Jézus világos választ adott a felvetett problémára. Ennek a világnak a gazdagsága és aggodalmai elfojtják bennünk Isten Szavát és nem hagyják növekedni. A mag, az Ige pedig így meghal, mert nem törődnek vele. Ferenc pápa a jézusi jól ismert példabeszéd időbeli szempontjára hívta fel a figyelmet. A magvetést a növekedés ideje követné, de a gazdagság és az aggodalom elveszik tőlünk az időt. Az egész életünk három pillérre épül – magyarázta a pápa – az egyik a múltban, a másik a jelenben, harmadik a jövőben áll. A múlt pillére a kiválasztás, hiszen mindnyájan mondhatjuk: „Az Úr választott engem, az Úr szeretett engem, az Úr mondta nekem”. A keresztségünkben pedig az „Úr hívott meg a keresztény útra”. A jövő pillére ellenben az ígéretre épül, így haladunk az ígéret felé. A jelen végül a mi válaszunk a Jóistennek, aki kiválasztott minket. Amit ő csinál: kiválaszt, ígéretet tesz, szövetséget ajánl.

Minderre az ember válasza a vele való szövetségkötés. E három pillér az üdvösség egész története. Ha azonban a szívünk nem marad meg ebben a hármas időben, akkor a világ elveszi tőlünk az időt, elvágja a múltat és elvágja a jövőt, a jelenben pedig összezavar bennünket. Aki a gazdagsághoz ragaszkodik, azt nem érdekli sem a múlt, sem a jövő. „Nincs szükségem semmire – mondja - minden itt van, mégpedig most! Ez a jelen azonban nem visz bennünket semmiféle ígéret felé, hanem összezavarodva egyedül marad. Éppen ezért választás előtt állunk – következtetett Ferenc pápa: vagy követjük Isten Országát vagy a gazdagságot és az aggodalmaskodást. A keresztség révén a szeretetben nyertünk kiválasztást, a jelenben az Atya útra indított bennünket a Fia által, egy örvendetes jövő felé, mely a hűséges Úr ígéretén nyugszik”.

Végül a pápa összefoglalta a keresztény életnek a gazdagság és az aggodalmaskodás által megkísértett időbeliségét: elfelejtjük a múltat, nem fogadjuk el a jelent, eltorzítjuk a jövőt. Ezt teszi velünk a gazdagság és a gond! De az Úr mondja nekünk: Nyugalom, keressétek Isten Országát és az ő igazságosságát, a többi majd jönni fog! Kérjük az Urat, hogy a gondjaink és a gazdagság miatt ne hibázzunk! Legyünk tudatában, hogy van Atyánk, aki választott bennünket, aki jót ígért nekünk, és aki velünk van az ígéret felé vezető úton! – zárta Ferenc pápa szombat reggeli homíliáját a Szent Márta Házban tartott reggeli szentmisén.

(vl) VR