Folyik a per, a mi perünk!

„Folyik a per és egyre nagyobb a civakodás” – írja Habakuk próféta (Kr. e. 605-597). Habakuk kis könyve igen gondosan van megszerkesztve. Az Isten és a próféta közti beszélgetéssel kezdődik: a próféta két panaszának két isteni orákulum felel meg. Eltérően az eddigi prófétáktól, Habakuk meg merészeli kérdezni Istent a világ kormányzásáról. Elismeri, hogy Juda vétkezett, felsorolja társadalma hibáit, de Isten, aki szent, akinek szeme mindent lát, miért választotta a barbár kaldeusokat megbüntetésükre? Miért kellett a gonoszt még gonoszabbal megbüntetnie? Miért segíti győzelemre a jogtalan hatalmat? Ez a rossznak a problémája a nemzetek síkjára helyezve. Habakuk botránkozása sok embernek a botránkozása ma is. Ezeknek szól az isteni válasz: a mindenható Isten ellentétes utakon készíti elő az igazság végső diadalát. Az igaz élni fog hűsége, hite jutalmául. A jövendölés Kr. e. 539-ben teljesedett be, amikor Kürosz perzsa király legyőzte Babilont. Az igaz a hite által él, annyira találó, hogy Szent Pál bevette a hitről szóló tanításába. 

Az apostolok Jézussal Jeruzsálem felé haladva a fejlődő hit határához értek. Felismerték, hogy az Isten országához - a Krisztusban megvalósuló üdvösséghez - kegyelem kell. Ezért kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” (Lk 17,5-10) A hit is kegyelem, Isten ingyenes adománya. 

Jegyezzük meg, hogy „a hit nem intellektuális fogalom, hanem egzisztenciális fogalom. Vagyis nem elég elméletileg elfogadni, hanem át is kell élni. Minden esetben valamilyen viszonyban fejeződik ki” – írja Benyik György. 

A keresztény „hit elsősorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása”. (KEK 150). 

Én Uram, én Istenem!

A Krisztusban vetett hit által felülmúljuk az egész teremtett világot, mert Jézussal és általa az Atyával kerülünk közvetlen kapcsolatba. Ha megvan a Krisztusba vetett „mustármagnyi hit”, mely által megindul a fejlődés, az ember új világot építhet, az Isten országát. A statikus, földi világot Istenhez köti, átalakítja.

Megvan-e a hegyeket mozgató hit a családban, az egyházban, a társadalomban? Az apostoli munka csak akkor nem lesz nehéz, lehetetlennek tűnő feladat, melyet meg nem tudnánk oldani, ha valóban hittel tekintünk Istenre és az érte végzendő munkára. (2Tim 1,6-8. 13-14) 

A hitből fakadó szeretet erejét mutatja, hogy Pál apostolt vértanúsága idején, a Birodalomban már több millió keresztény él. A hit, mely belülről motivál, három évszázad alatt átalakította a birodalmat. 

Minden keresztény felelős testvére hitéért, ma is, amikor szavazhatunk. 

II. János Pál pápa 2002. okt. 3-án boldoggá avatta IV. Károly (+1922. 04. 01.) magyar apostoli királyt, kinek hitét és emberszeretetét emelte ki. Életét és halálát országa népeinek megbékéléséért ajánlotta fel. Nyolcvan év után a történelem IV. Károlyt igazolta és nem Trianont. 

Dolgozzunk, szavazzunk hittel, mert változnak a csillagok felettünk.

„Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik,” 2Tim 1,14.

Növeld bennünk a hitet!

Az ember, akiben elhal a hit erénye annyira fásult lesz, hogy őrá semmi, még az igaz, a jó, a szép és a szent érték sem tud hatni. Az ilyen még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisz, annyira énközpontú lesz. Az ember természeténél fogva társas lény, a hit pedig az egészséges ember életeleme. A hitet nevezhetjük természetfeletti megismerő képességnek, bizalomnak, erős ragaszkodásnak, meggyőződésnek, az igazság elfogadásának. A keresztény hit, elfogadja Isten létét, komolyan veszi szavát és teljesíti akaratát. Mindez hiteles, ha a hívő élete erről tanúskodik. A hívő ember azért bátor, mert Istenre alapozza életét, s a belsejében támadó félénkséget és a külső félelmet is le tudja győzni a Szentlélek erejével. A rossz láttán állhatatosan ki tud tartani, mert tévedhetetlenül hiszi, hogy Isten a maga idejében igazságot szolgáltat és az igazak élni fognak hűségükért. Október 6-án az aradi tizenháromra és a többi neves és névtelen hősi halottra emlékezünk. Bennük eleven volt a hit, ahogy Damjanich imája mutatja: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó Uram, az én szívemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted; azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.” A hívő Isten jóságára és igazságára hagyatkozik akkor is, amikor nehézségei vannak (Hab 1, 2-3. 2, 2-4). Habakuk próféta (Kr. e. 605-597) Isten elé tárja társadalma hibáit, Isten azonban hosszas várakozás után válaszolt, hogy igazságot szolgáltat. De ennek idejét ő maga határozza meg. Ez alatt időt ad a bűnösöknek a megtérésre és az igazaknak a türelem gyakorlására. Az apostolok Jézus tanítása és tettei nyomán megértették, hogy mindaz, aki Jézusban hisz, új viszonyba kerül Jézussal, megkapja a kegyelmet, amely átalakítja és Jézus dicsőségében részesíti. Ezért kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” A hit is kegyelem, Isten ingyenes adománya (Lk 17, 5-10). A Krisztusban vetett hit által felülmúljuk az egész teremtett világot, mert közvetlen kapcsolatba kerülünk Jézussal és általa az Atyával. A Krisztusba vetett hit által nekünk kell új világot teremtenünk a földön, az Isten országát. Ezért alapította az egyházat, rendelte a szentségeket és az igehirdetést. Aki ápolja barátságát Jézussal az imádság, a vasárnapi Ige- és a szentségi liturgiában, az állandóan növekszik hitében, Jézus kívánalmai annak nem teljesíthetetlenek. Minden keresztény felelős testvére hitéért (2 Tim 1, 6-8. 13-14). Ezért a Hit éve, hogy el ne fásuljunk.

„Növeld bennünk a hitet!” Lk 17,5