Orbán: Makovecz Imre a magyar szellem átmentéséért élt és dolgozott

Orbán Viktor miniszterelnök (MTI Fotó: Máthé Zoltán)

Makovecz Imre a magyar szellem átmentéséért élt és dolgozott, hagyatéka él és folytatásra vár a Kárpát-medencében – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építészről elnevezett budapesti központ és archívum hétfői megnyitóján.
„Makovecz Imre a magyar szellem átmentéséért élt és dolgozott, ezt fejezte ki épületeivel, terveivel, írásaival, és erre tanított minket is: ön- és nemzetismeretre, az egymástól elszakított magyar közösségek, az ég és a föld összekapcsolásának tudományára” – fogalmazott a kormányfő.
Mint mondta, Makovecz Imre életműve annak a szellemiségnek a foglalata, amit ő a magyar nemzeti kultúra legmélyebb rétegeiből hozott fel, és legtisztább formában állított elénk. Egyetlen dolgunk van: építsük, gondozzuk és kutassuk ezt a kivételes örökséget – hangsúlyozta Orbán Viktor hozzátéve, hogy a központnak a megnyitása, ezért ma egyetlen szóba is összefoglalható: folytatjuk!
„Több van itt egy múzeumnál, több van itt egy archívumnál” – fogalmazott.
Orbán Viktor azt mondta: ma már egy olyan országban élünk, amely büszke nemzeti értékeire és nemzeti alkotóira; sokáig kellet erre várni. Mindannyian emlékszünk azokra az időkre – nem volt olyan rég -, amikor a magyar szellem megőrzése csak néhány elkötelezett ember, család és szervezet szélmalom harcát jelentette – tette hozzá.
A kormányfő rámutatott, ma már vannak intézmények, amelyeknek ez a dolguk: van – elsősorban Makovecz Imrének köszönhetően – köztestületként működő művészeti akadémia és van magyar értéktár. Ezek gondoskodnak róla, hogy a magyar nemzet legnagyobb alkotóinak tárgyi és szellemi hagyatékából semmi se vesszen el – hangsúlyozta.
Orbán Viktor szólt arról is, hogy Makovecz Imre a kommunizmus idején és a rendszerváltás utáni legzavarosabb években is, amikor minden egyes tervének megvalósításáért külön csatában kellett megküzdenie, hitt – ahogy ő mondta – egy második Magyarország létezésében.  „Hitt abban az erős országban, amely nem követ szolgai módon külföldi divatokat, nem zárható fizikai határok közé sem” – mondta a kormányfő.
Hozzátette: azt is tudta mindig, hogy hol kikkel és hogyan harcoljon érte. Évtizedekig volt ennek a második Magyarországnak őre és szellemi vezére.
A miniszterelnök kijelentette, Makovecz Imre életműve igenek és nemek határozott vonalvezetésű rendszere: „igen a nemzetre, igen a falura, igen a családra, igen a népi kultúrára; és nem arra a színtelen, szagtalan, szervetlen, a nemzetközi pénzvilág által vezérelt multikulturális műanyag világra, ami, ha hagynánk egy pillanat alatt körbevenne és magába olvasztana minket”.
Makovecz Imre 1935. november 20-án született, születésének évfordulóján nyitották meg a róla elnevezett budapesti központot és archívumot a főváros XII. kerületében.

hiradó.hu

Ajánló:

Makovecz Imre szakrális épületei "Templomok" c. kiállítás

Díjat alapítanak Makovecz Imre tiszteletére

A pápa, Makovecz és ami az életet műremekké teszi

Makovecz Imre minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy vezérelte, hogy az általa tervezett alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden építészeti művét vallási jelképpel és a nép világában gyökerező forma elemekkel koronázta meg. 
Hívő ember volt. 2011. szeptember 27-én szentségekkel ellátva hunyt el.  Hitéről így vallott: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok… Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én “nem is hiszek”. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

2011. augusztusban ért véget az a vatikáni kiállítás, amelyet XVI. Benedek pápa, pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendeztek. Hatvan világhírű festő, szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező művei jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a szeretet szépségét. A megnyitó alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.”  
Makovecz Imre halálakor, az Osservatore Romano (2011. szept. 29.), a Vatikán félhivatalos lapja így méltatta a Kossuth-díjas magyar építészt: „Templomai mind a hit jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe juttatják el.” 
Makovecz Imre olyan építész, akit a Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között, mert művei elvezetik az embert az igazsággal és a valódi szépséggel való találkozásra. Ő már eljutott oda, amit 1992-ben a Sevillai kiállításon láthatóvá tett, ahol a fa, a kő, a növény, vagyis a földi világ áttör a lehajló égen. S mindezzel azt üzeni: álljunk talpra és nézzünk felfelé, s tegyük az életet műremekké.  
Ehhez csak szeretet kell.
 

Makovecz-kápolna alapkőletétele Gordonon

A támogató

Dr. Seregi János írta: "A gordon-hegyi kápolna tervezését 2011 februárjában kértem Imrétől. Az ötletet az adta, – a vita talán többekhez eljutott, hogy a hegyre Krisztus szobrának felállítását tervezték. Indoklásul idézem D-K. József csíkszeredai esperest: „A szobor megálmodói és kivitelezői tudják, hogy mit akarnak a Nyikó-mentén, és ismerik annak üzenetét. Én is ismerem céljukat és ezért helyeselem szándékukat. A 2005 évi árvíznél a Nyikó-mentiek szembesültek az élet kihívásával is. Most életük fölé az áldó Krisztus képét akarják, hogy nemzeti imánk kérése beteljesedjék: „Hozz reá víg esztendőt!”  A hasonló kezdeményezések láttán mindenki szembesül az élettel. A reményre, a jó kezdeményezésekre és azok kivitelezésére nagy igény van a Székelyföldön.”
Őszinte örömmel nézte és megdicsérte Zawaczky Walter alkotását. Mint oly sokszor, itt mertem előhozakodni - a talán részben már nekem is otthont jelentő - bogárfalviak kérésével: „A szobor - kilátó alá egy 'kápolna kellene". A tolakodást nem kísérte megjegyzés. Nem. Csend volt, s aztán a szintén átadott fotómontázs után a kilátó alá mutatott: „Készítek ide valamit Máriácskának!" Két nap múlva hívott: „Kész a Gordon kápolna terve! Gyere!" (Emlékeim Makovecz Imréről)

** 2013. október 12-én a Gordon-hegyi Jézus Szíve kilátó alatt letették az kápolna alapkövét.

Megnyitó beszédet mondott Kovács Lehel polgármester,  majd Makovecz Imréné Szabó Marianne, dr. Seregi János, Darvas-Kozma József és a Bogárfalva részéről egy tanárnő. Ezt követően Ft. Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános mondott szentbeszédet és áldotta meg az alapkövet és urnában elhelyezték a kápolnára vonatkozó iratokat.

Íme a főesperes beszéde:

Kedves Testvéreim! 

Őseink hagyományait követve templomokat, kápolnákat, Istennek házakat építettünk, hogy legyen ahová betérjenek az emberek, hogy legyen egy hely ahol elcsendesedhetnek az emberek, legyen egy hely, ahol Istennel elbeszélgetve elmondhatják örömeiket és elsírhatják bánatukat, bajaikat az emberek.

Már Isten legkedvesebb kiválasztottja, Dávid király is igen fontosnak tartotta, hogy az Úrnak kőből hajlékot építsen. „Nem lépek addig házam belsejébe, – mondta – és nem fekszem le nyugvóhelyemre, s nem engedek addig álmot a szememnek és szempilláimnak nyugalmat, amíg helyet nem találok az Úrnak” (Zsolt 132).

A hegylábánál, a négyzet jelnél letették az alapkövet

Mi, akik már éltesebb kornak örvendhetünk tudjuk, hogy még huszonöt, harminc évvel  ezelőtt mi is történt itt nálunk, Kelet-Európában. Hatalmas gyárakat építettek azért, hogy a családi szentély világából kiragadják az édesapát és az édesanyát, azért, hogy ne tudják gyermekeiket Isten akarata szerint neveli. Sőt mi több, ezek a gyárak arra is szolgáltak, hogy a különböző nemzetiségű, fajú népeket összekeverjék, nyelvüket összezavarják, hogy magyar nyelven még imádkozni is elfelejtsenek vagy ne merjenek.

Iskolákat is építettek, hogy az egymásután felnövő nemzedékek lelkéből kiirtsák a hitet és Istenélményt. Építettek párt- és rendőrpalotákat, hogy leellenőrizzék az emberek gondolatait, hogy felelősségre vonhassák azokat, akik szóba elegyednek Istennel, egymással.

Ezért van az, hogy nem tudjuk a Gondviselő Istennek megköszönni, hogy egy lassan bontakozó szebb világ köszöntött reánk. Nem tudjuk megköszönni, hogy ezen a szent napon egy olyan alapkövet áldunk meg és ültetünk el székely földünk Gordonjának szívébe, amely alapkő fölé a székely nép szeretetének, együvé tartozásának bástyáját építik fel jótevő testvéreink.

Nemes szándék Istennek hajlékot, templomot építeni. De nem elég csak templomot építeni, nem elég a templomba járni – sokkal nemesebb és fontosabb feladatunk templomként élni. Hallottuk a felolvasott igében: Mindnyájan Isten templomai vagyunk. Igen, mert Isten a Szentlélek lakóhelyévé formált bennünket. Templomok vagyunk, hasonlóak az ószövetség ládájához, amely magába hordozta, megszemélyesítette az Istent.

Ez a szent hely, Jézus Szíve kápolnája hirdetni fogja, – Erdélyországban, a székelyudvarhelyi medencében, a Gordon magasságában – hogy Jézus Krisztus – itt magasba emeltetve – őrködik Isten szent népe fölött, azon nép fölött, mely nép Jézus Szentséges Szívének oltalma alatt felebaráti szeretetben és békében akar élni.

K.T. A mai nap legyen számunkra nevezetes és felejthetetlen nap. Az apostol, Szent Pál szavai pedig egy életre szóló figyelmeztetés legyen számunkra: Testetek a bennetek lakó szentlélek temploma. Nem vagytok a magatokéi, nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek hát meg és hordozzátok Istent testetekben.

Ugyanakkor imádkozzunk Urunkhoz, Istenünkhöz azért, hogy e szent hajlék mihamarabb felépüljön, hogy benne nagyon sok ember megnyugvást találjon, oltalomra és vigaszra, örömre és békére leljen. Hogy innen a magasból hálaimádság szálljon az égbe azokért, akik ezt a Krisztus-kilátót megálmodták, áldozatukkal és önzetlen szeretetükkel hozzájárultak és hozzájárulnak Isten hajlékának felépítéséhez. Legyen mindenért hála nektek, áldozatot hozó testvéreinknek. Ámen.