2015 a megszentelt élet éve

Hogyan is született meg a gondolat? 2013. november 29-én, pénteken délelőtt fél 10-kor Ferenc pápa a vatikáni új szinódusi aulában fogadta a Legfőbb Szerzetesi Elöljárók Uniójának tagjait, akik november 27-től tartották 82. közgyűlésüket a római Salesianumban.

A szentatya döntött úgy, hogy három teljes órát tölt az elöljárókkal. Senki részéről sem hangzott el előre elkészített beszéd; a találkozás testvéri és szívélyes beszélgetésből, kérdésekből és feleletekből állt.

Az első kérdéscsoport a megszentelt élet identitására és küldetésére vonatkozott. Minden keresztény részéről szükséges Krisztus radikális követése – állapította meg a pápa, de a szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy sajátos módon kövessék az Urat: „Olyan férfiak és nők, akik felébreszthetik a világot. A megszentelt élet prófécia. Isten azt kéri tőlünk, hogy lépjünk ki fészkünkből, és induljunk el a világ határai felé, kerülve a kísértést, hogy azokat magunkhoz idomítsuk. Ez a legkonkrétabb módja annak, hogy kövessük az Úr példáját”.

A hivatásokról szólva Ferenc pápa kiemelte, hogy vannak fiatal egyházak, amelyek új gyümölcsöket teremnek. Természetesen ez arra kötelez bennünket, hogy újragondoljuk a karizma inkulturációját. Az egyháznak bocsánatot kell kérnie és nagy szégyenkezéssel kell a félreértések miatt bekövetkezett olyan apostoli kudarcokra gondolnia, amit például Matteo Ricci esete jelent. A kultúrák közötti párbeszéd késztesse arra a szerzetes intézmények vezetőit, hogy a kormányzásba válasszanak be különböző kultúrájú személyeket, akik különféle módon fejezik ki a karizma megélését.

A szentatya nyomatékosan hangsúlyozta a képzés jelentőségét, amely – véleménye szerint – a következő négy alapvető pillérre épül: spirituális, szellemi, közösségi és apostoli képzés. Elengedhetetlenül szükséges, hogy kerüljék az álszentség és a klerikalizmus minden formáját, folytassanak őszinte és nyílt párbeszédet az élet minden aspektusáról. A képzés „kézművességet”, nem pedig „rendőri kiképzést” jelent – fejtette ki Ferenc pápa. „Az a cél, hogy olyan szerzeteseket képezzenek ki, akiknek gyöngéd a szívük, nem pedig savanyúak, mint az ecet. Mindnyájan bűnösek vagyunk, de nem vagyunk romlottak. Fogadják be a bűnösöket, de ne a korrupt személyeket” – mondta a pápa.

A testvériségről feltett kérdésre a szentatya azt válaszolta, hogy óriási vonzerővel rendelkezik. Feltételezi a különbözőségek és a konfliktusok elfogadását. Olykor nehéz megélni, de ha nem éljük meg, nem leszünk termékenyek. Mindenesetre soha ne „kezeljük” testvérünk konfliktusát, hanem legyünk gyöngédek a konfliktussal küzdő személy iránt.

A legfőbb szerzetes elöljárók ezután néhány kérdést tettek fel a szerzetesek és az egyes helyi egyházak közötti kölcsönös kapcsolatokról. A pápa azt mondta, hogy tapasztalatból ismeri a lehetséges problémákat: „Nekünk, püspököknek meg kell értenünk, hogy a megszentelt személyek nem pasztorális segéderőt jelentenek, hanem karizmák, amelyek gazdagítják az egyházmegyéket.”

Az utolsó kérdések a megszentelt személyek küldetésének határait érintették. „Ezeket a karizmák alapján kell keresni” – válaszolta Ferenc pápa. A legjelentősebb prioritások továbbra is a kirekesztettségek helyzetei. Szólt még a kulturális, valamint az iskolai és egyetemi oktatás kihívásairól. A szentatya számára az oktatás alappillérei a következők: „át kell adni az ismeretet, a cselekvési módot, az értékeket. Ezeken keresztül adjuk át a hitet. Az oktató álljon a helyzet magaslatán, vizsgálja meg, hogyan hirdesse Jézus Krisztust a változó nemzedéknek.”

Mielőtt elbúcsúzott volna a százhúsz legfőbb szerzetesi elöljárótól, Ferenc pápa bejelentette, hogy 2015 a megszentelt személyek éve lesz. „Köszönet mindazért, amit tesztek, hitetekért és a szolgálat módjainak kereséséért. Köszönet tanúságtételetekért és azokért a megaláztatásokért, amelyeket el kell viselnetek” – zárta gondolatait a szentatya.

Vatikáni Rádió/RomeReports/Magyar Kurír/Gratuitas

Magyarázat a megszentelt élet évének hivatalos szentszéki logójához

Közzétették a november 30-án, advent első vasárnapján kezdődő megszentelt élet évének logóját, melyhez a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja adott magyarázatot – tájékoztat a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet.

A logó:
Egy galamb gömbre épülő poliédert tart a szárnyán, miközben a vízre ereszkedik; a vízből három csillag emelkedik ki, amelyeket a másik szárnyával őriz.
A megszentelt élet évének logója, melyet Carmela Boccasile olasz festőnő készített, szimbólumokon keresztül jeleníti meg a megszentelt élet alapértékeit. A megszentelt életben ugyanis „a Szentlélek folytonos tevékenysége ismerhető fel, amely a századok folyamán a karizmák sokasága által kibontakoztatta az evangéliumi tanácsok gazdag megvalósulását, s ily módon is megjelenítette az egyházban és a világban, a térben és az időben Krisztus misztériumát” (VC 5).
A galamb grafikai körvonalai a béke arab jelét is sejtetik: utalás a megszentelt életet élők azon hivatására, hogy példát adjanak az egyetemes megbékélésre Krisztusban.
A logó szimbólumai
A galamb a vizeken
A galamb hagyományosan a Szentlélek működését jelképezi, aki életet fakaszt és kreatívvá tesz. Utal a történelem kezdetére: kezdetben Isten Lelke lebegett a vizek felett (vö. Ter 1,2). A galamb, mely leszáll, és végigsiklik a kifejeződést még nem nyert élettől tajtékzó tengeren, a türelmes és bizakodó termékenységre utal, az őt körbevevő jelképek pedig a Lélek teremtő és megújító tevékenységét idézik fel. A galamb arra is utal, hogy a Lélek megszentelte Krisztus emberségét megkeresztelkedésekor.
A mozaikkövekből kirakott vizek az emberi és kozmikus elemek összetettségét és harmóniáját jelzik. A Lélek úgy működik, hogy ezek az elemek „sóhajtozzanak”, Isten titokzatos terve szerint (vö. Róm 8,26–27), hogy egy irányba tartsanak, a befogadó és termékeny találkozás irányába, amely új teremtéshez vezet. A történelem hányattatásai közt a galamb ott száll a vízözön felett (Ter 8,8–14). A megszentelt férfiak és nők az evangélium jegyében járják zarándokútjukat a népek között, sokféle karizmájuk és szolgálatuk által „Isten sokféle kegyelmének jó intézőiként” (1Pét 4,10) élnek. Meg vannak jelölve Krisztus keresztjével, a vértanúságot is vállalják, az evangélium bölcsességével lakják be a történelmet, és azt az egyházat jelenítik meg, amely Krisztusban átölel és meggyógyít mindent, ami emberi.
A három csillag
A megszentelt élet identitására, világban elfoglalt helyére emlékeztet: confessio Trinitatis – a Szentháromság megvallása; signum fraternitatis – a testvériség jele; servitium caritatis – szeretetből fakadó szolgálat. A háromságos Isten kapcsolatot kereső szeretetének áramlását fejezik ki, amelyet a megszentelt személyek igyekeznek nap mint nap megélni a világban. A csillagok utalnak arra a három aranycsillagra is, amellyel a bizánci ikonfestők ábrázolják Máriát: ő az egészen szent, ő az istenszülő, ő Krisztus első tanítványa – minden megszentelt élet példaképe és védőszentje.

A gömbre épülő poliéder
A gömbre épülő kis poliéder az egész világot jelképezi, hiszen miként Ferenc pápa mondja (EG 236), a poliéder fejezi ki legjobban a népek és a kultúrák sokféleségét. A Lélek lehelete fenntartja és a jövőbe vezeti a világot: meghívás ez a megszentelt személyek számára, hogy „Lélek-hordozókká (pneumatophoroi) váljanak, olyan valóban lelki férfiakká és nőkké, akik képesek […] titkon megtermékenyíteni a történelmet” (VC 6).
A mottó:
Vita consecrata in Ecclesia hodie
Evangelium, Prophetia, Spes
Megszentelt élet a mai egyházban
Evangélium, prófécia, remény
A mottó is olyan értékeket – identitást és távlatokat, tapasztalatot és eszményeket, kegyelmet és úton létet – kíván hangsúlyozni, amelyeket a megszentelt személyek megéltek és ma is megélnek az egyházban mint Isten népében, mely a népek és kultúrák között zarándokol a jövő felé.
Evangélium: a megszentelt élet alapszabályát jelöli, amely nem más, mint „Krisztus követése az evangélium tanítása szerint” (PC 2a). Először mint „Jézus lét- és cselekvésmódjának élő emlékezete” (VC 22), azután mint életbölcsesség a Mester által a tanítványoknak adott sokféle tanács fényében (vö. LG 42). Az evangélium eligazító bölcsességet és örömet ad (vö. EG 1).
Prófécia: a megszentelt élet prófétai jellegére utal. A megszentelt élet ugyanis „úgy mutatkozik meg, mint a részesedés különleges formája Krisztus prófétai hivatalában, amelyet a Szentlélek Isten egész népével közöl” (VC 84). Valódi prófétai szolgálatról beszélhetünk, amely Isten igéjéből születik és táplálkozik, ezt az igét pedig az élet legkülönbözőbb körülményei között kell befogadni és megélni. Ez a „hivatal”, ez a prófétai szerep abban fejeződik ki, hogy a megszentelt élet bátran szóvá teszi a helytelen dolgokat, meghirdeti Isten új „látogatásait”, „és új utakat keres, hogy Isten országának evangéliuma megvalósuljon a történelemben” (uo.).
Remény: a keresztény misztérium végső feladatára emlékeztet. Olyan korban élünk, amikor széles körben elterjedt a bizonytalanság, hiányoznak a távoli jövőbe mutató tervek: a remény kulturális és szociális szempontból törékeny. Homályos a jövő, mert „eltűnni látszanak Isten nyomai” (VC 85). A megszentelt életnek van egy állandó eszkatologikus irányultsága: arról tanúskodik a történelemben, hogy egyszer minden remény végérvényesen céljához ér, és a megszentelt élet átalakítja a várakozást „misszióvá, hogy Isten országa már itt és most egyre jobban megjelenhessék” (VC 27). A remény jeleként a megszentelt életet élők az emberek társául szegődnek, megéreztetik velük Isten irgalmát, a jövő és a bálványoktól való mentesség példázatát jelenítik meg.
„A szeretettől vezérelve, melyet a Szentlélek kiárasztott szívünkbe” (Róm 5,5), a megszentelt férfiak és nők magukhoz ölelik az egész világot, a háromságos Isten szeretetének emlékezetévé válnak, a közösséget és az egységet építik, őrszemekként imádkoznak a történelem hegygerincén, osztoznak az emberek bújában-bajában, és velük együtt keresik csendesen Isten Lelkét.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikán
Logó: Szerzetes.hu
Magyar Kurír