Az élet tökéletes modellje

Adventtől pünkösdig megváltásunk fontos eseményét éltük át, és megértettük vallásunk tanítását: Isten örök szeretettel gyermekeivé fogadott minket, Jézus Krisztus által a Szentlélekben szabad utunk van az Atyához. Keresztény életünk természetfeletti jellegét az fejezi ki, hogy bensőséges kapcsolatban vagyunk a Szentháromság egy Istennel. Ez a kegyelmi tény imádásra, dicséretre, engesztelésre és hálára indít bennünket. Minden vasárnap a Szentháromság ünnepe, minden imánkat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük, minden Glóriában őket dicsérjük, minden Krédóban beléjük vetett hitünket valljuk meg. Minden szentmisében a Szentháromság nevében történik az üdvözlés és az elbocsátás. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki őt küldte, a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. 

– A szentháromságos misztérium az Egyház és a keresztény élet alapját és forrását alkotja. Jézus kinyilatkoztatásából bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek vagyunk. Úgy vagyunk, mint szomjas vándor a forrásnál. Iszik ugyan a forrásból és felfrissül, de a forrást kiinni sohasem bírja. Nem is ezért van a forrás, hogy kiigya, hanem hogy általa tudjon élni. – Ha az ember be akar lépni az üdvösség világába, az örök életbe, akkor hinnie kell a Szentháromság szeretetében. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki a Fiút küldte; a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. A Szentháromságnak földi ikonja, képmása a család és az Egyház (Ef 5, 21-33).  A család is szeretetközösség a kölcsönös önátadás, teljes befogadás és az életet lehelő szeretetviszony által. A családi szeretet által ráérzünk, hogy kapcsolatainknak isteni mélységei vannak. 

– Az Egyház kezdettől vallja, hogy Isten benső élete az egység, a szeretet. Az emberiség egységének legmagasztosabb modellje a Szentháromság, mert amint személyei különböznek, mégis a legteljesebb egységet valósítják meg. Ezért a Szentháromság az emberi társadalom mintaképét jelenti minden téren, még a sport, a gazdaság, a politika és a kultúra szintjén is. Hogyan kell életünket szentháromságos módon berendezni? A teológia ezt három kulcsszóban fogalmazta meg: kezdeményezés, befogadás és kölcsönös nyitottság (kommunió). Az Atya, a szentháromságos életben az isteni életnek nem kezdett kezdete, a Szeretet örök kútfője. Arra teremtett, hogy másokért éljünk, a jót kezdeményezzük érdek és elvárás nélkül. Az, aki kezdeményez, az Atya modelljét éli. – A Fiú képmását, modelljét akkor öltjük magunkra, amikor a jó kezdeményezést befogadjuk. A társadalomban a Fiú modelljének  jele a szolidaritás és szubszidiaritás. Végül a Lélek szerint élünk (Gal 5, 16), amikor az isteni szeretetre való hivatásunkat kölcsönösségben, közösségben éljük meg. 

– A szentháromságos keresztény élet olyan, mint a szimfónia. Különböző hangszerek játsszák azt a melódiát, de nem egymással ellentmondásosan, hanem egymást kiegészítően. Ha így élünk a családban, az Egyházban, a munkahelyen, akkor életünk harmóniában van a Szentháromság életével, és földi életünk a Szentháromság életébe torkollik.

 

„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,10).

A titkok titka

Amióta kipattant értelmünk, azóta titkokkal találkozunk. De titkok vannak bennünk is. A titok alatt először leplezett tényt, dolgot, eltakart valóságot értünk. Például titokban tartott eljárás, módszer, mint a gyártási titok. 

Másodszor a titok jelenthet rejtélyesnek látszó dolgot, jelenséget, mint a teremtett világ titkai.

Harmadszor a titok valaminek ismeretlen vagy csak kevesektől ismert magyarázata. 

A görög Szentírásban a misztérium: titok, melynek természetfölötti vonatkozásai is vannak, ezért megértése meghaladja a pusztán emberi képességeket. Isten titkai kifejezés nevezetesen arra az üdvösségtervre vonatkoznak, amelyet Isten a történelemben valósít meg, és amely a kinyilatkoztatás tárgyát képezi. Az újszövetségben Jézus egyszer használja a misztérium szót, mégpedig amikor apostolai a magvetőről szóló példabeszéd jelentéséről faggatják: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak.” (Mk 4,11) Jézus hallgatósága soraiban megkülönbözteti azokat, akik meg tudják hallani a misztériumot, és a „kívülállókat”, akiket szívük keménysége megakadályoz abban, hogy értsenek. De a tanítványok be vannak avatva a misztériumba és a parabolákat is megfejthetik. 

A szóban forgó misztérium az Isten ország eljövetele, Isten szándékainak megfelelően. Jézus műve abban áll, hogy felállítja az Országot itt a földön, és teljesen kinyilatkoztatja az isteni titkokat, amelyek reá vonatkoznak, és amelyek rejtettek voltak a világ teremtésétől fogva. (Mt 13,35) Jézussal befejeződik a kinyilatkoztatás, mert az ígéretek beteljesednek: az Ország misztériuma az ő személyében van jelen itt a földön. De ezzel az emberiség mindjárt ketté szakad: a tanítványok befogadják, a kívülállók bezárják szívüket. A misztérium a végtelenségre nyit rá, az evangélium befogadása által, amely Isten ajándéka. Krisztus az üdvösséget az Egyháza által valósítja meg. Ez a misztérium, titok el volt rejtve Istenben ősidők óta, de Isten ezt most kinyilatkoztatta a Fiú által, aki minden teremtmény Elsőszülötte, akiben minden megtalálja szilárdságát és mindenek kiengesztelődnek. (Kiv 34,4b-6.8-9).  

 Az Egyház erre a beteljesedésre vágyakozik. Most már a misztériumban él, de eljön a nap, amikor egyedül Isten misztériuma marad meg, a megújult mindenségben. (Jel 21) 

A titkok titka Isten benső élete, a Szentháromság. 

Jézus Krisztus kinyilatkoztatását az Egyház így tárja elénk, hogy egy Isten van, s ez Atya, Fiú és Szentlélek. A három név igazi személyes valóságot fejez ki, de megmarad az abszolút egység. Olyan mint a család, amely egy, de személyeiben: apa, anya, gyermek. 

Az egység és a különbözőség megoldását a szeretet adja. 

A személyek egymásban vannak és kölcsönösen áthatják egymást. (Jn 3,16-18). Szentháromságos élet, azt jelenti: 

kezdeményezünk, mint az Atya; 

befogadók vagyunk, mint a Fiú, 

és szüntelen kölcsönösségben élünk, mint a Szentlélek.  

„Krisztus kegyelme, Isten szeretete, és a Szentlélek közössége... ” 2Kor13,13.

Szentháromságról

Szt. Ágoston a pannonhalmi ősnyomtatványban

Szent Ágoston (354–430), Szentháromságról című művén 20 éven át dolgozott. A hagyomány szerint a püspök egyszer a tengerparton sétált, s ott azt látta, hogy egy kisfiú kagylóval vizet mer a kézzel ásta kis gödörbe. A püspök megkérdezte tőle: „Mi jót csinálsz?” A kisfiú így válaszolt: „Kimerem a tenger vizét ezzel a kagylóval”. - „De hisz ez lehetetlen!” – mondta Ágoston. „Előbb merem ki a kagylóval a tenger vizét, mintsem te megérthetnéd a Szentháromság titkát!” – felelte a gyermek.

Adventtől Pünkösdig átéltük megváltásunk minden fontosabb történelmi eseményét s megértettük vallásunk nagy tanítását: Isten örök szeretettel gyermekeivé fogadott minket Jézus Krisztusban és megajándékozott Szentlelkével. Így Krisztus által a Szentlélekben szabad utunk van az Atyához.

Keresztény életünk természetfeletti jellegét éppen ez adja, hogy belső kapcsolatban vagyunk a három isteni személlyel, a Szentháromság Egy Istennel. Ez csodálatos kegyelmi adomány. Ezért a Szentháromság Egy Isten végtelen fölsége, szentsége és jósága imádásra, dicséretre és hálára indít bennünket, de a mai szentmisében ezek az erények még hangsúlyosabbak. Igazán minden vasárnap a Szentháromság ünnepe, minden imánkat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük és végezzük, minden Credóban megvalljuk beléjük vetett hitünket, s minden Glóriában őket dicsérjük. Tulajdonképpen aki hisz Jézus Krisztusban, az a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki őt küldte; a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. 

A Szentháromságos misztérium Krisztus, az egyetemes üdvösség, az Egyház és a keresztény élet forrását alkotja. Jézus kinyilatkoztatásából bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek vagyunk. Úgy vagyunk, mint szomjas vándor a forrásnál. Iszik a forrásból és felfrissül, de a forrást kiinni soha sem tudja. Nem is ezért van, hogy kiigya, hanem hogy éljen általa. Isten nem a Szentháromság ismeretét közli velünk, hanem a Szentháromság életét, szeretetét. A kisbaba is a szülők szeretetét élvezi, előbb elfogadja, hisz bennük, csak azután ismeri meg őket. Isten a megértést megelőzően velünk közölte belső életét Jézus Krisztus által. (Róm 5,1-5) 

A megigazulás révén miénk lett a Szentháromság élete és bizakodhatunk, hogy ez az élet kibontakozik, dicsősége megnyilvánul rajtunk. Felnőttként felfedezhetjük Isten bölcsességének nyomait a világban, ahol az egyszerűség és egységesség érvényesül a legnagyobb bonyolultságban is. (Péld 8,22-31) Micsoda bölcsesség kellett mindennek közvetlen megalkotásához vagy akár fejlődés útján való létrehozásához. 

Az Úr Jézus elküldte a Szentlelket, aki rávezet a teljes igazságra, hogy életünk legyen. (Jn 16,12-15) A Szentháromság hittitka rámutat arra, hogy Isten nem csupán a végső, mindent magában foglaló egyetemesség (isteni természet), hanem személyek hármassága is. A személy az egyediség hordozója. Tehát nemcsak az egyetemesség, hanem az egyediség is a világ végső  fundamentumaihoz tartozik. A világ megértéséhez ez a kinyilatkoztatás azt adja hozzá, hogy az egyedi nem másodlagos tényező, hanem eredeti értékkel bír.

„Sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.” Jn 16,12.

D-K. József

Titok, amelyből élünk

A keresztény beavatás szentségeinek felvételekor – a keresztség, bérmálás és áldozás előtt – személyes hitvallást teszünk a háromszemélyű egy Istenről. A keresztség kiszolgáltatásának szentírásban rögzített formája mutatja, hogy az apostoli egyház kezdettől fogva vallotta a Szentháromság titkát, hogy az egyetlen Isten három személy: Atya, Fiú, Szentlélek. Ezt a misztériumot Krisztus kinyilatkoztatásból ismertük meg. 

– Szentháromság vasárnapja Isten teljes szeretetéről szól. „A szeretet soha sem teljes egyfajta önkinyilatkoztatás nélkül. Lehet a szeretet jóakaró, jót cselekvő, akár hősies fokot elérő is, kiterjedhet az ellenségre, de az ilyen szeretet legfeljebb tökéletes, de nem teljes szeretet. A teljességre jutott szeretet a kölcsönös szeretet.” (P. Barsi Balázs) 

A mai olvasmány tudatosítja bennünk üdvösségünk történetét (MTörv 4,32-34. 39-40). Három eseményre utal: Isten úgy nyilatkoztatja ki magát Izrael népének, mint szeretetében leereszkedő Isten, aki szövetséget kötött a pátriárkákkal és választott népévé fogadta. Majd kiszabadította az egyiptomi rabságból és elvezette az Ígéret földjére. Mindhárom esemény főszereplője ugyanaz az egy Isten. A pogány népekkel körülvett Izraelnek állandóan szüksége volt arra, hogy ne feledkezzék el az igazságról: Isten az egyetlen örök létező és hozzá hasonló nincs sem égben, sem földön. Istent pedig teljes szívünkből kell szeretni, mert Ő ugyanaz ma és holnap, és mindörökké. 

Az Egyháznak, Isten újszövetségi népének szabad útja van az Atyához (Róm 8,14-17) és részesült a Fiú megtestesülésének és húsvéti misztériumának gyümölcseiben (Mt 28,16-20). A világ legcsodálatosabb valósága, hogy Isten nemcsak mint egyetlen Úr, hanem mint Háromság lép kapcsolatba velünk, s folytatja a teremtést, a megváltást és a megszentelést. 

Jézus Krisztus tárta fel Isten belső életét: szeretni és szeretve lenni. 

A Szentháromság titka éppen az, hogy a személyek különállóak, s mégis egységben vannak a szeretetben.  

Szentháromság ikonja a család, amelyet a szeretet tesz eggyé. 

A férj-apa, amikor munkálkodik, nemcsak önmagáért, hanem feleségéért és gyermekeiért is dolgozik.

A feleség-anya szorgoskodása a férjre és a gyerekekre irányul. 

A gyermek igyekezete is az önnevelésen túl hatással van szüleire és testvéreire. 

A családot ez a szentháromságos szeretet teszi igazán egy közösséggé. 

Az emberben is háromféle szeretetképesség van: az atyai, amely kezdeményező, gondoskodó és felelősséget vállaló szeretet. A fiúi, vagyis engedelmes, ráhagyatkozó, önátadó szeretet. A szentlelkes összefogó, bátorító szeretet, amelyik egyben a kölcsönös szeretet megtestesítője. 

A szentháromságos szeretet által minden személy önmaga marad, megőrizve azonosságát, ugyanakkor önzetlenül nyitott mások felé. Jézus a mennyországot úgy mutatta be, mint Isten életében való részesedést. Ez viszont a Szentháromság személyei közötti kölcsönös szeretet, melynek gyümölcse az öröm. Szenvedéseink igazi oka, a nem viszonzott szeretetben gyökerezik. Ezért kell hirdetni az evangéliumot, hogy Isten szeretete mindenkiben viszonzott szeretetté alakuljon otthon, a munkahelyen és a társadalomban.

„Isten gyermekei vagyunk, és örökösei is.” Róm 8,16

           

Darvas-Kozma József