Egy fiatal pár új házba költözik.
Az első reggel, kávézás közben a fiatalasszony kinéz az ablakon, és látja, hogy
a szomszéd teregeti a ruhákat. Milyen koszosak azok a ruhák – mondja a
férjének. Lehet, hogy nem tudja, hogyan kell rendesen mosni. Talán mosóporra
lenne szüksége.
A férj végighallgatja, és csendben issza a kávéját. Ez így megy a következő napokban is, amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá.
Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, meg is jegyzi a férjének:
A férj végighallgatja, és csendben issza a kávéját. Ez így megy a következő napokban is, amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá.
Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, meg is jegyzi a férjének:
- Nézd csak, végre
valahára megtanulta a szomszéd, hogyan kell rendesen kimosni a ruhákat! Vajon
ki taníthatta meg rá?
A férj ekkor felnézett, és így szólt:
A férj ekkor felnézett, és így szólt:
- Ma korán felkeltem, és megtisztítottam az
ablakokat.
Így van ez az életben is... Az,
hogy hogyan látunk embereket, mindig azon múlik, hogy mennyire tiszta az ablak,
amin keresztül nézzük őket.
