Nagycsütörtöki kérdések

Borberek falu Gyulafehérvártól délre, Alvinc szomszédságában, a Maros nyugati partján fekszik. Ma csak a történelmi múltja magyar. Évente fel szoktam keresni boldog Hunyadi János által újra építtetett gótikus, ma tető nélkül maradt, árválkodó, hat évszázados templomot. 

Oda belépni csak a templom oldal ablakán lehetett. A benti látvány leírhatatlan. Halott templom, csak a falai állnak, maholnap rom lesz. Hívei nincsenek, csak leltári tárgy a kolozsvári református püspökség nyilvántartójában. 

A hitújítással az Eucharisztia ünneplése megszűnt a templomban. Ott nem kérték: "maradj velünk Uram, mert esteledik és lemenőben van életünk napja". Ott nem cselekedték meg Krisztus parancsa szerint a szentmisét. Nem tudott csak igével megmaradni a magyar közösség, ezért elpusztult teljesen. 

A zord idők során a szemét is felvette, pontosan a falba épített szentségtartófülke aljáig. Ilyenkor sajgó szívvel, kézzel kisepertem onnan a szemetet. Barátaimnak csak ennyit szoktam mondani, amely életre szóló figyelmeztetés: Így pusztul el a nép, amely nem tudja Jézust az Eucharisztiában maga között tartani és őt ünnepelni. 

(Örvendetes, hogy az utóbbi években próbálkozások történtek a templom megmentésére.)

A húsvéti misztérium ünneplését az utolsó vacsora misztériumával - a nagycsütörtök esti misével kezdjük.

Testvéreim, az Eucharisztia szerzésének, az újszövetségi papság és a szolgáló szeretet rendelésének estéjén illik magunkba tekinteni és elgondolkozni:

- hogyan értékeljük Jézus szentségi jelenlétét, 

- szívesen megünnepeljük-e keresztáldozatát,

-  örvendünk-e annak, hogy az Emberfia testét és vérét vehetjük a szentáldozásban, az úrvacsorában?

 

Csángón Nap - szentmise, Csíkszereda 2016.

Kilenc kisfiú és három kislány

Csíkszeredában a Millenniumi templomban Ft. Tamás József püspök mosta meg tizenkét elsőáldozásra készülő gyermek lábát.
Mivel Ferenc szentatyánk engedélyezte, hogy a nők lábát is meg lehet mosni, ezért három kislány és kilenc kisfiú képezte a tizenkét apostolt.
A gyerekekről készült kép itt látható:

Felső sor balról jobbra: Fazakas Sámuel, Bartalis Edina, Bodor Dávid, Gergely Attila, Lurcza Ákos, Pivo András, Darvas-Kozma József esp.-plébános.

Alsó sor balról jobbra: Nagy Arnold, Nagy Richárd, Antal Ibolya, Msgr. Tamás József püspök, Köllő Krisztina Mária, Lukács Barna, Kádár Ákos.

Bővebben: Nagycsütörtök a Millenniumi templomban

A nagycsütörtök esti szentmise után csendes virrasztást tartottunk az Oltáriszentség előtt.

Nagycsütörtök a Millenniumi templomban

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai – legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg –, és Rómában gyászolják Jézust. Mivel ma a “harangok Rómába mennek” és nincs harangozás, a néphagyományban a gyerekek feladata volt, hogy a harangozást helyettesítsék. Ilyenkor a gyerekek csengő helyett kereplővel szolgáltak a liturgiában.  

Az utolsó vacsorán Jézus a lábmosással fejezte ki végtelen szeretetét (Jn 13,1-3). E lábmosás példa (13,15), hogy a tanítványoknak milyen magatartást kell tanúsítaniuk egymás iránt. A liturgiában a nagycsütörtöki szentmise evangéliumában elhangzó új parancs alapján mandatumnak is hívjuk, mert a lábmosás megtestesíti a krisztusi szeretetet.  

A kolostorokban alakult ki a testvérek és vendégek (szegények) lába megmosásának szokása, melyet a székesegyházak is átvettek. 694-ban a toledói zsinat szigorúan elrendelte, hogy a püspökök a nagycsütörtöki szentmisében végezze el a lábmosás szertartását. 

A nagyhét újrarendezése, 1955. XI. 16. óta a lábmosás a homília után történik, már nemcsak a székesegyházakban és apáti templomokban, hanem a plébániatemplomokban is.  

Fotó: Iochom Zsolt

Csíkszeredában a Millenniumi templomban Ft. Tamás József püspök mosta meg tizenkét elsőáldozásra készülő gyermek lábát. A gyerekekről készült képet feltesszük a Facebook-ra is.

Mivel Ferenc szentatyánk engedélyezte, hogy a nők lábát is meg lehet mosni, ezért három kislány és kilenc kisfiú képezte a tizenkét apostolt.

A nagycsütörtök esti szentmise után csendes virrasztást tartottunk az Oltáriszentség előtt, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.

Maradj velünk!

Az Eucharisztia szerzését, Jézus új és örök, felbonthatatlan szeretetszövetségét ünnepeljük. Az apostolok az Úr Jézus halottaiból való feltámadása után visszatekintve érezték át ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk, csak megsejteni engedi az Úr annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő szentséget. A Jézust szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki belülről tanítja és vezeti választottjait. Isten szolgája Prohászka Ottokár püspök idézi az Élet igéiben Bona kardinálist: „Quid possunt docere libri, quod Deus praesens melior non doceat!” Azaz: "Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten jobban nem taníthatna." Ez a felismerés a hit ajándéka. 

Miért is adta magát Jézus nekünk?

Az olvasmányok a húsvéti vacsorára összpontosulnak (Kiv 12, 1-8. 11-14).

Isten, a húsvéti bárány vére által – amely helyettesítő áldozat volt – Egyiptomban megőrizte a Izrael elsőszülötteit és elindította népét az ígéret földje felé. A zsidóknak ezt a szabadítást felidéző és közösségteremtő szertartást minden évben meg kellett ismételniük. Az Úr tiszteletére megült húsvét évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg. 

Jézus az ószövetségi húsvét ünnepét választja az ő húsvétja megalapítására, amikor őt, az igazi „tökéletes bárányt” áldozzák fel a világ megváltásáért. Ezzel a bűnből való megszabadítás és a csodatétel is bekövetkezett, csak másképpen, mint ahogy azt a nép várta.

Jézus megcselekedte a csodát az utolsó vacsorán (Jn 13, 1-15). Ez a csoda az Eucharisztia, melyben szentségi módon a kenyér és bor színében önmagát adta apostolainak. Ez a legnagyobb csodának - Jézus keresztáldozatának és feltámadásának -, elővételezése. 

Amikor az utolsó vacsora emlékét ünnepeljük, misztikus módon megadjuk Istennek az Őt megillető dicséretet és hálát, s kieszközöljük magunknak a bocsánatot és Isten segítségét egész életünkhöz. Ezzel együtt kijutunk a földi vándorút megpróbáltatásai közepette a bűn rabságából Isten gyermekeinek a szabadságára.  

"Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20) - ígéretét mindennap valóra váltja. Mivel jelen van az Oltáriszentségben, ezért van templomunk, oltárunk, papságunk, liturgiánk, mert minden az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusért van, Krisztus meg értünk. Az Oltáriszentségben személyesen Jézust kapjuk, ”az égből alászállott élő kenyeret” (Jn 6,51), és vele nekünk adatott az örök élet záloga.” Krisztussal van életörömünk, életgazdagságunk. 

Ebben a sorvasztó világban, kérjük mi is bizalommal Urunkat mint az emauszi tanítványok: maradj velünk, te légy életünk és feltámadásunk.